Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-08-20 / 61. szám
2 ik oldal Szatmár, 1910. augusztus 20. SZATMÁR-N É M E T'( kulturális- és gazdasági viszonyainak számbavételére felhasználni nem szabad. De — ez a népösszeirástól való félelem — általános. Félünk a leleplezéstől. A beteg reszket orvosa előtt. Azok a kis számok nagy sebeket tárnak fel s nagy hibákat világítanak meg. Bár csak gyógyulást és megtérést eredményeznének ! Közigazgatási apróságok. IV. Hajókázás az ártérben. Az ártéri adók kivetése körül felmerült néhány gyakorlati észrevételre óhajtom felhívni a birtokosok figyelmét. Különösen a nagybirtokosokét. Az említett adók kivetési alapja tudvalevőleg a birtok területe. Ennek megfelelőleg az érdekeltség évenkint megállapítja, hogy melyik község mennyit tartozik ártér-adóban beszolgáltatni, s az elöljáróság a megszabott kulcs szerint egyénenkint kiveti az adót. — Egyes helyrajzi számok nem esnek ártér-adó alá. Nem ismerek olyan jogszabályt, amely az ártér-adó mentes földrészleteket akár általánosságban, akár taxatíve felsorolná. Az érdekeltségnek bizonyára van valami szabályrendelete. Hiba, hogy azt a kivetést teljesítő közegekkel nem ismerteti meg. E nélkül tudatos korrekt munkát csinálni nem lehet. 1902-ben, tehát 8 év előtt az érdekeltség kiadott egy kimutatást, amelyben birtokosonkint és helyrajzi számonkint pontosan fel vannak sorolva az ártérbe sorozott földrészletek. Ez a kimutatás már annak idején is csak számszakilag volt jó. A későbbi év ek során felmerült, konkrét esetekkel igazolható tévedések nyilvánvalóvá tették, hogy az egyes birtokosok itt-ott joggal kérhettek orvoslást. Ma pedig már egyáltalában nem válik be az a kimutatás. — Az ok nagyon egyszerű. A birtokosok személyében beállott változások, területi megosztások folytán 8 év óta a kataszteri birtokivekben a kataszteri telekkönyvtől eltérőleg úgy variálódtak a helyrajzi számok, hogy ezeknek az érdekeltségi kimutatás utján való ellenőrzése alig lehetséges. Egy nagyobb körjegyzőség kataszterében 5—6 ezer helyrajzi számot is össze kell hasonlítani, ha kifogástalanul pontos munkát akarunk végezni. Ha a kivetést teljesítő közegnek egy negativ, az az olyan kimutatás állna rendelkezésére, amelyben csak az ártérbe nem eső parcellák foglaltatnának, legfeljebb 100 számot kellene figyelemmel kisérni. — Ezeket — mint, ahogy a kivetés legelső évében kellett volna — a jegyző valami nyilvántartásba venné, azután változhatna a kataszter derüre-borura, néhány pillanat alatt megállapíthatná akármelyik utód is, hogy mi esik ártér-adó alá, mi nem. Leginkább a birtokosok érdekét szolgálná ez a a szememet: otthon vagyok. Az ujjaim hízelkedve futnak végig a billentyűkön : »Érik a, érik a buzakalász!« És nem sir többet a zongorám lelke. Mesél a puszta. Alkonyat van. Csend. Mesél a puszta. Bámulva állok egy fűznek alján s nem merem szóra nyitni a számat. Istenkisértés volna. Tele a lelkem az örök Széppel. Ezt magyarázni pedig nem szabad. Előttem a végtelen puszta, a hátam mögött felhős kékségbe haló hegyek. A lábaimnál hízelkedve surran az Ér s a nádak a szoknyámat csókolgatják, Ezek is szeretnek A füzek suttogva borulnak össze. Rólam beszélnek. Ez a rengeteg puszta, a merre látok, mind velem van elfoglalva és én hallgatom, ahogy rólam mesél — nekem. Átkarolok hangtalanul egy füzet s hallgatok. Tegyétek az ujjatokat a szátokra emberek: a puszta előtt hallgatni kell; a puszta varázsát érezni kell. A füzek muzsikája belevész a vizek karénekébe. A békák koncerteznek. A nádak alig látszanak ki a vízből, lenge fejüket különös taktusra lóbálják. S a levegő zug; nem úgy, mint benn a szobában. Halk százhangszerü, messziről jövő zene a hangja. Itt a levegő is megfinomul. S az ember! A gyarló, a kicsi, a puszta előtt néma ember. Csak érteni tudnám a puszta meséjét I módosítás, mert a jegyző könnyen segíthet magán. Az előző évi kivetési lajtsromban feltétlenül kihozták a végeredményt. Annak muszáj kijönni! Ha tehát uj ember kezébe kerül a munka, az első félórában úgy megrémül tőle, hogy kénytelen a pipaszárba kapaszkodni. Némi gondolkodás után előveszi a múlt évi lajtsromot, a földadó nyilvántartási jegyzék alapján »kipipázza« a változást szenvedett tételeket, s miután meggyőződött arról, hogy a szaporodások és apadások kölcsönösen »pászo'nak«, a többi tételt egyszerűen átmásolja az uj lajstromba, s a terület végeredményében hajszálig kiadja az érdekeltség által megállapított holdszámot. Mulatságosan egyszerű 1 Hogy az egyes birtokosok javára vagy sérelmére milyen pászítások történtek az előző években, az kevés jegyzőt érdekel, mert az ártéri adók kivetési lajtsroma további ellenőrzésnek nincs alávetve. Dehogy is nincsen !? Nincs. Az ellenőrzés alkalmával megnézik, hogy a terület után helyesen van-e kivetve az adó, de, hogy az adóalap, a terület maga jó e, azt az ellenőrző közegnek nem is volna tanácsos vizsgál- gatni, mert az kemény próbára teszi az ember türelmét. Többet sohase vizsgálná! Ha nem sajnáljuk az összehasonlitással járó pepecselést és türelmesen megnézegetjük az ártérbe sorozott parcellákat, meggyőződhetünk, hogy nem éppen hajszálnyi eltérések vannak a terület körül. Nem is csoda! A kimutatásban csak úgy hemzsegnek a számok. Akármilyen pontosan másolta is az érdekeltség tollvivője a jegyzőknek kiadott példányokat, minden figyelem mellett is kihagyhatott imitt-amott egy-egy számot. Ez önmagában véve csekélységnek látszik, a gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Azonban zárjuk ki minden tolihiba lehetőségét és foglalkozznnk érdemlegesebb észrevételekkel. Mindeddig csak az ellenőrzés nehézsége van igazolva. A földadó kataszter kiigazításáról szóló 1909. évi V. t.-c. alapján a birtokivekben az egyes művelési ágaknál beállott időközi változásokat a tényleges állapotnak megfelelően kellett felvenni. A nagybirtokosok bizonyára emlékezhetnek még a helyszinelési biztosokkal játszott alsós kaláberekre. — A törvény tulajdonképeni célja a földbirtok igazságos és arányos megadóztatása mellett a földadókulcs mérséklése, az eddigi 25 százalékról 20 százalékra való leszállítása. A lényeg abban áll, hogy mocsaras területek lecsapolása, vízrendezés és vizszabályozás folytán — talán más oknál fogva is — egyes területek gazdaságilag használható talajjá váltak. Ezeknek az osztályozásából kerül ki az az 5 százalékos különbözet, amely a törvényt olyan tetszetőssé teszi. Világos, hogy az ártéri adókra is kihat az osztályozás, melynek eredménye a kataszterben már fel van tüntetve. Szakértő olvasók megnyugtatására irom ide, hogy az egész kataszter újra való átdolgozása fölötte kívánatos, de ez már igy mese formában nem ide tartozik. A földbirtok összterületét illetőleg a változások közömbözek, mert ha egy 1000 holdas területben 60 hóid láp van, s ezt lecsapolják, 1000 hold termő föld lett belőle. — Az egyes parcelláknál azonban figyelemre méltó változást okoz az uj művelési ágba való sorozás. Legalább én azt hiszem, hogy a termő területek ártér alá esnek, s mint ilyenek, az adó mennyiségét befolyásolják. Megengedem, de nem valószínű, hogy az érdekeltség egyénenkint és ivenkint tartaná nyilván a földrészleteket. Az 1902. évi kimutatás e szerint semmi körülmények közt nem maradhat érvényben. Azt revidiálni, módosítani kell. Az alispán ur évenkint rendeli, hogy a kimutatás a változásoknak megfelelően javittassék ki, de ezt a munkálat technikája lehetetlenné teszi. Tessék próbát tenni. Ha 111 jegyző közt 3 akad, aki vezetgette a kimutatást, akkor azt a három embert fel kell küldeni az országos központi statisztikai hivatalba igazgatósági elnöknek. Megérdemlik. Annak pedig, aki az előző évi lajstrom nélkül, tisztán csak a kimutatás alapján most 8 év után is kifogástalanul »pászitás« nélkül ki tudja hozni az előirt területet, annak a szobrát Karc kollega állíttassa fel a víztorony helyére, a szatmári piac közepén, hogy ott is legyen valami disz.' A nagybirtokos urak most érdeklődéssel olvasgatják a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-cikket, a 109, 111 és a szomszédos szakaszok megismerése után felvethetik ezl a kérdést az érdekeltségi gyűlésen. Azután nézegesse meg ki ki a saját birtokiveit. Mindenképen hasznos munkát fog végezni. Mi pedig nagyon hálásak leszünk érte. Gobi Gyula. Ahol te vagy. Ott milyen az alkony? Jő-e korán? Omlik-e, terül-e a köd biborán ? Ólomra válik az álom, a vágy? S mely elé mostan lejem lehajtom, Ilyen az alkony ? Fázik a fának lefosztott teste 1 Hordja-e tarka rongyait este Halálos gúny nyal széjjel a szél? Ily megraboltan, ily elhagyottan, Fáznak-e ottan ? S hullnak-e ott, mig szunnyad a hajnal, Tűnnek el ott is bus virradattal Siető, titkos hóharmatok ? S miközben halkan, hidegen hullnak — Könnyek is hullnak? Tramonto. hírek. Gyertyák hódolata. A külsőségeknek kétségtelenül nagy szerepük van a lelki állapotok irányításában. Ha behunyom a szememet, meggörnyedek kissé s verdesvén a mellem, elmormogom az én külön- nyelvü Mea culpámat, jóllehet, minden különösebb lelni szükség híján cselekszem mindezt, lassan-lassan megszáll a bűnösségem tudata. És rajtacsipem magamat, hogy igazában sóhajt- gatok, mivelhogy érzem a tisztulás szükséges voltát. A legpogányabb emberbe is belelopakodik egy-egy magafeledtebb percre a hit, ha a templom homályában lézeng, ahol misztikus mécsek égnek körülötte, zsolozsmák dongnak, orgona kántál, tömjénfüst terjeng, avagy bármely más vallás külső ceremóniái ragadják meg az öt érzékszervét. A tömegre persze fokozottabb mértékben áll ez a szabály, mert a tömeg sokkal fogékonyabb a külsőségek szugeszciói iránt, mint a magános egyén. S a tömeg lelkére még mindig jobban hatnak a régi, kissé banálissá kopott, de kipróbált külsőségek, mint az újabbak. Száz hódoló felirat, vezércikk, diszistentisz- telet, sőt a pénzosztogatás sem lett volna képes annyi loyalitást terjeszteni a nép között, mint azok a ragyogó gyertya-glédácskák, melyek ablakainkból küldték tisztelgő fényüket az ünneplő aggastyán felé. A szokatlan fények ünnepi szint adnak az utcának, örömet s lelkességet dobálnak az ablak üvegén át s a tömegben önkénytelenül fölébred a szunnyadó hódolat az öreg király iránt. Legendák gyűltük fel a karcsú gyertyák fényeiben és csupa dicsőséget regélt valamennyi. Csupa dicsőséget, bánatot, bajt, szenvedést, semmit, pedig ugyancsak volt része bőven az agg uralkodónak s a népnek egyaránt egy hosszú földi élet ezer bánatában is. Ezek a gyertyák önkéntelenül is a hithű zsidók ünnepi mécsét : a Chanuka-gyertyát juttatják eszembe. S a rezgő szakállu mózes- hitüt, ki ablakába állítja a vékony viasz-szálakat, meggyujtja sorra valammennyit, eldünnyög egy ősrégi melódiáju nótát s lehunyt pillái mögött befelé fordított szemmel csupa régi fényt, csupa szép sugaras és dicsőséges emléket lát a messzi múltak méhében — bajt, sanyaruságot, sötét és fájdalmas elnyomatást, súlyos jármot mitTüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Unger Ármin kézimunka iizletsben Szatmár, Kazinczy-utca.
