Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-12 / 76. szám
2 ik oldal SZATM ÁR-NÉMETI. S;:atmár, 1910. október 12. iskolai gyermekkórházak létesítését! Szociális kultúrpolitikát! Apró pénzt kérünk s nem aranyakat ! Majd ha az analfabétáink ijesztő percentjét leütjük és az alapot jó szilárdan megépítjük, akkor kérünk egyetemeket! Ha ugyan szükség lesz reájuk. Mert mi nem vagyunk Németország! Magyarország még nem érett arra, hogy tele legyen Jénákkal, Göttingákkal, Rostockokkal, Hallekkal! A mi sóvár viszonyaink még csak egy pár ezer népiskolát és egy pár Száz polgári, kereskedelmi iskolát szomjaznak. Ez a mi speciális nemzeti kulturviszonyaink szüksége. Az egyetemekre szánt milliókat ide kérjük. A tudományok önálló, fakultativ művelése a nagy Németországban úri passzió. Hatalmas alapítványok, szubvenciók teszik lehetővé s a kulturatöbblet teszi szükségessé. Mi még távol vagyunk ettől. Nálunk az egyetemek a kenyérkereső tudomány csarnokai. Videant consules, hogy a kenyérkereset lehetősége is meglegyen! Az alkohol. Az igazi régi baj, amely mindig uj. Összeírtak már róla igen sokat, de a baj éppen az, hogy még mindig írni kell róla. Az alkohol pusztító hatása kezd már tűrhetetlenné válni és aggasztani. Társadalmi mozgalmak és morálprédikációk orvossága itt már gyökeresen nem segít. A törvényhozásnak kell kezébe vennie a dolgot s erősebb műtéttől sem szabad többé visszariadni kivált azért, mert minden meglevő szabályt, jogot s kötelességet, mely e rém ellen hozatott, elhanyagolják, az alkohol fészkei szaporodnak és — áldozatai is. Az alkohol ellen folytatott küzdelem rendszerint a szegény emberek érdekében folyt eddig, ami meglehetősen ügyefogyott harcmodorra vall. Ma a jómódú gazdag, és leggazdagabb embereket épp úgy vagy talán még jobban kell megvédelmezni, mint a szegényeket. A tapasztalat a mellett szól, hogy a jobb módban levő emberek egyrésze, a jólét tudatában stagnál magasabb gazdasági tevékenységre nem törekszik. Úgy érzi, hogy eleget dolgozott s joga van arra, hogy pihenjen, hogy éljen és az életet élvezze. Ettől a gondolkozásmódtól az alkoholig egy lépés. Visszafelé az ut ezer mértföld s aki megindul rajta, támasza a koldusbot, utitársa a koldustarisznya. Nagy vagyonok várományosai is, mintha csak arra volnának predesztinálva, hogy az élvezetek fertőjében elmerüljenek s elpocsékolják a vagyonnal együtt a saját életerejüket s ezzel magát a nemzet erejét. nek, mikor Hona asszony urának váratlanul el kellett utaznia. A karcsú jegyző ur teára volt hivatalos és egyedül találta Ilonát. Aloé virágokról, tündéries illatokról, színdarabokról, sőt. alighanem a holdról és Plátóról is esett szó eleinte. Szépségekről, kábulatokról, ideális lelkiharcokról, amelyek, amelyek ... prózai ölelésekbe fúltak. . . . Másnap — és ezt nagyon szégyelte maga előtt Ilona asszony — nem érzett mást, mint fáradságot. Kicsi lányát, aki játékaival jött hozzá, elküldte. Ő most zavart, szórakozott ; ébrenlétében is álmodik, szemei mindig a távolba néznek, ajkán égnek a tiltott csókok. Agya kábult, léptei bizonytalanok. Igen, igen... de mégis, ha jól meggondolta a dolgot Ilona asszony, ő épp oly nyugodtan számolhatja el a piacról hazatérő cseléddel a zöldség, tojás és krumpli árát, mint máskor ... Ép oly nyugodtan törölgette le a hálószobát, mint máskor és fölfedezte azt is, hogy a hófehér vánkosok láttára — fájdalom — nem fogja el az a bizonyos kimondhatatlan gyönyör. De hisz ez borzasztó — döbbent meg Ilona asz- szony. Ennek nem szabad igy lennie. Hisz most jönnek a lelkiviharok, a lelkimardosás tüzes szemű lidércei, akik halálos harapásokkal csókolnak mézet a szivébe. Most jönnek a lázas álomba merülések, a tépelődések, most jönnek az elnyomott siránkozások, a vésszel való dacolás. A nemzetnek erős, fejlődésre képes nemzedékre j van szüksége. Ebből a szempontból az