Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-04-18 / 31. szám

2-ik oldal SZATMÁR-NÉMET1 Szaunái, 1909. április 18. a sétához is, de ahhoz is, hogy a közönség a zene valóban magasztos élvezetében részesüljön. Azt is valószínűnek tartom, hogy nyáron éppen ennek a zenekarnak a kedvéért — nem a poros piaci levegőn fog a közönség estenkint tartózkodni, hanem olyan kerthelyiségbe fog eljárni, ahol a zenekar hangversenyt tart és ha ma még ilyen szép helyiség nincs is, — bizonyosan lesz, aminthogy más még porosabb és kedvezőtlenebb elhelyezkedésű városokban is van. De a téli szezonban is, hány kitűnő alkalom lesz arra. hogy a közönség ennek a zenekarnak a művészi játékát élvezhesse — a helyett, hogy unalmas és rósz cigány-produk­ciók mellett bosszankodjék! A város műveltebb és a zenét kultiváló közönsége szempontjából még éppenséggel nagy fontossággal bir egy ilyen zenekar müködése- A dal- és zeneegylet egy ilyen zenekar suitje mellett minden irányban lendületesebb és je­lentékenyebb munkát végezhet. Ezenkívül pe­dig a zenetanitás (különösen a vonós hangsze­reken) terén is sokat nyerne a város közönsége. A zeneiskolában ugyanis csak együttesen ve­hetnek a növendékek zeneórát és csak kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy az iskola művész-tanáraitól külön órán nyerjenek okta­tást. Ezek a tanárok különben is roppant el­vannak foglalva és még drága pénzért sem vállalhatnak több növendéket. A városi zene­kar tagjai azonban olcsón és jól fogják elvé­gezni a növendékek zenei oktatását — akár a zeneiskolai oktatás mellett, akár attól függetlenül. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a város­nak fontos érdeke egy jól szervezett zenekar létesítése, — egy olyan komo’y testület meg­alakítása, mely valóban a város kulturális ér­dekeit szolgálja. Amilyen nevetséges és absurd tehát az a mozgalom, melyről már sző esett, hogy t. i. egy cigány-zenekar városi támogatása mellett oldják meg ezt a kérdést, — olyan nehéz és súlyos feladat a város részéről az, hogy egy ilyen testület létesítésének finánciális ne­hézségeivel megküzdeni tudjon. Mert az két­ségtelen, hogy a városnak a katona-zenekar részére adott anyagi hozzájárulása messze mö­götte marad annak az áldozatnak, melyet egy ilyen zenekar szervezése esetére hozni kell. A kérdésnek ezen részére ez alkalommal nem terjeszkedem ki, de ha a dolog aktuális lesz, úgy lesz egy pár indítványom, melyet a város intéző köreinek figyelmébe fogok aján­lani, — ha ugyan szó lehet arról, hogy meg­hallgatnak bennünket. Dr. H. M. — Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári ref. egy­házmegye ápril 15—16. napjain Szatmáron tartotta meg tavaszi közgyűlését Biki Károly esperes és Luby Géza orsz. képviselő, mint gondnok egyházi s világi közös elnöklete alatt. A számvevőségi és bírósági szaküléseket mel­lőzve, itt az ápril 15.-i közgyűlésnek is csupán azon tárgyairól szólunk, melyek a nagy közönséget érdeklik A gyűlésen jelenvoltak: Uray Géza, Madarassy Dezső, dr. Böszörményi Emil, Szabó Zsigmond, Bél- teky Albert és Thury Zsigmond tanácsbirák, Kiss Bertalan s dr. Hantz Jenő főjegyzők, Jármy Béla és Sipos József aljegyzők, dr. Keresztszeghy Lajos ügyész, Bakcsy Gergely főgimnáziurni igazgató, Tankóczi Gyula főkapitány s mintegy 80 lelkész, tanító és egy­házi képviselő. A gyűlés közénekkel nyílt meg (Jövel Szentlélek Úristen), mely után Biki Károly esperes imádságot és megnyitó beszédet mondott. Üdvözölte a tanácsko­zás termében megjelenteket. Értesült arról, hogy a lelkészek és egyházközségek közt több helyen súrló­dások merültek fel, melyek a lelkészek fizetése ellen irányulnak. Az egyházak ugyanis olykép fogták fel az egyházi adócsökkentésekre kapott államsegélyt, mintha az a lelkészek fizetését növelné s emiatt le akarják azokat szállítani, holott a fizetéseket dijlevelek bizto­sítják. Ezen illetményekből semmit sem szabad elen­gedni, amint azt a nála járt küldöttségeknek is meg- mondia. Azoknak a lelkészeknek, akiknek egyházai építkezési költségek vagy adósságok által vannak terhelve, azt a tanácsot adja, fordítsák ez államse­gélyt az ily terhek rendezésére s a normális kiadáso­kat fedezzék az egyházi s iskolai adóból. Jelenti to­vábbá, hogy a fehérgyarmati lelkészi kör megalakult, de az ily köröknek nem nagy fákat kell mozgatniok, hanem a lelkieket és erkölcsieket a világi elemmel egyetértésben munkálni. Bejelenti végül mély részvét­tel Nagy László nagyari lelkész halálát, kinek emlé­kezetét és munkásságát jegyzőkönyvileg megörökítik. A megnyitó beszéd anyagával kapcsolatos hatá- rozalok kimondása után az esperes jelentést tett a lelkészi és tanítói karban töitént változásokról. Az elhunyt Nagy László lelkész utóda Nagyar- ban Mándy Bertalan lett. Daresv Bertalan mándi lel­készt elvitték Beregvármegye, utóda Takács Sándor. A tanítói karból Madarassy Elemér szamosuj- laki és Tornayné Nagy Ilona istvándi tanító és taní­tónő meghalt; utódaik lettek Tóth Erzsébet h. taní­tónő és Vaczi Ilona segédtanitónő. Uj állásokat tölte­nek be Béres Mária Borzováu, Lányi Erzsébet Ko- csordon és Kacsó Endre Kömörőn. Az olaszországi szerencsétleneknek az egyház­megye 390 K 90 f, az ajkaiaknak pedig 40 K 47 fil­lért gyűjtött. Luby Géza e. m. gondnok bejelenti, hogy a pénzügyi kormány az egyházi sorsjáték húzását ké­relem lolytáu ez év junius 26.-ra elhalasztotta. A sorsjegyek árából eddig befolyt 14214 K. Leszámolás még nem jött 20,000 drb sorsjegyről, melyet meg­sürgetnek. A számvevőszék megvizsgált összesen 114 szám­adást, melyekből rendben talált 72 öt, megjegyzések­kel vagy meghagyásokkal fogadott el 36-ot, vissza­adott 6-ot, nem érkezeit be 3 számadás. No mi lesz, gondoltam magamban. Hát mi legyen. | Hiszen tavasz van, a jázmin szenvedélyesen illatozott, egy szellőcske színes havazásra bírta az almafát . . . Két kis egérke játszott a bokor alatt. Talán a szere­lem csalta ki őket is, de im, leskelődött a jázminbo­kor mögött egészen közel a szerelmes párra az ellenség Miféle állati alak és mozdulatok. Miféle szempár? Mekkora kegyellenség, gyűlölet, vérszomj sugár­zik a szeme kbői ? Most! Hah, megtörtént. — Vér? Ott fekszik az áldozat. — Gyávaság! gyávaság!— kiáltottam, — gyáva­ság, viszi az irháját, menekül ? Hamarjában meg se tudtam mondani, fiú vagy lány menekült-e ilyen gyáván ? De mindeneseire nagy gyáva­ság volt. Elmenekült, cserben hagyta a szerelme párját. Szó nélkül ott hagyta a gyilkos dühének. És én ? Az ablakhoz léptem, be akartam csukni. | Az ünnepélyem úgy is oda volt már. De a kö­vetkező pillanatban a gyilkos egy ugrással ott termeli a szobám közepén . . . Nekem nem volt okom télni. Cirmos módra ját­szadozott az asztal alatt a macaka a szegény elfogott A tanügy helyzete elég jó. Megvizsgáltak 81 is­kolát, ezek közül az állapota 21-nek kitűnő, 22-nek jeles, 20-nak jó, 14 n«k elégséges és 3-nak elégtelen. Járványos megbetegülések mérsékelten fordultak elő. Üt iskola tulzsuffolt. As építkezések Luby Géza e. m. gondnok jelen­tése szerint igen örvendetes képet nyújtanak. így Kér 18000 K költséggel a lelkészi lakot befejezte ; Sima özv. Pap Kálmánné úrnő 7000 K adományából paplakot építtetett; Gyügye az iskolát befejezte; Bor­zova ugyanazt épit; Nagygéc 5000 K-val iskolát ja­vít; Tiszabecs 17161 K-ból harmadik iskoláját épít­teti; Panyola 10,000 K-ért iskolatelket vásárolt; Kér a régi paplakot iskolává alakítja; Kocsord 4700 K-ból negyedik iskoláját építi; végül Kisar egyházi magtárt épit. A kir. tanfelügyelő több községben uj iskolákat vagy javításokat sürget. Az egyházkerületre képviselőkul megválasztották Kiss Bertalant és Uray Gézát rendes, dr. Böszörményi Emilt és Kovács Lajos panyolai lelkészt póttagokul. A szatmári leányinternátus építési köllségeire megszavazott 100,000 K kölcsön fölvételét jóváhagyták. Az egyházmegye együtt 114 számadást. 67 köz­gyűlési és 16 bírósági ügyet intézett el. Délben a lelkészek a Társaskörben közös ebédre jöttek össze. (F. J.) Színház. A kis alamuszit, Bokor régi, kellemes operettjét adták hétfőn elég szép számú közönség előtt. Hulla Mariska a címszerepben pajzán játékával és kellemes énekszámaival, valamint ízléses Itikói révén is »agy hálást keltett, de a tapsokból bőven kijutott Somogyi kitűnő Tom-jának és Tibor Lóri Sarah-jának is. A király ez. bohózatot, a Vígszínház állandó müsordarabját, kedden mulatták be. Hogy ez a valódi francia szellemmel és ötlettel megirt darab milyen cochonéria, — arról csak annak lehet fogalma, aki azt végignézi. Ha a szerzők nem volnának olyan boszorkányosán ügyesek, kedvesek és időt engednének a nézőnek arra, hogy ez a bohózat botrányosan frivol cselekménye fölött kissé gondolkodjék, úgy senki sem bánná, ha ezeket a bohózatirókat szemérem elleni vétség cimén mindjárt elcsuknák. Csakhogy ám értik a módját annak, hogy ez a jogosult felháborodás a jóizü kacagás tengerébe fúljon. Négy felvonáson ke­resztül egyebet sem teszünk mint kacagunk, a köny- nyek hullanak szemeinkből, az oldalunk megfájul, — nos hát tessék igy komolyan a fölött meditálni, hogy alapjában véve ez a darab egy megtestesült mezte­lenség, egy roppant adag szemtelenség . . .. Természe­tesen meg sem kíséreljük itt a darab tartalmáról váz­latot adni, mert ehhez piros nyomdafesték volna szük­séges (amiként nálunk szokássá vált piros szinlapot nyomatni az ilyen esték jellemzéséül), csupán az elő­adást illetőleg emlékezünk meg arról, hogy a cím­szerepet Herczeg kitünően adja és alakításával olyan sikert ért el, aminöl. ebben az idényben egyszer sem, hogy továbbá a többi előadók fölötte gyöngék. A da­rab nincs a szokott gonddal rendezve sem és általá­ban nagyon érzik, hogy a szezon vége felé járunk. Pedig a direktor jól tenné, hogy ha éppen most pro­dukálná a legjobb előadásokat ... ezt igen igen ajánljuk a figyelmébe ! (A) HÍREK. Egy üdvözlet. — Beszámolói komédia. — Kedves barátom! Többeknek meg­hallgattam a véleményét arra, hogy elmen- jek-e beszámolódra? Mert te igen jól tu­dod, hogy én csak önállóan szeretek cse­lekedni. Ezért kérdeztem meg e fontos kérdésben a tanácsot, a jegyzői kart, a számvevőséget, a dijnokokat, a tűzoltó­kat és a lovasrendőröket. Csak igy lehet egy várost jól közigazgatni. Miután arra, hogy beszámolódon meg­jelenjek, a vélemények eltérőek voltak és mert sem törvényben, sem miniszteri ren­deletben hasonló esetre utalást nem talál­tam, ahoz a módszerhez folyamodtam, melyet fontos ügyek elintézésénél oly si­kerrel szoktam alkalmazni: megszámlál­Ha tudná, semmi esetre sem mosolygna olyan önhiti ábrázattal. De én köszönettel tartozom az öregnek. Azért, mert ma ép oly kedvesen mosolyog, épen olyan erővel világit, mint akkor, — nem tudom hány tavasz előtt. Ott áll a jázminbokor is. Ott, ma is, mint egy­kor. Mozgolódik, készülődik szerelmes virágzásra. Valamivel testesebb lett azóta. Az almafa is ma­gasabb, szélesebb. Tehát ott, a jázminbokor mellett . .. De nini egy filigrán alak .... Mily könnyed mozdulatokkal jő olt a fehér homokkal fedett fövé­nyen. Mekkora könnyedséggel, fiatalos gráciával. Keres valakit. Huss, — ott jő már az ellenkező oldalról. Milyen pontosan jelenlek meg. Világos, előre megbeszélt találkozás. Ott vannak már a jázminbokor árnyékában. Ugyanott, ahol nem ludom hány lavaszszal eze­lőtt, én is. Hát igy lesz ez már mindig? És igy volt ez már örök időktől l»gva ? Tegnap én, ma te, holnap ő? És mindegyik csak azt gondolja, mig egyáltalán ma nem is gondol semmit se : csak én ? Mily furcsa lánc. mily furcsa láncszemek ?! egérkével Posztó és gyapjúszövet újdonságokban legolcsóbb bevásArlósi forrás “VB Weisz Emánnelnél, = « Pannónia mellett. mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom