Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-02-17 / 14. szám

r” V.. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNY* MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP ELŐFIZETÉS! ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZ&a: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ s FERENCY JÁNOS. SZERKESZT0SE6 ES KIADÓHIVATAL. Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telelon-szam 80.-== MladsnneiBti dijak Szatnaraa, a kladéhlvatallao Azeteadtk Tisztázódás. A helyzet tisztázódásnak indult. Igaz, hogy különös egy ég, ami Ausztria—Magyarország fölött gömbölyödik, ha minálunk beborul, odaát kitisztul, ha pedig nálunk indul virradásnak, akkor holtbizonyos, hogy odaát alkonyba bo­rul a boltozat. A szerencse, most úgy látszik, nekünk ked­vez, Béesbe bevonul! a hires 14. §. és ezzel egyszeribe megszűnik az osztrák parlament ellenállása. Igaz, hogy törvényeink szerint a kiegyezés csak alkotmányos Magyarország és alkotmányos Ausztria között bírhat érvénnyel, de kedves osztrák szomszédaink annyi agya­fúrtsággal és annyi rabuliszlikával csűrték és csavarták Deák ezen alkotásának majdnem minden egyes pontját, hogy ennek az egynek már oda se neki. Nem látjuk be, hogy mért ragaszkodjunk a törvény Írott betűjéhez, akkor, araikor lulajdonképen nem is a mi, hanem az osztrák alkotmány védelméről van szó. Szóval, a leglényegesebb és legnagyobb akadály elhárult utunkból. A kivel reménykedve, bizakodva, mindeddig mumusként ijesztgetlek, királyunk egyáltalán nem törődik a bankkér­déssel és amint jelentők, politikusok nyilatko­zatából láthatjuk, csakis az ujoncjavaslat aka­dálytalan elintézését sürgeti. Olyan parlament­nek, olyan kormánynak, mely ezt a kívánságot teljesiti, minden egyéb alkotmányos követel­ményét elfogadja. Amint tehát most ítélhetjük meg a hely­zetet, a kartellbank létesítését bizonyosra ve­hetjük. Azzal, hogy Bilinski, a bank volt kor­mányzója lett az osztrák pénzügyek minisztere és hogy továbbá ennek helyébe viszont magyar ember, Popovics államtitkár kerül, a békés kibontakozásnak legsimább útja nyílik meg. Nem ösmerjük részleteiben még azt a terveze­tet, melyet a kartelIbankra vonatkozólag We- kerle és Bilinski még az ősz elején együttesen kidolgoztak, de akármilyen legyen is az, mégis tekintélyes haladást jelent a bankügy teljes függellenitése felé. Különben a kormány sikereinek fokmérője a mostani ellenzék magatartása. Parlamenti ellenzékről nem igen lehet szó. Egynéhány balpárti képviselő nem sok vizet zavar, a nem­zetiségiek pedig, ezúttal igen bölcsen és dicsé­retre méltóan, tartózkodnak az agressivitástól. Marad ellenzéknek a parlamenten kívüli ellenzék, a kibukott daruban tok és a szo­cialisták. Utóbbiaktól nincs igen mit tartanunk. A kormány töméntelen társadalmi és gazdasági reformja egyrészről, másrészről az agitátorok féktelen terrorizmusa nyomán fakadó általános nagy elkeseredés egyre ritkítja a szocialisták táborát. Lehet, hogy ezen állításunkra statisz­tikai adatokkal fognak előhozakodni, csakhogy a rideg számok előtt nem hajiunk meg. Ne számszerint, de értékben növekedő hadakat mutasson fel a szociálista párt, melyről nagyon jól tudjuk, hogy ma már 12 éves suhancokat is bevesz ifjúmunkások címen szervezeteibe. Marad tehát legnagyobb és legfélelmesebb ellenségnek a darabont had. Nem tisztességes ellenség és ezért nem veszedelmesebb a töb­bieknél, mert nem is küzd lisztessjge fegy­verekkel. Alattomosság, kigyószerü sziszegés, setten­kedő bujkálás, minden, ami sötét, ami szeny- nyes, ezeknek az embereknek jó eszköz arra, hogy nekirontsanak a nemzeti kormánynak. Ezelőtt egy pár hettel még tele tüdővel hirdet­ték, harsogták, hogy ime, a nagy kormány, a nemzeti kormány elalkuszsza, eladja, cserben­hagyja elveit, meggyőződését, mert lám, a nem­zeti bank ma is csak ott marad, ahol eddig volt, a jámbor óhajtások birodalmában. Sőt ugyancsak ott marad a kartellbank is, mert abból se lesz soha semmi. Ezek az urak most azonban váratlanul elhallgattak. Mintha egytől-egyig megkukultak volna, hallgatnak Perczeltől egész Lukács Lászlóig; elnémultak a nagy blamázstól. Ne higyjük azonban, hogy hallgatásuk tarlós lesz, dehogy, most csak valami ravasz fogáson törik fejüket, miként adják be a nép­nek kudarcukat. A derék honfiak azonban csalódni fognak, mihf'lvf a kartcllbank megvalósul, utolsó hite­TÁRCA. Hosszú tél. Idestova négy hónapja mái*, hogy a dermesztő, szigorú, kemény tél csontos karjaival átölelye tartja a természetet s még mind a mai napig semmi kilá­tásunk sincs arra, hogy végre szigorába! engedjen s a melegítő napfény megtörje kegyetlen keménységét. Ilyen hosszú, zord télre már emlékezet óta nin­csen példa 8 bizony, bizony a mostani áldatlan hely­zetünkben keményen érezteti hatását nemcsak a sze­gényebb néposztályon, bacem még a közepes, egyéb­ként tűrhető viszonyok között élő középosztályon is. Utóvégre senki sem készülhetett el, egy majd öthónapos dermesztő téli időre s a még dúsan felsze­relt fűtőanyag raktár is, ily hosszú s kemény tél alatt ki kellett, hogy ürüljön. S a jövedelem a huzamosabb ideig tarló tél következtében oem gyarapodott, az az maradt továbbra is a kiszámított csekély, vagy a mi még rosszabb, esetleg kevesebb is. A jótékony egyesületeknek nagy munkájuk akadt a fog akadni ezután is, mert azok lökéi is bi­zony eleddig már régen kimerüllek s most, mikor pártfogoltjaik a legnagyobb nyomornak s szenvedés­nek néznek elébe, most kell üres kézzel elbocsájtani azokat, kik saját hibáikon kívül, lisztén a természet kellemetlen szeszélye következtében jutottak sajnála­tos helyzetükbe. Evek óta a legkülönbözőbb időjárásokban volt részünk. A tél szinte ismeretlen fogalommá kezdett előttünk válni, oly enyhe s szokatlan időjárás örven­deztette meg hazánk lakosait Annál nehezebben esik, hogy most, mikor a gazdasági helyzetünkben oly saj­nálatos depressio észlelhető, épen most kellett időjá­rásunknak oly szeszélyét érvényesíteni, amely a szű­kös viszonyokat még jobban megszólítja. Az ország különböző részéből beérkező hőmérsék a leghitetle­nebb változatokban szemléltetik időjárásunk idei, szo­katlan keménységét s szinte azt képzeljük, hogy föld - golyóbisunk hirtelen az északi sark vagy legalább is annak közelébe eső égövbe röpítette a mi zónánkat. Magára a földre, a kemény időjárás remélhető­leg nem lesz befolyással. A magas hóréteg, mely ha­marosan, még a kemény idők beállta előtt elfödte a vetéseket, megmentette azokat a kifagyástól s igy nem szükséges már jóelőre kétségbeesnünk a termé­sek silányságán. Még csak az hiányoznék, amúgy is rózsás kilátásainkhoz. A folytonos s egyenlőtlen idö­■ • járás a kereskedelmet s igy közvetve az ipart amúgy I is már lehetőleg tönkretette, ha már most egy rossz termesjis hozzájárulna szomorú viszonyainkhoz, akkor még mi magunk sem találhatnánk vigasztaló szavakat helyzetünk megítélésénél. Annyi bizonyos, hogy még sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volnu. S ez az egyetlen vigasz­taló tünet, az abnormális viszonyok között. Lehet, hogy holnap már aranyos napsugár nevet szemünkbe s reánk cáfolja mindazt a sötét feketeséget, melyet mi bus helyzetünkben ma látunk s akkor azután is­mét megnyugodva örömmel tekinthetünk az azúrkék egekbe, hálatelten, hittel szivünkben, hogy a szegé­nyek, az elhagyónak, a nyomorgóknak örök pártfo­gója él még s nem hagyja el azokat, kik segítségére szorultak. Addig pedig mi szerény erőnktől telhetőan igye­kezzünk segíteni azok nyomorán, kiket a szokatlan hosszúságú tél, a tőkevesztett jótékonyegyesületek s a nyomorukat máskor enyhítő jótékony szivek, erejük fogytán szenvedésre késztetnek, akkor talán mi is ér­demesek leszünk majd arra, hogy a magas pártfogó segítségünkre legyen akkor, azokban a nehéz percek­ben és órákban, mikor egyedül s csupán ö tud hasz­nunkra lenni. Az 1909. évi újdonságok. * í . ‘. figyelemre .; .-méltók! Weisz Gyulánál kaphatunk, Szatmár, Deák-tág* 21.»«. Utolérhetetlen olcsó árak! N ő i kosztüm .*. szövetek /. nagy v ál asz- .\ t ék ban! .\

Next

/
Oldalképek
Tartalom