Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-04-29 / 35. szám

2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1908. április 29. gunknak, — ellenségeink kárörömére — le kellett nyelnie, végkép s örökre kigyógyitja azokat a lehetetlen beteg állapotokat, a melyek országunk testén évszázadok óta, a kultúra, a civilizátió szégyenére rágódnak. Színház. Az utolsó hét. Az idei színházi saison utolsó hetében Zilahyné Singhoffer Vilma vendégszereplése vonzott szép közön­séget a színházba. A hangversenyek pódiumáról or­szágosan ismert dal-énekesnő, aki férje debreceni tár­sulatánál a koloratur-szerepkört tölti be, a >Vig öz­vegy *-bea és a * Bőregér*- ben lépett föl számottevő sikerrel. Elegáns megjelenése, diskrét és egyszerű já­téka, főleg azonban iskolázott, hatalmas csengésű és drámai erejű hangja nagy hatással voltak a mi kö­zönségünkre is, mely meleg tapsokkal hódolt a mű­vésznő alakításai előtt. A »Kaméliás hölgy« keddi előadásában vette Verő Janka, a társulat drámai hősnője, jutalomjátékát, melyet szép számú közönség nézett. Verő Janka egyike a legképzettebb és legszorgalmasabb színésznőknek! akik nemcsak tehetségükkel, de elismerésre méltó ambicióval is működnek a színpadon. Ebben a tekin­tetben Verő Jankát annál is inkább dicséret illeti, mert tagadhatatlan, hogy ebben az idényben őt — a kedvelt drámai szende (Takács M.) szerepei miatt — számos alkalommal nem méltó mellőzés érte és Verő Jankát ez az eljárás nemcsak hogy nem deprimálta, de annál jobban serkentette, hogy amikor mégis szó­hoz juttatták: képességeit a legnagyobb energiával ragyogtatta Ilyesmi a színésznői tövises pályán egyike a legjelentékenyebb érdemeknek, melyeket mi a bu- csuzás e pillanataiban készséggel honorálunk és őszintén kívánjuk, hogy Verő Janka más színpadokon tudásához és képességeihez méltóan érvényesüljön. A társulat ma Bródy Sándor Tanítónőjét ismétli, holnap pedig egy nagysikerű operette-újdonságban, Jou Leó: Dollárkirálynőjében búcsúzik a szatmári közönségtől. Semmi kétségünk sincs az iránt, hogy e bucsu-előadás keretében közönségünk alkalmat fog venni, hogy Krémer Sándor direktor iránt, aki éve­ken keresztül becsülettel és odaadással szolgálta a színház ügyeit, — elismerésének kifejezést adjon. A szinügyi bizottság is tehetne valamit, hogy ez minél ünnepélyesebb formában történjék. (h.) Levelem jött... Levelem jött, kedves levél, messziről; Már külseje elárulja, hogy kitől, Kusza irás, sok közte a nagy betű, Csaknem minden sora ilyen kezdetű . . . De annál is több benne a szeretet, Mert hisz anyám küldte ezt a levelet, írja szegény, úgy szeretne látni már. Mert felőlem nagyon sok rósz álma jár ... Nincs-e bajom, betegségem, kérdezi, Kell, hogy legyen, ő úgy sejti, érezi, írjak mindjárt, nyugtassam meg kételyét, S megírjam, ha akármi nagy baj is ért . . . — Hosszan nézem, olvasom e sorokat, És mintha köny mosott volna el sokat.. . Bizony-bizony, édes anyám könye volt, Attól esett írásában ez a folt. S amint nézem sokáig a sorokat, Egy köny futja végig halvány arcomat, Odacseppen azokra a foltokra, S ölelkeznek azok helytt, ki ontotta. . . . Megírom a válaszoló levelet, A kérdésre, melyet anyám felvetett, Nincsen bajom, édes anyám, légy nyugodt, Rósz álom volt a te álmod, hazudott .. . Rácz Sándor. Se, HeüM Miksa fogorvos a Rákóczi-utca 24. sz. (saját házába) költözik át. 1IREE. — Miniszteri jóváhagyás. A belügyminszter a városi közgyűlés által a Szatmár—mátészalkai vasút építési költségére tett 60,000 korona póthozzájárulást helyben hagyta. — Vasúti kisajátítás. A kereskedelemügyi mi­niszter a szatmár—bikszádi h. é. vasút Avasfelsőfalu állomásától kiágazólag tervezett gőzüzemű iparvasut céljaira szükséges terület kisajátítását jóváhagyta. A tanács utasította a főmérnököt, hogy a kisajátítási terveket 2 egyenlő példányban készítse elő. — Újabb erdövótel az Avasban. Izráel Lázár bikszádi lakos 460 hold avasi erdőt felajánlott Szat­már városnak megvételre A tanács főerdészi véle­mény alapján értesítette folyamodót, hogy amennyi­ben erdejét 68400 koronáért átengedi, hajlandó annak megvételét a törvényhatóságnak javaslatba hozni. — Hivatalvizsgálat. Plachy Gyula kir. tanácsos, nagykárolyi pénzügyigazgaló és Obholczer Gyula szám- tanácsos a szatmári adóhivatalnál rovancsolást kezd­tek meg. — Érdekes távlovaglás. Bay Bertalan huszár- főhadnagy és ifj. Kölcsey Sándor közelebb Debrecen­ből Mikolába szolgálati lovakon érdekes távlovaglást rendeztek. A két hely közti távolság mintegy 140 kilométer. Indultak reggel 5 órakor s a végállomást este 7 órakor érték el. Jobbára az egész menetet trappban tették meg. Óránként az étkezési és pihenő idő leszámításával mintegy 14 kilométert hagytak hátra. Lovasok és lovak a hosszú ut végeztével kifo­gástalan jó állapotban érkeztek meg. A mikolai erdő­ben a fáradhatlan utasokat berencei Kováts Jenő és fia, Miklós, valamint Streicher Lajos huszárhadnagy és Streicher Andor fogadták, kik szintén lóháton vo­nultak eléjök. — Közszemlén. Az országgyűlési képviselőválasz­tóknak jövő évre megállapított névjegyzéke május 5—25.