Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-03-20 / 23. szám

2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. március 20. csak egy pirulást fog ismerni: a büszkeségnek azt a pirját, amely becsülettel teljesített köteles­ségek után joggal fakad az embernek arcán. Ennek a tudata hatotta át a szatmári függet­lenségi pártot is, amely szívesen vett részt, ha passzíve is, a főispáni beiktatáson s megbecsü­lendő gyöngédséggel tartózkodott minden olyan cselekedettől, amely a mai nap ünnepelt férfiá- nak örömébe a legcsekélyebb keserűséget is vegyíthette volna. * A beiktatás eseményeit a következőkben ismertetjük: A beiktató rendkívüli közgyűlés négy órára volt kitűzve a városháza nagy tanácstermében, amely ez ünnepies alkalommal egészen megtelt közönséggel. Többen diszmagyarban voltak öltözve. Szép számban jelentek meg a megyebeli közönség köréből is. Höl­gyek is jöttek a beiktatásra, s részint a karzaton, ré­szint lent a teremben foglaltak helyet. A rendkivüii közgyűlést dr. Vajay Károly pol­gármester nyitotta meg a következő szavakkal : Tekintetes törvényhatósági bizottsági A mai rendkívüli közgyűlésünknek egyedüli tárgya Csaba Adorján főispán ur Öméltóságának, mini ősi szokás után nevezzük : beiktatása Szatmár-Né- meti sz. kir. város törvényhatóságának főispáni székébe. Kétségtelen dolog, hogy a főispáni állás politikai állás ; a főispán rendszeriut a mindenkori kormány politikai képviselője. Azonban a mi törvényhatósági életünkben — amint azt a közeli és a régmúlt idő igazolja — a főispánnak, a főispán ténykedésének a pártokon felül kell emelkedne. A mi törvényhatósági és községi életünkben minden ügyet kizárólag a városunk közérdekéből, pártpolitikai tekintetek nélkül intézvén el, abban a főispánnak nem lehet és nem szabad párt-politikát érvényesíteni. Az uj főispánunk személye és egyéni­sége teljes biztosítékot nyújt arra, hogy az ö vezelé- sével törvényhatóságunknak ezen régi magatartása és régi felfogása csak erősbödni fog. Meg vagyok győ­ződve, hogy azon hagyományos figyelem és előzékeny­ség, amelylyel e város polgársága és az azt képviselő törvényhatósági bizottság a mindenkori főispánt üd­vözölni szokta, ez alkalommal is meg fog nyilatkozni. Azért mégis kérem az igen t. törvényhatósági bizott­ságot, hogy a város és a törvényhatóság méltóságá­hoz i.lően ezen törvényes eljárást a kellő komoly­sággal végezzük el. Ezzel van szerencsém a rendkívüli közgyűlést megnyitni. Javaslom, hogy a mai közgyűlés jegyzőkönyve mondassék ki nyomban hitelesítettnek. (Helyeslés.) Fölkérem a jegyző urat, hogy a legfelsőbb ki­rályi leiratot, amelylyel Öméltósága kineveztetett, felolvasni méltóztassék. Dr. Pap Zoltán tanácsjegyző felolvasta a leira­tot s az elnöklő polgármester indítványára küldöttség ment a főispán után. A küldöttség tagjai voltak : Visky Károly vezetésével dr. Farkas Antal, dr. Fejes István, Fogarassy Sándor, dr. Frieder Adolf és Szent- iványi Károly, kikhez még mások is csatlakoztak. A főispán megérkezéséig a közgyűlést s polgár- mester felfüggesztette. A mintegy negyed óra múlva megérkező Csaba Adorján főispánt éljenzésekkel fogadták a terembe lépésekor. A főispán diszmagyar ruhába volt öltözve. Dr. Vajay Károly polgármester : Tekintetes tör­vényhatósági bizottság! Van szerencsém a rendkívüli közgyűlést folytatólagosan megnyitni. Méltóságos főispán ur I Mély tisztelettel és öröm­mel üdvözlöm Méltóságodat, amidőn szeretett váro­sunk főispáni székének a törvényes eskü letétele által leendő elfoglalása végett körünkbe jött. Úgy érzem, hogy a főispáni szék személyi változása ezúttal nem ébresztette bennünk azon érzelmeket, amelyek egy ilyen változást rendesen kisérni szoktak, jóllehet Mél­tóságod más politikai pártnak a képviseletével lett megbízva, ügy vagyok meggyőződve, hogy volt főis­pánunkat, akit e városhoz szintén a baráti és rokoni kötelékek szálai fűztek, Méltóságod személyében egy oly férfiú váltotta föl, akinél az ilyen kötelékek szá­lait úgy mondhatnám, még fokozottabb mérvben fel­találhatjuk. Méltóságod e város társadalmi életében, úgyszólván e város minden polgárával személyes is- merettségben áll; igy engem is a gyermekkori barát­ság érzelmei fűznek Méltóságodhoz. Mindezek olyan kedvező körülmények, amelyek e város fejlődésére min­denesetre kihatással bírnak és igy