Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-08-20 / 61. szám

XIV. évfolyam Szatmár, 1910. augusztus 20. Szombat. 61. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI H TELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE, MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. ✓ Egyes szám ára 10 filler. FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 1® ——- — TeleJom-szátn 80.= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A számok beszélnek. 0 (D.) A munka hamis mottója alatt működő többség bus (?) hadát nyögő parlamentünk kö­vetve az idők intő jeleit Augusztus császár­ként rendeletet bocsátott ki »hogy a nép össze- irattassék«. Ez a törvényjavaslat volt az egyetlen fe­hér galamb, végén a vitát provokáló javaslatok sötét hollóseregének, mely nagyobb zivarart nem rejtegetett begyében. Tehát elfogadták honatyáink az ötödik nép- számlálásra vonatkozó törvényjavaslatot is. Most, hogy bekövetkezett a pihenés ideje, a nagy munka tagozatai közül ehhez füzünk egy pár szót. A népszámlálás okos intézmény. A csa­ládfő is számon tartja háznépét, valamint a bojtár juhait. Mint nemzet is számon vehetjük : hányán is vagyunk itt a Kárpátok és Adria kösött, mennyivel gyarapodtunk számban, gaz­daságban és kultúrában az utolsó tiz esz­tendő alatt ? Egy csomó ember szorgalmas gonddal tele irja a sok millió rovatos lapot igenekkel, nemekkel és számokkal. Ezekből a kis cédulákból lehetne össze­állítani Magyarország leghitelesebb — térképét. Tükör lesz az, melyben meglátjuk en-ábráza- tunkat, mennyire vénültünk, a nyomor milyen barázdákat szántott arcunkon, az uj bűnök, az uj nemzetgyilkolási bűnök minő rombolást vit­tek végbe nemzetünk szervezetében ? Fejlőd- | tünk-e, lépést tartottunk-e a repülő-gépes kor- | szellemmel ? Iskolaügyünk, szegényügyünk minő fejlettségét mutatja szociális érzékünknek ? Egyéni jólétünk paralizálta-e a tőke és latifun­diumok urainak s a vagyontalanok millióinak ellentétes törekvéseit ? . . . Gyarapodott-e mező- gazdaságunk; iparunk ? Mind e kérdésekre megadja a feleletet az a leolvasás, melyet a statisztikai hivatal fog velünk közölni. ítélet lesz-é, vád lesz-é, vagy biztatás ?... Mi a jobbat várjuk, reméljük. Erre a sej­telemre jogot ad az a megértés, melylyel a haladó korral lépést tartani igyekszik nemze­tünk. Ez már nem a politika kategóriájába tartozik — (sajnos, e tekintetben a népszám­lálás lesújtó volna: ott lefele haladtunk), de mérlegelése annak az eleven erőnek, melynek fokát e folyton önvédelmi harcot vívni kény- szeritett nemzet tiz esztendei gyarapodása ta­núsítja. Mert gyarapodtunk. Az az őserő, mely­lyel istene megáldotta e népet, megállta a nagy csatát, melyet a kivándorlás, ez a nehéz átok, — a tuberkulózis, — ez a »speciális magyar beteg­ség« s a gyermekáldás bűnös korlátozása : az egykerendszer nemzetpusztitó nagy nyava­lyáival küzd. Ezek a súlyos betegségeink, melyek elsor- vaszlják életerőnket, a népszámlálással agnosa- kálva lesznek. Megtudjuk legalább, hogy nem­zetünk testének melyik részét támadták meg ■ legjobban ? Ezek a számok beszélni fognak — bünök- rők, átkos bűnökről. És vádolni, de egyben fel fogják ébreszteni népünket, melyet a nyo­mor és bűn egyaránt ostromol. Beszélni fognak továbbá — és ez lesz a legszebb beszéd — arról a nagy haladásról, melyet nemzetünk az általános népművelés, a közoktatás terén mutat. Bár meggyőznének ezek a számok arról a nagy kijózanodásról, melyet az ifjúságnak a gyakorlati, produktiv pályákra terelése fölöttébb kívánatossá tett szemben a túlzsúfolt speciális magyar pályával — a jogival — szemben. E rovat a kulturerő eloszlásáról is tájékozni fog. Sajnos, hogy népünk bizalmát a népszám­lálás nem bírja. Vonakodik, fél tőle, mert minden összeírásban adókivetést s minden házába lépő összeíró úri emberben titkos kifosztóját véli. S ennek az a szerencsétlen módszer az oka, melyet a néppel való érintkezésben követ el a hiva­tali nagyképűség, no meg a választás előtt szo­kásos »leereszkedés« s utána az — önfelma- gasztalás. Pedig az