Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-08-29 / 69. szám

SZATMÁR-NÉMETI Szatmár, 1909. augusztus 29. néz végig egy mozi-előadást, — bizony csö­mört kap attól. Első' sorban pedig attól, hogy a mozi-előadások éjjeli »intendánsa« egy fiatal gyermek (mindegy, — akár a bérlőé, akár másé), aki abban a füstben, bűzben egész éjjel fönt van és a gépnél teljesít szolgálatot. Ez a sápadt arcú gyermek abban a milieuben olyan súlyos és élő vád a mulató és gazdája ellen, hogy ez már egy­maga elég volna a hatóság erélyes közben­járására. Ám van ott más sok olyan látvány is, melyről jobb hallgatni . . . Hát kérdem végezetül: mindez Szatmár szab. kir. város főterén helyén van-e és nem forog-e fenn szüksége annak, hogy ez az álla­pot sürgősen orvosoltassék ? Dr. H. 2-ik oldal HÍRBE. Egy ezüst érem. 1909. aug. 28. A debreceni kereskedelmi és iparkamara ma küldötte meg az ezüst-érmet Popovics Jánosnak, a helybeli kereskedő-tanonc iskola jeles növendékének. Ha az ember csak úgy futtában olvassa el a kitüntetés tényének száraz regisztrálását, nem is képzelheti, hogy a látszólag csekély dolog mily nagy fontossággal és esetleg egész életre kiható erővel bir. Fatornyos falujából bekerül a városba egy kis szurtos oláh gyerek; dolgozik az üzletben napestig s amikor az iskolában az első felelete után dicsé­retet kap, felébred benne az ambíció. Fáradt a napi munka után, de a dicséret ébresztette ambíció nem hagyja pihenni addig, mig az iskolai feladatát el nem végzi. Tanul szorgalmasan. Dicséretet, dicsé­retre nyer. Az első »jeles« bizonyítvány sarkalja, ösztönzi a szorgalmas, lankadatlan tovább tanulásra. Oda- ] haza az üzletben is serény, szorgalmas, nehogy fő­nökének panaszra legyen oka. És a végbizonyit- ványüyal egyidejűleg megkapja —a kitüntető érmet. Azok, akiket az élet nehéz küzdelmei, az ideg- feszitő kenyérharc teljesen leköt, nem tudják, nem tudhatják : milyen hatással van és lesz ez az ezüst érem a Popovics János életére. Könyező szemekkel vizsgálgatja az érmet és szent meggyőződésé válik a rajta levő olvasható felirat: „ Jeles tanulókból lesznek kitűnő mesterek /•* — Személyi hír. Dr. Boromisza Tibor püspök, Hámon Róbert titkára kíséretében szombaton reggel Budapestre utazott, ahonnan Szegedre megy a katho- likus nagygyűlésre. Megérkezésünk után uzsónáztunk s aztán ki lelt mondva a jelszó : a szabadba ! Magdával elől mentem, a szülők s a többi ven­dégek utánunk. Minket a fiatalságnak s talán valami egyébnek a tüze gyorsan vitt s egy kanyarulónak csakhamar el­tűntünk a szülők vigyázó szemei elől. Végre csaknem fél évi ismeretség után először lehettem egyedül Magdával. Egyedül és oly kép tárult elénk fiuk, amilyen ha akárki ember fia elé tárul mellette meg olyan nő, mint Réthy Magda, lehetetlen, hogy meg ne nyilatkozzék. Köröskörül sötét fenyvesek érthetetlen dolgokat suttogtak, távolról esti harangszót hozott felénk az alkonyat szellője, nem messze tőlünk pedig ezernyi gulya kolompolt és a puha, illatos fűben a fénybogár­kák százai, mint megannyi fénylő lámpácskák csillog­tak ragyogtak . . . Ilyen kép tárult elénk fiuk s az ilyen valahogy úgy bele tud markolni az ember szivébe! . . . Ben­nem szív volt, mellettem meg maga Rélhy Magda és én nyilatkoztam. Ránéztem, hosszan, melegen s ő ugyanilyen te­kintettel viszonozta az enyimet. — Magda! Ha most kitudnám fejezni érzelmei­— A szatmár—erdődi h. é. vasút gőzmozdonya ellen felmerült panaszok folytán a rendőrkapitányi hi­vatal előterjesztést tett a tanácshoz az egészséget és tűzbiztonságot veszélyeztető mozdonynak a város bel­területéről való kitiltási iránt. A tanács egyelőre elő­jegyzésbe vette az előterjesztést az üzletvezetőség vá­laszának megérkeztéig, miután a polgármester e tárgy­ban már átirt az üzletvezetőséghez. — A vízvezeték. A belügyminiszter leiratot inté­zett a városhoz, melylyel beszüntette a vízvezetéki és csatornázási munkálatok tervezésére a pályázatot. Egy­ben jelentést kért, hogy a földmivelésügyi minisztérium mérnöki osztálya által 1898-ban készített tervek miért nem fe'elnek meg a mai viszonyoknak s miért vált szükségessé az uj tervezés. A tanács a leiratot áttette a vízvezetéki bizottsághoz. — A konviktus megnyitása. A Vajay-utcai Páz- mány-konviktus már teljesen főiépült. A tanács meg­adta a használatba vételi engedélyt s így az uj intézet szeptember 1-én megnyitható lesz. — Válasz a „Szamosának. Ama bizonyos tömeggondnoki dij dolgában a Szamos szerdai számában megjelent cikkre felelős szerkesztőnk, aki h. jel alatt irta a cáfolatot, — csupán annyit tart szükségesnek megjegyezni, hogy a cikke megírására éppen dr. B. E. kérte föl. Dénes „ur“ bornirtságaira egyébként nem tartja érdemesnek egyáltalában reflektálni. — Heves Béla társulatának névsora. Műszaki személyzet: Czakó Vilmos titkár, Follinusz Aurél fő­rendező, Szilágyi Ernő rendező, Kecskeméti Miklós súgó, Káilai Mihály kellékes, Fekete Jenő ruhatáros, Dunai Árpád festő, Hajsinek Rezső karmester. Működő tagok: Hevesné Bállá Mariska Soubrette, Dénes Ella koloratur-énekesnő, Lugosi Irén énekesnő, Markovics Margit hősnő es drámai szende, Wird Sári naiva, Gö- möri Vilma társalgási színésznő, Aitner Ilka anya- szinésznő, Szeiényi Emilia kornika, Nemes Bella ma- gántáncosnő, Róna Rózsi és Schmiedt Anna táncos­nők, Kovács Lenke, Reiman Erzsi, Dusenesz Rózsi, Székely Ilonka, Rónai Imréné, Utasi Mariska, Marko­vics Heurikné kardalosnők. Szilágyi Ernő hős-szerel­mes, Sipos Zoltán szerelmes és sibeder, Herczegh Vilmos jellem- és apaszinész, Molnár Jenő vígjátéki bonvivant, Burányi Ferenc tenorista, Szende Ferenc baritonista, Inke Rezső énekes-bonvivant, Rónai Imre buffó, Somogyi Károly komikus, Kőszeghy Károly, Rovó István, Horvát Gyula, Stoll Károly, Sárosi Nán­dor, Antal János, Juhász Imre és Markovics Henrik kardalosok. A színházi szezon november hó közepén kezdődik. — A tanügy köréből. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Kellner József oki. tanitót a felsővisói, Pongor László érdengelegi és Tárcza Bertalan técsői ref. elemi isk. tanítókat, valamint Kovássy Anna és Egressy Olga oki. tanítónőket a técsői állami elemi népiskolához tanítóknak, illetve tanitónőknak kinevezte, Lenobi Franciska havasmezői állami elemi iskolai met, úgy valami nagyon szépet, nagyon gyönyörűt tudnék magának mondani, de mert érzem, hogy erre képtelen vagyok ; egyszerű és rövid leszek. Szerelem magát szivem minden erejevel, min­den melegével; mondja, lehet e reményem, hogy va­laha bírhassam ? Darabig hallgatott, rám nézett mély tüzü szemé­vel, mintha szivembe akart volna látni, aztán felelt szó nélkül, de e feleletet nem adtam volna a világ minden betűjéért, minden szaváért! Megragadta ke­zemet s megszorította forrón, nagyon forrón. Mintha valmi galvanikus erő 1 apcsolt volna bennünket Össze, oly egynek éreztem magamat e pillanatban Magdával. Boldog voltam s láttam róla, hogy ő is az . . . Az nap nem szóltunk többet egymáshoz, csak a szi­veink, a szemeink beszéltek édes, kedves dolgokat. Hanem boldogságomnak csak annyi volt élete mint egy Tiszavirágnak. Elsősorban Magdában kétel­kedtem, hiszen olyan fiatal, olyan naiv volt. Ma igy, holnap már amúgy gondolkozhat egy másik pillanat másik hatása alatt. Bár valahányszor találkoztunk, mindig jelét adta irántami szerelmének. De jött egy más, nagyobb baj. A szülők észrevették, hogy Magdára nézve kez­dek veszedelmessé válni és ez — sajnos — nem igen tetszett nekik Oh, mert Magdával roppant ma­tanitónőt a felsővisói, Nagy Mihály szatmárnémeti ál­lami gazdasági szaktanítót a székesfehérvári, Tuczá- kovics Béla békési állami gazdasági szaktanítót a szatmárnémeti önálló gazdasági népiskolához áthelyezte. —■ Eljegyzés. Dr. Ehrenreich Lipót helybeli ügy­véd ma tartja eljegyzését Glück Kornél kisasszonnyal, özv. dr. Ixel Sománé urhölgy leányával Miskolcon. — Sovány Dezső ügye. Sovány Dezső mátészal­kai aljárásbiró ismert ügyében a debreceni kir. ítélő­tábla a felebbezési tárgyalást szeptember 4-ikére tűzte ki. A felebbezési főtárgyalást Veér György kir. táblai tanácselnök fogja vezetni. Az ügy előadója Unger Gusztáv kúriai biró lesz. A közvádat Igyártó Sándor főügyész, a védelmet dr. Kardos Samu debreceni ügy­véd fogja képviselni. — Nagy művészi hangverseny városunkban. Nagy­szabású s minden izében miivész hangverseny lesz városunkban a színházban szeptember hó folyamán, melyen Benes Ida operaénekesnő, dr. Várady Antal, Tornay Alajos zongora és Moshammer Román hárfa- müvész, a rn. kir. Opera tagja működnek közre. Dr. Várady Antalt Jól ismeri az ország közönsége ; a nagy iró s a kiváló zongora művész fellépései esemény­számba mennek mindenütt. Benes Idát még nem is­merik Magyarországon, de egy-két fellépése után min­den bizonnyal országos neve lesz. A magyar szüle­tésű, kiváló, tehetséges művészeket rendszerint a kül­föld fedezi fel, élvezi, gyönyörködik művészetükben, így van az Benes Idával is. Külföldön tanult, ott lett nagygyá, ünnepeltté. De a szive, a honvágy őt is, mint a többit is hazahozta. A jövőben idehaza akarja a babérokat aratni. S fogja is, mert értékes, bensősé­ges, bársonyos hanganyaggal rendelkezik Gyönyörű mezzoszopránja könyeket csal a szemekből, megre­megteti a sziveket, magával ragadja az embereket. Elő­adásában annyi melegség s érzés van, hogy nem lehet énekével betelni. Németországban művészi szen­záció volt minden egyes fellépése. A kisasszony az európai hirü Orgeni drezdai énektanárnő egyik leg­jobb s legkedvesebb tanítványa volt. Moshammer hár famüvész gyönyörű játékát Budapesten jól ismerik. A hol ő hangversenyezett, még mindig zsúfolásig tömve volt a terem. E nagyszabású müvészestély rendezése Erdőssy Vilmos, a »Szatmárvármegye« f. szerkesztője kezdeményezésére történik. A hangversenyt intéző Luria Arthur féle hangverseny iroda városunkban és Nagykárolyban az ő avatott kezeire bízta a rende­zést. A művész társaság Szatmár után M.-Szigeten, Nyíregyházán és Nagybányán hangversenyezik. — Eljegyzés. Vámos Károly, a Vámos Testvérek cég beltagja eljegyezte Vámos Mór leányát, Róza kisasszonyt Bethlenből. — Az esperanto. Lapunk aug. 22 iki számában megjelent ,,A »Scolus Viator*-rok ellen“ eimü közle­ményünkre a „Magyar Esperantisták Társasdgá<-ió\, mint az egyetlen hazai esperanto egyesülettől, a kö vetkező felhívást kaptuk: „Nincs mód, nincs alkalmasabb eszköz arra nézve, hogy hazánkat, nemzetünket megvédjük ama gastörő terveik voltak s mindent elkövetlek, hogy szivéből, eszéből kibeszéljenek, kiverjenek. Azt mon­dották neki, hogy én nagyon kicsi pont vagyok, hogy az ő horgára olyan szépség, annyi báj és kecsesség mellett, gazdag, előkelő ember is akadhat és mindent elkövetlek, hogy értékének minimumra redukálják előtte . . . Mindez végtelenül sértette ambitómat g ha nem szerettem volna Magdát olyan kimondhatat­lan szerelemmel, sohse léptem volna többé küszöbjü­ket át; igy azonban nem tudtam a szivemnek, az eszemnek parancsolni. Sokszor úgy szerettem volna az idő kerekén ló­dítani egyet, hogy gyorsabban haladjon, hogy tudnám meg mi lesz hát vége a dolognak . . . Olykor azon­ban szerettem volna megállítani azt, úgy féltem, hogy a sok disputa hatni fog Magdára, úgy féltem a hol­naptól, amely meghozza számomra a legszomorubb hirt, hogy Magda a másé lesz ... S amitől féltem liuk, bekövetkezett. Széliében, hosszában beszélték, hogy Magda menyasszony; menyasszonya egy gazdag embernek. Igaz ugyan, hogy vőlegénye a jobb oldalán hordja a szivét, de e hibáját feledteti a mindkét oldalán hor­dott telt pénztárcája. Elképzelhetitek, milyen lelkiállapotba jutottam. | Közel voltam az örüiéshez: Egy őrült pillanatban el­Mesnyi1* Kardos Testvérek uridivat üzlete Äüjatmär, K a ^ i n c ^y^utca 4. szám fii fitt (Beer-ház), ++ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ a Kereskedelmi bankkal szemben, ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom