Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-07-11 / 55. szám
SZATMÁR-NÉMETI. 2-ik oldal. Szatmái, 1909. julius 11. Svájczi levél. Genf, 1909. julius 5. Itt, a Leman*tó kies partján fekvő városban, mely ma a kálvinista világ minden részébő! idesereg- lett hívekkel van tulzsuííolva, szülőföldemhez száll el lelkem gondolata s tollat véve kezembe, irom e rövidke tudósítást. Ez az esztendő a kiváló reformátor, Kálvin születésének 400-dos évfordulója. S annak a törtéuelmi nagy alaknak, ki az ujabbkori vallási és polgári szabadság igazi megalapítója lön és aki bámulatos egyszerűségében élő tiltakozás volt minden olyan törekvés ellen, mely gyarló földi emberek részére bárminő alakban is emlékünnepeket rendezni kész volt, most mégis ünnepélyeket rendez itt a református világ és hálásan gondol vissza amaz áldásokra, melyeket e gondviselésszerü férfiú, úgy vallás-erkölcsi, mint politikai téren a nemzeteknek nyujto't. Ellentétben az ő jellemző, puritán gondolkozásával, szobrot emel most az ő városa Kálvinnak s ezen a nevezetes ünnepélyen részt veszünk mi is magyar reformátusok: lelkészek és világiak, sőt némely bnzgó nők is, egyaránt. Az a nemes ideálizmus, mely lelkűnkben él, vezetett most minket ide, hogy személyesen résztvehessünk emez ünnepségeken és vigyük el innen, kiki munkakörébe visszatérve, ama lélekemelő tudatot, hogy ama nagy reformátor, kiuek még csak sírja sem jelölhető ma meg teljes bizonyossággal, nem halt meg, sőt emléke — időtlen időkig — folyton él azoknak szivében, akik benne a keresztyén világ egyik legnagyobb jóltevőjét tisztelik. Hiszen hírneves s elfogulatlan irók állítják azt, hogy Kálvinnak működése egészen uj s boldogabb korszakot jelez az emberiség történetében. Nem célom e rövidke cikkben hosszasabban foglalkozni e világvárossal, melynél természeti szépségekben bővölködőbb pontja aligha van a mi földrészünknek. Az, aki megmérhetetlen fájdalmában kerülte a zajt és vásári zsivajt, maga a mi melegszívű Erzsébet királynénk is jól ismerte e helyet. Azért jött ő gyakran ide, ahol azonban magába mélyedő nemes lelke nem is sejtette, hogy itt éri el szomorú végzete. Azon az utón, mely őt a gonosz gyilkos tőréhez vezette, járva-kelve rágondolok én is most eme mártirnőre s egy csöppet se csodálom, ha ide vágyott az Ő bánatos lelke. Hiszen, aki szereti az égbenyuló magaslatokat, az erdős, a növényzettel buján borított ligeteket, az alpesi világ fönséges bérceit s aki szeret ezeknek birodalmában járni, az csak jöjjön ide. Ezer gondolatot és érzeményt fakaszt fel itt a szívből e magasztos jelenségeknek szemlélése! Egy nap- lenyugta a csendes tavon, az ezt környező falvak és városok boldog és megelégedett lakóikkal együtt, olyan vonzó és olyan bájos képet tár fel a szemlélő elé, mely akaratlanul is ama nagy Alkotóhoz viszi a gondolkodó lelkeket, aki „a magas hegyeket is alacsony- nyá teszi.“ Hosszúra nyúlnék azonban ez az episztola, ha én bővebb kifejezést adnék ama benyomásoknak, melyek e természeti szépségek láttára megihlették az én lelkemet. I A genfi ünnepségek julius 3-án a reformáció csarnokában kezdődtek. A világ összes reformátusai részéről 32 különböző szónok beszélt és üdvözölte e város ref. egyházának polgárait. Hazánkból gróf Dé- genfeld József főgondnok szólott, igen szépen fejtegetve francia nyelven, hogy mint fejlődött ki s mint tartotta meg sajátságos karakterét nálunk a ref. vallás, melyet népünk magyar vallásnak szokott elnevezni. Julius 4-én délben 12 órakor magyar istenitisztelet volt abban a templomban, melyben egykor Kálvin is prédikált. A szent Péter székes egyháza ez, mely sokkal nagyobb a bécsi szent István templománál. Antal Gábor püspök prédikált s Jánosi Zoltán debreceni lelkész remekül s meghatóan imádkozott. A gályarabok énekét Bélteky Lajos h.-szoboszlói ref lelkész szép csengő hangon szóló énekelte el. Leg- meghatóbb volt azonban, mikor száznál több ref. magyar felállóit és a Himnuszt énekelte el. Mindnyájunk szemébe köuy szökött s édes, sokat sanyargatott hazánkra és a mi otthon maradt kedveseinkre gondoltunk. Julius 5-én Claparick Sándor, Genfnek legtekintélyesebb és leggazdagabb polgára, kinek neje hódmezővásárhelyi magyar születésű nő, az összes magyarokat a tágas „Central Salle“-ban vendégéül látta Meghívta Genf előkelőbb polgárait és a ref. egyháznak 52 lelkészét, hogy ezek velünk megismerkedjenek. Egyik genfi lelkész igen szépen fejtegette, hogy mit köszönhet nemcsak a magyar haza, de az egész nyűgöt Európa a magyar kálvinista egyháznak, amely a keletfeiől fenyegető hatalmas invázió és elnyomás ellen mindig védbástyája volt a világkultúrának. Julius 5-én volt a Kálvin-szobor alapkövének a letétele. Annak a nagy férfiúnak, ki meghagyta azt, hogy sírja teljesen jeltelen legyen, most majdnem négyszázad múltán, maradandóbb emléket emel a halas kegyelet. A szobor mintázatát figyelemmel megnéztük s nem a legszerencsésebb alkotásnak tartjuk. Kálvin alakja lehajtott fővel van ábrázolva. Őt pedig nem ilyennek képzeljük, hanem olyan alakban és felemelt fővel, aki egykor az egész világ erkölcsi romlottságával merészen szembe szállt és ki a genfi libertineknek, midőn ezek követelték tőle, hogy Péter templomában adja fel nekik az uriszentvacsorát, nyíltan szeműkbe vágta, hogy : »inkább kezemet hagyom levágatni, mintsem ilyen vallástalan embereknek a szentjegyeket kiszolgáltassam.« A libertinek pedig akkor a város legtekintélyesebb emberei voltak és ők voltak a hangadók Genfben. Julius 6-tól kezdve az egyetemi jubileumi ünnepségek folynak le, midőn némely kiváló egyházi emberünk, köztök Erőss püspök is a theol. doktorátust honoris causa kapja meg. Dr. Márk Ferenc. HÍREK. — Személyi hir. Hehelein Károly prelátus-kanonok julius 8-án a gasfeini fürdőbe utazott. — Miniszteri jóváhagyás. A belügyminiszter a városi közgyűlésnek azt a határozatát, melyszerint a Homoród—Sóspatak által metszett, s négyszögölenkint 14 fillérért megvásárolt földek 3832 K árát a törzsalapból fizeti, jóváhagyta. — Az uj postapalota átvétele. A kereskedelemügyi miniszter értesítette a várost, hogy az uj postapalota átvételére Kolozsváry Endre műszaki postai főigazgatót, Siket Traján nagyváradi postaigazgatót és Bierbauer István műszaki tanácsost küldte ki, akik Szatmárra julius 14-én érkeznek. — Lakbérleti szabályzat. A főkapitány a régi lakbérleti szabályzatot az uj idők követelményeinek megfelelően átdolgozta. A tanács e munkálatot véleményezésre a tiszti főügyésznek kiadta. — Gyöngeelméjüek iskolája. A kir. tanfelügyelőség megkeresése folytán a tanács fölhívta a gazdasági tanácsost, hogy a gyöngeelméjüek iskolája számára, mely nem tartozik az állami iskolák rendjébe, szemeljen ki helyet vagy alkalmas helyiséget. — Erdei rend. A főerdész jelentést tett a tanácsnak, hogy az év első feléről a második felére az összes erdei utak, kutak és hidak rendben jöttek át. — Óvoda. A tanács fölhívta a gazdasági tanácsost, bogy a Háromutca-kÖrzetben építendő uj óvoda részére szemeljen ki telket. — Közszemlén. Az esküdtképes egyéneknek 1909. évben összeirt lajstroma a városházán julius 20-ik napjáig közszemlén van; ez idő alatt meg lehet azt tekinteni s ellene föl lehet szólalni. — Trachoma. Az év első felében a tiszti főorvos jelentése szerint a város területén 4 trachomaeset fordult elő. A tanács e jelentést a belügyminiszterhez fölterjesztette. — A szentvóri tüzifaraktár kezelése. Az avasi erdőből kitermelt tűzifa tömeges leszállítása megkezdődvén, elkerülhetetlenné vált a városi faüzlet fejlesztése. A tört ényhatóság elrendelte a szentvéri faraktár üzleti célra való berendezését és a szükséges építkezések végrehajtását. Egyidejűleg a városi erdész elkészitette a faraktar kezelésére és a faértékesitésre vonatkozó szabályzatot, melynek tárgyalására dr. Va- jay Károly polgármester julius 7-re hívta össze az erdőértékesitő bizottságot. A b:zottság a javaslatot elfogadta s annak mielőbbi életbeléptetését javasolta. A raktárkezelést