Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-07-11 / 55. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. JuliusJL Vasárnap. 55 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. UAP VKZÉ.H : Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FEHENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telelon-szám 80.= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Pusztulunk, leszünk... A költőben jóstehetség lakik. Eló're érzi azt, mi idők múlásával bekövetkezik. Még nyoma sem volt annak a hatalmas szociális küzdelemnek, mely hatásában oly borzasztó igazságokat váltott ki s már a költő látnoki szeme előre szemlélte azt a vészes pusztulást, mely a magyar nemzet testét előbb-utőbb elsorvasztja, hogy végeredményben eltűnjön a világ színpadáról, mint ahogy eltűntek a gólhok, kelták, longobárdok, avagy akár a hatalmas Európát lenyűgöző hunok. Pusztulunk, veszünk .. . énekelte a dalnak hivatott jóstehetsége s ime a statisztika, az élő nemzetek eme szigorú s megvesztegethetetlen vizsgáló bírája is igazat ad a költőnek, mert megmutatja, hogy a magyar faj nem szaporodik, hogy a magyar pusztul és vész s a szaporodási hányad alatta áll még a jó középszerűnek is. A Duna—Tisza közén, meg a Marosszögén, hol a tiszta, hamisítatlan magyar íaj örvendetes szaporodását szemlélhettük a múltban, a jelenben elvesztette termőképességét. Nem szülnek a magyar anyák, vagy ha igen, úgy nagyon gyéren, szinte úgy látszik, matematikai pontossággal. Csak egy utód akad a családban, hogy a vagyon sokfelé ne menjen, hogy a földet több részre ne kelljen osztani. S ez nem csupán a nehéz megélhetés egyedüli következménye. Ha van is szerepe benne a létért való küzdelem nehézségének, de jó részt a kis szaporodásnak a kultúra az oka. A kuliura! Bárminő hihetetlennek is látszik, de elsőrendű szerepet játszik ebben a kérdésben. A nép, mely újságot nem olvas, mely írni, olvasni nem is tud, mely a más eszével nem gondolkozik, szaporodik, erősödik, növekszik, mint ugarföldön a gyom, a dudva. De a műveltség reá mutat arra a nagy küzdelemre, melyet minden egyes földi halandónak, ki nem született nagy vagyonba, végig kell küzdeni; a művelődés reávezeti őket azokra a módokra, melyek segélyével a szaporaság megszüntethető s az újságok nemcsak a politikai újdonságok, nemcsak a világban történő szenzációkkal ismertetik meg olvasó közönségüket, hanem azokkal a szerekkel is, melyek segélyével a tulbő gyermekáldásnak útja szeghető. S a nép, mely verejlékes küzdelemmel robotol a munka nehéz igája alatt, tanul az újságokból. Olvassa bennük, hogy nagy nemzetek mind azzal a fenyegető rémmel küzdenek, hogy előbb-utóbb a halálozási szám aránya nagyobb lesz a születési szám arányánál s a népmozgalmi statisztikák mind arra tanítják, hogy gazdaság, jólét, hatalom csak azokban az országokban fejlődhetik, hol a szerzett vagyon nem oszlik sok részre, hol a család egy, de legfeljebb két utóddal rendelkezik. Franciaország, Belgium, Hollandia, Angolország, mind élénk példái e tanoknak s igy ne csodáljuk, ha a fél- 1 müveit nép e tanoktól félrevezetve ott kezdi a boldogulás útját, ahol e nagy és gazdag nemzetek már végzik, a családszaporitás korlátozásánál. A magyar nemzet még nem tart ott. Országa még mindig, sajnos, konglomerátumát képezi a különféle nemzetiségeknek, kik az idők hosszú során keresztül sem asszimilálódtak a magyarral, sőt nem egy sajnálatos jelét adták a magyar faj iránti ellenséges érzületüknek. Nékünk tehát első s legszentebb feladatunk, ha hazánkban a magyar faj supremáciá- ját megőrizni akarjuk, hogy a magyarság számban is túlsúlyban legyen. A statisztika azonban szomorúan reácáfol e szent kötelességre, mert azt mutatja, hogy a múltban szapora magyar, ime hátra marad a nemzetiségeknél s igy idők múltával, ha e sajnálatos arány megmaradna, a magyar kisebbségbe kerülne a nemzetiségeknél s hovatovább háttérbe szorulna a nemzet s áilamfentarló szerepében is. Félre tehát a tévtanokkal s vegyük elő jobbik eszünket. Ha