Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-10-16 / 77. szám

XIV. évfolyam.

Szatmár, 1910. október 16. Vasárnap.

77. szám.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

\

A „SZATSmÁR-NEMETI-l IPA Rt HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor , Egyes szám ára Í9 filler.

FŐSZERKESZTŐ :

THURNER ALBERT.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

felelős szerkesztői Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 16. DUSZIK LAJOS. = Telefon-sxam 80.^=

Mindennemű dijak Szatmáron, «kiadóhivatalban fizetendők.

Viribus uuitis.

Szatmár, 1910. okt. 14.

(D.) Ezt a jelszót a Habsburg-család vésette cimere alá s bár a beállott európai változások kegyetlenül kigunyolták s megnyirbálták ezt az egységesítő törekvést, melynek célja ma is egy középeurópai nagybirodalom — a Gesammt- monarchie, az u. n. közös miniszterek mégis rendületlen egyértelműséggel vonulnak fel e jelszó alatt folytatott nagy csatában — ellenünk.

A jelszavak értékében erősen tarnáskodók vagyunk. Nagy lebernyegek azok a politika boszorkányának kevésbé kívánatos idomain: elfödözik azt a sok-sok szépséghibái, melyek alatta szépen elsimulnak, vagy esztétikus domborulatok alá lapulnak.

Ez a jelszó azonban kivétel. Ebben van tartalom, erő és igazság. Abban a nagy tusakodásban, melyben annyi ekszcellenciás ur bukott el a Burg boszorkányosán sima parkettjén, annyi komoly, öntudatos nemzeti törekvésünk szószólója lett kegyvesztett, ez a jelszó s az ezzel kifejezett nagy törekvés rendületlenül áll. Készülhetnek kényszerű kiegyezések fiók-magna charták, felszínre kerülhetnek a vitázások során egyes engedmények, a veszedelem szorítására j jöhetnek vékonyka halovány ígéretek; mind pohintés csupán. Midőn megnyílnak szemeink, akkor látjuk, hogy egy csomó millióval, szegényebbek vagyunk ismét. Közelebb jutottunk a jelszóban kifejezett nagy célhoz.

Olyan az, mint a tenger: ölébe zárja minden nemzeti törekvésünk vékonyan tekergő kis erecskéjét. Elnyeli nyomtalanul.

Egy hosszú történelem nagy vezérgondolata ez az egységesség. Ott van első diadala az 1687-i országgyűlés törvénycikkeiben, melyek égyike feladása a nemzet királyválasztó jogának s a másik eltörli az aranybullának a fegyveres ellenállásra vonatkozó pontját.

Ez a törvény temette el a szabad Magyar- ország kuruc eszméjét. Lassan, észrevétlenül fonta át az a politika nemzetünk derekát. Ahol a jog felvértezte, ott sima kezével cirógatva szédítette meg.

Parancsolt, ha lehetett; kért, midőn kénytelen volt.

A mi százados nagy és eredménytelen küzdelmeink megtörtek, a Ietiport és vérét vesztett nemzet haldokló öntudata, elgyengült akarata elfogadta a győztes diklálásáf. A hajdúk, kurucok és honvédek temetője ennek a szegény nemzet szabadságának lett a sirja.

De ez a sirhalom egy lépcső a nagy össz- birodalom eszméjének megvalósulása felé.

Ma is él, vezet, holtakat támaszt és élőket temet ez a nagy törekvés. Magyarországon nincs más kormánynak szilárd pozíciója, csak annak, amelyik ezt a birodalmi eszmét hitvallásába veszi. Ez a mi politikai életünk tengelye. A nemzet, ha ezzel kiegyenlithetetlen ellentétbe merne kerülni, számára ott nincs más alternativa, mint vagy a »mérhetetlen

nyomor és szenvedés«, vagy a behódolás, az elvfeladás sivár és átkos letörése.

Ez a viribus unitis !

*

* *

Most Bécsben ült össze a birodalmi parlament : a delegációknak nevezett alparlamenti kivonatoknak szépen egybeillő összesége. Az egyedül hathatós birodalmi politikának ez a szerve akcióba lép. Jön egy csomó követelés fölülről s rázendül az emlékezetes pozsonyi országgyűlés kiállása: »vitám et sauquinem»,

— »megadjuk«. Szédületes numerusok, amelyek olt szerepelnek! Annyi nemes, nagy intézmény alapja, annyi boldogító törekvéstől elvont drága milliók, annyi kisajtolt s arannyá szilárdult verejték fog eltűnni a nagy Moloch

— a hadsereg éhes torkában.

S nekünk erre ninc3 szavunk. A nagy, pusztító őrület, a nagyhatalmi téboly, a fegyveres világbéke népsorvasztó paradoxonja föltét- len szükségként állítja elő. Itt nincs okoskodás. A józan értelem el nem nyomható megbotránkozása és a nemes kultúrintézmények tengő- désén elszomorkodó lélek feljajdulása oda föl nem ér. A nemzetünk nyelvét megvető s államiságunkat semmibe nem vevő hadseregnek kellenek a millióink. Ágyukra, szuronyokra, melyek diadalmas kifejezői a viribus unitis eszméjének.

