Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-12-25 / 103. szám
2-flt oldal SZATMÁR - NÉMETI. Saatmár, 1909. december 25. az örök szeretet jelképének és nincs mit várjon ez az ország a szeretet ünnepétől, mert a bécsi sátán kilopta az emberek szivéből a szeretet érzetét s eredménytelen harc vágyát oltotta be helyette. Nem hoz, nem is hozhat megváltást ennek az országnak a karácsony. Hiszen hazugságország ez, hol a vezérek mást gondolnak, mint amit mondanak s a közkatonák mást cselekszenek, mint amit a vezérek parancsolnak. Azt hirdetjük, hogy alkotmányunk van, melyet szentesített törvények és a nemzet féltő sze- retetén kívül királyi eskü véd. Valójában pedig az alkotmány még papiros formában sincsen meg. Mert az csak nem alkotmányos ország, hol egy törvény, vagy egy törvényben biztosított jog érvényesítéséhez előzetes királyi jóváhagyás, állítólagos királyi szentesités szükséges. És nem alkotmányos faktor az a képvise- ház, hol a kezdeményezési jogot a király kisajátította magának. Mi volnánk a második alkotmányos állam Európában, az első Angolország után ? Angolországban a törvényeket maga a nép hozza s csak ennek állásfoglalása után határoz a parlament. Hiszen az angol miniszter népgyüléseken agitál törvényjavaslata érdekében. Nálunk a király rendeli a képviselőháznak, a nép és a képviselők megkérdezése nélkül a törvényt s csak hitvány külsőség mutatja, hogy ennek az országnak alkotmánya van. A lényeg az abszolút királyi hatalom, mely forrása minden jognak és kötelezettségnek, semmi kötelesség nélkül. Nem ezt mutalja-e a most folyó válság ? | Nem kegyelemképpen kell-e koldulnunk az önálló bank felállításához és a gazdasági önállósághoz való királyi hozzájárulást, jólehet ezt törvények biztosítják nekünk ? És a nemzeti jogok érvényesítésére vállalkozott nemzeti kormány a nemzeti jogokat nem adta-e fel nagyobb és erőteljesebb küzdelem nélkül azalatt az idő alatt, mig hirdette, hogy azok megvalósítását tartja elsőrendű kötelezettségének. Lukács László tárgyalásai kétséget kizárólag bizonyítják, hogyha Kossuth Fereno azzal a merevséggel követelte volna az önálló bankot, mint amilyen merev magatartást tanúsított a király annak a megtagadásában : a nemzet ezen jogos követelése ma már a megvalósulás stádiumában volna. De Kossuth Ferenc, mig önálló bankot hirdetett az ország előtt, a királynál már kartell- bankért csevegett; majd jelentéktelen katonai engedményekért feladta a bankküzdelmet. Mindezt a király iránti lojalitásból, mely lojalitás maga is hazugság, mert azt magyarul szolga- lelküségnek hívják. Hát nem hazugság az országra ez, hol tényleg semmi sem úgy történik, mint ahogy ezt külsőleg hirdetik, feltüntetik. Várhat-e hát az a nemzet megváltó karácsonyt, hol krisztusi szeretet és béke köti össze az embereket az eszmei igazságért folytatott küzdelemben! Mikor derül fel a nemzeti jogok karácsonya, mikor minden magyar, vezér és közkatona egyaránt csak a nemzeti eszme igazságait erezi és meg is érti azokat. Várjuk, évtizedek, évszázadok óla a Krisztust, aki a nemzet templomából kikorbácsolja a kufárokat, de a Krisztus nem jön s a bölcsöt, melyből a Megváltó kilépését várjuk, egyre több kufár veszi körül. Meddig késik még a Krisztus? Lajos Dénes. Levél a falumba. Kicsi falum, szülőföldem, Ifjonti világom! Szeretettel küldöm hozzád E pár sor Írásom’. Amióta elhagytalak, Be sok éve annak ; Be sok bubaj ért azalatt, De csak kevés jó nap. Búbajomban, jó napomban Ám csak rád gondoltam; Hozzád vágytam, feléd szálltam Érző gondolatban. Visszavágyok, oda szállók Gondolatim szárnyán, naponta része volt, mély redőket szántottak homlokára. Szemöldökeit a harag kigyóvonalba vonta össze. így várta leányát s Diomedet, a rabszolgát. Lesütött szemekkel lépett Phylis az átriumba. Arcát bő tunikájába rejté, mig vállait csukló zokogás remegtette. — Hitvány rabszolga, ki a Caesar leányára merészelted vetni szemedet, lakolni fogsz kátorságodért, dörgé a haragos Caesar. A nép cirkust kíván s tombol a vágytól ismét kéjelegni a szétmarcangolt emberi áldozatokban. Te fogod a nép vágyát lehűteni! * Az aréna minden zuga telve volt látványosságra éhes közönséggel. Mindenki tudta az elmés Ítéletet, mit a caesar a merész rabszolgára kimondott. Két ajtó szolgált az aréna köröndjébe. Az egyik ajtó mögött kiéheztetett himoroszlán lesett áldozatára, A másik ajtó mögött Phylis vetélytársnője, Pomponius leánya várakozott. Az Ítélet úgy szólt: Diomed kiáll a porondra és szabadon választhat az ajtók közül. Ha azt nyitja fel, mely mögött az oroszlán rejtőzik, az természetesen szétmarcangolja; ha ellenben a másikat találja választani, úgy a mögötte várakozó Pomponia hitvesévé lesz és élete uieg van mentve. A tömegen halk moraj hullámzott keresztül. Diomed kilépett az arénára. Most egyszerre mindenki a caesar páholya felé tekintett, itt ült Phylis sápadt arccal atyja, a caesar oldalán, mig szemei fásultan meredtek a cirkus porondjára. Egész éjszaka nem hunyta le szemeit. A féltékenység mar- dosó kigyói marcangolták, ha arra gondolt, hogy Diomed a leányt találná választani. Ha pedig feltűnt előtte az a jelenet, amidőn a kiéheztetett oroszlán azt, kinek izzó ajkairól oly sok édes vallomást hallgatott sejtelmes éjjelen, szemei előtt tépi szét, könybe lábadt gyönyörű két szeme a fájdalomtól. Ő tudta, hogy melyik ajtó mögött minő sors vár Diomedre, mert a cirkus magistere nagy áron közölte vele. Diomed tudta ezt, mert meg volt győződve, hogy Phylis bármi áron, de okvetetlen kell, hogy kipuhatolta légyen e szörnyű titkot. A közönség sajnálkozva tekintett a teljesen megtört Phylisre, mert benne megszemélyesítve látták az örök szerelem áldozatát, ki e küzdelemben, mit a kegyetlen végzet elébük szabott, az egyedüli biztos vesztes fél. Diomed alázattal hajtotta meg gyönyörű termetét a caesar páholya előtt, mig tüzes szemeit kérdőleg Phylisre függeszté . . . ... És csakugyan . . . Phylis az egyik zárka felé intett. Diomed a jelzett ajtót egy nehéz mozdulattal feltárta ... és kilépett . . . * ... A pergament tekercs, amelyről ezt az ősrégi históriát lemásoltam, e helyen szakadozott volt. Az egerek, kik egyetlen hűséges olvasói voltak annak az elhagyatott könyvtárnak, melyben ezt a mohlepte, poros iratcsomót leltem, hogy elragadtatásuknak kifejezést adjanak, tisztára kirágták ennek a szép és tanulságos históriának a végét. S Így én, aki csak szerény és gépies másolója voltam csupán e történetnek, kénytelen vagyok adós maradni a befejezéssel. Én magam voltam a legkiváncsibb megtudni, hogy vájjon az oroszlán, vagy Pomponia jő elő a zárkából, de bárhogy erőlködtem is, az elrágott pergament- tekercsből mit sem tudtam többé kibetüzni. így tehát az érzelmek e harcából melyik került ki győztesként: a szeretet, avagy a féltékenység, örök rejtély fog maradni. Ahol annyi derűs emlék Hívogatva vár rám. S im’ könyezve tűnődöm el Emlékeim sorján : Hej, hová lett, vaj’ mivé lett Egy szép szőke kis lány ? ! . . . Kicsi falam, szülőföldem, Eltűnt szép világom ! Kegyelettel küldöm feléd E pár sor írásom’ . . . ______ Dr. Hannan Lipót. A szövetkezetek térfoglalása. A gyakorlati gazdasági politika mindinkább tért enged az arányos megosztásnak és ennek folyománya az általános parcellázás is. A nagy tőkék, a nagybirtokok egyesek kezében való tartása eredményezte a népek elégedetlenségét és a szociális alkotások természetes következménye volt ezek megoszlása. De az egyének magukban gyöngék voltak a terhek viselésére, épen azért az erők kiváltására egyesültek szövetkezetekben. Azok, akik tisztában vannak azzal, hogy mire képes ezrek együttes munkája, úgy szeretnék oda állítani a szövetkezeteket, mint a gazdasági fejlődés fattyú hajtását és léptcn-nyomon lenézik és gáncsolják azokat. Pedig a szövetkezei a legnemesebb eszme, mert hiszen ez a „gazdasági demokratia szemben a kapitalizmus arisztokraciajaval.“ A szövetkezet egyesíti a kis tőkéket a nagy tőke hatalmával szemben s egye- | siti a kis erőket a nagy erőkkel szemben és igy kis | energiából nagy energiákat vált ki. Epen a valóságnak eme megfelelő jellemzése teszi félelmetessé a szövetkezeti eszme terjedését azokra nézve, kik eddig a nagy tőke uralmának árnyában hüsöltek és kéjelegtek a konkurencia nélküliség nyugalmában. Mert hisz a tőke kamatait mindig a kis emberek fizetik meg, mig annak hasznát csak egyesek élvezik. A fokozódott fejlődés természetes folyománya a szövetkezeti eszme gyors terjedése volt és ha önmagunk jovoltát biztosítani akarjuk, azt csakis a szövetkezésben érjük el. Mert a szövetkezet minden ténykedése a tagok javára történik és a szövetkezeti haszon nem egyeseké, hanem mindenkié, kivétel nélkül, ki a legcsekélyebb érdekeltséggel részt vesz a szövetkezetben Csakis igy volt elérhető, hogy ma százezrek osztódnak meg azok között, kik eddig csak a terheket viselték, mig az előny, a haszon, az uralom másoké volt Miként aszociális küzdelmek a tömeg szolidaritásában eredményeznek győzelmet, éppen úgy az emberek szövetkezése a közös előnyök kivivására az élet örökös harcának egyetlen biztos fegyvere. A kis embernek nincs hitele és az csak úgy boldogulhat, ha erős szövetséget alkot, melynek tagjai egymást támogatják, mert csakis igy juthat a termelő tőkéhez. A nagy bankok csak a zsíros üzleteket kedvelik, a kis’ és közepes ember egyetlen hitelforrása a szövetkezet. A szövetkezed mozgalmaknak épen azért mindig a népből kell kiindulni és nem szabad letérni arról az útról, amely a kis emberek eme egyetlen önkormányzatát biztosítja Mindig a kölcsönösség és a közösség nagy elveit kell, hogy érvényre juttassa, minden rászoruló érdekének becsületes kielégítése mellett. Korunk a lázas harcok szintere, amelyen az erősek a gyöngék megfojtására törekszenek. Erre a legek’alánsabb példa a bankkartell, amelynek hangosan beszélő célja, az uralom, a jólét biztosítása és ki látja ennek kárát, mindig az adós. A közönség érdeke, az egészséges gazdasági fejlődés biztosítása tetszetős frázisok, melynek a valóság épen az ellenkezőjét mutatja. Az ember csak arra számithat, ami az övé, amiben neki is része van, épen azért helyes a szövetkezeti alakulás támogatása és itt a legfőbb ideje, hogy akár mint termelő, fogyasztó, vagy hitelszövetkezet alakjában minél nagyobb számban alakuljanak azok, hogy minél számosabban élvezhessék a szövetkezeti eszme jótékony hatását. Ha akár a termelő, akár az épitő hitelszövetkezetek. a szövetkezeti gazdálkodás kifogástalan képviselői, biztos, hogy egy uj fejlődési korszakol teremtenek, melyben a kis tőkék egyesitett ereje tör magának utat a nagy tőke mindent magába szívó hatalmával szemben. Miképen a demokrácia elvének előbb vagy utóbb Ne tétovázzék, ha fáj a feje, pr :: hanem használ ion azonnal :: RETVÁS-I ’ASTIl .LÁT amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint a fejfájást elmulasztja. —Or Ána I.QQ Kapható minden gyógy- vosok által ajánlva" ‘szertárban. — Készíti 9 BERETVÁS TAMÁS gyógryszerász KISPESTEM. 3 dobozzal inaven postai szállítás. =—=