egy raktárnok és egy erdővéd mint ügyelő teljesifi, ezen felül egy raktár őr alkalmazása van tervbe véve. A raktárnoktól erdőőri képesítés és 600 kor. biztosíték kívántatik. A raktárból eladott fa árában befolyt összeg, amint 600 koronára összegyűl, a városi pénztárba szállítandó. A számadás és pénzkezelés a számvevőség ellenőrzése alatt áll. Végül a bizottság elhatározta a faraktái kibővítését és az átmeneti költségeknek kölcsönből való fedezését. lőztessünk olyan ügyet, ami csak az illetőkre és a hatóságra tartozik és sosem voltam azon az állásponton, hogy a hírlapnak az volna a kötelessége, vagy joga, hogy hatóságként járjon el, olyan hatóságként, amely minden ügyben egyaránt illetékes, de ez az eset annyira közérdekű, annyira általános emberi és nemzeti jogokba ütköző, hogy szinte mulasztást követ el vele a tollal bánó ember, ha hallgat. Hat ilyen eset is megtörténhetik a XX. században, hát hol van a haladás a középkortól, Az ember elképed, hogyha felgondolja, hogy mindezek a csodák, amelyeket a tudománynak köszönhet a világ és maga a tudomány, mert egy papnak csak kell, hogy műveltsége legyen, hogy tudjon a világon történő eseményekről, mind, mind, nem elegendők arra, hogy az emberiség lelkű- letét humánusabbá tegyék, hogy az ember, aki már azon a ponton van, hogy léghajóval közlekedjék, hogy urává legyen a légnek ép úgy, mint ahogy ura a villamosságnak, a víznek stb,, még mindig ne legyen annyira ur maga felett, hogy pillanatnyi haragját ne tudja legyőzni egy olyan ember sem, aki hivatva van társait vezetni az önmérsékletre, a gyermek iránti szeretetre. Bródi Sándort, Lengyelt hazafiatlannak tartják sokan, tartottam én is, mert rámutattak a magyar falu sajátságos elmaradottságban leledző bűneire, de sokban igazuk van, különösen Bródinak. Mintha csak az ő darabja játszódott volna le legalább ebben a kis szatmármegyei faluban. Ide jön egy tanítónő, szegény leány, talán nincsenek olyan ambíciói, mint annak, de mindenesetre magába szívta az iskolában azt, hogy a tanítás nem pusztán megélhetési forrás, de felelősségteljes hivatás, amibe ép oly nagymértékű szeretetre, mint önuralomra és tudásra van szükség. A pap, egy már nem fiatal ember, hogy történt, hogy nem, nem tudom, nem is lehet érdekes, beleszeretett-e, vagy csak az asszony szükségét érezte és mást nem tudott a környezetében, elvette. Ez eddig rendben van; de aztán az asszony nem törődhet az iskolával. Házi bajai vannak, elérkezik az anyaság ideje; folyton kevesebbet törődhet a rá bízottakkal, az ismétlő iskolákat egészen abba hagyják, az ura helyettesíti a többiben és mind gyakrabban; olyan ember, aki nem foglalkozott ezzel, már nem fiatal és gyermekei eddig nem lévén, nem ismeri a gyermekek szeretetét, teher neki ez a foglalkozás, csak a rossz oldalait látja, de kénytelen vele, mert szükségük van a tanítói fizetésre. És az á'dozatai ennek az állapotnak szegény 7—8 éves apróságok, fiuk, leányok, akiknek ez kellene, hogy a legszebb koruk legyen, mert azután már kezdődik az élettel való küzdelem, a munkás gyermek korai küzdelme a kenyérért, a testét-lelkét elsatnyitó nehéz küzdelem és ezt a kort rabolja el tőle a legdurvább brutalitással az az iskola, amelynek emlékét mindig magával kellene vinni. Az ember egész nyomorúságos állati természete jut eszembe, ha ezekre a megvert csöppségekre gondolok és hazánk újkori szenvedéseinek egész skáláját vissza lehetne vezetni ahhoz a tanítóhoz, aki bot tál a kezében megutáltatja a gyermekkel az iskolát, hagyva azt butának, írástudatlannak és durva erkölcsűnek. Ejh, kérem tisztelt olvasóim, nem érdemes meghallgatni idáig sem ezt a dolgot, mert az embernek ökölbe szorul a keze, pedig még több is van, nehezebb dolgok, de hunyjuk be a szemünket, szorítsuk be kezünkkel a fülünket erősen, hogy ne lassúnk, ne halljunk többet, mert ez is untig elég. Gutman Lajos. Posztó és gyapjúszövet újdonságokban legolcsóbb bevésArlási forrás Weisz EmáunelnélgZaPantionla mellett.
