Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-03-17 / 22. szám

XIII. évfolyam. =*= Szatmár, 1909. március 17. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-Í IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENI MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. 22 szám. €----------— -■ ■ ­Ii APVKZÉR: ELŐFIZETÉSI ÁR: Dr. KELEMEN SAMU egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Egyes szám ára 10 fillér. Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. Az apácazárda története. Válasz Bodnár Gáspár tanár urnák. »Az apácazárda története« c. cikkemre Bodnár Gáspár ur vette magának azt a fá­radtságot, hogy az általam megirtakat a maga értékére leszállítsa, sőt, hogy teljesen meg- döntse. E célból megirta az apácazárda felépí­tésének történetét. így tovább ment annál, mint a mit én tárgyaltam. Mert én csak a megalapítás eseményeivel s ebbe lényegesen befolyó körülményekkel foglalkoztam, anélkül, hogy ezzel a nagy Hám János püspök érde­meiből csak egy hajszálnyit is levonni akartam volna, amint ezt Bodnár Gáspár ur is beös- merle. De azért a beösmerés mellett meg is vádol, mondván, épen azon intézményt akar­tam elszakítani a b. e. püspök nagy nevétől s leikétől, amely intézmény a legtöbb gondot, álmatlan éjszakákat, valódi kálváriát s tövis- koszorút okozott nemesen érző lelkének. Mig a beösmeréseket tudomásul veszem, addig a vádat egyszerűen vissza kell uta­sítanom. Mert azon állításommal, hogyha a véletlen közbe nem jő, ki tudja, mikor állít­hatta volna fel az apácazárdát olyan nagy sza­bású méretekben, mint a hogyan felállittatott, legkevesebbet sem vontam le a nagy püspök érdemeiből. Hiszen kiemeltem épen a b. e. püspöknek a város hatóságához irt leveléből, hogy már kezdettől fogva foglalkozott azon eszmével, hogy itt egy leánynevelőintézetet ál- j lit fel, de anyagi körülményei még addig nem engedték meg, hogy e nagyszerű tervét meg­valósíthassa. Ezen állításom nemhogy levont volna valamit érdemeiből, sőt inkább emelte üdvös szándékát és törekvését. Ilyen előzmények után Bodnár urnák ellentétes megjegyzései abba a szintérbe állítják az olvasókat, hogy nem állapíthatják meg vol- laképen, vájjon a fehéret tekintsék-e feketének vagy megfordítva a feketét fehérnek ? ! Anélkül, hogy sorra akarnám venni Bod­nár urnák a két cikkén átvonuló csipkedő, lec­kéztető és tanító hangmenetet és az apáca­zárda felépítésének elbeszélését, és, hogy a- zokra hasonló megjegyzéseket tennék talán szószaporitás céljából, higgadtan veszem az e- gész kérdést s tárgyilagosan megmaradok állí­tásaim mellett, kijelentvén, hogy a Bodnár ur fejtegetései állal nem látom állításaimnak nem csak megdöntését, de még kicsinyítő értékre való leszállítását sem. I Az én állításaim tengelye : az apácazárda megalapítása, nem pedig annak felépítése. Ezek közt pedig óriási különbség van, épen mint az alap és tetőzet közt, Alapozás nélkül épí­teni nem lehet. Nem, különösen a nagyobb- szabásu intézményeknél, melyeknek megvaló­sításánál elsőben is az alapot kell megterem- 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca lö. r= Telelon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. teni. Ha ez meg van, akkor aztán könnyen megy a felépítése, persze, megfelelő anyagi erővel. Ezt az alapot teremtette meg a Leonhárd Mihály tábori püspök 200,000 vfrtos és nem körülbelől 70,000 frtos alapítványa, mint azt Bodnár ur állítja. Hogy pedig ismételve ne mondhassa Bodnár ur, hogy ez csak állítás, Gonzeczky levelének ide vonatkozó részét szó szerint idézem, a- mint itt következik: » A cs. k. Tábornak Püs­pöke, Mélóságos Leonhárd Mihály ur, a kato­naságnál lévő közemberek és káplárok leányai­nak az elhagyatott állapotját szivére vévén, takarékossága által összegyűjtött vagyonát, két­százezer váltóforintokat oly feltétel alatt a Fel­séges Fő Hadi Tanácsnak által adni magát el­határozta, hogy ezen pénz, mint alapitó tőke örök időre maradjon, az évi kamat pedig ép és egészséges testű közemberek és káplárok leányainak nevelésére fordittasson, hogy neve­lést kapván, mind magoknak, mind pedig e közemberi társaságnak hasznosak lehessenek«. Megcáfolhatatlan tény, hogy Leonhárd Mi­hály püspök ezen alapítványát ahhoz kötötte, ha Szatmár városa olyan mérvben járul a katona- leánynevelő intézet megalapításához, amellyel annak megvalósithatása teljesen biztosítva lesz Így tette meg Szatmárváros azt a nagyon tekintélyes adományát, melyre nézve teljesen TARCA. A Szanin vitához. Pár szóval egy nehány szempontot fogok érin­teni, amely még kimaradt a hirlelen támadt irodalmi vitából, amelytől bizonyos egyoldalúságot a megítélés módjában nem lehet elvitatni. A Szanin kérdést az Ízlés, az erkölcs és a val­lás kérdésévé tették, szóval a társadalmi veszedelmet üldözték benne. Jó előre kijelentem, hogy én nem védeni, men­tegetni akarom azt a bizonyos oldalról irányzatos ak­cióval a sárba tiporni óhajtott könyvel, nem is tar­tom kívánatosnak, hogy az e fajta müvek nálunk na- j gyobb mérvű elterjedésnek örvendjenek, azonban egy­részt nem szabad a szeméremnek egy bizonyos fokon túl való hangoztatásával, ennek ekkor már nagyon is kétes értéke erényébe beléesnünk, másrészt figyelem­mel kell lennünk egyes általános és olyan törvé­nyekre, amelyek kötelező erejűek maradnak még a- zokban az esetekben is, amelyek már e törvények al­kalmazásának legszélsőbb perifériáit jelzik. Kétségtelen, hogy az Ízlés, az erkölcs, sőt a val­lás is, minden korban, minden népnél relativ fogal­mak. Mert nemcsak az ez egyes nemzeteknek, hanem még az ugyanazon egy fajhoz tartozóknak, ezekről való felfogása is szerfölött különböző. Már most a mai társadalmi berendezkedésnek a gondolkodás sza­badságára irányuló határozott törekvése azt a sza­bályt állítja fel, hogy senkire sem szabad a másiknak vagy másoknak erkölcsi, vallási, társadalmi meggyő­ződését reá kényszeríteni. A fennálló tételes erkölcsi szabályok a minden­kori társadalmi rendből a fejlődésnek rendes utján és csupán a célszerűségi követelmények irányítása mellett fakadtak és növekedtek s alakulnak folyto­nosan ma is. Ebben, az alakulási proeessusban a különböző felfogások mérkőznek és amelyik életre valóbb, azaz amelyik az életben több előnyt, nagyobb boldogságot tud nyújtani amellett, hogy az általános emberi együtt­élést nem veszélyezteli, — az lesz a győzedelmes, annak a tanítása szerint fog a további élet kialakulni. A természetes fejlődésnek az útját vágja tehát el az, aki az eszméknek, a gondolatoknak erkölcsi, vagy fizikai kényszerrel gátat emel. Ha jó előre kiközösítéssel, börtönnel fenyegetik meg, aki az állítólag, romlott levegőjű Szanint ol­vassa, vagy terjeszti, ha tehát igy elejét veszik, hogy annak erkölcsi világa összemérje erejét a mi felfogá­sunkkal, sokkal nagyobb bűnt követnek el,, mint a- milyet állítólag Arcübasev elkövetett. Mert ne feledjük el, hogy minden hatalom, a- nyagi és szellemi egyaránt, szakadatlan harcoknak az eredménye. Az élet maga is folytonos küzdelem az e­rőknek ellentétes irányú nyomásával. A viharban ter- mékenyül meg a mindenség, születnek a hősök és az emberiséget előresegitő nagy gondolatok. A fejlődésnek és harcnak azt a természettörvé­nyét mesterséges akadályokkal úgy sem lehet kiját­szani. Az elnyomott erők szétfeszítik a korlátokat, csakhogy ekkor már csak rombolni fognak. Ki viseli majd akkor a pusztulásért a felelősséget? És még egyet. A társadalmi gyámkodás kora le­járt már régen. Még akkor, amidőn felismerték, hogy j a hatalom nem egy emberért van, nem »milliók I egy miatt« léteznek: hanem mindnyájan mindannyi­unkért vagyunk kötelesek a társadalmi munkában részt venni. Ebben a munkában pedig mindenkinek függet­lenség van biztosítva. Gondolkozásának köre teljesen szabad, cselekvéseinek körét ellenben már szabályok irányítják. Ezek csak irányítják és nem korlátozzák. Csupán a közös cél felé köteles a közös szekeret tolni, de mihelyt cselekvése nem érinti a társadalom érdekeit, semmiféle, sem erkölcsi, sem anyagi bata- I lomnak nincs jogában e cselekvési körbe tiltakozó szavával beleavatkozni. Addig tehát, amíg valaki csak olvassa a Szanint, csak vitatkozik felőle esetleg az, élet­nek generális szabályait igazolja belőle, addig azt sen­ki kezéből kiveuni nem szabad. Nagyon szánalomra méltónak tartom annak a társadalomnak a műveltségi nívóját, amelynek a ke- s zébe bármilyen irányú és tartalmú könyvet adni nem Posztó és gyapjúszövet újdonságokban legolcsóbb bevásárlási forrás Weiss Ernáiméinál, zsz a Pannónia mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom