Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-04-14 / 30. szám
XIII. évfolyam. ___ Szatmár, 1909. ápril 14. Szerda. _______________30. szám. A „ SZATWIÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. j i. j i L l ijriii WJL.LJ1I___i iL.iniiiiii i ÜA PVKZÍE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: | SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. BaBBg. 'J-L'ILL- jraBIBEagSgli™»")™’!» «..mi mi..... .—1.1. ni mm .. in.ii. mmm«■—— .........un........ SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-szám 80.-~r=z Mindennemű dijak Siatniáron, a kiadóhivatalban Szetendík. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk beszámolója. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk ápril 12-én, husvét másodnapján, délelőtt 11 órakor, a »Vigadó* nagytermében tarlotla meg beszámoló beszédét. Dacára a borús, szeles és esős időnek, már íéltizenegykor sűrű rajokban kezdett gyülekezni a választó és érdeklődő közönség a nagy terembe s tizenegyre annak minden zugát megtöltötte. A karzatot is tömött sorok tartották megszállva. A rendre a csendőrség ügyelt, de a nagy gyülekezetben mindvégig oly példás rend uralkodóit, hogy a csendnek őrei akár el is maradhattak volna. Az elnöki emelvény ezúttal a terem keleti részén volt fölállítva. Itt foglallak helyett Cso- may Imre pártelnök, Bőd Sándor alelnök, dr. Bródy Ernő orsz. képviselő, mint vendég, Tei- lelbaum Herman bankigazgató, Hajdú Károly városi kapitány, a rendőrség képviselője s még többen. A nagyméretű terem első padsorait az ügyvédi, orvosi, hivatalnoki és kereskedői testületeknek, társadalmi, egyesületi és társnséle- lünknek képviselői gazdag számban töltötték meg. A választó polgárok s az érdeklődő közönség nagy sokasága impozáns képet kölcsönzött a szinüllig zsuffolt teremnek. A képviselő zajos és hosszantartó éljenzés közt tizenegykor érkezett meg s a két pártelnök közölt foglalt helyeit. A nagygyűlést Csomay Imre pártelnök az éljenzések csilapodtával a következőleg nyitotta meg: T. választó-polgárság ' Kedves függetlenségi párttagtársaim ! Üdvözlöm, köszöntőm mindannyiukat, akik itt megjelentek; az ünnep hátra levő részében kellemes ünneplést kívánok, itt ebben az órában pedig figyelmét kérek,! (Éljenzés.) Uraim! Én ám bátor »Isten kegyelméből csak függetlenségi és csak 48-as párti* vagyok, de mégis jónak láttam az egész választó-közönséget erre a gyűlésre, amikor a mi szeretett képviselőnk bezsámoló beszédet mond, meghívni. Ezért legyenek szívesek a forma kedvéért nekem megengedni azt, hogy én az ö-szes jelenlevőket most hirtelen egy gyűléssé alakítsam át és megkérjem, önöket, hogy egyezzenek bele abba, hogy én ezt a gyűlést elnökként levezessem. (Éljenzés és helyeslés) Egyezzenek bele abba, hogy jegyzőkönyvvezetőképpen felkérjem dr. Récz Endre ügyvéd urat. (Helyeslés.) T. polgártársak 1 A képviselő ur beszámoló beszédet mond ilt előttünk ; megemlíti bizonyára a múltat mindenesetre, a jelen súlyos helyzetet és talán még a jövőre vonatkozólag is tud nekünk felvilágosítást adni. Hallgassuk meg hát előterjesztését odaadással és kellő figyelemmel. Ezért a gyűlést tisztelettel megnyitom és felkérem a képviselő urat, hogy beszámoló beszédét mondja el előttünk, amelyhez szerencsét és sikert kívánok már előzetesen. (Élénk éljenzés.) Most dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő emelkedett szólásra s ötven percig tartó nagy beszédben ismertette azokat az alapvelő politikai aktuális kérdéseket, melyek a mai zavaros helyzetet létrehozták s melyek egyúttal a kibontakozás kulcsát képezik. Az általános, nagy figyelemmel hallgatott, sűrűén éljenzett és zajos tetszést aratott beszédet a képviselő mindvégig lankadatlan, friss erővel s legkisebb jele nélkül a fáradtságnak mondta el; teljesen uralkodott nagy anyagja fölölt, a helysetel kristályos magaslatból Ítélte meg s egyedül lehetséges politika gyanánt a demokratikus szabadelviifüggetlenséget jelöli ki. Beszédének ereje, szónoki szépségei s választékos eszmemenete sűrűén ragadták meg s s villanyozták föl a hallgatóságot. A hatalmas beszéd igy hangzik: Tisztelt Polgártársaim! (Halljuk! Halljuk! Mielőtt beszámolóbeszéd lartására határoztam volna el magam, természetszerűen föl kellett vetnem a kérdést: van-e arra szükség, tehát van-e rá ok, hogy a törvényhozásnak és abban az én csekélységemnek működéséről önök elölt beszámoljak ? Ha a beszámolót pusztán úgy fogom föl, mint visszapillantást a múltba, ha hivatását jórészt kimeritettnek találom a törvényhozás alkotásainak adatszerű fölsorolásában, akkor ilyen beszámolóra ma valóban nincsen szükség. Bárki is legyen az, aki kézbe veszi az elmúlt három évnek lörvénytárát el kell ismernie, hogy a lefolyt korszak a törvény alkotások terén nem volt meddő. A törvények egyes részleteiről az egyes törvények irányzatáról eltérők lehetnek a vélekedések. Magam sem értek egyet minden részlettel és minden irányzattal, — de az alkotások jelentősege elvitázhatatlan. Még kevésbbé van szükség erre a beszámolóra, személyes szempontokból. Egyaránt ízléstelennek tartanám, ha akár azokkal a fölötte szerény érdemekkel kérkedném, amelyeket netalán megszereznem sikerült, akár hivalkodva tárnám föl Önök előtt a sebeket, amelyeket a közélet becsületes harcaiban kaptam. Olyan embernek, aki a nyilvános élet légkörében moz<*g, minél kevesebbet illik beszélnie saját cselekedeteiről, hanem arra kell törekednie, hogy cselekedetei tudjanak beszélni ő róla. (ügy van.) Az elmúlt idők alkotásainál tehát, azt hiszem, ebben a pillanatban jobban érdekel mindnyájunkat a mai helyzeti, amelyről nem lehet tagadni, hogy felette komoly és súlyos válságokat rejt magában. Rá akarok világítani az okokra, amelyek ezt az alakulatot előidézték. Mert csak az okoknak tiszta fölismerése mellett láthatjuk meg az irányt, amely egy állandóbb jellegű kibontakozás felé vezet. Négy kérdés az, amely a mai politikai helyzetnek homlok-terében áll: a pártoknak egymáshoz való viszonya, a bank-kérdés, a választói jog — és méltóz- tassanak megengedni, hogy ezekhez negyedikül soroljam azt, aminek különösen a közel jövőben való nagy jelentőségét ma még nem látják elegen: ez a nemzetiségi kérdés. Ezekről akarom Önök előtt elmondani tisztán egyéni vélekedésemet. (Halljuk! Halljuk!) A pártok helyzete. T. polgártársaim I Mindannyian tudjuk, hogy a mostani kormányzó pártoknak szövetsége eleimén támadó célzatú volt. Az alkotmányellenes uralomnak idejében ez a szövetkezés védelmi jellegű lett. Veszdelemben forogtak az alkotmánynak leglényegesebb biztosítékai. A kormányzat uj jogokat Ígért a népnek, de részben nem tisztelte, részben elkobozta a már kivivott népjogokat is. Nem volt tehat alaptalan a gyanú, hogy ezekuek az Ígéreteknek célja nem annyira a népjogok kiszélesítése, mint egy abszolút irányú hatalom sáncainak megerősítése volt. Ebben az időben hangzott fel a mindnyájunk előtt ismert jelszó: >félre kell tennünk mindent, ami bennünket szétválaszt, meg kell keresnünk mindent, ami egyesit.« A történelemnek megújuló ujmutatása volt az, hogy az osztrák sorvasztó és beolvasztó törekvésekkel szemben Magyarország csak úgy állhat meg, ha ennek a hazának minden fiát egy táborban egyesítjük. Ez az egyesítés nem történhetik meg, csak a magyar állameszme körül, mert más egyesítő pontunk nincs, és leghathatósabban a szeretetnek eszközeivel történhetik, mert. csak a szeretet az igazi állandó egyesitő erő, áz erőszak az elnyomatásnak és gyűlölködésnek bomlasztó érzését kelti föl. Ennek a köztudattá vált meggyőződésnek a hatása alatt kerestük az érzelmi ellentéteknek enyhítését a nemzetiségekkel, abban a reményben, hogy ennek a fonalán engedni fog majd a politikai feszültség is. Ebben a tudatban igyekeztünk a magyar állam- eszme szamára megnyerni a szocialistákat, részben szociális alkotásokkal, amelyek a fennálló gazdasági és társadalmi ellentétek élességét tompítják, részben a népjogok kiterjesztésével, amelyhez régi ígéreteink is kötöttek. Ez a köztudattá vált meggyőződés csődjét, jelentette minden olyan politikai iránynak és párt- alakulásnak, amely akár nemzetiségi, akár faji, felekezeti, vagy bárminő más jelszavak alatt a magyar állam és társadalom egysége helyett annak szétbontását szolgálja. Ez a köztudat volt az, amelynek szinte kényszerítő hatása alatt a néppárt is egyelőre felfüggesztette a maga politikájának egyoldalú, aggresz- sziv felekezeti jellegét. A függetlenségi párt háttérbe helyezte azokat a törekvéseket, amelyek mint a per- sonal-unióval kapcsolatosak, amúgy is csak egy messze jövőben várhatnak megvalósulásra és fokozatos előkészítést igényelnek. Megtette tehát a maga részéről a szükséges lépéseket arra, hogy egyelőre szorosan ennek a nagy parinak keretei mellett, de későbben előreláthatólag a párt keretein belül egyesíthesse mindazokat, akiket igaz szeretet fűz a magyar alkotmányhoz és ennek a szabadság szellemében való tovább fejlesztéséhez. Mi más ez, t. uraim, mint a szabadelvű és demokratikus függetlenségi eszmének a diadala, amelyről újból bebizonyosodott, hogy az Magyarországon nem puszta esetlegesség, hanem történelmi — ennél is több fizikai szükségesség, (ügy van.) A függtnienségi, sőt az egyetemes magyar politikának ettől az egyenes vonalától azonban mind erősebb elhajlás mutatkozott, amint a szövetkezett pártok a kormányhatalmat átvették A közéletnek minden tényezője hibás ebben. Jól tudom, hogy a felelősség azért, ami történik mindig a többségi pártot terheli. De jogom, sőt kötelességem rámutatni a kisebbségnek hibáira és bűneire is. A volt szabadelvű párt az 1905-iki választások után kardcsapás nélkül engedte át a teret a többségnek. Félrevonult. Milyen hiba volt ez a párt részéről önmagával szemben, ehhez semmi közöm; kétségtelen, hogy vereségét még a valódinál is nagyobbnak, teljes megsemmisülésnek tüntették föl. — Hogy minő hiba volt ez a nemzettel szemben, azt nekem, a politikai ellenfélnek is jogom van számon kérni tőle. Közel egy esztendőn át folyton azt hangoztatták velünk szemben, hogy a többségnek kötelességei vannak, át kell vennie a kormányzást. Ám de, a kisebbségnek is vannak kötelességei, ellenőriznie kell a kormányzást. Fokozott kötelességük ez azoknak, akik évtizedeken átélvezve a hatalmat, kihasználták annak minden politikai előnyét; erkölcsi kötelességük tehát, hogy részt vegyenek a nemzet munkájában, akkor is, amikor ez pusztán áldozatok hozatalával jár. A függetlenségi pártnak amikor kormányzásra jutott kötelessége volt, hagy politikáját a lehetőségekhez idomítsa addig a határig, amig programmjával, elveivel és elvei megvalósításának lehetőségével összeKorai yírmintté kész ruha üzletében a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, féri i ru liák, Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett felöltők, gyermek ruha különlegességek legolcsóbban és legjobban csakis ott szerezhetők be. ------II I