összeírás azért népösszeirás, hogy a nemzet népességét és nem az állam adóviszo­nyait vegye számba. Ez a legdemokratikusabb törvény az ed­digi parlamenti ciklusban. A nagybirtokosok is csak egy számot tesznek ki, mint a szegény­házak lakói. A népszámlálás adatait, pedig másra, mint a törvény előírja, tehát a lakosság számbeli-, TARGA. Verstémák. — Irta: Fátyol Ilonka. — Idegenben. Hozzátámaszkodtam egy fehér oszlophoz. A hold is sirósra húzta a száját s úgy bámultunk egymásra. A szobából a láDyok vihogása hallatszott és én ma­gamban árván, annyi ember közül egyedül támaszkod­tam egy szögletes, fehérre meszelt oszlophoz. Csendes szép volt az este. A pelárgóniák összeszedve minden illatukat, hajoltak egybe halkan, szerelmesen. Én néztem őket. Nem láttam, csak néztem: a holdat, a halovány sirósságu holdat, a szerelmesen összeboruló pelárgóniákat, a bársonyos kék eget, a világos szobát; sírni tudtam volna. Ennyi ember között egyedül va­gyok. Ha beszélek, hallgatják a szómat, felelnek rá, de nem értik. Beszélnek hozzám, felelek nekik, de nem értem őket. Idegenek. Istenem, csak egy lenne, aki a lelkemet meg­látná. Csak egy jönne hozzám virágokkal a kezében, halovány sárga rózsával, vagy fehér liliommal: — Én ismertek te sápadt lelkű leány, te idegen szivü leány, én érteni akarlak, én érteni tudlak __Nem jön. Mert ne m is jöhet. Itt olyan nincs. De van valahol. Te velem együtt sápadt képű hold, vidd el a lelkem neki. Öleld át egy halovány sugárral s vidd be az ablakán. S ahogy ott állok majd holdfényes csendben az ágya előtt: felnéz. Meglát. Átölel. Viszed? Igen; érzem. Most lélektelenül bámulok magam elé; most... most .. . Jaj! Hát te is hozzám igyekeztél ? Félúton talál­koztunk. Utánam jöttél ? Érezted, hogy egyedül vagyok Csókold meg az ujjaim hegyét. így. Hogy szalad a számhoz az ajkad melege. A sze­membe visszatér az élet, a karom lehull a fehérre meszelt oszlopról. A szobából hegedüszó hallatszik s leány kacagás. Valaki tán vár odabenn. Megyek. Az én kis szobám. Most, most szeretnék otthon lenni az én gyűlölt édes, aranyos kis szobámban. Ha otthon vagyok, sza­ladok ki onnan, ki, ki a lankákra. Most szeretnék benne ülni. Szerelnék odarepülni s mintha testem nem is volna, kulcscsiborgás, ajtónyitás nélkül odaülni a sarokba a kis asztalom mellé. Milyen lehet most az én kis szobám? A redőny leeresztve s a kis fehér függönyök szomorúan, árván simulnak a falhoz; a tükörben csak a véle szembe levő fal látszik. A képeken vékony’ porréleg fekszik. Az Elátkozott királykisasszony most még titokzatosab­ban hajlik előre s Ady Endre még mámorosabban, még dacosabban bámul az üres szobára. Virág sehol. A zongorám hallgat. Körülbelül félhomály van most. He ilyenkor otthon vagyok, kinyitom az ablakomat s a zongorához ülök. S annyi siró nótát zongorázok az alkonyaiba. De most hallgat a zongorám. Talán alszik. Bizonyára nyitva felejtettem s olyan fehéren villognak a fogai. A hurok közt igy alkonyattájt valami moraj­lás, bugás, valami siró zsongás támad. Vágyik utánam a zongorám lelke. Mert most hallgatásra van kénysze- ritve. Talán nem is épp én utánam, csak valaki után, aki azt a sok reggeli üdeséget, déli meleget, al­konyati bút kicsalja a húrjaiból. Tiz csókolgató, simo­gató fehér karcsú ujjat vágyik a zongorám. Sa vágyó­dásban, ahogy összeremegnek a húrjai, keletkezik az a siró zsongás, amit ide hallok, ami felébreszti a lel­kemben az emlékeket. A kis szobámra, a virágaimra, a képeimre, a tükrömre gondolok. S ahogy behunyom Az 1910.—1911. tanévre az összes iskolák igazgatóságai által előirt és uj bekötéssel ellátott, tiszta állapotban levő hasznait és uj tankönyvek, térképek; szótárak, mindenféle segédkönyvek, papir,- író- és rajzszerek, művészi olajfestékek és ecsetek 1 ------ a legolcsóbb árban kapbatók: Tl ATl AP | AT F' könyv», papír-, Író« és rajaf®a:erkereskedésében Ki 111 US Ál II fi r SZATMAR, Hám János-n. 13. ssámalatt, mJUJLV V/ kJ ill/ZZZ « törvénysajók és sacinliáic közelében. -----I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom