Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-11-21 / 93. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. november 21. Vasárnap. 93. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NE&1ETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZKH: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: | SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, FÉR ENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 16. == Telelorv-szá na 80.'-™« thdennsmB dijak Szatmáro.:, a klrädhivatalHan ttzeteadók. Quid urate ?! S most mi lesz?! Ez a súlyos kérdés nehezedik, miként a lidércálom, az egész nemzet politikai lelkiismeretűre. Sikerült az utolsó percben a parlament többségét alkotó pártot oly ügyesen összevesziteni, hogy kénytelen- kelletlen be kellett a szakadásnak állania. Ezzel azután az a helyzet állott elő, hogy a képviselő- házban lulajdonképeni többséggel rendelkező párt nincsen s a függetlenségi párt eddig fennen hangoztatott hatalma derékban roppant ketté. Hogy kiknek köszönhetjük e valóságos nemzeti csapással egyenértékű szerencsétlenséget, azt most ne firtassuk, mi csak azt a sajnálatos tényt regisztrálhatjuk, hogy a szép, a nagy, a hatalmas függetlenségi többség, Becsnek legnagyobb örömére nincs többé; helyén egy lehetetlen, együttműködést kizáró konglomerátum áll, a függetlenségi és 48-as Kossulh- párt, az alkotmánypárt, melyekkel, horribile diktu, a néppárt kooperált ideiglenesen. S a bécsi kamarilla tényleg azt hiszi, hogy ha már a koalíció sem tudott érdemeset, maradandót alkotni, akkor ez a három, egymással merő ellentétes politikai nézetet valló párt sikeresen kooperálhat?! Nem, ennyi naivságot, a ravasz, minden hájjal, csalafintasággal megkent bécsi kamarilláról nem tételezhetünk fel. Valaminek másnak kell, bokrának mögötte rejlett ie. Mást akar, mint a mit mutat, miként a kancsal rr észáros, nem oda sújt, ahová néz, hanem éppen az ellenkező oldalra. Hogy pedig a bécsi urak a magyar érdekeknek mindenkoron kancsal mészárosai voltak, azt a magyar történelem legszomorubb lapjai ékesen igazolják. Most is, ugylátszik, csupán az volt az egyetlen céljuk, hogy a nagy függetlenségi többséget bármi áron, de szétrobbantsák, jól tudván azt, hogy ez az egyetlen párt az, melylyel utóvégre még sem lehet mindent szolgalelküleg elinlézíetni s ha többet nem, de legalább is alkudni kell vele s engedményekkel kibékíteni haragos kedvét. Ez a párt, ez a nagy többség már a választások alkalmával fájdalmas szálka volt azok szemében, kik a magyar érdekeknek születésüknél fogva is esküdt ellenségei s akik soha sem tudják megbocsátani a magyaroknak Kossuth Lajost s a debreceni detronizációt. Ezek az urak még Kossuth Lajos fiától is, noha loyalitását évek hosszú során keresztül túlontúl is beigazolta, féltek és félnek manapság is, egyedül csupán azért, mert viselője annak a történeti nagy névnek, melynek hallatára a Burg ócska falai még most is fázósan borzongnak. S ezek az urak ott fent kárörvendéssel látják a magyar érdekek védőinek kettészakadását, gúnyos mosoly vibrál ajkuk felett, mint a jól sikerült mulatság rendezőjének. Hiszen az egész pártszakadást ők rendezték. Ők voltak okai a hosszas huzavonának, melylyel a képviselők, de az egész nemzet végtelen türelmetlenségét provokálták. Szántszándékkal húzogatták nyo’c hónapon keresztül audienciákkal s egyéb csalafintaságokkal a tárgyalások menetét s szinte már ők türelmetlenkedtek az ország s képviselőik lürelmességén, melylyel, mint a szelíd birka tűrte s szó nélkül várta, mikor tetszik majd ott fent végleges rendet teremteni s mikor fogják végre az országot bizonytalan helyzetéből kivezetni. Az egész taktikájuk abban kulminált, hogy a nemzet végre elveszítse türetmét s akkor olyan végzetes lépésre ragadtassa el magát, amelylyel vagy önmagának ássa meg sírját, vagy pedig, ami nékik még kedvesebb volt, a függetlenségi és negyvennyolcas pártba lopja a viszálykodás posványos magvát. A taktika sikerült, a türelmetlenek, s utóvégre igazuk is van, végre megunták a hosszas, orron való vezetést s kimondták a jelszót; Most vagy soha ! S most itt állunk, egy még sokkal lehetetlenebb helyzettel szemközt, mint annak előlíe. A Kossulh-párt az aníiliberális néppárttal kell, hogy kooperáljon s a végeredményben perszo- nál unióra törekvő függetlenségi párt baráti kezet kell hogy szorítson s vállvetve együtt működjék a 67-es kiegyezést helyeselő alkotmánypárttal. Bizonyos, hogy ez a szövetkezet, mely a kutya-maeska barátsághoz hasonló, csakis ideig-óráig lariható fenn s rövidesen a centri- petális ereje szétrobbantja az ideiglenes szövetkezetei. A Kossuth-párliak már most hangoztatják, T A R C A. A vén kecske, meg a só. Irta Tóth Béla. Helek óta egyébről sem beszélt a fürdő közönsége, mint az öreg tanácsosról, meg Kom’ósynéröl, a szomszéd vármegye alispánjának elvált feleségéről. Voltak, akik a legauihen'ikusabb forrásból vett értesülés alapján állították, persze csak titokban, de azért mindenki meghallhatta, hogy nem sokára megtartják az eljegyzést is s a régi szerelmesek végre egymáséi tehetnek. Mert nyílt titok volt, hogy a tanácsos már leánykorában is udvarolt az alispánnénak, de hát csak egyre halogatta, hogy megkéresse; így t őrt ént aztán, hogy Komlósy Bandi, az egyik legmeghittebb barátja, csípte el az orra elő!. Mondják, hogy hosszú időbe tellett, mire meg tudott vigasztalódni, de aztán lassanként csak beletörődik az ember, ha elszáll felette az idő, mely a legfájdalmasabban sajgó sebet is behegeszti. Azóta kerek huszonkét esztendő telt el épen. Mindenki azt gondolta, hogy az alispánék a legboldogabb családi életet étik, melyben jelentékeny szerepe jutott az igaz szerelem tündérének is, mikor egyszerre hire futott, hogy Komlósyné válni akar az urától. És el is váltak rövidesen, pedig már telt volna kinek az érdekében egy kis időre eltitkotniok a családi békétlenki dést. Egyetlen gyermekük, a szép Rózsiké, már ides'ova tizenkét esztendős volt, akit bizonyára hamarabb férjhez vetlek volna, ha az apai háznál marad. Dehát a törvény az anyjának ítélte. Együtt is laktak azóta, hogy a vármegyeházából kiköitözködlek és a mi az életmódjukat illeti, azon nem találhat senki sem bárminemű kifogásolni valót is. Jó módban, urasan élnek, hisz telik az asszonynak az apai örökségből, de azért nem költekeznek mértéken felül, szórakozni is csak egy pár régi ismerős családhoz járnak és nyári üdülőhelyül is ezt a meglehetősen egyszerű főrdőhelyet válasz'ották, hogy meg ne szólják őket az ismerősök. Dehát, mikor az elvált asszonyok rendesen mind annyira érdekesek, hogy szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni őkef. Különös, hí annyi mindenfélét beszélnek róluk, mint Komlósynéról. Valóságos regény- hősnőt csinálnak belőle. Hire ment, hogy tegnap kora reggel kikocsizott, aztán jó későre, holdvilágnál ke rült haza. Máskor meg azt beszélték, hogy díszes libériába öltözőit szolga levelet vitt neki s nem sokára egy igen előkelő államférfiu tett nála látogatást. Voltak, akik csak egyszerű híreknek vették ezeket, de akadtak akárhányan olyanok is, akik mindenféle következtetéseket vontak le a kósza hir suttogásaiból, sőt boldog volt, aki maga is megtódithatta azt valamivel. Legkivált az asszonyok szerettek foglalkozni az eseteivel, hogy szembeötlővé tegyék a különbséget, mely közte és közöttük van. És csodálatos, hogy a szép Rózsikéról nem beszélt senki, pedig hát akárhány mama büszke lehetett volna, ha olyan lelt volna a leánya, mint ő volt. Vagy talán épen azért feledkeztek meg róla olyan szánt-szándékos következetességgel, hogy fel ne keltsék iránta a fiatal ság érdeklődését. Ez pedig annyival is könnyebb volt, mert a szép leány csak nagy ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, a nap legnagyobb részét othon töltötte el a kertben, az édes anyja oldala melleit, aki szintén nem szolgált rá arra a sokféle híresztelésre, amelyet sokan olyan nagy előszeretettel költögettek felóle. Úgyszólván alig járt hozzájuk valaki is. Csak az utóbbi időben kereste fel néhányszor őket Kovács Gyurka bácsi, az öreg tanácsos és máris szárnyra kelt a hir, hogy komoly dolgokra készülnek a Kom- lősyné házánál. gagr* Az Oí^^i beálltával az »olcsóságáról* el@»psen Ismert FISCHER ANTAL selyem-, kelme-, szalag-, csipke- és nöi-divatáru- házában Szatmár, Deák-tér 12. a Pannónia mellett szebbnél-szebb selyem és angol kosztümkelme újdonságok kerülnek eladásra Rendkívüli jutányos árak mellett.
