Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-04-18 / 31. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. ápril 18. Vasárnap. 31. szám. gSi3g; . .1 -----.,-^.„-,8 < • ... -----.---------■-------------------------------------------~ ------ :....:..................:----- _ .......--~x*mr -mrjg- ■--■■■ ------~------'----—----A „ SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IsAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÉSES ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telelon-szám 80.= MlndennemS dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban flzetendók. A zenekar kérdéséhez. Miután egészen bizonyos, hogy ama felség-folyamodvány, melyet a honvéd-zenekar áthelyezése ügyében küldött a város a kabinet- irodához, eredményes nem lesz és a honvédzenekar tőlünk rövid időn belül eltávozik: a legnagyobb ideje annak, hogy gondolkodjunk, mint lesz, hogy lesz a jövőben, szervezni kell e egy zenekart, vagy anélkül maradunk? Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ez a kérdés első sorban is a színház kérdésével függ össze. Ha nincs katonazenekar és nincs másféle zenekar, úgy a színháznak sincs zenekara — enélkül pedig valóban színház se lehet. Mert ha a város belemenne abba, hogy a mindenkori színház-igazgató saját zenekart tartson, — úgy az egész színház-kérdéssel mint kultur-kér- déssel végeztünk. Ez olyan devalvációja lenne a város művészeti kultúrájának, amire gondolni sem jó. IJgyan hogy nézne ki az a színházi előadás, ha az orchestrumban 8 mondd nyolc szál legény húzná keservesen . . . ? Mert az is vitán felül áll, hogy ennél több tagot számláló zenekart a direktorok nem tarthatnak. Ha a város akár a jelenlegi direktort kényszerítené, hogy jövőre legalább is 20 tagú zenekart szervezzen, akár pályázati feltételként tűzné ki, hogy az igazgató ilyen zenekart köteles föntar- tani, — úgy egészen bizonyos, hogy a mai direktor gondolkodás nélkül futna el a színháztól és a kiírandó pályázatra egyetlen józan Emlékezés. Busán lapozgatok nótás kis könyvemben, Dalok vannak benne, összeszedve, rendben. Ez a könyv lelkemnek hosszn olvasója, Idegen szemeknek Gúnyos mosolyától két kicsi kéz ójja. Az a két kicsi kéz elém leszi néha, Ha rá esik szemem, tekintete méla, Beszédes szeméből néma kérdést hallok: Ahogy nem rég, mindig Játszi, ifjú kedvvel áh, miért nem dallok?! Két szép szemedből csak hadd hulljon a zápor, Kivándoroltam már szép Meseországból. Elfeledtem én már azt a légi hangot, Az élettel küzdve Megreszketett karom: nem bírja a lanlol! . Bur eszü színigazgató sem reflektálna. A mi színházi viszonyaink — a Krémer regime alatt történt csodálatos föllendülés dacára sem olyanok, hogy a színházi direktorok megfelelő saját zenekart tudnának foglalkoztatni. És nincs rá mód, hogy ezen segíteni lehetne. Hiába jönne hozzánk a legelső vidéki direktor a legelső vidéki társulattal, — nem lehet számítani arra, hogy a közönség jobban kultiválja a színházat. Hiába próbálnánk jobb u. n. kerületi beosztást ,hiába rövidítenénk vagy hosszabbítanánk meg a szezont, — több jövedelemre a direktor semmi körülmények közt sem számíthat. Csupán a színházi helyárak jelentékeny fölemelésével lehetne a bevételt annyira fokozni, hogy az igazgatót megfelelő zenekar tartására kötelezhessük. Már pedig a színházi helyáraknak további emelése olyan absurdum volna, amelyről igazán komoly szó sem eshelik. Ha tehát belátjuk, hogy 8 emberrel zenés darabot a színházban előadatni nem lehet és hogy a mindenkori igaz^amt nagy zenekar szervezésére nem kötelezhetjük, úgy csupán egyetlen módja van a zenekari kérdés helyes megoldásának : egy városi zenekar szervezése. Hogy egy jól szervezett városi zenekar a színház igényeit tökéletesen kielégi heti, — az természetes, sőt azt merem mondani, hogy ebben az irányban jelentékeny haladást és a színház művészeti nivóját illetőleg határozott emelkedést várhatunk. Mert igaz bár, hogy a katonazenekarok eléggé rulinirozott és vérbeli zenész-emberekből állanak, de az is igaz, hogy ezekben a katona-muzsikusokban egy csöppnyi lelkesedés, egy csöppnyi művészi buzgalom sincs és amit előadnak, azt a legszigorúbb kötelesség-teljesítés gyanánt adják. Példa rá a mi mostani zenekarunk, melynek kebelében alig van ugyan egy-egy igazán képzett zenész, de abban valamennyien egyöntetűek, hogy olyan nem bánomsággal, olyan szárazon és vér nélkül játszanak, hogy ez a zenekari „spleen“ szinte megdöbbentő. Unottan dolgozhatik egy városházi Írnok, de egy zenész ember lélek nélkül semmit sem produkálhat. Az ilyen munkával szemben egy jól összeállított zenekartól nemcsak élvezetesebb és művészibb eiőadást várhatunk, de módunkban van az is, hogy tőle ilyet követelhessünk is, amit katonáktól bizony nem is merünk meglenni. A színház zenekari kérdésén kívül is sok szempont szól amellett, hogy egy városi zenekarunk legyen. Nem szükséges ugyan, hogy minden héten kétszer térzene legyen a piacon, mert én abban a véleményben vagyok, hogy vagy sétáljunk, vagy zenét hallgassunk (a kettőt egyszerre valójában nem is lehet), de amellett nagyon is vagyok, hogy a város polgársága ingyen részesüljön abban a magasabb zenei élvezetben, amit egy nem cigánybanda, hanem egy művészi testület előadása nyújtani képes. Ha tehát kétszer hetenkint a melegebb időszakban a Kossuth- kert megfelelő (és nem a szokott domb tetején) terén, akár terített asztalok mellett, akár ülő-helyekkel berendezett helyen a zenekar előadást fog tartani, úgy pompás alkalom lesz III • i Korai ytrminné kész ruha üzletében a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, férfi ruliLilj:, Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett felöltők, gyermek ruha különlegességek legolcsóbban és legjobban csakis ott szerezhetők be. .«I TÁRCA. Megzavart visszaemlékezések. Irta : Imrei Ernő. Kinek nincsenek emlékei? Szép emlékei, melyek minél távolabb maradnak el az embertől, annál tün- déribb szint és alakot öltenek. Egész mese fejlődik a múlt kedves képeiből: aranysugaras, ezüstfényes, vi- rágillatos mese. Nehány kedves emlék sok tenger szomorú napot képes eltüntetni. Varázshatalommal felülkerekedik, kiszínez, besugaraz úgy, hogy a sirba készülő öreg, ha meg-megáll s visszapillant a nehéz napokkal teli életre, sóhajjal suttogja: — Álom volt! De hamarosan hozzá is teszi már: — Szép volt! Egy néhány szép emlék kibékíti az embert, a világ vad, kíméletlen rohanásával. És kinek nincsenek emlékei? — Van olyan ember? . . . Valóságos ünnepet csinálok az év egyik napjából. Egy tavaszi napból. A jázmin akkor illatoz átható erővel és az ain afa pompázik rózsás fehér színben Jázmin illatosak és rózsás fehérek azok az emlékeim is, melyek e tavaszi napot ünneppé avatják. Gyerekek voltunk. Tavasz volt a korunk is. Ártatlan fehér, rószásan kedves és jázmin-illatosán édes tavasz. Fogalmunk se volt róla, bogy a tavasz után perzselő nyár, a nyár után gyöngén tavasz-visszfényes ősz és áz ősz után hidegen nyugalmas tél következik. Azt gondoltuk, a jázminillaf, az almafavirógszir- mok hullása : végtelen, Pedig milyen gyorsan tovább- lebbenő tündérálmok 1 Huss 1 — Volt — nincs 1 Ma is ünnepeltem. Isten tudja hányadszor? Eh, meg se nézzük, hányadszor. Minek ? Hogy lásssam: mekkora távolságban van már tőlem tavaszom szép napja? Igen. ha ezáltal visszaparancsolhatnám a tavaszt .. de igy ? ... Az ember letép a kalendáriumból egy lapot. Azt jelenti: egy nap oda. Kisértsd meg visszateremteni a már egyszer elmúlt huszonnégy órát. Mindössze meglehetnéd, hogy a letépett kalendáriumlapot visszaparancsolod a helyére . . . még ezt sem egészen tökéletesen. Itt ülök a keretre nyíló ablak mellett. A hold ugyancsak összeszedte magät. Mily nagy megerőltetéssel világit a kölcsönvett fenynyel. Mily öntudatosan mosolyog. Bizonyára azt hiszi az öreg mászkáló odafenni, hogy az emberek még csak nem is sejtik, mekkora huncutsággal szórja a mástól lopott sugarakat. Ő csak mosolyog, öntudattal. Pedig, ha tudná, mekkora sunyisággal kispeku- t lálták már összes csalafintaságát és mióta I
