Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-08-29 / 69. szám

XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus 29. Vasárnap. 69. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára Í0 fillér. üAPVSZÉK: , SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Dr. KELEMEN SAMU Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ORSZ. KÉPVISELŐ. | FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: -■ Telefon-Szám 80.-----­Dr . HAVAS MIKLÓS, j FERENC Y JÁNOS, j * * *Dd«nii»iaB dijak Szalmáról., a l i .dóhlvatalhao flzaUndik. A Deák-tér foltja. Nem tudom, mennyi ideje annak, hogy Bartha Kálmán városi gazdasági tanácsos egy részletes és alaposan megindokolt tervezetet készített és mutatott be arra vonatkozólag, hogy mit tegyen a város a tulajdonát képező »Fehér-ház« épületével? A gazdasági tanácsos tanulmányát az összes helybeli lapok is közöl­ték, de mind a mai napig homály födi e ter­vezel sorsát és úgy látszik, az egész kérdés mélyen alszik. Mindenki tudja, hogy Szatmár a középil- kezés terén erős fejlődésnek indult és különö­sen a Deák-tér az, amely aránylag rövid idő alatt egy modern város Ízlésének és esztheti- kájának megfelelő mértékben haladt előre. Szebbnél-szebb palotákat emeltek, a régi háza­kat kijavították, kicsinosították. Csupán egyetlen épület maradt olt, hol évtizedekkel ezelőtt volt. Csak ez a ház, mely dacol az idővel, a viszontagságokkal, az embe­rek ízlésével és a város haladásával. Csak ez a ház, mely megcáfolni látszik, hogy a világon minden múlandó. Ez, amelyből — úgy látszik — soha nem lesz por és hamu. Mely szomo­rúan képviseli a régi sötét, falusi Szatmári és időnként hűen gondoskodik róla, hogy e kivá­lóságait észben tartsuk — azzal, hogy egy-egy igen veszélyes istálió-tüzet produkál. Mintha dühében, mérgében lobbana lángra azért, hogy mig más házak uj köntöst kapnak, ő a régi csúf mundért kénytelen viselni. A főtérnek ez a fekete foltja a Fehér-ház, mely jelenleg a sárga irigység színében ékteleniti el városunk gyönyörű piacát és mint Zöld-fa vendéglő teljesíti nemes hivatását. Volt idő, amikor a ronda külső mellett is a Fehér-ház legalább »belül* hasznára volt a város közönségének. Mielőtt a Pannónia és Korona vendéglők épültek, a Fehér-ház volt a legfavorizáltabb kávéház, melyet például a Pannónia jelenlegi bérlője megfelelő nivún is tudott tartani. Később — a Valkovics idejében — ez a hély még mindig a jobb közönség rendelkezésére állott, ám ezután fokról-fokra sülyedni kezdett és ma ott vau, ahol más vá­rosban még a kül-területeken is csak erős rendőri feivigyázat mellett turnék el. Tisztelettel kérdem: van-e helye Szatmár főterén, a város szivében, országos büszkeség­gel emlegetett piacunkon egy ilyen obseurus fészeknek ? Kérdem : összeegyeztethető-e egy város kul­turális érdekeivel, közerkölcseivel és közrendé­szetével, hogy a főtéren egy valóságos lebuj domináljon ? Egyáltalában nem óhajtunk a Fehér-ház jelenlegi bérlője vagy kezelője ellen pozitív vádakkal föllépni. Ha van reá elegendő ok, — elvégzi ezt a rendőrség. Bennünket általános szempontok vezetnek és különösen a város I közerkölcsének érdekei jogosítanak föl arra hogy szigorúan bíráljuk a helyzetet. Úgy szólnak például információink, hogy a Fehér-házban, mint éjjeli mulatóban, a kiszol­gálandó italok ára gyakran aszerint igazodik, hogy milyen vendég rendeli azokat. Hogy ez a »rendszer« mire vezet, — ezt nem nehéz kitalálni. Ez a rendszer szolgálhat alapul arra, hogy az a bizonyos vendég reggelre ! csaknem kifosztva hagyja ott mulatozásának szinterét. Hány becsületes ember tévedhet a bűn út­jára egy olyan helyen, amely a világon min­denre be van rendezve ? ! A törzs-közönség: szakácsnők, szobalányok, kocsisok, hetesek, bakák slb. Az előkelőbb közönség: a pincérek, akik más helyen végzett szolgálataik után oda siet­nek, hogy ők legyenek az urak. Hajnalban azután jön a tableau. Lerésze- gedett alakok — férfiak, nők — karonfogva, ordítva jönnek le a mulatóból és egyenesen a főtérre lépve csoportosulnak és zajongva foly­tatják a mulatságot, vagy bucsuzkodnak a más­nap éjjeli viszontlátás reményében. Azután van a mulatónak egy szórakoztató kedves trükkje is, a: mozi ! Hát hiszen a mozi — elnézve egy esetle­ges kis tüz-katasztrófálól — elég ártatlan mulatság. Aki azonban, különösen vasárnap vagy ünnepnapkor éjjel 1—2 órakor a Fehér-házban T A R C A. Diurnista szerelme. irta Borgida Sándor. Minden közvitéz bornyujában hordja a marsall botot és minden diurnista zsebében — ha nem olt, bát szivében — hordja Schakespeare Romeo és Julia- | jának történetét. ... De pszt 1 nagyon magas hangon | kezdettem és a más szárnyait, csattogtatom ; kezdjük alább és beszéljünk a magunk emberségéből, hisz csak egyszerű diurnislákról, diurnista szerelméről lesz szó. Annyi azonban szent és jgar, hogy a diurnistá- nál kedvesebb, kellemesebb ember nincs, vagy alig van széles e világon — no már értem úgy, hogy extra Hungáriám non est vila — ; szellem, öllet, frázis, mind, mind a diurnista agyában fogamzik, az ő ajkain születik . . . Hárman valának együtt bor melleit. A pohárral szaporán bántak mindannyian, a szóval csak ketten, a két fiatalabb. Szokásukhoz hiven s mint diurnisták- hoz illik, beszéltek a szerelemről; szokásuk ellenére, elcsépelt dolgokat : az egyik sötét veremnek, a másik megfordított hideglelésnek deklarálta a szerelmet, majd az ekevashoz, majd pedig forgópisztolyhoz ha­sonlították azt; a forgópisztolyról meg mindkettőjük­nek eszébe jutott, hogy dejszen eltudnának ők azzal bánni, de meg avval is, aki előttük a nöiséget gyatra színben merné eiőtüntetni . . . A harmadik, a jó boros Feri csak hallgatta j maga elé bámulva azok mondásait s bajusza alatt mosolygott egyet, egyet. Vegre, miután megunta a sok banalitás hallgatását, hossza, mély sóhaj tört elő kebléből, felegyenesedett. — Fiuk, mondanék nektek egyet. Töltsétek, igyunk, aztán ha gondoljátok, hogy nem leszek unal­matokra, elmondok egy történetet, az én történetemet tanulni fogtok belőle, megtanuljátok, hogy a szerelem nem csak puszta frázis, mint ti gondoljatok. A fiuk töllöttek és ittak mindnyájan s nehogy kisértésbe jöjjenek, félretolták maguk elől a poharat, jeléül annak, hogy hallgatni kívánják a vén cimborát. * Rélhy Magda — vette fel a beszéd fonalát Bo­ros — szép volt, nagyon szép, én meg diurnista vol­tam. Nem akarnék ugyan sablonszerű lenni, de a történeti igazság kedvéért mégis élnem kell e kife- jezé2sel; meglátni és megszeretni, pillanat müve volt. Kerestem az alkalmat, hogy megismerkedhessem vele... És s az ótestamentum nagyon bölcsen jegyzi meg va­lahol: „Ha kereslek, találni fogtok“ . . . megismer­kedtünk, Hogy, hol és mikor, ezeknek részleteivel nem untatlak benneteket, bár meséje elég érde­kes volna. Sokszor, nagyon sokszor, mondhatnám talán min­den nap találkoztunk mi aztán Magdával, de érzel­meimet sosem mertem megvallani, egyrészt, mert ked­vezd alkalmam nem is volt, másrészt, meg olyan tör­pének éreztem magam a Réthy Magda nagyságához képest ! . . . Egy alkalommal a Magda szülei meghívtak egy kirándulásra a szőllőjükbe. Gondolhatjátok mily öröm­mel engedtem a hívásnak; hogyne, mikor Magda is ott lesz 1 Az idő kedvező volt, gyönyörű augusztusi nap. Az előző napi eső lehütötte, kellemessé tette a leve­gőt ; a mezőn pompázott, illatozott minden növény és az ég oly kék; hogy még az olaszhoni égnek is di­cséretére vált volna. Elindultunk. Milyen naiv lányka volt még az a Magda akkor! Mennyire megharagudott rám, mikor egy az utszélen magánosán álló őszi barackfára azt mondta: »ni milyen szép szomorulüz« és én kinevet­tem : ugyan Magda, már hogy volna az szomorufüz, mikor őszibaracknak a fája ? I . . . Nagyon elpirult é szörnyen neheztelni látszott. Hogy kiengeszteljem kö­zelebb léptem a fahoz s erős vizsgálódást színlelve kijelentettem, hogy mégis neki van igaza, mert ez a fa egy őszibarackba oltott szomorufüz s ünuepiesen bocsánatot kértem. Micsoda öröme volt képzelt igaza felett I Hanem azért meg nem bocsátót, amig ki nem jelentettem, ha ezután még egy igazi barackfára mon­daná is, hogy szomorufüz s megtoldaná még azzal is, hogy annak gyümölcse — tuikesztáni dinnye, azt is ráhagynám, sőt el is hinném neki. Erre aztán már nevetett és megbocsátott . . . Ilyen és más efféle kedves, édes aprólékossággal nagyon hamar telt az idő, rövid és kellemes volt az ut. Ne titovíiiéi, li lej eleje, BERETVÁS-PASTILLÁT aaBSSBaSggg-'S :: hanem használjon azonnal :: 9 bebetva» tamA» gyógyszeré»* kispesten. ° i i t—.■■■■■ i. i ■"———■ —- ü dobozzal ingyen postai szállítás. —......-

Next

/
Oldalképek
Tartalom