Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-09-20 / 76. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATliÁR-NElVIETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE, «MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IiAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: .* SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —------Telelon-szám 80. - — Mi ndennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. Két haza. % A magyar költészeti irodalom értékes gyöngyének tartom én a pap-költőnek, Tompának a költözködő gólyáról irolt remek versét. Valahányszor csak el-elolvasom e szép költeményt, olyan forma édes-bus érzés szádja meg borongó lelkemet, mint, a milyen bánat lepi meg az emberi szivet akkor, ha nézi az őszi hulló faleveleket. Vájjon gondolt-e a nagyszivü költő arra, hogy lesz még olyan idő is, midőn nem csak a gólyának, hanem a magyar embernek is lesz két hazája ? 1 Hogy eljön még az a szomorú idő, amikor Árpád népe seregestől hagyja el ezt a szép hazát és ennek rónáiról és bérces völgyeiről elvándorol éppen úgy, mint ősszel hervadt tájakról a gólyamadár. Lám, a magyar költő irigyelte azt a vándor-gólyát, melynek két hazát adott az Isten. A magyarnak is két hazája van most már; de ebben éppen nincsen semmi irigyelni való. Úgy érzi magát az ilyen ember, mintha egy hazája se volna. Vándorol ■ nyugtalan lélekkel és gondteljes szivvel egyik- ' tői másikig. Keresi a maga anyagi boldogságát; ; de azt sem itt, sem ott feltalálni nem tudja! j Sajnos, hogy újra a kivándorlás réme fe- 1 nyegeti a magyar földet. A kivándorlás, mely a I közelebbi időkben örvendetesen csökkenőben j T A R O A. Vadrózsák. Letörtem azt az ágat, Mely akkor ránk hajolt, Hogy ajkon ajk bevallá, Mi szivünk titka volt. A fa milyen virágos, Mily gazdag volt az ág, Tekinteted mily égő, Csengő szavad mily lágy! , És hogy meglátogattam, A régi fát megint, A puszta, száraz ágról, Ah, egy levél sem int ! Letörtem azt az ágat, Amely reánk borult. Beszéltem egyre hozzá S könyem reája hullt. S bár sírtam, bár beszéltem, Az ág üres maradt: Tört szivén, tört faágon Lomb többé nem fakad Saphir M. G Király várás. Királyjárás. Éljen, hurrá, evviva, zsivió! Harsány torokkal üvöltjük a lelkesült ünnepi frázisokat és örömmámorban uszunk, mi magyarok, a Kárpátoktól le és a többi. volt, most, midőn nemsokára a szigorú, rideg tél tétlenségre kényszeríti itthon a szorgos kezeket, újra emelkedőben van. Az amerikai gyáripar, mely csaknem a krach szélén állott, kiheverte a bajt és újólag erőre kapott. Éppen most olvassuk, hogy csak egyetlen bányavállalat ötezer magyar munkást szerződtet. Megindul tehát ismét a kivándorlás. Fiúméból bőséges szállitmánynyal kelnek útra a hajók. A vándormadarak is ebben a hónapban kelnek messze útra. Csakhogy őket sorsuk egy olyan világba viszi, ahol, gazdag völgy ölén virág fakad és lágy szellők susognak a fák zöld lombjai között. A mi tulajdon véreink pedig zakatoló, gyilkos gépek közé és földalatti üregek rémséges mélységébe szállnak az uj hazában alá, ahol a legnagyobb szám közülök a halál biztos martalékává lesz ! Öusz.ul a magyar olt is. Hiába keresik e szegény, zaklatott lelkek a boldogságot; hasztalan vágynak a jobblét után ! Nem találják azt fel a messze idegenben sem. A legsajnálatosabb p ‘dig ebben a nép- vándorlásban az, hogy éppen azok mennek ki nagyobb számban, akikre itthon is nagy szüksége volna a nemzetnek: a munkabíró nép, az izmos karok, melyek vagyont érnek. És mennek e boldogtalan lelkek azért, hogy gazdagítsanak nehéz, gyötrelmes munkájokkal egy idegen országot, egy más világrészt. Mennyivel BnamaiMMiJgra tBaBBSSSBSSS^^SSaSS^SÍSWBaBaa^BBBBSSl^^^SSKSBESSBSSSiaMGSSSS^^^ I jobb volna nekik és nekünk is, ha e távozó | karoknak kincselérő munkája a haza javára fordiltatnék! De hát miért is mennek ilyen ? nagy számban ki? Mindenesetre sok, itt fel nem ■ sorolható oka van ennek. Legfőbb oka ennek : i az, hogy ma már a magyar sem ragaszkodik i oly szívósan a hazai röghöz, mint ezelőtt. Még I nem is nagyon régen a magyar ember csak \ egy hazát ismert, amelyen kívül nem volt szá- | mára hely. Sajnos, hogy ma már két hazája | van neki is ! Dr. Márk Ferenc. i - ••• — ........................-............- - Sz atmár és Nagykároly vasúti politikája. A j »Nagykároly és Vidéke« laptársunktól vesszük át, ! egyelőre minden megjegyzés nélkül, az alábbi közle- j ményt, melyből megtudjuk, ho?y miként gondolkoz- í nak a két város vasúti politikájáról odaát. „A napokban adatott át a forgalomnak a szat- j már—mátészalkai vasút, ami különösen Szatmár- Németi város szempontjából nagy jelentőségű esemény volt. Most már minden képzelhető irányban közvetlen összeköttetése van Szatmárnak, minek előnyeit ki is fogja aknázni. Ha a vármegyei vasúthálózatot tekinljük, azt j fogjuk tapasztalni, hogy Szatmár politikája az volt, I hogy minél több irányban nyerjen közvetlen össze- ! köttetést aként, hogy egy-egy újabb vidéket kössön I magához, ha mindjárt egy más vidék központjának ; rovására is. így Mátészalka, Fehérgyarmat és Szinér- ! váralja érdekét tekintve, helyesebb lett volna a szatmár—fehérgyarmati vonalat Mátészalkáig kiépi teni, a bikszádi vonalat pedig Szinérváraljától kiágaNem férünk a bőrünkben, tombolni szeretnénk és cigánykereket hányni, hogy ime, valahára felvirradt már a mi csillagunk is, és megérkezett vendégként koronás atyánk, a jóságos uralkodó! De sőt mi több, ha a hivatalos híradások nem ; csalnak, még Alfonz spanyol király ő felsége is sze- j rencséltet bennünket látogatásával. Ah, mintha hájjal j kenegelnék minden porcikánkat, mintha lágyan süp- : pedő, dagasztott tésztában ringatnának bennünket, j oly jól eső, szinte le sem irható érzés fog el ben- j nünket annak hallatára, hogy Alfonz, az ifjú és máris oly bölcs Alfonz leereszkedik mihozzánk. És ezen örömmámorban elképzeljük, minő j gyönyörű jelenet fog lejátszódni, mikor a spanyol és az osztrák-magyar uralkodó (azt hiszem, igy a legjobb) rugalmas léptekkel egymás felé sietnek „kétszer, esetleg háromszor megcsókolják egymást és kedves rokon1, üdvözléssel egymás felséges karjaikba borulnak. Elképzeljük', micsoda fogalmat szerezhet e vendégkirály (az idegen), a magyar állami életről, a magyar függetlenségről, miután e jelenet lejátszódott. A pályaudvaron fekete-sárga lobogó, a katonaság német kommandóra tiszteleg, a zenekar az osztrák nemzeti himnuszt huzza. Mindez különös élénkséggel fogja kidomborítani a magyarságot. De ha ez nem lenne elég, ha a spanyol fejedelem még mindezek után is ragaszkodnék az ő tévhitéhez, hogy Magyarország csak tartománya, gyarmatállama Ausztriának, akkor feltétlenül akad majd a diszkiséretben valami nagyfejü Bollfrasz vagy egyéb frász, aki erkölcsi kötelességének fogja tartani, hogy a tapasztalatlan vendéget felvilágosítsa, mondván ; Felség! Magyarország közjogilag teljesen független állam, amely semmi tekintetben Ausztriának alárendelve nincsen. Pénzügye ugyan közös Ausztriával, de tiszta véletlen, hogy a közös bank Bécsben székel. Külügyei ugyan szorosan össze vannak forrva Ausztriával, de csak sajátságos és sajnálatos szeszélye a sorsnak, hogy a külügyminiszter Bécsben székel és a diplomácia nyelve német. Hadügyileg semmi köze sincs Ausztriához, a véletlen játéka csupán, hogy az egész vezérkar dinnyefejü sváb, aki egy kukkot sem tud magyarul. Ismétlem, hogy mindez csak véletlen, semmi komolyabb alapja nincsen. És éppen azért Felségednek nem kell sokat magyaráznom, milyen is az a magyar függetlenség. E pár példából, gyakorlati utón sokkal jobban belelát a dolgok veséjébe, mintha évekig tanulmányozná a mi politikánkatMondom, ezzel vagy ehhez hasonló szónoklattal fogják megmagyarázni a mi vendégünknek, kicsodák vagyunk mi, és kicsoda, micsoda Ausztria. És ezért van a mi nagy lelkesedésünk, ezért ül ki az öröm pírja arcainkra és ezért üvöltjük, ordítjuk, sivitjuk torkunk szakadtából: Éljen, hurrá, evviva, zsivió! Utolér he teilen olcsó árak! Elsőrendű gyapjüszőveteket WEIS^ SlYULÁlili^siHb ♦<* ❖❖ SZATMÁR, Deák-tér 28. <m> S3 o & kosztüm szövetek nag^véiasztékban! ■v*' Utolérhetetlen olcsó árak!
