Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-23 / 79. szám
XiV. évfolyam. _______________ __ Szatmar, 1910. október 23. Vasárnap.___________J 79. szám. A „ S 2 A T S$ Á R - N E1$ E T1-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELELIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára iö fillér. Szignatnra. (D.) Szomorúan érdekes a mi politikai életünk. Mig a nemzet lelke egy dicsőséges, nagy történelmi múlt örökségének birtokában fel- fellobbanó harci kedvvel sorompóba lép egy- egy régen elorozott jogának visszaszerzéséért, mig az u. n. érzelmi politika jogos kérdéseket állít csatavonalba, addig a régi ellenség viaskodó, perlekedő' csapatai olyan tömören és egyértelműen sorakoznak össze a magyar nemzet törekvéseivel szemben, annyi hamissággal, álnoksággal bontják meg sorainkat, fent és alant olyan oslrommüveket tolnak előre, hogy a veres- ségünk már eleve nyilvánvaló. Itt van a bankkérdés. Valamikor lázba hozta az egész országot, napi kérdés volt. Most már haldoklik ez is. Végső lobbanásai még szaporítják a delegációk vitaanyagát, hogy ezzel letűnjék a politika porondjáról s egyszerű, színtelen kezelési, technikai kérdés legyen belőle. Ez az ügy egész lélektanával, teljes szerkezetével és rövid életének minden megnyilatkozásával együtt klasszikus példája a közös ügyek kérdésének. Ha már állami életünk irányítására elvesztette ható erejét (mert elfogja veszíteni!), legalább világítsunk be vele a mi monarchikus viszonyunk szövevényébe, hisz’ a hullákon is tanulnak az orvosok, ha felboncolják. Ezt a kérdést az idő vetette fel. Sajnos, hogy nálunk ilyen vitális kérdések már nem a TÁRCA. A sajtóhiba. Irta: Steuer Simon. Dohány Félix (irói álnevén Nikotin) egy esőre hajló nyári délután irgalmat nem ismerő dühvei forgatta kezében az »Ostya* eimü társadalmi és szépirodalmi lapot. A meglehetősen kövér s lehetetlenül alacsony legényről az irodalom történet bizonyára fel fogja jegyezni, hogy »már kis gyermekkorában nagy hajlama volt a . . . stb « (Bízzuk a többit az irodalom történetre). Ránk nézve csak azt fontos tudni, hogy Dohány Félix napközben a kisváros legfrissebben alapított, úgynevezett Dinamit Bank m. sz.-ben fejtett ki havi kilencven koronányi közgazdasági tevékenységet. És ha álmodozó lelkét — mint mondani szokta — elöntötte a méla hangulatok árja, ott, a rideg Büróben nyakon ragadott egy sovány tollszárat, megfürösztette azt antik tintatarlójának fekete levébe és készült a leghátborzongafóbbb novella. Az Írása j fölé szomorú leszámítolási jegyzékeket rakott, mivel | Koppány a világ iegzordonabb vezérigazgatója folyton ; ott cirkált körülötte és apró, szúrós szemeivel egyre azt j kémlelte, hogy voltaképpen mit is csinál a könyvelő ! ur. Mert bizonyos, hogy a nyugalmazott disznókupec, ; aktiv vezérigazgató csak egyetlen-egyszer is, ha tetten FŐSZERKESZTŐ : FELELŐS SZERKESZTŐ i THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. nemzet-lélek termelőképességének, életérdekei- J nek és élelösztöneinek termékei, hanem az idő- ( nek. A nemzet, melynek figyelmét csupán az 1 idő, az alkalom irányilja nagy sebeire, az már ! nem érez, elzsibbadt testének sajgó sebeit nem veszi számba. S az időszerűségnél van hatalmasabb is : az okszerűség. A mi politikai életünket pedig nem ez utóbbi igazgatja. Tehát a felszínre került kérdések sorozata nem egy élni akaró és erős öntudatu nemzet következetes küzdelmének, létharcának rende- zetf, fegyelmezett végigharcolása, melynek csak a harctere változik, — de a küzdelem heve, jogossága és végső célja, nem, hanem egy libegő kötélláncos önkénytelen alkalmazkodása ! Boszorkányos virtuőzitás kell e kötéltánchoz. Ausztria a gravitáció, mely állandóan hat, következetesen huzza lefelé — az igába — e nemzetet. Vele szemben ezekkői az automatikusan felvetődő kérdésekből font kötélnek ereje tartja meg. Ezen táncolunk mi. Szerencsénk, hogy még vannak ilyen kérdéseink; legalább felébresztenek. De nyomban felvonulnak ellenünk, — mint speciálisan e kérdésnél — az érdekeltek »faj-, nem- és valláskülönbség nélkül«. Az önálló banknál szemben állottak a nemzet törekvésével a plutokraták, a pénzemberek ; az önálló vámterületnél az a széles és magas leküzdhetetlen akadály, melyet a gazdaságilag lekötött államunk köré kinai falként az érdekek emeltek; az általános választójognál szembe helyezkedik velünk a feudális oligarkia. SZERKESZTÓSE6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-azárn 80. ____Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Ennyi akadály, ennyi egyensúlyt bontó tényező kiséri a mi szabadságra vágyó nemzetünk törekvéseit : a mi »érzelmi« politikánkat. Hogyne zuhannának le a mi törekvéseink egymás után. Hogyne maradnának karjainkon, sőt ne kacsolódnának köréjük szorosabban a bilincsek ? . . . Hisz e szédületes kötéltáncban előbb-utóbb kimerülünk ! . . . * De ezzel a haldokló bankkérdéssel szemben van egy nagy bününk is. Mikor ezt elénk tálalta az idő, a bankszabadalom lejárta, kerülgettük. Köntörfalaztuk. Tétováztunk. Már akkor látható volt e kérdés egész pályafutása. Mi volt a gyenge ? A kérdés-e, hogy nem tudott hozzáférkőzni a nemzet lelkének legerősebb rugóihoz, vagy ezek a rugók ernyedtek el s a nemzet nem tudott erősen, elszántan, részleges érdekeket elnyomva, zárt csatavonalban felvonulni ? Mert, ha a nemzet jogos törekvése megfontolt és tervszerű viadalban folytatódott volna, ha a sajtó nem bocsánatkérésekkel, hanem a nagy elhatározásokhoz szükséges erős lelkesedéssel szólalt volna fel és ha a parlament mint egy ember állott volna talpra, oly hatalmas, impozáns és elhatározó lett volna a nemzet állásfoglalása, hogy a korona kénytelen lett volna a nemzet akaratát nyilvánitani »leküzdhetetlen akadálynak ! . . .« Mert reszketeg tétovázással, spekuláló, felérte volna a poétát, hogy felszólító levelek helyett novellákat izzad — a gallérjánál fogva repítik ki a könyvelő ural a Dinárait Bankból. Jelenleg azonban Koppány, a félelmetes már nincs a hivatalban, ez oknál fogva Dohány ur minden tartózkodás nélkül üvölteni kezd akárcsak egy tehetséges sakál : — Botrány! Már megint sajtóhiba. Ez a Guszti szedő egy pimasz alak. Gonosz szándékkal benne hagyja a hibákat, nemhogy kivenné. Ismétlem, ez a Guszti egy igen nagy arányú pimasz. A gyakornok, aki a Dohány müveit másolni szokta és a nagy férfiúval egy levegőt szívott, beleszólott a dologba: — Kitünően tetszett kifejezni: valóban nagyarányú pimasz. Dohány urnák pompás kifejezései vannak, tömör, frappáns, de .. . — Micsoda, de? Na, akarom tudni. — Tévpdni emberi dolog. Guszti is tévedett. Tudom roagamrói, hogy van az ember ilyen dologban. Ha nem tévednék egy hétig, gyökeret verne bennem az a huncut hit, hogy nem vagyok ember. így van Gusz . .. — Elég! — vágott közbe Dohány ur. Msjd leszámolok én Gusztival. Elvégre az a haramia az én irói sikeremet tépázza meg. De meg fog lakolni érte. j Meg fog lakolni, mormolta bosszúsan. Hogyan fog bosszút áilani a nyápic nyomdász legényen, még maga sem tudta. Csak azt tudta, hogy ez a cyakorta ismétlődő sajtóhiba ügy kezd mérgesen elfajulni, tehát jó lesz elmenni Jolánkához. A szende, a bájos és nagymüveltségü Jolánkához. Az ő sápadt arcú kis bálványához, aki tizennyolc kurta esztendő alatt vagy negyvenezer mással hangzót és egy milliónál több pontot, vonást és felkiáltó jelet spórolt meg. Képzel- , jék kérem: egy milliónál is többet. Úgyis hívták: kis Krőzus. A kis Krőzus pedig — megsúgom a titkot — múzsája volt. Dohány urnák s így érthető, hogy az a sok csúf, értelem zavaró sajtó hiba, mely Nikotin ur összes müveiben bőven akadt — őt is roppant fájdalmasan érintette. Gyönyörű kék szemében a szomorúság két kis könycseppet ültetett és félig siró hangon ezekkel a szavakkal fogadta a poétát : — Oh, oh, sajtóhiba 1 Dohány ur rekedten visszhangozta: — Sajtóhiba. — Itt tenni kell valamit, — döngicsélte cérna - vékony hangján Jolánka. — De mit ? — kérdezte bambán Dohány ur. — Valami nagyot, valami óriásit, — felelte lelkesedéssel a kisleány. — Igen, valami nagy, valami óriási pofont ra- : gasztani a Guszti képire, — zuhogott az elkeseredés 1 Dohány űrből. MBUSBMBBmBmUBmsm Az őszi idény beálltával: : .....= SZATIHÁRj NAGYTŐZSDE le gjobb minőségű fiú ruhák, iskolai PH** öltönyök, leányka felöltők legolcsóbb áron “ellett szerezhetők a B E.
