Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-12 / 76. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. október 12. Szerda. 7ß. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATföÁR-NEIflETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ : THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ i DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 18. = TeleJon-szám 80.-----= Mi ndennemű dijak Szatmáron, «kiadóhivatalban fizet endók. A mi közoktatásügyünk fejlődése. Szatmár, 1910. okt. 11. (D.) A nemzetek élete tulajdonképp egy szélesebb, nagyobb arányú egyéni élet. Min- denikben ugyanazok a keretek, hasonlók az élet szükségképpeni formái, de az ezek!, en megnyilatkozó fejlődés csak eredője annak a számtalan speciális erőnek, viszonylatnak, a melyekből egybeilleszkedett a nemzeti élet egész jelleme. A statisztika megméri a nemzet életképességét, de a számok Ítéletét a gyakorlati élet irányítóinak respektálniok is kellene. És ezek a számok a mi speciális életviszonyaink egészségességének emberileg leghitelesebb mérlegelői, mert reális adatok képezik alapjukat s az adott korlátok figyelembe vételével határozzák meg a nemzeti élet egyes tagozatának — mint közgazdaságunknak, közegészségünknek, iparunk- és kereskedelmünknek — fejlettségi fokát. Egy nemzet elleshet más, talán szerencsésebb viszonyok közölt fejlődő nemzettől egyes vívmányokat, eltanulhat helyesebb kezelést az állam nagy háztartásában, de a szer- zelt tapasztalatok érvényesítését, az átültetendő vívmányok elhelyezését a speciális viszonyok szabják meg. Itt van a mi közoktatásügyünk. Egy hatalmas, tiszteletre és helyenként bámulatra méltó történelmi fejlődés vetette meg alapjait. Most az egyházak kebeléből s a hatalmas, nagy lelkű pártfogók védelméből lassan kisiklik és a kegyadományok alamizsnái helyett teljes eltartásért zörget az állam ajtaján. Kitűnt, hogy a nevelésügy nálunk eminens nemzeti misszió ; helyes kezelése uj szellemi honfoglalás. Az eddig mostoha sorsban tengődő leányzó visszaköveteli elpörölt jussát. Ma már az állam paizsa védelmezi ezt is. A felekezetek egy nagy tehertől, — de talán e teher súlyát jóval felülmúló lelki haszontól is — felszabadulnak. Ma már a közoktatásról úgy beszélhetünk, mint az állam ügyéről. Ezen is meglátszik a sürgős munka elhanyagolása s a mintára dolgozás. A haladás kétségtelen, de mennél szélesebb körre terjed ki, annál szembeszökőbb a parlagon hagyott terület sivársága és beláthatatlan messzesége. Egyelőre feltörött talajon dolgozik az állam: ál vette és átveszi a felekezetek iskoláit ott is, ahol még hagyhatta volna, ott is a felekezetek kezében, hol ez nemzeti veszedelmet rejt magában. De kénytelen, mert szükség» van produkcióra s ott, ahol az államosítás nemzeti misszió volna, oda nagy, következetes küzdelem és pénz kell. Ott a talajt kell feltörni. Ott a közoktatásügy belekapcsolódik a nemzetiségi kérdésbe, melyet soha sem fogunk tudni elcsöndesiteni addig, mig az iskolák nem lesznek az állam kezében! Erre a misszióra kell felvonulnia a mi közoktatási politikánknak teljes fegyverzetével. Ez a ma sürgős teendője. De mig e nagy és dicsőséges misszió szükségét konstatáljuk, mig az alapvetés munkáját hol aggódással, hol büszke örömmel szemlélTiECA. Ilona asszony. Kicsit már ellaposodott hivatalnok életet éltek a vidéken. Házasságuk öt első évén túl voltak. Elvihar- zott fölöttük a megismerkedések, az első habfahér fő kötőcske, az első kis topogó cipőcske, az első kis kecses nadrágocska izgalmai. A háztartás percnyi pontossággal tik-takkolt bétről-hélre, hónapról hónapra, Aj ura már teljesen benne volt az ebéd utáni szundikálásban és a hivatal utáni lapszieszta-korszakban. Ilona asszony fölösleges idejét Daudet, Maupassant, Obnet egy-egy házasságtörési drámája tarka össze-visszaságban töltötte ki. Figyelte aszony- ismerőseit, akikről a fáma azt regélte, hogy az uruk nem az egyetlen férfi életükben. Nagyon szerette volna megkérdezni ezektől az asszonyoktól: — Ugyan mondjátok meg nekem, nagy gyönyörűség a ti életetek ? Úgy van minden a valóságbin, ahogy a regényekben ? Ezek a kérdések ott lobogtak mindig a szemében. Nem tudott nyugodni tőlük. Lassankint egész fantasztikus világba gubózta be magát. Ennek a világnak „természetesen" nem az ura volt a hőse. Nem ; hanem ő, a nagy, az utólérhetetlen, a suttogó szavú, a bü bájos beszédű, a lovagias, a szolgáiéira kész, a kinek nincs — óh bocsánat, stoppolni való harisnyája, aki nem kéri számon a napi kiadásokat, aki kész mindig az ő tündérasszonyának a menyország kapuját megnyitni és a hathetes szini szezonra állandó támlásszéket váltani az első sorban, de legalább a másodikban, semmiesetre az ötödikben. A képzeletbeli lovag lassankint belopta magát Ilona asszony álmaiba. Sőt felverte nyugalmából, nem hagyta aludni. Ilona asszony ilyenkor türelmetlenül hallgatta nyugodtan alvó urának egyenleges lélegzetét. Ingerült, dühös lett rá. Miért nem ébred most föl? Miért alszik nyugodtan, mig ő álmatlanul vergődik ? Van ő hozzá valami köze ennek az embernek ? Nincs. Hiszen hacsak egy szikrányi lelkikapcsolat lenne közöttük, akkor fölébredne. Fölébredne mély alvásából és megsimogatná az Ilona asszony forró homlokát. Gügyögő, becéző szavakkal csittitgatná, álomba babusgatná. Igen, ha volna közöttük harmónia, lelkikapocs. De nincs. Ah, sokkal prózaiabb, sokkal reálisabb ez a szürke beamter. semhogy ilyen ideális tulajdonsággal dicsekedhetnék. Ilona asszony lassankint beleélte magát abba a tudatba, hogy ő csalódott asszony. Mennél több regényt olvasott s mennél gyakrabban adta ki a fehérjük, a közvélemény figyelme egy időszerűtlen kérdés : az uj egyetemek ügye felé fordul. Mint Homérosz bölcsőjét vitatja hat nagyobb városunk. A kormány beledobta ezt a kérdést a nemzet leikébe s egymásután terjesztik fel az aspiráns városok kérelmüket, melyek min- denikéből kitűnik az elvitathatatlan jog egy uj egyetemhez. Érthetetlen politika ez. Kétségtelenül magán viseli a külföld példáján való felbuzdulás jegyét, a mintára dolgozást s a kirakat-politika sietését. Nem egyetem kell nekünk, de jó és minél több népiskola ! És abból is mennél több ott fönn a Kárpátok gyűrűje alatt, ott a végeken és itt a tőlünk észrevétlenül elhódított Erdélyben. De milyen szép is lesz! Egy csomó egyetem és ijesztően sok analfabéta I Mi felemeltük szavunkat az ifjúságnak a kereskedelmi és ipari pályáktól idegenkedése ellen, az úri nyomor ellen, midőn egy ezer koronás kishivatalnoki állásra jogvégzett emberek pályáznak és rámutattunk az u. n. értelmiségi pályák túlzsúfoltságára. És ime ott fönn a magasban e sebeket nem veszik észre. Ezeket gyógyítsuk be előbb 1 A saját földjéről kiszorított magyarság számára kérünk menedéket : egy csomó népiskolát ! Az ijesztő lelki és testi nyomor sötétségébe kérünk világosságot. Ide jöjjön a kultúra az iskola. Akkor el némul a nemzetiségi kérdés 1 És kérünk egy csomó polgári és kereskedelmi iskolát. A tanoncoktatás rendezését. Az nemüket foltozni, s mennél több üres délutánja maradt, annál tökéletesebb lett az álombéli hős s annál jobban eltörpült szegény Kovács József, a szürke hivatalnok, Ilona asszony férje. Ebben a kritikus időtájban jött meg az áthelyezés. Váratlanul, mint a hőskölteményekben az égi hatalmak beavatkozása. Ilona asszony tehát a fővárosba került. A nagy, a szép, a ragyogó, a fénylő fővárosba, ahol csak természetes, hogy akadt egy regényhős. Foglalkozására nézve jegyző volt. Hol találkoztak? Zsuron, társaságban ? Istenem, nem ez a fontos, hanem az, hogy az élelmes jegyző úgy keresztül nézett az Ilona asszony lelkén mint a tükörfényes ablakon. A bágyadt, mindenről lemondó beszéd szinte csalogatta: légy te a hős, légy te a messiás, a megvigasztaló trubadúr. A karcsú jegyző ur nem sokáig tépelődött. Harcba küldte összes, színpadokról ellesett kézmozdulatait, elszavalta részletekben a két és fél verseket, amelyeket ilyen alkalmakra tanult be. Ott volt mindig Hona asszony mellett és megállapította a holdról, hogy ő a szerelem legtökéletesebb szimbóluma, Platóról, hogy legtökéletesebb apostola. Közben megsimogatta minden adandó alkalommal Ilona asszony bársonyos, hófehér kezecskéit, sőt meg is csókolta, valahányszor csak lehetett. Még csak ötödik hetében voltak az ismeretségAz őszi idény beálltával: ü SZATMAR) legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai pp""' öltönyök, leányka felöltők egolcsóbb árosa NAGYTŐZSDE Ki ELLETT SZEREZHETŐK 11 B E.