Méltóságodban egy szatmári polgártársat látok, akinek tisztelete és sze­retető e város iránt családjában is hagyományos. Meg vagyok győződve, hogy Méltóságod egyéni­sége biztosíték arra, hogy e terem falai közt, ahon­nan eddig is a pártpolitika ki volt zárva, ezután is e város igazi fejlődését célzó békés munkásság folyik. Garancia Méltóságod arra is, hogy benne tántorithat- lan munkását és bajnokát fogjuk feltalálni városunk közügyeinek. Ezen érzelmek közt újból üdvözlöm Méltóságodat és felkérem, mé!tóztassék a hivatali es­küt letenni. (Éljenzés.) A főispán erre letelte a hivatali esküt. Az eskü­mintát dr. Pap Zoltán tanácsjegyző olvasta. Most dr. Keresztszeghy Lajos biz. tag állott föl szólásra : Méltóságos főispán ur 1 Üdvözlőm Méltóságodat e törvényhatósági bizottság termében, amidőn őfelsége apostoli királyunk kinevezése, és az éppen most el­hangzott esküje alapján városunk főispáni székét el­foglalja. Kétségkívül nehéz viszonyok között foglalja el Méltóságod hivatalát. Azonban meg vagyunk győződve arról, hogy ismert tapintatosságával megtalálja a he­lyes irány elvet, amelyet ha követ, ezen törvényható­ság elismerése fogja kisérni. Ez az irány-elv az, hogy sohase vezessék Méltóságodat a közügyek intézésében pártpolitikai szempontok, hanem vezesse kizárólag a város közérdeke, előrehaladásának, felvirágzásának érdeke. Ezt az irány-elvet vette figyelembe eddig is a törvényhatósági bizottság és az eddigi főispán és éppen ezért a főispán és a törvényhatóság között a legszivélyesebb összhang állott fenn, ami a közérdek hasznára szolgált. Meg vagyunk arról győződve, hogy Méltóságodnál ugyanezt a magatartást fogjuk tapasztalni. Méltóságodat mint embert és hivatalnokot az egész város ismeri; az egész törvényhatósági bizott- zág minden tagjának, sőt mondhatnám a város min­den polgárának bírja őszinte nagyrabecsülését és me­leg szeretetét. Mi Méltóságodat a város fiának, pol­gárának nézzük, hozzánk fűzik a gyermekkor boldog emlékei és a férfi kor küzdelmei; elválaszthatatlanok azok tőlünk. Méltóságod szive együtt dobban a miénk­ké!, ismeri vágyainkat, törekvéseinket, ismeri a nem lankadó buzgalmat és áldozatkészséget, amelylyel e várost annak közönsége az észak-kelet legszebb és legtekintélyesebb városává emelte. Vannak fogyatko­zásaink, tudjuk, hogy igen sokat nem bírunk; de szi­lárd az elhatározásunk, hogy törhetetlenül haladjunk előre; dolgozni akarunk és dolgozni fogunk ezentúl is, hogy polgárainknak a jólétet, a megelégetést biz­tosítsuk, — hogy ez által kiérdemeljük barátainknak az elismerését és kivívjuk — ha vannak ilyenek — ellenségeink tiszteletét. Ehhez a munkához kérjük Méltóságod támogatását. Csendes és zajtalan e munka, amely nem vált ki viharos tapsokat, nem von maga után fényes dicsőséget, hanem magában hordja a ju­talmát a jói teljesített kötelesség önérzetének. És hisz- szük, hogy Méltóságod e munkában segítségünkre lesz. Méltóságodat működésében oly tisztikar fogja tá­mogatni, amelynek munkásságát képesség, szakérte­lem, pontosság és lelkiismeretesség jellemzi. Ennek folytán Méltóságod idejét nem igen fogja igénybe venni adminisztrációnk ellenőrzése; ám meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben is a pártatlanság és igazság fogja vezetni, de egyszersmind, ha kell, az erély is. Különösen ki kérjük gondjait azon jó viszony ápolására, amely bennünket Szatmárvármegye közön­ségéhez fűz. Ebben a jó viszonyban látjuk városunk fejlődésének, felvirágzásának egyik legfontosabb ténye­zőjét. Súlyt helyezünk arra, hogy a vármegye közön­ségének szeretetét és becsülését továbbra is megtart­suk s köszönettel fogadjuk a megyei közönség most is megnyilvánuló rokonszenvét, hogy oly szép számban jelent meg ez alkalommal. Méltóságod személye bizo­nyára a legerősebb kapocs lesz arra nézve, hogy ez a jó viszony továbbra is fennmaradjon. Adja Isten, hogy az minél bensőbbé és szívélyesebbé váljék. Felesleges megemlítenem, hogy amidőn Méltó­ságod a város érdekeit veszi szerető gondoskodásába, nemcsak e város érdekeinek, hanem egyidejűleg az egész hazának tesz szolgálatot; mert a városok a magyarságnak, a magyar műveltségnek, a magyar ipar­nak és kereskedelemnek legerősebb várai; ezek biz­tosítják a magyarság szupremáciáját. Nem egyoldalú álláspont az, amely a városok érdekeinek a gondozá­sát követeli, hanem országos jelentőségű szempont, és főleg a helyes magyar nemzeti politika követeli min­den igaz hazafitól, hogy a városok érdekeit tá­mogassa. Ismételten kérjük Méltóságodat, hogy vegye ki részét a buzgóságból és miután tudjuk, hogy kész bennünket egész erejével támogatni, örömmel üdvö­zöljük a főispáni székben abban a reményben, hogy azt nemcsak elfoglalni, hanem tartalmas és pártatlan munkával valóban betölteni is fogja. (Élénk éljenzés) Most megtartotta a főispán székfoglaló beszédét: Tek. törv. hat. bizottság 1 Az előzőleg elhangzott meleg hangú üdvözlő szavakra annyira meghatódnak érzem magamat, hogy hálám és köszönetem kifejezésére a méltó szavakat nem is tudom megtalálni s életem legnagyobb felada­tául tűzöm ki, hogy tettekben rójjam le e város kö­zönségével szemben a mai szives fogadtatásból reám háramló kötelezettséget. Mikor én a magas kormány ajánlatára ő felsége koronás királyunk kegyelméből a főispáni állásra ki­neveztettem s ezen állást elfogadtam, talán nem is mérlegeltem eléggé gyenge erőimet s tehetségemet s csak akkor, midőn a higgadt s nyugodt gondolkodás stádiumába jutottam, éreztem a reám háramló nagy feladatok súlyát és horderejét. Megvallom, az első időkben kislelküsóg és kétség fogott el, vájjon használhatok e csekély erőimmel e vármegye, ezen város és a magyar társadalomnak oly mértékben, mint azt a főispáni állás képviselőjétől megvárni lehet. De aztán megnyugtatott azon meggyőződésem, hogy erős akarat minden nehézséggel szembe állhat. Becsületes munkássággal a fogyatkozásokat pótolni, s igazságos és törvényes kormányzással az erőket egyesíteni lehet. Ezeket az elveket tűztem ki magamnak főispáni működésem alapjául, ezen elvek vezérelnek nehéz feladataim teljesítésében s az a kérelmem, hogy ezen irányban álljon a t. törv. bizottság segítségemre. T. törv. hat. bizottság! Magyarországon kezdetben a városok fejlődését tekintve, az csak gazdasági szempontól volt jelentő­ségteljes, amennyiben lakói tulnyomólag ipari és ke­reskedelemmel foglalkozván a gazdasági élet szem­pontjából a többi községekkel szemben előnyösebb helyzetbe jutottak. Az ilyen előnyösebb helyzetbe jutott helyek a fejlődés stádiumában aztán a jogrend figyelmét is fel- hiván, annak részéről bizonyos előnyök s kiváltságokban részesittettek, melyekben a polgárai részére szemben a nem nemesek osztályával, bizonyos előjogok biz­tosíttattak. Már a középkorban, mikor az ipar és kereske­delem felvirágzása a földmiveléssel szemben előtérbe jut, kezd a városok nagyobb jelentősége is kibonta­kozni s kibontakozik egyidejűleg egy újabb eleme a társadalomnak, egy müveit, vagyonos osztály, mely a maga műveltségének megfelelő részt követel a köz­ügyek intézésében, s lassanként közjogi szellemű szer­vezetté és a kormányzatnak önálló tényezőivé lesz. Királyaink felismervén a városok gazdasági je­lentőségét s különösen nagy jelentőséggel bírván reájuk adózó képességük, azok minél nagyobb mérvű növelését saját érdekükben állóknak tartották s ellen­értékéül a részükről várható szolgálmányoknak kiváló privilégiumokkal s jogokkal látták el. Ilyen kiváló privilégiumért aztán egyes városo­kat abban midőn a vármegyei hatóság alól kivétet­tek s közvetlen kir. hatóság alá helyeztetvén, inmu- nitás és önkormányzattal ruháztattak fel. így keletkeztek Magyarországon a szabad királyi városok, melyeknek önkormányzata a vármegyétől eltéröleg demokratikus alapon nyugodott. Mig előző évszázadokon keresztül a városok fej­lesztése hazánkban gazdasági szempontokon kívül alig részesült más tekintetből figyelemben, ma a dolog másként áll. Ma a magyar városoknak gazdasági fejlesztésén kívül a kulturális és erősen nemzeti szellemben való fejlesztése a legelsőrangu követelmény — különösen ott, hol a kultúra még oly sok követelni valót hagy fent, mint vármegyénk keleti részében. Szatmár-Né- meti sz. kir. város helyrajzi fekvése, lakosságának műveltsége vezetőségének böles előrelátásával mind­azon kellékkel rendelkezik, mely egy város fejlesz­tésére, felvirágoztatására előfeltételként megkivánható. Klein és £ársa Hám János-utoai gjrapjusüíovet:- — áruháza SZATMAR. . • Női cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy választókban. Vajay-utca 30. számú saroktelek eladó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom