Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-25 / 71. szám
?zatmár, 1910. szeptember 25. SZATMAR-NÉMETI. 8-ik oUaI Egymás íelé. Észak ködéből indúltam el délnek, Északon beteges köd-vágyak érnek. És te a verős, szívérlelő Délnek Sugár-honából indultál felém. Éreztük egymást már az út elején, Te színek lánya, én szürke legény; Láttak egymást álmos szürkületben, Bágyadt látomások éjjelén. S hallgatag róttuk az utunk mi ketten. Két álmodós félénk ismeretlen. Homályos fény pislogva járt fölöttünk; Egymás léptét neszeltük szünetlen. S bárha az éj szállt, bárha a köd tűni, Most, hogy egymás közelébe jöttünk: Kínai kőfal, mély árok-szegetten, Megmászhalatlanúl mered közöttünk* Oh, ősi szent fal, száz tilalom-bástya! Oh, kevély kövek gőgös kacagása 1 Förtelmek árka! . . . Tétovaság pástja: Kajánul int s én ölére heverszem. És gyáván arcom tenyerembe rejtem, A tehetetlenség bús könnyét ejtem. Szivembe lüktet szived dobbanása, S a tested minden vonalát megsejtem. Ó most csupán a hangodat esengem, A hangod várom, hogy vágyszítón zengjen, Sikoltson át hozzám a szörnyű csendben A hangod, melyben önszivem sovárog. S a hangod, hogyha talpra perdit engem — Elindulok. A fal tövében járok. De jaj, ha véget ér a fal s az árok S nem engem látsz s én nem reád [találok / . . . Kaczér Ignác. HÍREK. Egy kis szenzáció. Az anyagyilkos Kovács Vilma körül ma már egész kis irodalom kerekedett. Jogászok, újságírók, pszichológusok s tudósok szemlélik, boncolják, bírálják élesre fent tollal az ügyet. De a privát családok asztalára is felkerült a borzalmas csemege: most mindenütt ezt tárhogy fölvigye valahogy. A széles vállu ember pehely- ként kapta ölébe a kabátjában szinte elvesző beteget s rohant föl vele. Az egyetlen bágyadt, könyörgő pillantást vetett reám. Ebből megértettem, hogy föl kell mennem véle! Szaladtam utánok. i S hogy végre az ágyán pihenhetett, mintha megnyugodott volna kissé. Leültem mellé s megfogtam a kezét. — Kíván valamit ? — Ha megtenné . . , Vegye le a takarót a képről ... Látni szeretném. Próbáljon festeni. Hátha . . . hátha még életemben késznek, jónak, hatalmasnak láthatnám a müvemet. A magáé is lesz. De nem. Hisz egyedül a magáé lesz . . . Mint mindig . . . — Csitt! Dolgozni kezdtem. Egy-két vonal még sikerült s láttam, midőn loppal ránéztem, hogy megcsillan a J .-zeme. De tovább nem ment. Pedig úgy akartam, j Hisz annyi minden jó származhatott volna belőle. Még egy pár vonás, mindannyi újabb, ügyetlenebb erőfeszítés; kudarc. A kezdetben gyönyörű, mindentigőrő, hatalmas alkotás, gyáván, esetlenül meredt reám, egy-két ecsetvonás után. Soha ennél kontárabb munkát nem vé- ! gyalják. S ha az érvek, észrevételek, megállapodások és okoskodások zuhataga csak azt a szomorú célt szolgálná, hogy ennek a tizenhat éves nőnemű tigrisnek a dolga kinőjön a mi kis városunk kereteiből, igazán mondom, roppant sajnálnám a felesleges energia pazarlást. Sajnálnám éppen úgy, ahogy magáért Kovács Vilmáért nem ülnék Íróasztalhoz, ahhoz az kellett, hogy az esküdtszéki tárgyalás nagy vetítő vásznán feltűnjön tüzes ragyogással s a közönség szemének lángoló reflektoraival megvilágítva ez a pár, ártatlan emberek vérével kiszínezett s lelkekbe nyilaló szó : nem hízunk az esküdtekben ! Ne tessenek félre érteni. Nem abban a tizenkét urban nem bízunk, akik ezúttal éppen az anyagyilkos s romlott lelkű Kovács Vilmát rászabadították a társadalomra. Óh nem. Általában az egész intézményt megbízhatatlannak, sőt egyenesen károsnak tartjuk. Mert a polgárok titkolt elégedetlenségének, gyűlöletének, bosszújának, másszóval: passzív rezisztenciájának az állammal szemben való kitörését segíti elő. Ez egy kicsit kellemetlenül hangzik, de ez is bizonyítja, hogy igazság. S hogy ez egyike a legszomorubb igazságoknak, mindjárt be is bizonyítjuk: A tárgyaláson a jogrend alapján a vádló | ügyész maga az Állam, legalább igy ment ez | át a köztudatba ; bár a védő éppen úgy az Állam, vagy mondjuk igy, kiegészítője a fogalomnak. A tizenkét esküdt — hiába no — a maga intézményében a népet, a Államtól elválasztott népet, tehát saját magát látja képviselve. Ezért oszt : vádló, védő — két ellenfél. Utánok következnek azok, akikről fentebb azt mondtuk, hogy az Állammal szemben passzív rezisztálnak —: az esküdtek. Ezek közül az egyik tímár, a másik kereskedő, ács, tanár, hivatalnok, ügyvéd stb. . . . Mindannyiok- ból a megélhetés annyi vért, verejtéket és könyet facsar ki, hogy amikor — mindent otthagyva — felmennek bíráskodni, azt se’ tudják, hagy voltaképpen mi keresni valójuk van ott, ahol az igazságot mérik. Dehogy is tudják, geztem. A fejem égett, a kezem remegett az izgatottságtól, de nem hagytam vón abba semmi kincsért. E pillanatban szinte gyűlöltem azt az ágyán fekvő súlyos beteget; azt a nagy mestert I — Szerencsétlen, mit mivel! — rivalt reám durván. — Inkább tépje el az egészet. — Hát eltépem — kiáltottam s elvesztettem a fejemet. Öklömmel haragosan csaptam a vászon közepére, hogy az kettérepedt azonnal. De ahogy az ágyra néztem, dühös, kérkedő, dacos pillantással, mintha homlokon ütöttek volna. Félig ült az ágyban, nyitott szemmel, elutasítón kitárt kezekkel s az ajkára fagyott, rémült kiáltással. Halott volt. Lekaptam az asztalterítőt és magamba fojtott undorral betakartam vele a fejét. Aztán rohantam ki, haza, mintha üldözött volna. Igaza volt. Megbünhődtem. Vége a szereplésemnek. Vége a művészetemnek; az én világcsaló, saját énemmel megfizetett művészetemnek . .. Egy sápadt halott, kit nem érdemeltem meg soha, elvitte magával a sírba. dehogy is tudják. Hanem igenis egyre az n toszkál a fejükben : vájjon mennyi kárt íog szenvedni, hogy itt töltöm az időt. Igen csakis ez nyugtalanítja őket s nem a vádi sorsa. És szomorúan gondolnak a kegyetler elguruló meleg pénzekre. A tárgyalás alatt pedig — a vádló szere lése közben — helyzetük nagyon is siralm volta belejajgatja ezeknek az embereknek tűiébe, hogy itt az ideje bosszút állai., az Áll mon a katonának elvitt fiúért, az adóért, m< azokért a sovány, de tetemesen megdrágító apró örömökért s azokért a sírig meg ne szűnő hiábavaló és irtózatos erőfeszítésekét És felmenti a vádlottat, ha bűnös. És kimond azokat a borzasztóan embertelen szavakat, hog az anyagyilkosság nem bűn. Mindezt csak azér hogy az ügyésznek ne legyen igaza, ne tegye a kedvére, mert ismétlem: a vádló az Állam a védő meg a nép. Ez az ok, amiért ki ke ragadni a saját kezünkből a bíráskodás jogá és visszahelyezni a jogludó, de ugyanúgy vér bői és húsból való, semmi mással nem foglal kozó biró kezébe, akinek éppen olyan meleg í szívverése, mint a miénk, de elfogulatlanabb mint mi vagyunk. Sőt egészen elfogulatlan. Amivel tulajdonképpen kezdeni akartam azzal fejezem be e sorokat. A Kovács Vilmr hátborzongató anyagyilkossága holnap mái (ha nem még ma) vonzó, sőt szenzációs mozi szám lesz. Én a telkemmel ott látok a vibráló képeken tizenkét tapsoló embert, akik — saját maguknak tapsolnak, mivel sikerült fölmenteniük ezt a kis tizenhat éves bestiát. Simplon. — Eljegyzés. Viski Lator Zoltán honvéd-főhad- ' nagy eljegyezte Regéczi Arankát, Regéczi Sándor ref. főgimn. tanár és nejének bogáti Juhász Vilmának leányát Szatmáron. — TanáCS-hirek. Herman László a városi zeneiskola igazgatója október hó folyamán önálló hangverseny keretében kíván a szatmári közönségnek bemutatkozni. E célra a városi színház átengedését kérte A tanács a kérelemnek helyt adott. A gőzfertőtlenitó berendezés elhelyezésére szolgáló épületek előállításával a városi tanács Tatorján István építészt bízta meg 24.500 korona vállalati árban. Az épületeknek november 15-ig el kell készülniük. A tanács távirati utón kért engedélyt a földművelésügyi minisztertől a sertésvásár megnyitására, mivel a város területén csupán egy udvar van sertésvésszel fertőzve és az teljesen elszigetelten áll, ahonnan a vész tovább nem hurcolható. A miniszter távirati engedélye alapján a szomszédos községek a vásár megnyitásáról értesítve lesznek. — Felolvasás az Ehrlich 606-ról. A kerületi munkásbiztositó pénztár főorvosa, dr. Fekete Samu németországi tanulmány útjáról hazaérkezvén, az Ehrlich-főle gyógymódról a szerzett tapasztalatai alapján tanulságos felolvasást fog tartani október 2-án d. u. 4 órakor az iparos olvasókör Csokonai-utcai helyiségében. A fölolvasas a jelzett gyógymód ismertetésén kívül a közegészségügyi óvintézkedés és a kolera elleni védekezés módozatait is érinteni fogja. — A mai lóverseny a következő programmal lesz megtartva: I. Mezőgazdák versenye. II. Magyar kir. földmivelésügyi minisztérium dija. Sikverseny. 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. A negyedik ló a beiratási diját menti. Táv. kb. 2000 méter. Szat- már szab. kir. város, vagy Szamárvármegye területén tenyésztett (ellett és nevelt) félvér mének és kancák ! számára, melyek 800 korona értékű versenyt nem ,,Az olcsóságáról amúgy is közismert“ FISCHER ANTAL női-divat áruházában Szatmár a Pannónia mellett A végeladásból visszamaradt összes női-divat áruk lg iémúh ....■■■—■- leszállított árban " ~ állnak a t. vevő közönség rendelkezésére. Egyben felhívom a közönség b. figyelmét újonnan berendezett JtlEfc O.Olcl<3Íj: ék¥*XA :£*o.9 hol állandóan raktáron tartok mindennemű maradékokat, melyek természetesen féláron «^5^1*025 tkotok Tessék meggyőződni l "UPS ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ pp*“ Tessék meggyőződni!
