Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-12-25 / 103. szám
Szatmár, 1909. december 25. Szombat. 103. szám. Xftf. árfolyam. V pl V 9 ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.------Telelőn-szám 80. - Si sdannsmü diján Szatmaron a «I uláíilvatalban flzetendin. Karácsonyi öröm. Nagyfontosságu és nevezetes eseményt jelez a karácsony a keresztyénség történelmében. Ez az a fölséges ünnep, mely mindig magasabb és üdítőbb légkörbe emeli fel a mi áhitatos lelkeinket! Az az isteni Ígéret, melynek beteljesedését az emberek ezredeken át várván-várták, a világmegváltó Messiás, kiről, mint földi szabaditóról a szomorú szolgaságban vergődő szegény zsidó népnek atyái és prófétái álmokat álmodoztak, testben csakugyan megjelent és örömöt hozott a lelki sötétségben élő népeknek. Abban a határtalan szeretetben, mely azóta szerteárad mindenütt e világban, ahol csak az emberek még tudnak minden szépért és magasztos eszmékért lelkesedni és élni, jelent meg a bethlehemi jászolnál az örökkévaló Ige és ezzel összekapcsolta az eget a földdel, az ideigtartót az örökkévalóval. Szent és dicső karácsony ünnep! Milyen határtalan lehetett az öröm, midőn a jászolban nyugvó istenember felett megzendült az angyalok ajkáról a bölcső dal: »Dicsőség a magasságos mennyben Istennek, békésig a földön és az emberekhez jóakarat.« Ennek a dalnak fölséges megcsendülése nemcsak a nyájaikat ott legeltető pásztorok szivének húrját hozta boldogító rezgésbe, de behatolt az a hatalom trónján kéjelgő zsarnok Heródes királynak fényes palotájába is. A próféták gyilkosa azonban nem örült e hírre; s ami mások szivét hangosabban megdobogtatta, az őt egész lényében megremegtette. Első meglepetésében nem is akar hinni az üzenetnek, követeket küld el a kicsiny Bethlehembe, hogy az ő nevében is tisztességét rr tegyenek 0 neki. Az a gonosz lelkű Heródes cselekedte ezt, aki pedig az első hir vételekor magában elhatározta, hogy: »majd halálra fogja keresni a gyermeket.« Azóta már századok jöttek és mentek el, midőn a követek, a napkeleti bölcsek hódolatok jeléül megajándékozták a született kisdedet. Ok nem kémkedni és gyilkos terveket szőni mentek rr oda, mint kaján lelkületű küldőjök. Ok csakis szivök igazi, tiszta örömét akarták ottan kifejezni. A világegyetemben nemzedékek támadtak és tűntek el a történelem színpadáról; de az a tisztességérzet, mely a napkeleti bölcsek szivében honolt, — az az öröm, mely a lelkeket a jászol-bölcsőnél foglyul ejtette, ma is él rrhnd- nyájunknak szivében. Az emberiség ugyan nem olyan ajándékokkal kedveskedik ma már Jézusnak, mint Heródes követei; sokkal drágább a mi ajándékunk és bizonyára méltóbb is eme nagy ünnepnek jelentőségéhez. Hivő lelket adunk mi Ő neki, mely abban az édesen boldogító tudatban nyer kifejezést, hogy Jézusban Isten fia azért szállott alá a főidre, hogy az emberiséget, mely a bűn, tudatlanság és lelki sötétség szomorú igája alatt [ ezredeken át nyögött, valóban szabadokká és boldogokká tegye. Szivünket, egész énünket adjuk Őneki; azt a szivet, mely telve van szeretettel; azt a szivet, mely soha nem gyűlöli az ő felebarátját azért, mert az ma vele nem egy templomban ünnepel; azt a szivet adjuk mi Jézusnak, melyből az a végtelen szeretet fakad föl, melyen, mint egyedüli alapon kell, i hogy felépüljön az egész emberi társadalom. A világmegváltó isteni személyében ez a szeretet költözött alá e földre. Nem ünnepük azért meg lélekben és igazán a karácsonyt s nem lesz egészen tiszta és zavartalan azoknak öröme, akiknek ez a jézusi szeretet nem él szivökhen. Dr. Márk Ferenc. Fekete karácsony. Reánk köszönt a karácsony, a szeretet ünnepe. Melegét érezi az egész világ, csak nekünk, szegény magyaroknak nem jut belőle. Közéletünket felverte a politika gyülölsége. Boszutlihegő mérgét beviszi immár a családi szentélybe is. Még a karácsonyfa lángjait is ez lobogtatja. Testvért, barátot ellenségként állít szembe egymással. És akik az Ur Jézust várni, imádkozni gyűlnek össze, a békeséget hozó imádkozás helyett átkot szór ajkuk talán épen a mellettük imádkozóra, mert az politikai ellenfél. Nincs mit keresni ebben az országban TARGA. A Caesar leánya. Irta Batty&n Radó. Róma és az imperium fénykorában vagyunk. Mindenki csak a latin nép dicsőségét zengi és a le- győzöttek tömjénfüstje, melylyel a hódítóknak áldoznak, egész a mennyboltig hat. A diadalok, melyeket római vezérek szakadatlanul aratnak, eszét veszi Rómának és leírhatatlan orgiák szennyezik be a dicső vezérek hősi babérkoszorúit. A Caesarok kegyetlenül fényes és mégis visszataszító uralma, a keresztény mártírok hatalmas kara ez. Meghalni a hitért a szent jelvényen, üdvözülni az egy igaz eszméért, ez a kifejező és jellemző tulajdona e korszaknak. ... A keresztek hosszú sora vonul el szemeink előtt és minden kereszten egy-egy véres apostol, ki jajszó nélkül, megadással tűri a földi kínokat, a mennybéli üdvösségért . . . ... A cirkus porondján véres látványokért és izgalmakat szomjuhozó nép előtt naponta játszódnak le a vérfagyasztó tragédiák s az égő keresztek sötét füstje, a szétmarcangolt emberi húscafatok fojtogató bűze tölti meg a glóriás korszak légkörét. * ... A Caesar palotája csendes. Az óriási kert rácsozatáról tíindéries fényben verődik vissza a hold ezüst sugára. A szagos olaj- és magneliák bóditó illatot árasztanak, a langyos szellő messzünnen egy-egy orgiából kicsapó lant szavát ringatja felénk. Minden kéjt, izgalmat lehel magából. A sejtelmes csendet halk léptek nesze veri fel. Egy fehér alak sürü fátyolba burkoltan suhan ki a palota kis kapuján s hátra se tekintve, sietve halad a kert rácsozata felé. Egy pillanat s eltűnik a mindent eltakaró sürü fák rejtekében. A kert egy kéjlaka előtt félénken megáll, majd belép. Erős karok fonják át hirtelen s a fehér alak, mint gyenge folyondár, fonódik a várakozó ifjú kebelére. — Phylis, oh aranyos Phylis, hát mégis eljöttél, susogja az ifjú, nem rettegtet az ezernyi ezer veszély, mely bennünket fenyeget. — A szerelem mindenért kárpótol, súgja önfeledten a leány, mig hamvas arca pirban ég. S beszélnek mindenről, mi őket érdekli, ezernyiezer bohóságról és boldogan, önfeledten csacsognak, mint két gondtalan madár. Az idő múlik. Távol a Mons Aventinsen már aranyos pirban égnek a hajnal csókjától a villák hófehér falai s ők még mindig együtt vannak, vakmerőén mire sem gondolva. Végre megszólal Phylis remegő hangja. — Oh távozz Diomed, Vénus, a szerelmesek védő csillaga már letünőben, vigyázzunk, nehogy a felkelő nap áruló sugára együtt találjon bennünket. S Diomed már indulni készült, midőn búcsu- ; csókjuk édességét közeledő egyöntetű léptek nesze I zavarta meg. A kéjlak előtt elhangzott a lépések zaja- A csapat megállt. ; A két szerelmes halálsápadtan tekintett egymásra. El vannak árulva. Az ajtón kopogtattak. Servilius Alacer, a prae- torianusok parancsnoka szólt: — Nyissátok fel ti vakmerők menedékhelyetek ! Semmi felelet. — A két szerelmes összefonódva, 1 megrettenve, mint két félénk őzike tekintett a törté- | nendők elő. — Nyissátok ki az ajtót, szól ismét a praetorianus vezér, nincs menekvés számotokra, ti gazok, kik meg- szentségtelenitettétek a nagy Caesar kéjlakát. A durva hangokra sötét szégyenpir ömlött el Phylis arcán és egy erőszakos rántással kiragadva magát Diomed karjai közül, felszakitotta a kéjlak ajtaját. — A Caesar leánya, morajlott végig a katonák sorain. — Igen, a Caesar leánya, szólt most már bátor, csengő hangon Phylis, meglátom majd, ki merészli kezét a Caesar leányára emelni. — En, szólt bár kissé alázatosabb hangon Servilius Alacer s rögtön parancsot adott, hogy Phylist és Diomedet a Caesar elé vezessék. * Az átriumban ült a Caesar, az orgiák, melyekben Müller Lajosné férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deak-tér Kereskedalmi bank palota (a nagytőzsde mellett.)