Hogy ennek a jelszónak ereje mennyire csorbithalatlan, sőt mennyire gyarapodott, élénk kifejezője a delegáció. Ez a monarchia parlaTáRGA.

Az egér.

Irta: Jávor Bella.

— Mari, jöjjön csak, mit fog látni ! De lesz is ne mulass mindannyiunknak, tudom Istenem . . .

A szakácsnő sápitozott, kétségbeesett vékony hangon; — pedig ő maga elég vastag volt — rikácsolt; fölverte az egész házat lármájával.

Mari — csák természetes — kíváncsian sietett a szakácsnő után a spájzba. Bizony-bizony nem kacagni való dolgot láthatott. A szakácsnő a földön heverő, nagy vaslábasra mutatott, melyben különböző husnemüek voltak: kövér liba; rántani való csirke; ürücomb, sonka, stb.

— Ebédre itt lesznek a vendégek, én most mit csináljak 1 A tiszteletes asszony ha itthon lenne, egész más. De igy. Istenem, istenem ... — szegény jó szakácsnő, már zokogásba fűlt a hangja. Ilyen fölsülés. — Hiszen én még attól is félek, hogy hozzá kelljen nyúlnom, hát még főzni belőle! Jaj, de irigylem magát Mari, maga most boldog. A szobák tiszták, nincs semmi dolga, de én, mi lesz énvelem?

— Ne sírjon édes Teri néni ... — (De gaz ennek a lelke — gondolta a szakácsnő. Hogy hizeteg, pedig táncolni szaretne örömében, hogy én igy megjártam. — Hiába is sir, meg Sárika is meghallhatja, mit beszélünk, — intette a szobaleány és boldogan villant meg a szeme. Megérdemli azért a sok pofonért, mit neki osztogatni szokott a termetes szakácsnő. Most rájár a rúd . . . nagyon jó.

— Marikám, emelje csak föl azt a legfelsőbb csibét . . . Hátha még él . . .

— Súj — sikított Mari — inkább meghalnék 1

— De ott van, ugye bizonyos, hogy ott van, hiszen a farka jól látszik 1 Végem 1 . . .

— Ott van bizony, még pedig dögölve.

— Jaj . . .

— Teri néni, hát tudja mi', hívjuk be a bérest. Az nem fogja utálni. Megnézetjük vele, kidobatjuk a kis egeret . . .

— Az egeret! Jézuson, Máriám! Pedig betakartam én azt a lábast az este . . . Hogy férhetett hozzá? Valaki kitakarta, úgy maradt éjjelre, És én mindég mondom, tartsunk macskát. Tudom nem maga takarta ki Mari, hisz maga jó lány . . . Más . . . Sárika . . . Tudom, hogy ő telte. Hiába kuksol a szegletben olyan csöndesen.

Sárika a gyönyörű szőke gyermek olyan csöndesen ült az alacsony kis széken, mintha egy legyet se tudna megbántani, nemhogy ilyen szörnyű dolog elkövetésére képes lenne. Ujjacskái szédületes gyorsa Sággal mozogtak; a kötőtűk cikkáztak kezébéh, nagyon sietett. Harisnyát kötött. De mivel még nagyon

sok dolgozni való volt rajta s annak ha törik-szakad, ma készen kell lenni, nem is figyelt a körülötte történtekre. Vince bácsi, a papnövendék, Sárikának úgy sz^gről-végről rokona is — mert egyebe is — itt lesz ebédre. Mellesleg megjegyezve a harisnya is neki készül. Most csak az forog Sárika agyában, ha már szerencsésen elkészül is nagy munkájával és átadásra kerül a sor, mit fog neki mondani. Talán ezt:

— Vince bácsi, kötöttem magának egy pár jó meleg harisnyát. Mert nagyon szeretem magát Vince bácsi.

Nem-nem. Nem fog ilyet mondani, Szégyelné magát. Különösen azóta nem merné ezt a szemébe mondani, mióta Vince bácsi egyszer megjegyezte :

— Nénikém, ez a Sárika napról-napra szebb, kepvesebb. Tessék az én számomra nevelni, én elveszem.

Hogy szégyelte magát azóta Sárika. De ezért félig-meddig most is úgy tekintette a fiút — persze titokban — mint a vőlegényét. Csakhogy az ilyesmi nem soká marad titokban, különösen, ha olyan ügyetlenül titkolja valaki az érzelmeit, mint Sárika. Tudniillik ugyanis, hogy Sárika nagyon lusta, dologkerülő kislány. Amellett olyan pajkos, mint a legvásot- tabb fiú. Csinytevései bét megyében híresek. Szegény tisztelendő ur eleget bosszankodik azon, hogy az ő kislánya olyan hires. Nem is csodálni való, ha Teri néni ezt a veszedelmet is a Sárika gyanútlanul köA Miskolci „Kristály“ vegytisztító, ruhafestő és gőzmoső gyár fióküzlete

(Ko!csey-u. 14., Guftmasi-ház) elfogad festésre, vegytisztitásra és mosásra mindennemű női íehérnemüeket. Szép munkál Gyors szállítás Jutányos ár! — Fióküzletek: N.-Várad, Eperjes, Debrecen, Szatmár, Eger, Beregszász, Munkács. — Képviseletek az ország minden részében.