Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1908-04-29 / 35. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS L8-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ItAPVKZÉE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKF.SZT0SE6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.----- Telefon-szám 80. — Mi ndennemű dijak Szatsnáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Cigányok. Egy véres dráma epilógusának izgalmai tartják napok óta fogva egész Magyarország lakosságát. Keveset mondtunk, egész Európa újságolvasó közönségét. A dánosi vérfürdő végtárgyalása folyik napok óta a fővárosban s hihetetlen perspectivát nyújt a honi állapotokra vonatkozólag. A tárgyaláson felvetett kérdések, de különösen az azokra adott válaszok, egy teljesen idegen, lehetetlen világot tártak a közönség elé, mely kétkedve hallgatta, de a mit a külföldi tudósítók annál nagyobb örömmel tálalnak fel olvasóiknak. Micsoda örömmel küldhették szét e tárgyalásról szóló közleményeiket. Hogyne, hiszen ismét rúghatnak egyet hazánkon s ez alkalommal alaposat is. Mert ugyan melyik országban volna lehetséges, a Balkán államokat nem kivéve, hogy annak területén megtüressék egy nomád életet folytató néptörzs, melynek egyetlen, birőság előtt bevallott foglalkozása a lopás és emberölés ? ! Nálunk a cigányok ebből élnek. Ök maguk vallják, akkor, mikor vallomá- [ saikkal enyhítő körülményeket keresnek súlyos bűnükre. Egy kultur állam, melynek belsejében egy néptörzs vándorol ide s oda, anélkül, hogy róluk hivatalos tudomást lehetne szerezni. Születésüket, halálukat nem veszik tudomásul, ne- I veltetésükkel, foglalkoztatásukkal nem törődik I TÁRCA. Pista bácsi füstkarikái. Tavasz felé járt. A szél halk suhogással temette a tél visszamaradt emlékeit, az eső csendesen sirt hozzá. A természet borongós hangulata ránehezedett az emberek lelkére. Pista bácsinál nem lehetett tudni a borús idő, a nagyhét emlékei, avagy valami váratlan rossz hir okozta-e, hogy állandó jó kedélye, majdnem gyerekes vidámsága a feltámadás napján elhagyta. Komoly lett és szótalan. Elvonult a társaság elől szobájába, megtömte öblös, hosszuszáru pipáját, beült a karosszékbe, a melyet jókedvében kortársnak nevezett el. Ez az öreg karosszék valóban korlársa volt Pista bácsinak, meg is látszott rajta is, meg Pista bácsin is, hogy nem igen esnek messze egymástól. Még külsőben is volt közöttük hasonlatosság. Pista bácsi bicegett a ballábára, az öreg kortársnak meg az egyik lábát valami molyette vastag latin szótár helyettesítette s a milyen ráncos volt Pista bácsi magas homloka, olyan ráncokat vetett a karosszék támlája is. senki. Mindenkor a társadalom élősködői s rét- j tegett haramiái. Olaszországban a brigántik valamikor fé- • nyes korszakukat élték. Mindenki előtt rokonszenves volt ténykedésük, annál is inkább, mert gyökerüket a népben találták. Hiszen a nép fiai, sokszor arisztokraták is állottak a brigántik sorába. De a kultúra nem tűrhette meg őket, lett légyen szereplésük még oly rokonszenves, s írtak róluk bár száz meg száz hőskölteményt. S ime, mi eltűrjük, hogy hazánkban ke- resztül-kasul vonuljon egy éhes, rongyos, vad, minden teltre kész, keletről ideszakadt népfaj, | mely mimden törvényt, erkölcsöt mellőzve él századok óta lehetetlen életét ? Senki nem törődik velük, s csak akkor sziszen fel a társadalom is, ha oly tetteik derülnek napfényre, mint a minő a dánosi vérfürdő volt. Oh a külföld, a vélünk mindenkor oly annyira rokonszenvező jő külföld, minő harsogó üdvrivalgással fogja fogadni a tárgyalásról szóló kiszínezett, tudósításokat, minő kéjes örömmel fog vájkálni nemzeti becsületünkben, minő pokoli kárörömmel fogja barbárságunkat, visszamaradottságunkat beleüvülteni a világba. S ez egyszer —, a mi a legfájdalmasabb, — joggal. Mert hihetetlen az a nemtörődömsége, a mellyel a cigányügy rendezése nálunk már évtizedek óta vajúdik. Hihetetlen állapotok, egy I tényleg kulturállam életében, j De erre is van mentség, mert hiszen a I meddő közjogi viták sokkal fontosabbak egy | nemzet háztartásában, semmint, hogy avval törődne, hogy az országot keresztül-kasul gázoló vandál néptörzset megfékezzen, azokat állandó letelepülésre kényszerítse s a többi néposztály rendes munkás életéhez szoktassa. Ezer és ezer eszköz áll az államhatalom rendelkezésére, hogy azt végrehajtsa. De legkisebb gondja is nagyobb annál, semhogy az égető kérdést megoldja. Ehhez legalább is nehány ártatlan ember életére van szükség, meg azután a külföld pokoli gunykacajára, s hihetetlen híradásaira, hogy végre felébredjen százados és káros let- hargiájából s rendet teremtsen ott, hol a rend helyreállítása csendben, minden erkölcsi és anyagi kár nélkül már régen végrehajtható lett volna. De kellett ez a lecke nekünk. Mert a magyar csak akkor ébred öntudatra, mikor háza fölött már ölnyire csaptak ki a lángok sa menekülés szinte lehetetlen égnek látszik. A szelíd simogatás iránt érzéketlen, csupán a durva ökölcsapás ébreszti fel. Nohát a dánosi vérfürdő, de még inkább az epilógus, a tárgyalás, azt hisszük, egynéhány ily kellemes figyelmeztetésben részesítette országunk vezetőségét, hogy végre be fogják látni azt, hogy a cigányügy rendezése immár halaszthatatlan, azt elodázni, elmellőzni, elkerülni nem lehet. Hisszük és reméljük, hogy ez a keserű orvosság, melyet e tárgyalások folyamán orszáEbben a karosszékben, a hosszuszáru pipa tár- ! saságában érezte magái a legjobban. Most is elterpeszkedett benne, meggyujlotta a megtömött pipát és kibámult az esti szürkületbe. Lassari-lassan füstfelhö támadt körülötte, az időnként sikerült karikák elosz- lanak; Pista bácsit gondolatai elringatták a múltba, felújították szive minden eltemetett fájdalmát és el- érzékenyülve bámulta ezeket a megelevenedett, színes képeket . . . Áprilisban volt, nagyszombat napján. Este hatkor megkondulíak a kis falu összes harangjai, százakra menő tömeg zengett hozsánnát a Megváltónak. Körüljárták a kis templomot, fáklyáik fénye keresztültörte az ablakba kitett kis gyertyák halvány világát s bevilágított Keöry ispánék szobájába. Az ablak mellett egy fiatal szőke asszony ül, ölében göndörhaju gyermeket becézget, előtte csattos kis könyv, melynek lapjára majd minden pillanatban egy-egy könycsepp gördül. A gyermek kiváncsi szemmel nézi az előtte hömpölygő tömeget, a fáklyásokat, a piros ruhás ministránsokat. Amikor pedig a templomba tértek, lármázva siklott ki anyja öléből, felpattant hintalovára s harsányan nógatta paripáját: — Gyi, te Madár, gyi! Csendesen, édes gyermekem, csendesen, — szólal meg az anya, hiszen apuka beteg, nagybeteg. A fiatal asszony elsírta magát, a kis Pista pedig visszakuszott anyja ölébe s csókjaival szárítja fel a fájdalom könyjét, már ő is vigasztal. Pedig a vigasztaló hang nem mindig ir a fájdalomra, az anyja gyermeke láttára heves zokogásba tör ki s a kis Pista aki még nem érti a fájdalmai, együtt sirt vele. A szomszéd szobából fájdalmas sóhaj hallatszott át. Az anya, a fiatal Keőryné megtörölte könyes szemét és csöndre intve gyermekét, benyitott a szomszédos szobába. Itt egy férfi feküdt, halotthalványan. Szép barna ember lehetett egészséges korában. Most fekete bajusza gondozatlanul lóg le, haja kuszáit s a mellette álló teménielen orvosságos üveg is azt bizonyítja, hogy már régen lehet nagybeteg. Féltékeny szemmel nézi a nagy, egészséges asz- szonyt, elszorul a szive, de nem sir. Az asszony is mereven nézi a férjét, tekintetük összetalálkozik, mindkettő egyre gondol, a minden álmot széttépő halálra. Csendesség van a szobában, csak a szemeik beszélnek. i Rendkívüli szép újdonságok -r ■■■ ■. posztó és gyapju-szDVstekben, SAMUEL SGNACZ Kiváló szép és finom posztó-üzletében * női Costüme melyek meglepő olesó árért kapható _ P SZATMAR, Deák-tér. (Fehér-ház.) (j_ szövetek nagy választékban. + + + + ♦ Elegáns férfi öltönyök felelősség; mellett elkészíttetnek. + + + + + £
