Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-01 / 61. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1909. augusztus 1. SZATMÁR-NÉMETI. ezen az oldalon kell védekezniök. Ki kell viv- niok legalább is a paritásos külképviseletet, de lehetőleg a független magyar diplomáciát. Ha majd azok kezében lesz a mi külföldi képviseletünk, akik tényleg a magyar érdekek szószólói lesznek, akkor majd nálunk is megszűnik az örökös nemzetiségi kérdés s a külföldről sem hallatszanak majd olyan hangok, melyek örökösen a mi piszkolódásunkkal, a mi lekicsinylésünkkel van teli. Az országban majd mi elintézzük a nemzetiségek dolgát. Bírói függetlenség. Mi itt hátul, valahol a Balkán kezdeténél, elég naivan úgy gondolkoztunk eleddig, hogy minél nagyobb valamely ország kultúrája, mennél fejlettebb műveltséggel, intelligenciával bir, annál inkább kifejlődik benne a jogérzet, az emberi jogok elismerésének s szentségben való tartásának képessége. Az emberi jogok tiszteletben tartásának első és megvivhatatlan védőbástyája pedig a birói függetlenségben rejlik. Innen indul ki minden jog s ide tér is egyben vissza. A kulturállamok birói szervezetét már akképen a'akitották, hogy az teljesen független, minden felsőbb, avagy alsóbb befolyástól mentes legyen és lehessen. Soha se jutott volna valakinek eszébe Magyar- országon, hogy egy birói határozatnak elébe vágjon, hogy egy hozandó birói Ítéletet befolyásolni próbált volna. Nálunk a birói intézményt oly szent s buzgó tisztelet veszi körül, hogy az abba való beléavatko- zást még a legkorrumpáltabb időkben sem próbálták, de senki még csak gyanúsítani sem merte volna ilyen értelemben. S ime mit tapasztalunk ? ! A francia újságírók, — s a legelőkelőbb újságírók — félrevezetve a Párisban élő nemzetközi, különösen szerb kormányférfiaktól pártfogolt agitációk- tól, arra a hallatlan s müveit nemzeteknél egyáltalában nem szokásos lépésre ragadtatták el magukat, hogy kollektiv iratot küldtek nekünk, magyar újságíróknak, hogy a nyilvánosságra gyakorolható hatalmunknál fogva hassunk oda, hogy a nagyszerb Összeesküvők pőre, a hazaárulókra kedvező kimenetelű legyen. Nem is beszélünk a dolog érdemi részéről. Nem vitatkozunk azon, hogy vájjon a nagy port felvert pór kinek az érdekében, avagy kinek hátrányára történik ? Nem akadunk fenn még azon sem, hogy minő jogon avatkoznak be a francia újságírók egy önálló független nemzet, saját, legintimusabb belügyeibe. Mondjuk, ez avatatlan prókátoroskodásukkal ez esetben nem kívánunk foglalkozni, noha az a legenyhébb kifejezéssel élve is, legalább is ízléstelenség. Csupán egy, egyetlen-egy momentumra kívánunk kilerjeszkedni s ez a francia újságíróknak a birói függetlenségről való általános véleménye. Vájjon mit képzel ez a francia intelligens, müveit nemzetének válogatott képviselőiből alakult társaság? Hogyan képzeli el a birói függetlenség szent és sérthetetlen intézményét?! ügy gondolja, hogy az méltányos, elfogadható, avagy egyáltalában lehetséges nálunk, hogy egy hozandó bíró iitéletnek külső hatásokkal, a tömeg vagy közhangulat felizgatásával pre- judikálhatunk?! Azt hiszik-e vájjon, hogy a magyar újságíró kapható arra is, hogy orgánumaival előre beharangozzon valamelyes birói fórum előtt fekvő ügyben pro avagy kontra f! Avagy a francia igazságszolgáltatás oly gyenge lábon állana, hogy olt a sajtó hatalmával enyhébb vagy szigorú ítéletet lehet kicsikarni ? ! Nem igy van! Ők minket, beszéljenek a különböző s túlontúl ismertetett tények az ellenkezőről, még mindig a Balkán egy, talán szelidebb formájú államocskájának tekintenek, ahol az igazságszolgáltatás még mindig a deres és botbüntetések gyönyörű korszakát éli. Az ilyen államban azután az olyan rekriminált igazságtalanságok, melyekkel Párisban élő szerb agitátorok az ottani újságírók fejét tslebeszélik, megtörténhetnek s ahol, ha a francia újságírók szigorú hangja felhangzik, azonnal meghunyászkodnak s sietnek kívánságuknak tőlük telhetőleg eleget tenni. Csak igy történhetett s nem másképen. Mert, ha ők azt hinnék, hogy a mi igazságszolgáltatásunk is ép olyan, ha nem erősebb erkölcsi alapokon nyugszik, mint akár a francia gazságszolgáltatás, ha azt tudnák, hogy a magyar bíró függetlensége ép úgy körül bástyáztatott a törvény hatalmas erejével, — akkor elő sem hozakodtak volna azzal a lehetetlen kívánságukkal, melylyel vagy tudatlanságuknak, vapy erkölcstelenségüknek kiáltó bizonyítványát szolgáltatták. A francia újságírók megkapták a magyar újságírók válaszát s ha abból sem tanultak, úgy nem érdemlik meg, hogy reájok avagy nevetséges iratukra még akár egy szót is továbbra vesztegessünk. HÍREK. — Háromszázéves jubileum. 1910. év május havában lesz 300 éve annak, hogy a ref. főgimnázium városunkban egy azon helyen áll. E jubileumot kellő fénynyel fogja megülni a fenntartó-testület, mely most kéri ahoz a városnak anyagi és erkölcsi hozzájárulását, annyival is inkább, mivel az országos ref. tanáregyesület a jubileummal egyidejűleg Szatmáron fogja tartani közgyűlését. A tanács véleményezésre kiadta az ügyet a tiszti főügyésznek. — Szekularizáció. Hajduvármegyének a papi javak zár alá vétele ügyében a törvényhozáshoz intézett fölirata városunkhoz is megérkezett. A tanács azt tárgyalás végett a jogügyi szakbizottság elé utalta. — Közegészségügy. A lefolyt julius hónapban a város területén előfordult 23 hevenyfertöző megbete- gülés, melyből vörheny volt 15 és hasi hagymáz 8 A betegek közül meghalt 5, megyógyult 2 és gyógykeze lés alatt maradt 16. — Az alkoholellenes liga, mint már említettük, segélyt kért a hatóságtól. A megkérdezett kapitányi hivatal egyszer s mindenkorra 100 K segélyt javasol. Az ügy most a gazdasági szakbizottság elé kerül. — A talmud iskolák. Azokat a talmud iskolákat, melyek városunkban magánházakban vannak elhelyezve, a kapitányi hivatal 1910. évi január 1.-re bezárandók nak mondta ki s ezt a határozatot a tanács másodfokban is jóváhagyta. Az autonom izr. hitközség feleb- bezése folytán most a belőgyminiszter ezt a határozatot feloldotta s utasította az eljáró hatóságot, hogy közegészségügyi szempontból vizsgálja meg a talmud iskolákat s ennek megtörténtével hozzon aztán újabb határozatot. — A lakbérleti szabályrendelet, melyet a kapitányi hivatal az uj idők követelményei szerint átdolgozott, a tiszti főügyész észrevételeivel a tanácshoz visszaérkezett, mely azt tárgyalás végett most a jogügyi szakbizottság elé utalta. — A hirdetési jog bérlete. VVeisz Abrahám és Weisz Endre ajánlatot tettek a városnak, hogy a hirdetési jogot 15—20 évre bérbeveszik s azért éven- kint 1000 K-t fizetnek. A tanács véleményezésre kiadta az ügyet a gazdasági tanácsosnak. — Kivándorlás. A kapitányi hivatal a lefolyt julius hónapban 11 egyénnek, kik közül egy családtag, adott kivándorlásra külföldi útlevelet, melynek túlnyomó része Amerikába szólt. — Adományok. A város jótékony adományai a lefolyt julius hóról a következők : havi segélyezetteknek 1840 K; a Kreitb-féle Kossuth-muzeumnak segély 50 K; az aradi vértanuk kivégzési helyének megváltására 250 K; Nagyvárad városhoz segélyül 90 K; a siketnémák ungvári intézetének 5 K; Hontvármegyé hez tüzkárosultak részére 10 K; Budapestre gyógydij 89 K, 6 f; a helybeli közkórháznak ugyanaz 258 K : Türr István bajai szobrára 30 K 80 f; az aradi gyermekmenedékhelynek 30 K; a debreceninek 250 K; a budapestinek 252 K. — Annák napja. Hivatalosan ugyan úgy volna, hogy Anna-nap, de ez valótlanságot tartalmazó hazugság, mért hát nincs a föld kerekségének az az Annája, mely ehhez a naphoz igényt formálna. Ah! Hajdanta, a mikor még nagyanyáink tartották más külföld' atyafi. És leesik ajka, összecsapja a kezét, ámulat győkeresiti lábát, mikor hullámzó Balatont a maga sziklás, majd csererdős, majd gyönyörű szőllőhegyes oldalával, a maga regényes pozéjával meg pillantja. És a mi sorsunk, magyaroké, hogy legszebb, leg- csudásabb pontjainkat, Isten szeme pillantásának egy- egy kiváló kegyét csak akkor vesszük észre, mikor már más vagy rávetette magát vagy éppen készül rávetni. így vagyunk a Tátrával, hova a napokban rán- dulok. Így voltunk a világcsudás Csorbai-tóval, több tengerszemmel és más nevezetes történeti helyekkel. Éppen az aradi vértanuk szentelt helyét is alig tudjuk a nemzet birtokába juttatni. A Balaton a miénk, magyaroké. Partvidékeit is szorgalmas magyar nép lakja. Fürdői szinte csudásan, önmaguktól fejlődtek, nőttek ki a Balaton hullámaiból és egykor tűzhányó, most elfáradt talajából. De nem a mi vasulunkon juthattunk el a tündér szép tóhoz, magyaroknak bájos tengeréhez. Sőt még a lehetőségét is elvágták utóbb annak, hogy nagy áldozatok árán a miénk lehessen. Ezek és sok más motívum teremtette meg az uj magyar állam tulajdonát tevő vasutat, melyen tegnap és ma hazafias lelkemnek egész elragadtatásával utaztam végig. Es mondhatom, boldogabbnak éreztem magam, mintha Itália kék ege vagy Görögország mosolygó zenitje alatt utazom vala. Mert láttam hazám földjének egy darabját, ahol költészet, műveltség és gazdaság, tehát ideális és reális értékek oly gyönyörűséges harmóniába olvadnak, hogy egy szebb jövendő bizodalma most már nem csak reménység, de kötelesség számba is kell hogy menjen * Ez a vonat — a többi közt — reggel 8 óra 15 perckor indul a Keleti pályaudvarról. Hosszú vonalon át a régi vasúttal kezdi, csak aztán jó sokára veszi ♦át az uj vonal. Dusán termő síkságon halad, — sokszor melléje kerülve a délvidéki vasútnak, hogy kedvére kikacérkodhassa magát. Akik velem egy kupéban utaztak s kik még sohasem látták a tündér tavat : váltig türelmetlenkedtek: — Még most se’ láthatjuk a Balatont ? Különösen egy előkelő család V.-öd gimnázista ideálisán kedves fia várta-leste a nagy jelenetet. Mert bizony nagy jelenet az, mikor a magyar ifjú először pillantja meg — a hullámzó Balatont. Istenem I Eunek előtte húsz esztendővel láttam először ezt a mosolygó kék vizet. Akkor még fiatal ember voltam. Duzzadó reményekkel, ideális lelkesedéssel. Soha se’ felejtem el azt a pillanatot, mikor elibem szökött ez a nagy víztömeg a maga méltóságának teljességében, játszadozó hullámveréseivel, cikkázó habjaival, vitorlás hajójaival. És az első gőzössel, — az öreg Kisfaludyval. — ------Vonatunk egy alaguton szökik át. Még eg y mély földvágás — és egyszerre, mintha csak valami tulvilági szellem szakítaná keresztül a föld burkát — előttünk ring a — Balaton. Az én diákom először némán, szótlanul bámul reá. Mintha gyöfe eret verne a lába. Száját kitatja, szemei rámerednek a tóra, mintha látását valami tündér bűvölte volna meg. Aztán hirtelen táncolni kezd, Szinte azt hittem, hogy kiugrik az ablakon. Hogy hul- lámai-habjai közé vesse magát . . . — Oh tanár ur, be szép, be gyönyörűséges tó ez, mondotta aztán nekem, szinte kifáradva a ritka örömnek élvezetében. A tó pedig úgy tűnt fel én előttem is, mintha most látnám, most élvezném először. Mint a tavasz mindig ugyanaz, mindig tavasz, mindig tele ugyan olyan virágokkal, népesedve madarakkal, de azért mindig uj, mindig friss, mindig üde; úgy vagyunk a Balatonnal is. Mindig szebb, mindig üdébb, mindig gyönyörűségesebb. * Aztán jönnek a szebbnél-szebb állomások, kies helyek sorba . . . sorba. Almádi, Kerese, Balatonfü- red, Tihany (erről majd egyszer külön irok) stb. Balatonfüred persze középpontja e partvidéknek. Szépsége, történeti múltja stb. stb. predesztinálják erre. En aztán egy gőzösön Balatonlüredről átmentem Siófokra, hogy onnan másnap Balatonföldvárra érkezzem. Innen indulok a Tátrába. A Balatonról — a Csorbái tóhoz. Egyik csudától — a másikig. Isten velünk ! (Balatonfüred). • •• m imm mm [/ A n n j 1 1* JÍJ í II El /♦ kész ruha üzletében a raktáron . • • ■ Ül 1 II01 dl 11 1 HI 1 II II C levő összes áruk 1 III • n • mt mély en leszállított árak mellett elárusittatnak. III • ••
