Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-03-15 / 22. szám
2 ik oldal. SZ ATM ÁR-NÉMETI. Szatmár, 1908. március 15. főhadsegéd fogadta az ezredparancsnokot és Kovácsot; átvette az utóbbi folyamodványát, majd annak tartalmát elolvasván, az Írást haragosan összetépte, foszlányait visszadobta s mindkettőjüket leszidta azért, hogy Őfelségének ilyen haszontalanságokkal alkalmatlankodni merészkednek. Az ezreddel más napon Kovács elindult Olaszországba. Itt az adriai tengerben levő Porto Lignano nevű erőd hatvan főnyi őrségének parancsnoka lett, akik mindnyájan 1849-ben besorozott honvédek voltak Hajdúnánás, Téglás és Böszörmény vidékéről. Az ezredet a villafrankai békekötés után Karinthiába, Willach állomásra rende'ték. Itt 1860-ban Kovács leköszönt rangjáról s egyenesen Olaszországba utazott. Génuában szolgálatra jelentkezelt Losenz tábornoknál, ki éppen az nap készült egy nagyobb csapattal Szicíliába, Garibaldihoz indulni. A tábornok nagyon szívesen fogadta Kovácsot, akit, mivel az olasz nyelvet teljesen beszélte, kinevezett századparancsnoknak. Egy nagy amerikai hajón érkeztek Palermóba, hol őket maga Garibaldi fogadta. Nagy volt Kovácsnak öröme, mikor Garibaldit, a kicsi szőke embert meglátta, olyan fejjel, amilyennel Krisztust az olasz mesterek festeni szokták. Palermóba, ahol a csapatokat szervezték, egymásután érkeztek a különféle katonák. Sennából is jött egy magyar csapat László nevű tordai szakaszvezetővel, mely 75 emberből állott. Ebből a kis magyar csapatból alakult ki a magyar légió, melyhez Kovács is csatlakozott. Az olasz király Nápolyban Vetter Antal altábornagyot nevezte ki a magyar légió főparancsnokául, aki Kovácsot parancsőrtisztül vette magához. Innen Türr István tábornok Milánóba saját oldalához rendelte, honnan Palermóba került 1862-ben Garibaldi táborkarához s itt maradt egész addig, mig Garibaldi. Aspremontenél az olaszok által meg nem sebesült. Ekkor Rómer András magyar tüzér-százados meghívására Athénbe ment s onnan az erdélyi határra fegyvereket szállított, melyeket barakkokba titkosan el is rejtett. Olaszországba visszatérvén, az a fényes kitüntetés érte, hogy Elliot rendkívüli angol követ fölkérte, vigyen el egy fontos államokiratot a korfui angol kormányhoz. Kovács erre örömmel vállalkozott s ekkor utazott mint magyar ember angol kabinetfutárként olasz útlevéllel. 1864. évben Milánóban levelet kapott útiköltséggel együtt gróf Csáky Tivadartól, hogy azonnal siessen Genfbe. Itt egy titkos találkozó helyen Csáky levelet varrt a Kovács cipőjébe, melyet gróf Keglevich Bélához, a titkos bizottság elnökéhez Budapestre kellett elhoznia. Ezt a fontos levelet, melyben jelezve volt az olasz-porosz háború kitörése, Kovács kézbesítette is. Ez időtájban a magyarok újra felkelést terveztek Ausztria ellen s Kovács meg volt bízva, hogy összegyűjtse a régi honvédtiszteket. De ez nem sikerült Ezen időben Keglevich Béla gróf egy francia női arcképet, mint megbízó levelet adott át Kovácsnak, hogy evvel Galacban keresse fel Türr és Éber tábornokokat, avégett, hogy törjenek be késedelem nélkül az országba. Kovács ezer veszély és üldöztetés közt gyalog utazván az osztrák kémek kijátszásával Oláhországba, Bukarestben megtalálta Éber Nándort, ellenben Türr már Szerbia felé utazott. Oláhországban a porosz főkonzul azt tanácsolta a magyaroknak, hogy most ne fogjanak fegyvert, mert a béketárgyalások folyamatban vannak s ha sikerül a békét megkötni, Magyarország is mindent megkap. Ezek után Kovács- visszatért Bolognába, hol Földváry Károly ezredes bizonyítványt adott ki neki arról, hogy a magyar légióban szolgált s igy bántat- lanui jöhetett vissza hazájába, hol Sátoraljaújhelyen a lakarékpénzrárnál könyvelői állást vállalt. 1869. évben gróf Andrássv Gyula személyesen rábeszélte ót arra Tőketerebesen a saját családja körében, hogy lépjen be az újonnan szervezett honvédségbe. Kovács erre hajlandónak mutatkozott s Andrássy 1870. március 5-én kinevezte századosnak, mely rangból utóbb őrnagygyá, később ezredessé s mint ilyen a szatmári honvédezred parancsnokává lépett elő. Kovácsot, mint volt garibaldistát és légionáriust a honvédségnél folyton gyanús szemmel nézték; ezerféle akadályt gördítettek útjába s midőn ezredesi elő- lépésre következett, Mariássy nyugalomba vonult altábornagy figyelmeztette, hogy minden oldalról ellenséges indulatok környezik. Kovács megértvén a titkos baráti szózatot, önként nyugalomba vonult s ez alkalommal az ezredesi jelleget nyerte, Nyugalmaztatása óta egy ideig a Herkules fürdő igazgatója volt, innen Szatmárra vonult vissza, ahová házassága révén családi kötelékek fűzték. Itt nagy szerepet vitt egész haláláig a társadalmi, politikai és törvényhatósági életben. Kovács nagy előszeretettel foglalkozott a zenével és messze földön hires zongoraművész volt. Benső barátságban állott Liszt Ferenccel, aki gyakran hivta Weimárba, de ő már nem akarta elhagyni többé a katonai szolgálatot és hazáját. Liszt Ferenc biztatására kiadta zeneszerzeményeit, melyek általános tetszésben részesültek. Ezek a szerzemények Rózsavölgyi és társánál Budapesten jelentek meg. Midőn a ritka s vitéz szabadságharcosnak immár felhantolt sirja fölött a hadi és polgárerények lobogóját fájó szivvel meghajtjuk, a legmélyebb kegyelettel kell elismernünk, hogy koporsójánál egyaránt visel méltó gyászt a család, társadalom, törvényhatóság, fegyveres erő népszabadság, függetlenség és honszerelem ! Elmélkedés a nagy Mártiusról. Emlékbeszéd, a Kölcsey-kör március 15-iki ünnepélyén. „Kelj föl rabágyad kópárnáiról Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts föl érzés, mely nyögél Elfojtott, vér zó szív alatt. Oh jöjjetek ki láncra vert rabok, Lássátok a dicsó boldog napot; Mely oly soká tűrt veletek, — Derűt, vigaszt és áldást hozzatok!“ Az Idő vén fája immár hatvanadszor hullatta levelét. S csodálatos, mentői több hull a március emlékekre: annál jobban előtör a folyton gyarapodó lepel alól a szabadság virága. A tavaszi lanyha szellő nemcsak a rügyeket fakasztja, nemcsak a föld kérgét olvasztja fel, nemcsak a madarat készteti dalolásra; de jótékony melegséget önt az emberi szivekbe is, vágyat olt a lelkekbe s a szellemnek szárnyakat ad. Hatvan esztendő! Mily időparány ez az örökkévalóságban. De nekünk véges embereknek két emberöltői Te nagy, te szent Mártius Idusa, mily hatalmas vagy! hogy rajtad nem fog az Enyészet s mentői távolabb kerülünk tőled az időben, annál fényesebbnek látunk, annál tisztábban érezzük és csodáljuk nagyságodat ! A nagy Julius Césár e napon mondott búcsút az árnyékvilágnak ; de a zsarnokság — e buja növény — nem pusztult ki. Sőt a véres példa is csak akkor frissiben hat a zsarnokokra s legfeljebb azt a tanulságot vonják le belőle, hogy meg kell sokszorozni a szuronyok ezreit! Ki félne ma az egyszerű jós szavától: »őrizkedj Mártiusnak Idusától! A lanyha szél, mely leng a táj felett, haláltadó vihart hoz, úgy lehet!« Azt, azt hozott! E napon 1848. március lö-én egy múlt hal meg: a jobbágyság korszaka. Kimúlt a földes ur, hogy a nemzet legyen földjének ura. A jobbágy, a nép kiszenvedett, hogy mint szabad ember, mint nemzet támadjon fel ! A mi március 15-énk, — mint egy jó tollú iró mondja — az éretlen ifjak elméjében érett Ítélet volt. Március 15-ike egy mesgye, mely két korszakot köt össze egymással az »Urak« Magyarországát, a »zsellér« Magyarországgal; e két korszakot azonfelül áthidalta a sajtószabadság, — a szabadság összes kincsei között a legértékesebb — mely minden nemzetre a haza- szeretet verőfényét árasztja! Nemzeti életünk e korszakalkotó napján hadd világítsunk be a történelem fáklyájával nemzetünk régebbi múltjába s keressük meg azon okokat, melyek Mártius 15 - ét a zsarnokság bilincseit lerázó szabadság napjává tevék. Ezen okok közül elsőnek találom a német befolyást. Már Szent István felesége hozományképpen a nyakunkra, hozta német udvartartását. Ez* időtől kezdve hazánkban sohasem hiányoztak a lézengő Rit- terek. Igen természetes, hogy úgy az udvarnál, mint az állami életben ezek vitték a főszerepet. Ki ne ismerné a Bánkbán szomorú tragédiáját?! A mohácsi csatasikon elvérzett nemcsak a nemzet szine-java; de hazánk alkotmánya és függetlensége is. Magyarország és Ausztria egy közös főhatalom alá került, melynek végrehajtója a bécsi kormány lett. Ez az a bizonyos kamarilla! Alkotmányunk megmaradt ugyan a papíron, de az életben a bécsi kormány nem akarta elismerni soha. Ezért voltak mindig sérelmeink ; ezért gyűlöletes mind e mai napig e kormányrendszer előttünk! Az első Habsburgok az erőszak durva fegyvereivel kísérelték meg nemcsak a papiralkotmány elkobzását, de a gyakorlatban is önállóságunk megsemmisítését s nem rajtuk múlott a sikertelenség! Mária Terézia már nem brutális fegyverekkel dolgozik: magához édesgeti a nemességet, kioktatja a nyugati erkölcsökre, szokásokra: nem bajusz, szakái kell a magyarnak, hanem borotvált sima arc és paróka; nem sarkantyus csizma, de térdig érő harisnya; nem magyar étel, de a bécsi konyhának német és francia kotyvaléka; nem magyar szó, de német! Ezt és az ezt követő kort ostorozta Berzsenyi: »letépte fényes nemzeti bélyegét s hazája feldúlt védfalából rak palotát heverő helyének!« Nagyobb csapás volt ránk magyarokra a Mária Terézia mézes-madzag politikája, mint Mohács! Mohácsot kihevertük; de fő- és köznemességünk javarészének elidegenedését, elvesztését kihevernünk Isten tudja, mikor fog sikerülni!? Ez a politika régibb keletű volt ugyan, de telőpontját Mária Terézia alatt érte el! Fia, a lángeszű II. József már szabad szellemű lévén, más eszközöket használ: önkényesen akar uralkodni, nem koronáztatja meg magát. Az erőszakosság azonban öntudatra ébreszti nemességünknek el nem csábított részét s a legüdvösebb rendelkezéseket sem fogadja el a kalapos királytól; mert azokat Ausztria örökös tartományainak feltétlen ura, nekünk pedig a pragmatika sanktio értelmében a trónkövetkezés rendje szerinti uralkodónk bocsátotta ki ugyan, de nem a király. Utódai folytatták az ősök politikáját, melynek leggyülöltebb oldala az absolutismuson kívül a centra- lisatio és elnémetesiiés volt. (Vájjon a politika nem ugyanaz-e ma is ?!) A XVIII. század utolsó 2 évtizedében Európa összes népei az absolutismus igájában nyögtek; de már a húr túl volt feszítve; a népekre rakott teher vagy megölte volna a népet, vagy-----------a mi tört ént, annak kellett bekövetkezni: utolsó erőfeszítéssel, mindent kockára téve, lerázta magáról az igát! XVI. Lajosnak a porba hullott feje volt az első hadüzenet a népek részéről az önkényuralomnak! De az uralkodók még most sem számoltak az idővel. A francia népszabadság szele hozzánk is eljutott de a Martinovics-féle összeesküvés hamar vérbe foj- tatván, az absolutizmus még nagyobb lett. A francia szabadságot Bonaparte Napoleon veszi bérbe s miután fölforgatja Európa trónjait s a koronák lábainál hevernek: maga lesz a legnagyobb zsarnok! A napóleoni háborúk mérhetlen áldozatokba kerültek, nekünk is! Ferenc király az alkotmány puszta ígéreteivel mindenéből kifosztotta országunkat s mikor már nem volt oka félni Napóleontól: — még csak hallani sem akart alkotmányosságról! Ma, szinte elképzelhetetlen az a vakmerő gazdálkodás, a mit azon időkben a bécsi kormány elkövetett. A pénzt, a papírpénzt úgy nyomatták, mint a reclamcédulát s minden aranyunk, ezüstünk átvándorolt az ő kezükbe, úgy, hogy rövid idő alatt kétszer is elértéktelenedett a pénzünk s első Ízben vagyonunk 4/s része ment tönkre, másodízben 2/«-a. Tehát absölutizmus, vagyis önkényuralom, centra- lisatio, vagyis Magyarországnak beolvasztása az örökös tartományokba, germanisatio, a német nyelv kötelező bevásárlási Női kosztüm különlegessé- gek nagyvá♦♦ m forrás WEISZ EMANUEL új ros,tö-ii,.e»e , = Szatmár, a Pannónia mellett. ♦♦ ♦♦ ♦♦ ♦♦
