Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-07-27 / 54. szám

54. tzáa. XIV. évfolyam. —.. I,' ■■■■ . iráirV ’ - umH / Szatmár, 1910. julius 27. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „S Z ATMÁR-NEMETI-I IPARI H T E LSZ Ö V ET K EZ E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Ischl. (D.) A magyar nemzet politikai történeté­ben nagy szerepet játszanak az idegen hely­nevek: Bécs, Chlopy, Ischl. Olyanok ezek, mint a jóshelyek: minden nevezetesebb elhatározás előtt, a politika sze­kerének minden zökkenése alkalmával ezekről a helyekről hangzik felénk a fejtörést okozó jóslat. E jóslatok igen fogósak. Föltétien ere­jűek. Ellenmondást nem tűrnek. Most Ischlben van a magyar miniszterel­nök. Ott, ahol közelebbi elődei kapták a napi parancsokat s mutatták be a magyar nemzet mély hódolatát. Hejh, de sokszor okoztak ezek az ischli látogatások kellemetlen perceket a pihenő agg királynak! Midőn hírül vitték, hogy nem csendes a várvesztett oroszlán, melyen újabb és újabb súlyos érmetszéseket hajtanak végre. Olykor felordit s megrázza bozontos sörényét. Most jelentheti a miniszterelnök; az orosz­lán megszelídült. Nem zörgeti félelmesen lán­cait, nem ordít keservesen, nem vágyódik sor­vasztó vágygyal, beteges ábrándozással a pusz­ták tiszta, szabad levegője után. Csendesen engedelmeskedik. Tetszenek neki a láncok, a a vasrostélyok. A kinyitott ketrecajtó sem izgatja. Valóban. Az a jelentés, az a felirat, mely- lyel a miniszterelnök most járult az ischli ko­ronás nyaraló elé, igen örvendetes meglepetést tartalmaz. Nem kevesebbet, mint az oroszlán teljes megszelidülését, kijózanodását az eddigi FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. makacs és veszedelmes (részeg !) vágyakozásai­ból, illúzióiból. Hát ha van eredményes állatszelidités, mely kezes bárányokká varázsolja a tigrist, pár­ducot, a Khuenék nemzetszeliditő munkája eredmény tekintetében minden képzeletet fe­lülmúló. Nem csak az van abban a hódoló feliratban, amit a koronás király személyével szemben köteles hódolat kíván, hanem — a teljes leszerelés. Teljesebb, mint a minőről va­laha álmodtak az ischli, különben bécsi lakájok. Egy nemzet, mely szinte egy év-tizeden keresztül kiteszi alkotmányos életét annak a váltóláznak, amit a törvényen kívüli állapot kockázatossága idéz elő a politikai szerves éleiben, most egyszerre belátja hiábavalóságát és siet — lemondani. Siet a sebeket begyógyí­tani. Siet kitépni a közéletből azokat a törek­véseket, melyek már előbb éltek, mint hangot találtak volna. Siet visszalépni az eredmények útjáról s valami veszedelmes apathiával roskad bele a költséges nagyhatalmi noblesse oblige igájába. Siet szavazni száz milliókat és tengeri csataszörnyetegeket. Siet feledni és feladni. Ez az a perspektíva, melyet Khuen tár a király elé. Hát az ischli nyaraló ablakaiból felséges panorámák szemléletében gyönyörköd­hetik a mi pihenő agg királyunk, de ilyen gyö­nyörűségesben még nem volt bő része. De szeretnők oda kiáltani: szemfényvesz­tés az, mi ott folyik az ischli nyaralóban! A kép, mit Khuen leikétől lelkezett felirat tár elő, hamis mint Puskin festett falvai, jólét, SZERKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utea 10. = 'Felefon-saána 80.== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatallal fizetésűik. nyugalom van rajtuk, holott sivár pusztákat, feloszló tetemeket takarnak. Vannak képes levelező lapok, melyek más képet mutatnak, ha árnyékban és mást, ha a világosságon keresztül nézzik. Ott Ischlben másat mutat a kép. De itt alólról tekintve a békés, nyugalmas csendélet egy erős csatakedvtől izzó ingerült hadsereget mutat, mely elszántan készül a rendszeres, céltudatos küzdelemre. Vájjon sejli-é a mi pihenő agg királyunk, hogy a hódoló felirat minő szenvedelmes csa­tározások méhében született meg ; minő nagy, kiegyenlithetetlen ellenmondások feküsznek ott a sorok között, minő forrongó, zajos parlament álbékéjéről számol be, ha sejtené, hogy ez csak a hatalom kétes értékű győzelme, melyet a nemzeti akaraton pénzzel és pálinkával, terror­ral és vesztegetéssel szerzett a főmungó, bizony nem olvasná derült arccal, megnyugvással. De várjuk az események folyamatát. A nagy nekibuzdulás, a nagy bizakodás, melynek első diadala a felirat, meg fog csappanni a foly­tatásnál. A legyőzött nép csendje veszedelmes. A keserve kitörése annál erősebb, mennél tovább szorították le. A nagy < feladott< törekvések fel fognak támadni ! A jog és törvény biztosította »vívmányo­kat« egykor kivívja a most lesoványitott, de megizmosilott igazi nemzeti párt! TÁRCA. Szélsőségek. Irta: Jávor Bella. I. — Levél a faluból. — Drága Dusim! Kérded és olyan gúnyolódva kérded, hogy sokat járok még a mezőre. De még mennyire! Az egyedüli hely, hová szívesen járok — hangulatot lopni. Mert tudod, hogy egy idő óta festegetek. Gyönyörű dolgokat lehet itt meglátni s nem kell egyéb Hozzá, mint jó szem, érző szív s főképen tiszta, gyarló és banális dolgoktól megtisztított — agy I Egy pár képem : „Esti táj“, „Leányfej,„Parasztlány korsóval“, igazi re­mekmű, mindenki mondja. Néha kézimunkálok is. Azt is csak a mezőn. Nagyon szép alsószoknyákat, hálókabátokat, sok ab­roszt, stb., stb. hímeztem. Jóformán egészen kész a fehérnemű-kelengyém. Olvasgatni is lehet itt. Most Vass Gerebent ol­vasom. Nagyon szép; majd te is elolvashatod, ha el­jössz. Mert sajátom. Miklós bátyám hozta a születés­napomra. Most is a Vass Gereben könyvének gyönyörű tábláján irok neked, —• a mezőn . . .! Nem tudok olyan szaporán írni, amilyen gyorsan jönnek a leírni való gondolataim. Nahát az előbb jót kacagtál volna velem; vagy nélkülem. Mert most jut eszembe, hogy én voltaképen nem is kacagtam. Igazán olyan érdekesek ezek a pa­rasztok ! Te elhiszed e nekem, hogy én tőlük látom meg mindazt, amit az úri nép szemérmes spanyol fala eltakar előlem ? így tudtam arra is következtetni, hogy én nagyon, de nagyon jól fogok élni az uram­mal, ha lesz. Az ilyesmi mind lehetséges itt. Egy félórával ezelőtt is itt ültem, ahol most és éppen azon töprengtem, amin most, amin mindég. Hogy, hogyan is lesz az, ha én férjhez fogok menni ? És rájöttem, most is arra, amire mindég, hogy: na­gyon jól lesz. Szóval, itt ülök az aratók közt, kik az ebédükre várnak és messziről jönni látom Kolmámét, — ösmerd — a Kolmár feleségét. Ez asszony külön- véve is roppant érdekes. Mindég elnézem. Van a szája körül egy vonás; olyan intelligens, sokatmondó vonás, ami határo/oitan urinőre vall. Pedig sült pa­raszt. De szép, csinos és sohase loncsos. De — külö­nös — Kolmár mindezt nem látja. Ezt én nem értem Hiszen bizonyos, hogy éppen a szépségéért vette el. Te, nekem az tetszik ebben az asszonyban, hogy nem fél az urától! Mindég, legalább egy félórával, elkésve jön az ebéddel és mégse fél, hogy elveri az ura ! És ha mér végre itt van az étellel, akkor a lá­bával elsöpör egy csomó szalmát, kórót, miegymást az útból, — világért se hajolna lé I és olyan lanyha mozdulattal leereszti a bekötözött ételt a földre, ő maga meg nekidől egy boglya szénának és leírhatat­lan ostoba arckifejezéssel megbámulja az eget. (Az urára nem is néz, — gondolom — pe­dig reggel óta nem látta 1) — Kösd ki — mondja Kolmár és leül az étel mellé, a földre. — Kösd ki te — feleli Kolmárné és tovább néz az eget. Hát — ennyi volt az egész. Valójában semm de nekem egy egész világ. Mondhatnám : egy egész világ rombadőlése. És sóhajtottam. Ne tagadd, Dusi te is sóhajtottál volna. Bárha te azt mondod, hogy az ilyesmire nem ádsz semmit. És ugyanígy, sőt még ugyanabbul sóhajtana az a pár ezer másfajta lány, akinek felényi életösmerete sincs, mint n kém. Da akadna közöttük olyan is, ki erősen a szivéhez szo- ritná a kezét, — ahol néha olyan különösöket érez az ember, — és úgy suttogta volna : — Istenkém, ha nekem lenne uram, ha nekem .. Mint szeretném s mit nem tennék meg neki. Persze FISCHER ANTAL NŐI-DIVAT -fH ÁRUHÁZÁBAN, SZATMÁR, a PANNÓNIA MELLETT HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT VÉGELADAS. gsgr- Az összes raktáron levő divatáruk mélyen leszállított árban árusittatnak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom