Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-27 / 54. szám
54. tzáa. XIV. évfolyam. —.. I,' ■■■■ . iráirV ’ - umH / Szatmár, 1910. julius 27. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „S Z ATMÁR-NEMETI-I IPARI H T E LSZ Ö V ET K EZ E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Ischl. (D.) A magyar nemzet politikai történetében nagy szerepet játszanak az idegen helynevek: Bécs, Chlopy, Ischl. Olyanok ezek, mint a jóshelyek: minden nevezetesebb elhatározás előtt, a politika szekerének minden zökkenése alkalmával ezekről a helyekről hangzik felénk a fejtörést okozó jóslat. E jóslatok igen fogósak. Föltétien erejűek. Ellenmondást nem tűrnek. Most Ischlben van a magyar miniszterelnök. Ott, ahol közelebbi elődei kapták a napi parancsokat s mutatták be a magyar nemzet mély hódolatát. Hejh, de sokszor okoztak ezek az ischli látogatások kellemetlen perceket a pihenő agg királynak! Midőn hírül vitték, hogy nem csendes a várvesztett oroszlán, melyen újabb és újabb súlyos érmetszéseket hajtanak végre. Olykor felordit s megrázza bozontos sörényét. Most jelentheti a miniszterelnök; az oroszlán megszelídült. Nem zörgeti félelmesen láncait, nem ordít keservesen, nem vágyódik sorvasztó vágygyal, beteges ábrándozással a puszták tiszta, szabad levegője után. Csendesen engedelmeskedik. Tetszenek neki a láncok, a a vasrostélyok. A kinyitott ketrecajtó sem izgatja. Valóban. Az a jelentés, az a felirat, mely- lyel a miniszterelnök most járult az ischli koronás nyaraló elé, igen örvendetes meglepetést tartalmaz. Nem kevesebbet, mint az oroszlán teljes megszelidülését, kijózanodását az eddigi FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. makacs és veszedelmes (részeg !) vágyakozásaiból, illúzióiból. Hát ha van eredményes állatszelidités, mely kezes bárányokká varázsolja a tigrist, párducot, a Khuenék nemzetszeliditő munkája eredmény tekintetében minden képzeletet felülmúló. Nem csak az van abban a hódoló feliratban, amit a koronás király személyével szemben köteles hódolat kíván, hanem — a teljes leszerelés. Teljesebb, mint a minőről valaha álmodtak az ischli, különben bécsi lakájok. Egy nemzet, mely szinte egy év-tizeden keresztül kiteszi alkotmányos életét annak a váltóláznak, amit a törvényen kívüli állapot kockázatossága idéz elő a politikai szerves éleiben, most egyszerre belátja hiábavalóságát és siet — lemondani. Siet a sebeket begyógyítani. Siet kitépni a közéletből azokat a törekvéseket, melyek már előbb éltek, mint hangot találtak volna. Siet visszalépni az eredmények útjáról s valami veszedelmes apathiával roskad bele a költséges nagyhatalmi noblesse oblige igájába. Siet szavazni száz milliókat és tengeri csataszörnyetegeket. Siet feledni és feladni. Ez az a perspektíva, melyet Khuen tár a király elé. Hát az ischli nyaraló ablakaiból felséges panorámák szemléletében gyönyörködhetik a mi pihenő agg királyunk, de ilyen gyönyörűségesben még nem volt bő része. De szeretnők oda kiáltani: szemfényvesztés az, mi ott folyik az ischli nyaralóban! A kép, mit Khuen leikétől lelkezett felirat tár elő, hamis mint Puskin festett falvai, jólét, SZERKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utea 10. = 'Felefon-saána 80.== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatallal fizetésűik. nyugalom van rajtuk, holott sivár pusztákat, feloszló tetemeket takarnak. Vannak képes levelező lapok, melyek más képet mutatnak, ha árnyékban és mást, ha a világosságon keresztül nézzik. Ott Ischlben másat mutat a kép. De itt alólról tekintve a békés, nyugalmas csendélet egy erős csatakedvtől izzó ingerült hadsereget mutat, mely elszántan készül a rendszeres, céltudatos küzdelemre. Vájjon sejli-é a mi pihenő agg királyunk, hogy a hódoló felirat minő szenvedelmes csatározások méhében született meg ; minő nagy, kiegyenlithetetlen ellenmondások feküsznek ott a sorok között, minő forrongó, zajos parlament álbékéjéről számol be, ha sejtené, hogy ez csak a hatalom kétes értékű győzelme, melyet a nemzeti akaraton pénzzel és pálinkával, terrorral és vesztegetéssel szerzett a főmungó, bizony nem olvasná derült arccal, megnyugvással. De várjuk az események folyamatát. A nagy nekibuzdulás, a nagy bizakodás, melynek első diadala a felirat, meg fog csappanni a folytatásnál. A legyőzött nép csendje veszedelmes. A keserve kitörése annál erősebb, mennél tovább szorították le. A nagy < feladott< törekvések fel fognak támadni ! A jog és törvény biztosította »vívmányokat« egykor kivívja a most lesoványitott, de megizmosilott igazi nemzeti párt! TÁRCA. Szélsőségek. Irta: Jávor Bella. I. — Levél a faluból. — Drága Dusim! Kérded és olyan gúnyolódva kérded, hogy sokat járok még a mezőre. De még mennyire! Az egyedüli hely, hová szívesen járok — hangulatot lopni. Mert tudod, hogy egy idő óta festegetek. Gyönyörű dolgokat lehet itt meglátni s nem kell egyéb Hozzá, mint jó szem, érző szív s főképen tiszta, gyarló és banális dolgoktól megtisztított — agy I Egy pár képem : „Esti táj“, „Leányfej,„Parasztlány korsóval“, igazi remekmű, mindenki mondja. Néha kézimunkálok is. Azt is csak a mezőn. Nagyon szép alsószoknyákat, hálókabátokat, sok abroszt, stb., stb. hímeztem. Jóformán egészen kész a fehérnemű-kelengyém. Olvasgatni is lehet itt. Most Vass Gerebent olvasom. Nagyon szép; majd te is elolvashatod, ha eljössz. Mert sajátom. Miklós bátyám hozta a születésnapomra. Most is a Vass Gereben könyvének gyönyörű tábláján irok neked, —• a mezőn . . .! Nem tudok olyan szaporán írni, amilyen gyorsan jönnek a leírni való gondolataim. Nahát az előbb jót kacagtál volna velem; vagy nélkülem. Mert most jut eszembe, hogy én voltaképen nem is kacagtam. Igazán olyan érdekesek ezek a parasztok ! Te elhiszed e nekem, hogy én tőlük látom meg mindazt, amit az úri nép szemérmes spanyol fala eltakar előlem ? így tudtam arra is következtetni, hogy én nagyon, de nagyon jól fogok élni az urammal, ha lesz. Az ilyesmi mind lehetséges itt. Egy félórával ezelőtt is itt ültem, ahol most és éppen azon töprengtem, amin most, amin mindég. Hogy, hogyan is lesz az, ha én férjhez fogok menni ? És rájöttem, most is arra, amire mindég, hogy: nagyon jól lesz. Szóval, itt ülök az aratók közt, kik az ebédükre várnak és messziről jönni látom Kolmámét, — ösmerd — a Kolmár feleségét. Ez asszony külön- véve is roppant érdekes. Mindég elnézem. Van a szája körül egy vonás; olyan intelligens, sokatmondó vonás, ami határo/oitan urinőre vall. Pedig sült paraszt. De szép, csinos és sohase loncsos. De — különös — Kolmár mindezt nem látja. Ezt én nem értem Hiszen bizonyos, hogy éppen a szépségéért vette el. Te, nekem az tetszik ebben az asszonyban, hogy nem fél az urától! Mindég, legalább egy félórával, elkésve jön az ebéddel és mégse fél, hogy elveri az ura ! És ha mér végre itt van az étellel, akkor a lábával elsöpör egy csomó szalmát, kórót, miegymást az útból, — világért se hajolna lé I és olyan lanyha mozdulattal leereszti a bekötözött ételt a földre, ő maga meg nekidől egy boglya szénának és leírhatatlan ostoba arckifejezéssel megbámulja az eget. (Az urára nem is néz, — gondolom — pedig reggel óta nem látta 1) — Kösd ki — mondja Kolmár és leül az étel mellé, a földre. — Kösd ki te — feleli Kolmárné és tovább néz az eget. Hát — ennyi volt az egész. Valójában semm de nekem egy egész világ. Mondhatnám : egy egész világ rombadőlése. És sóhajtottam. Ne tagadd, Dusi te is sóhajtottál volna. Bárha te azt mondod, hogy az ilyesmire nem ádsz semmit. És ugyanígy, sőt még ugyanabbul sóhajtana az a pár ezer másfajta lány, akinek felényi életösmerete sincs, mint n kém. Da akadna közöttük olyan is, ki erősen a szivéhez szo- ritná a kezét, — ahol néha olyan különösöket érez az ember, — és úgy suttogta volna : — Istenkém, ha nekem lenne uram, ha nekem .. Mint szeretném s mit nem tennék meg neki. Persze FISCHER ANTAL NŐI-DIVAT -fH ÁRUHÁZÁBAN, SZATMÁR, a PANNÓNIA MELLETT HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT VÉGELADAS. gsgr- Az összes raktáron levő divatáruk mélyen leszállított árban árusittatnak el.