államra nézve szegénynek é* gazdagnak egyforma az értéke és épp ezért az államnak elsőrangú az érdeke, hogy ezt az értéket megőrizze, sőt még értékesebbé tegye. Konstatálnunk kell, hogy ezt az emberértóket a jólét épugy, vagy talán még jobban veszélyezteti, mint a nyomorúság. Azt a jólétet értjük természetesen, amely magával a jóléttel megelégszik. Itt zsarnokoskodik az a felfogás, amely munkásemberek helyett úgynevezett úriembereket nevel. Gazdag ember nem adja fiát gyakorlati pályára. A kereskedő, az iparos derogál ennek a felfogásnak s megállapít s meg is valósit olyan nevelési elveket, amelyek valóságos márványkövei az alkohol felé vezető járdának. Nem kell messze mennünk, hogy itt Szatmáron saját szemeinkkel győződhessünk meg a mai fiatalság nagy részének magaviseletéről. Abban a korban, amidőn már mások a munka verejtékében, az élet nehéz gondjaival küzdenek, ez a fiatalság még mindig a szülők jóságából él, vagy jobban mondva visszaél. A tanulási időt az iskolai s főiskolai szabályzatok hihetetlen silánysága és gondatlansága miatt legnagyobb részben nyilvános helyeken tölti, dorbézol, iszik, eldurvul s tönkre teszi magát. Csínyek elkövetésében meríti ki szellemi képességét, költi a mások pénzét (ebből a szempontból a szülők is e mások kategóriájába tartoznak) s lassanként elernyed, kimerül testben és lélekben egyaránt s amikor már maga is ráunt a haszontalan életmódra s dolgozni szeretne, mert rá is van utalva, askor kell tapasztalnia, hogy az agy gyönge a gondolkozásra s a test gyönge a munkára s nincs többé, arai az akaratot, erőt feszíteni tudná. És ez a nemzedék hivatott arra, hogy megvédje az országot. Nemzetünk, jövőnk sorsa e nemzedék kezébe kerül. Munkára kell nevelni ezt a magára-hagyatotl fiatalságot, munkára, amely elvonja az időtékozlástó | és az ezzel járó nagy bűnöktől. S itt háramlik az Államra a nagy feladat, hogy adjon munkaalkalmakat, | sőt nevelje reá a munkára a fiatalságot, mely még mielőtt elvégezné tanulmányait, már kimerül a korcs- mázáslól. Sok teendő, sok munka vár reánk. Gazdasági életünk föllendülését reméljük, de hogyan fogja elvégezni a jövő nemzedéke a szaporodó munkát, ha ifjúsága legszebb éveiben korlátlanul vesztegetheti idejét a korcsmákban. Meg kell kezdenünk végre az alkohol pusztítása ellen a védezést. A törvényhozás felé fordul a nemzet aggódó szívvel. De addig is, mig a törvényhozás fegyvereket kovácsolhat e baj ellen, a müveit és tisztességes társadalomnak kell ellene védekeznie. Templom, iskola, törvényhatógág, a magyar társadalom az egész vonalon indítson irtóhadjáratot e nagy erkölcsi pestis ellen. Ennek a nemzetnek igen erős és nagy küzdelmet kell megvívnia a munka, az ész, a tudás fegyverével. Ha tovább hagyjuk az alkohol terjedését s a korcsmák pusztítását, a jövendő nemzedék egy része Figyelte a szivét és várt ... De nem jöttek . . . A nap ép oly természetesen sütött, mint tegnap délben, amikor ő még a tiszta Ilona asszony volt. A tükörbe nézett. Arca nyugodt, sima. Semmi, áruló vonás . . . Nincsenek fekete foltok a csókok helyéD. Ajka, piros ajka mosolygós, ártatlan. A vére nem lüktet, nem zakatol, nem dobogtatja hallhatóan a szivét... Sőt, akkor sem táncoltak. Rákényszeritette magára azt a bizonyos csudálatos varázslatot, mikor a karjaiban feküdt ... Jól emlékszik, hogy azt gondolta: De hisz most oda kell tapadnom az ajkára félig őrülten mámoros gyönyöröktől. így gondolta, de a szive hideg és vészesen nyugodt maradt. Jaj, ha hazugság volna minden . . . Jaj, ha a könyvek hazugok , . . Jaj, ha a szépségek, a gyilkos örömöktől tobzódó vergődések csak a papíron vannak meg, a regényekben, ha az élet igazán ilyen egyszerű és a komplikációk csak az emberek fantáziájában vannak meg. Ilona asszony úgy estefeléig rájött mindenre. Különösen akkor, mikor a lámpavilágnál alaposan megvizsgálta a karcsú jegyzőt. Észrevette, hogy tulaj- | donképpen nem is olyan karcsú, a nyakkendőjén egy | folt van. Úgy látszik, rácsöppentette délben a mártást. ! Egy pillanatig arra gondolt, vájjon sóska-, vagy zsöm- i lyemártás lehet? Aztán azt is észrevette, hogy a haja már ritkul és a fogai kicsit sárgák. Fájdalom, más elveszett önmagára s a nemzetre nézve. Pedig nekünk szükségünk van minden munkáskézre s minden magyar ember szellemi, erkölcsi épségére. 1 R IS K. Haldoklik a protekció. Nem mindennapi rendeletet kézbesítettek a napokban Máv. üzletvezetőségeinek. Ijedt arcok, titkosan összebuvó fejek, gúnyos, eltitkolt mosolyok támadtak a nyomában és a másolásban megkopott, öreg tisztviselők is csóváltak fejüket a mindenesetre érdekes rendelet olvasása után. Hieromnyi 3. k. és Marx s. k. elnök-igazgató kötötték véd és dac szövetséget, hogy egy ősz- haju nagy múltra visszanéző öreg urat, ki különösen az államvasutaknál végezte pontos és lelkiismeretes munkáját, bocsássanak el a Máv kötelékéből. Ez az ur, ki a legnyomorultabb váltóőrtél kezdve a legelőkelőbb beamterig csaknem valamennyi vasutasnak sokat emlegetett barátja volt: — a Protekció. Hogy ne sokat magyarázzunk, a Máv. igazgatósága közhírré tette, hogy bárki a Máv. alkalmazottjai közül, úgy előrehaladásánál, vagy bármi szolgálatból kifolyó érdekeinél fogva, bárminemű protekciót ne próbáljon igénybe venni, mert ellenkező esetben fegyelmi eljárást akasztanak a nyakába. A XX. századnak megvannak a maga csodái. Ehrlich felfedezte a vérbaj ellenszerét. Marx igazgató azonban nagyobb szenzációról gondoskodott: kiöli a mai társadalom legveszélyesebb, legnagyobb betegségét — a protekciót. Még talán szobrot is állítanak neki érte. Az embernek önkéntelenül is gúnyos mosolyra húzódik a szája, hogy éppen ott, ahol a leginkább dobják sutba az egyéni érdemeket, ahol minden ember a másik segítségével szeretne előre menni, éppen ott hozzák ezt a rendeletet akkor, mikor Marx a legjobaan tudja, hogy úgy sem lesz belőle semmi. Általában az állami hivatalokban, ahol olyan gyakoriak azok az alázatos instanciák : — A feleségem sógorának az unokája dij- nok szeretne lenni! — Kérem, hivatalszolga szeretnék lenni! — Nem lehet kérem, be van töltve minden állás, de . . . micsoda névjegy van a kezében ? A gróf Nepomuké? Ön fel van véve, barátom ! És még sok, sok apró komédia, tarka kis mozi játszódik le a hivatalíőnök urak mahagóni efféle prózai, regényhőshöz nem illő dolgokat is meglátott és nagyon, nagyon megbánta a történteket. Be kellett vallania magának, hogy igazán nem volt érdemes belerohannia egy ilyen helyzetbe, tisztán csak a tanulságért, hogy az életben a dolgok egyformák. Ezt aztán szépen, okosan meg is mondta a karcsú jegyzőnek, sőt még azt is elrendezte, hogyan maradjon el lassankint a háztól. Egyedül maradva azon gondolkodott még, megmondjon-e mindent az urának ? Higgadtan, világos agygyal mérlegelte a helyzetet. Mi lesz, ha megmondja, mi, ha nem mondja meg ? Az ábrándozás, a regényesség újra megkísértette. Nagyszerűen rajzolta eléje a kitörést, az átkozódást, a férfias haragjában asszonyt verő férfit. Aztán a megbocsátást, az egész életén keresztül múltjáért vezeklő asszonyt. A megaláztatásoknak végnélküli láncolátát kicsinyes, maró szavakat. Mindezt miért? Megváltozik azzal a tegnap? Az az egy éjszaka nem benne marad az életében ? A megtörtént, meg nem történtté válik ? Nem fog ő holnap olyan tésztát gyúrni, mint tegnap, nem marad az az urának, aki eddig volt. . .. Ilona asszony arcán már nincsenek kérdések. Hűvös józansággal Ítéli meg a dolgokat. Regényeket olvas és szeüd gunyDyal megmosolyogja őket. H. Szederkényi Anikó. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yy ger Ára ijfi kézimunka üzlete iben Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. I 11| Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.
