Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-03-24 / 24. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENI MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP;. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVEZÉB: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: ] SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. í FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-szám 80. -=== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A családi otthon védelme. Aki ismeri a magyar népet, az tudja, hogy fölösleges pénzét nem teszi félre. Földet vásárol, beruházásokat eszközöl, úgy, hogy a legritkább esetben van megtakarított pénze és az is csak ideig-óráig. E körülmény pedig igen sokszor végzetes a családi otthonra. Ezért anomáliákon akart segíteni és a családi otthon védelmét előmozdítani Kossuth Ferenc, amidőn a postatakarékpénztáraknál életbe léptette a lekötött betét intézményét. A lekötött postatakarékpénztári betét lényegében abban áll, hogy a betevő betétjének felmondási jogáról, egyelőre kikötött feltétel teljesüléséig önként lemond. A felmondási jog csak akkor éled fel, ha a kitüzöttt feltétel bekövetkezik, vagy ha az már be nem követ- kezhetik. A kiköthető feltételek a következők : nagykorúság, férjhezmenés, katonai szolgálat esete, meghatározott idő s végül számszerű összeg. Az ország csaknem minden lapja foglalkozott már ezen intézmény ismertetésével és nagyobb része oda konkludál, hogy ez minden téren kielégíti a közönség igényeit. Ezen intézmény fontossága megérdemli, hogy a nagyközönség teljesen tisztában legyen vele, mert minden éremnek két oldala van. — A zárt betét intézménye a kényszertakarékoskodás szolgálatában áll, de kit lehet kényszeríteni a takarékoskodásra, ha nem akar? — Addig, mig pl. a hitelszövetkezet tagjai a törvény erejénél fogva kötelezhetők egy bizonyos ideig az általuk szabadon jegyzett tőke megfizetésére, ezen intézménynél a fizetés kötelező nem lévén, azt nem forszírozza senki; de a takarékossági kedv gyorsan elmúlik. El különösen akkor, midőn valamely előre nem látott csapás, a kiszámíthatatlan véletlenség ezer, meg ezer esélye kényszeríti az embert még a „föld alól“ is előteremteni a szükséges pénzt. Szomorú vigaszt nyújt ilyenkor a zárt-betét és mi marad más hátra, mint elkótya-vetyélni betétünket, úgy, ahogy veszik, fizetni érte esztendők uzsorakamatát, (mert ilyen üzletet bank nem köt), amelyet természetesen előre vonnak le, mert a kényszerűség mindig megtalálja a jogokról való lemondás módját. Ámde ezektől eltekintve, senki sem tudja azt sem, hogy hosszú életű lesz-e ? képes lesz-e elérni azt az időt, melyre a zártbetét szól ? És a könyörtelen halál nem-e huzza keresztül számadásait ? Téves tehát az a feltevés, hogy a zártbetét pótolja a különböző biztosítások sok előnyét, melyeknél a legelső sorban történik gondoskodás a halál esetére. Nem célom a biztosítási társaságoknak reklámot csinálni, de főbb vonásokban kívánom vázolni, szemben a zártbetéttel egy szintén ujjonan létesített intézmény szembetűnő előnyét, a takarékbetét biztosítást. Maga a szó mutatja, hogy a takarékbetét biztosítás kettős ügylet. A megtakarított filléreinket bankba helyezzük, amelyek után négy százalékos kamatot kapunk. A bank gondoskodik egy minimális (átlag 8-12 fillér) kockázati dij fizetése ellenében minden betevő életének biztosításáról is. Ezen tőke gyűjtés 15 évig tart és minden befizetett 780 korona (1 koronát véve alapul) helyett a fél ezer koronát kap még halál esetén is, tekintet nélkül a befizetett összegre, akár 1 korona is az; minden heti l korona betét után a gyűjtő által előre kijelölt kedvezményezett ezer-ezer koronát kap azonnal kézhez. A családról való gondoskodás ez azok számára, kiknek nehezükre esett úgy a takarékoskodás, mint az életbiztosítás, mig ezen az alapon hetenként pár fillérről kell lemondani csupán és épen a csekély heti befizetés rendszer teszi ezt hozzáférhetővé a szegény embernek is. A bankok felismerve e rendszer jelentőségét, készséggel elfogadják a heti betéteket és szívesen állnak e takarékosságot elő mozditó intézmény szolgálatába. így heti 1 korona beT A R 0 A. Két lövés. Irta : Földes Imre. Dörner, a császáriak kapitánya ott feküdt az őrtűz mellett. Belebámult a fűzbe. A lelke messze járt, valahol fent Becsben, az utolsó udvari bálon, ahol époly unott mosollyal járta a táncot, mint amily unottan gondolt reá mostan. Előtte pattogott a száraz rő- zse. Egy fatuskót hajított a tűzbe és azt morogta a fogai között : — Nem ér egy pipa dohányt, nem az egész élet ! Trombita zugás verte fel az éj csendjét. Az őrtüzek mellett álmosan bóbiskoló osztrák katonák felkapták a fejeiket és egy-egy hosszú ásitással kisérték a trombita hangját. Dörner kapitány felkelt. Két lovas állott meg a század őrtüzei előtt, Az egyik őrnagy volt, a másik trombitás. Az őrnagy a tűz világánál leszállón lováról és odament a kapitányhoz. A trombitás összehívta körijével a századot. Az őrnagy messze hallható hangon felolvssta Haynau, a bresciai hiéna legújabb rendeletét, mely úgy szólott, hogy minden magyar hadifoglyot, ítélkezés, hadbíróság és kihallgatás nélkül egyszerűen főbe kell lőnni. Az őrnagy felült lovára és tovább nyargalt, hogy a többi századoknak is rnegvigye az uj parancsot. A katonák duzzogva mentek vissza előbbi helyükre. — No bizony, hát érdemes volt ezért minket felkelteni, — morogtak egymás között. Dörner kapitány az őrnagy után bámult. Komor arccal, sötéten bámult bele az éjszakába, A mindig engedelmes, kötelességtudó katona az egyszer elveszi telte türelmét. — Hát hóhérok vagyunk mi, vagy katonák ? kiáltott bele az éjszakába. De akkor már messziről felhangzott újból a trombita bivogatója, jelezve, hogy az őrnagy elérte a másik századot is. A fiatal kapitány újból leült a lüz mellé. — .. . Hát legyünk hóhérok, ha azt parancsolják, — gondolta magában. Sokáig heverhetett a tűz mellett, talán el is aludhatott, mert midőn egyszerre körül nézett, már világosodni kezdett. Az őrtűz piros világa lassan-lassan összeolvadt a hajnal sápadt narancsszínű fényével. Dörner mögött megrezzen'ek a bokrok, Steining főhadnagy lépett a kapitányhoz. — Kapitány uram, magyart fogtunk ! Hála mögött tiz katona jött feltüzött szuronnyal. Egy fiatal piros sapkás honvédtisztet kisértek. Dörner kapitány ránézett a fogolyra. — Ki vagy! kérdezte tőle. — Enyingi Balázs, a piros sapkások hadnagya, Ismerheti a nevemet vitéz kapitány uram. Sok véres osztrák fej mesélhetne arról. Nőm is állnék én itt, ha tizen nem rohantak volna rám egyszerre, — felelte büszkén. — Oda merészkedett a szemtelen az előőrseim soráig, — mesélte kacagva Steining főhadnagy, ügy fogtuk el, mint a nyakon öntött ürgét. A pirossapkás megvető tekintettel mérte végig Steininget, válaszra sem érdemesítette. Dörner kapitány komoran tekintett reá. — Ejnye bát agyonlövessem ezt a gyereket ? Kár volna érte! Olyan ragyogó szeme van. Csupa bátorság, akarat, meg hősi büszkeség! — gondolta magában, — Hát aztán mit akartál a tábor közelében ? — mordult komoran a fiatal, magyar hadnagyra. — Ne faggasson kapilány uram. Hiába minden. Belőlem úgy sem vesz ki semmit. Ne kérdezzen, hanem lövessen főbe. A főhadnagy ur már szives emlékezetembe idézte, hogy ez lesz a sorsom, — felelt a pirossapkás és gúnyosan Steining főhadnagyra vetette szeméi. Dörner kapitány felállott. Idegesen járt fel és alá az őrtűz mellett; lassanként közzéjük gyűlt az egész század. Olyan vérszomjas arccal néztek a pirossapkásra, mintha fel akarnák falni őt. ‘V Női hosszú és rövid plüs oh kabátok gyári árban csakis egyedül Korai Árminnénál .•. kaphatunk I ••• Ritka alkalmi vétel! ■Jv Üzletemben vissza maradt áruk, úgymint vásári bundák, téli kabátok, felöltök, öltönyök, fin és gyermek ruhákat s egyéb föl nem sorolható árukat 44 44 §3T mélyen leszállított árban kiárusítom «p| 44 44 KORAI ÁRMIN MÉ V BZATBEÁR, D E Á K T ÉREN, A FEHÉR HÁZ MELLETT .-. Női hosszú és rövid plÜBch kabátok gyári árban osakls egyedül Korai Árminnénál .*. .'. kaphatunk I