a létért való küzdelem az utóbbi időkben nehezebbre is fordult, gondoljuk meg azt, hogy a hazaszeretet néha áldozatokat is követelhet. A kivándorlás amúgy is megtizedeli a munkabíró magyar karokat, ne járuljunk ehhez azzal is, hogy megszorítsuk a család keresetét s a matematikának juttassunk szerepet ott, hol a természet a mindenható s parancsoló ur. Ha sok jó magyar fia lesz a hazának, akkor talán a magyaroknak is szebb jövő int a jövőben, de ha pusztulunk, veszünk, mint, ahogy a költő azt megjósolta, akkor nincsen tovább létjogosultságunk, nincs mit várnunk s remélnünk a jövőtől! TÁRCA. Vidéki pedagógia. Ha az ember folytonosan nagy városokban él, a a társadalmi centrumokban, az üzleti világ, a kultúra központjaiban a zajosan lüktető munkáséletet látja, szeme előtt a nagyvárosi ember életét, amely tele van kielégítetlen és kielégíthetetlen vágyak által izgalomban tartott testnek-léleknek folyton égő lázas keresésével a megélhetés uj s a mainál jobb, kényelmesebb módjának és ha az ember keresi azt a mozgató erőt, amely, ha talán nem is megindítója, de legalább is legelsőrangu hajtó ereje ennek a továbbhaladást eredményező munkának: a tudományban fogja csak azt találni, kezdve az első betűtől, amit a 6—7 esztendős gyermek el tud olvasni, egész addig a fokig, amelyen általánosan elismert ősz bajnokai a tudománynak állanak. És a nagyvárosi ember tudatában van ennek, ez a tudat lassankint egészen a vérébe megy át és minden réteg, kezdve az arisztokrata elveket hirdető mágnásoktól, akikről tévedés azt hinni, hogy csak egy j lépéssel is hátrább álinak e téren a lateinernél, leg- fölebb az a kényszerítő szükség nincs meg, a mi ezt az osztályt szorítja erre a térre, egész az ipari munkásig, akit napi munkájában ép úgy támogat ez a törekvés a művelődés felé, mint a helyzetének javítására irányuló szociális mozgalomhoz ez ad erőt. Aki kutatta a nagyváros életét, leszállva annak mélyéig, összegyűjtve a legkülönfélébb embertypuso- kat, amelyek összesen alkotják annak külső, belső képét, akárcsak, hogy egy triviális példát hozzak fel, a rongyszedő zsidó, akinek zsákjába összekerülnek a szegény nép piszkos condráival együtt a gazdagok, a hatalmasok viseletes ruhadarabjai, mindenütt ezt találja, az emberiség jóltevői közt ép úgy, mint a gonosztevők közt. Olyan alap ez, a mire mindent fel lehet építeni és csodálnám, ha nem akadt volna még a szociális irók temérdek sokasága közt olyan, aki pusztán erre helyezte volna theoriaját. Éppen azért fontosabb intézménye nincs az államszervezetnek a népiskolánál, még az igazságszolgáltató intézményeken is felül kell helyeznünk ezt. És különös fontossága van ennek a vidéken, a falukban, ahol a tndás ezzel kezdődik. Különben erről ma már müveit emberek előtt beszélni is fölösleges, ezt tudja mindenki és hiszi mindenki. Annál csodáltabbak azok a tények, amelyeket most tapasztaltam, hogy mily vétkes könnyelműséggel bánnak ezzel a kérdéssel és annál szembeszökőbb, minél frissebb bennünk a nagyvárosi népmüveltség emléke. De szóljanak a tények. Emberek, családapák jöttek hozzám, mikor hallották megütközésemet gyermekeik tanulatlanságán és panaszolták a tan'tási módszert, hogy tanítójuk, aki még nem is tanító, hanem pap és annak a vallásnak a papja, amely vallás minden külsőség nélkül tisztán a szeretetre, a megbocsátásra van építve és lényege nem a dogmákon alapul, hanem Jézus azon tanításán, amely az embertársaink megbecsülését és a gyermekek szeretetét, azok nevelését írja elő, oly brutális módon bánik gyermekeikkel, hogy ők inkább tanulatlanul hagyják telnőni, mintsem, hogy e brutális emberhez járassák; adatokat mondtak hajmeresztő kegyetlen bánásmódjáról, sőt a felettes hatóságnak is bejelentették a dolgot és nem történt semmi. Nem vagyok barátja annak, hogy hirlapilag szelm m m m m m m _ . mm 9 S* eV»» m m iS m m m m Uj czipő ♦ áruház! ♦ GRUNFELD SAMUEL j# C55ipő*áruháaja Dfiátk'tér 9. szám ílilSitt., a dr. Lengyel Márton ur házában. Uj czipő ♦ áruház! ♦