-ig lesz közszemlére kitéve a városi hatóság kiadóhivatalában. Felszólamlások ellene ugyanazon idő alatt beadhatók. Itt megismételjük, hogy a múlt évben a választók száma 1933 vo!t; ebből kimaradt 185; uj bejött 285; a szaporodás 100; igy a most felvett választók száma 2033. — Hivatalos órák. A szatmári kir. adóhivatalnál május 1-től a további intézkedésig a hivatalos órák reggel 7 órától déli 1 óráig tartanak. A kezelés ideje 8—12-ig van. Vasár és ünnepnapokon a régi hivata­los órák maradnak, tudniillik 8—11-ig. — Uj lelkész. A mikolai ref. egyház lelkészül, pályázat kizárásával Gachal János szatmári segédlel­készt és tanárt hívta meg, aki ezt a meghívást elfo­gadta. — Miniszteri leirat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Deák Kálmán-asztaltársasághoz a követ­kező leiratot intézte: »Szatmárvármegye kir. tanfel­ügyelőjének folyó évi február hó 20-án kelt jelentésé­ből örömmel értesültem, hogy az ottani állami elemi iskola szegénysorsu növendékei felruházására 900 K-t adományozott. Nagy örömömre szolgál, midőn az asz­taltársaságnak a népoktatás érdekében tanúsított ezen nagylelkű, hazafias áldozatkészségéért őszinte elisme­résemet és köszönetemet nyilvánítom.« — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye tör­vényhatósága május 14-én közgyűlést tart, melyet megelőző napon az állandó választmány ülésezik. — Gépkiállítás Szatmáron. A Szatmári Gazdasági Egyesület már előzőleg elhatározta, hogy folyó évi augusztus hó végén a Szatmáron tartandó tűzoltó- kongresszussal egyidejűleg nagyobb szabású gazdasági gépkiállítást rendez. Az előmunkálatok már megkez­dődtek, s legközelebb a részleteket fogjuk nyilvános­ságra hozni. — Elutasított kérelem. Ismeretes, hogy Szatmári Géza színházi diszletmester kérvényt adott be a ta­nácshoz az iránt, hogy a színházat részére, mozgó­fényképek bemutatására engedje át A tanács e ké­relmet köz- és tűzbiztonsági okokból elutasította. — Toronyóra A múltkor tévesen irtuk, hogy a város a szent János-templom toronyóráját saját ke­zelésébe nem vette át. A tegnap megtartott tanácsülés már a kezelésre vonatkozó szerződés megkötése iránt is intézkedett. — Gyi, te ló, gyi! — Hangzik be a Pista hangja és újra beáll az előbbi csönd. Mennyi szép vigasztaló szó van a világon, mennyi mondani valójuk volna és mégis milyen nehéz el­kezdeni. Az asszonykának már-már ajkán a szó, de nem hangzik, nem hallani. — De jó aludni és nem tudni semmiről, — szól a fal felé fordultán a férj. — Aludj, édes, aludj, — feleli az asszony, az pihenési, erőt ad, meggyógyít. — Becsületesnek, jónak neveld — szólal meg újra, alig hallhatóan. Az asszonyka erre már nem tud felelni, támo­lyogva jön ki a szobából, kezébe, zsebkendőjébe te­meti az arcát és sir, meg újra sir a feltámadás napján. És alig csendesül el a feltámadást hirdető ha­rangok zúgása, megszólal a lélekharang félelmetes, siró nyelve . . . Észre se vette Pista bácsi, hogy elaludt a pipája» hanem csak szíttá, mintha tovább is égne. Elnézte azt a megelevenedett képet, mintha emlékeznék min­den percére. Pedig dehogy emlékezik, apró gyermek volt ő még akkor, lovazott, édes anyja mondotta el később : feltámadás napján, mikor már nagyobb volt. És valahányszor eszébe jutott ez a kép, eltűnik arcá­ról a mosoly, keresi a csendes magányt, a vigasztalást. Később, mikor elmosódott ez a fájdalmas kép, újabb és újabb gondolatok, újabb és újabb képek tá­madtak. amelyek végigvezették egész életén. Azok az emlékek, amelyek megingott hitét hoz­ták vissza, nagyon fájdalmasan estek most. Akkoriban is divatos betegség volt, —üres lelkű emberek között, röhögni a valláson, megtagadni az Istent. Megbánta már Pista bácsi ezt a gyengeséget százszor, ezerszer, sietett menekülni a kép elől. A virágos május, az ifjúság képe, örömkönyeket hozott szemébe. Szívesen merengett el ezeken a bol­dog időkön. Rágyújtott a kialudt pipára és gyönyör­ködött bennük. Erőteljes fiatal ember volt ő, mikor ábrándokkal, reményekkel lelten neki indult az életnek. — De megváltozott azóta minden! — mondotta hangosan. — Milyen más emberek voltak is a régiek. Nem voltak ilyen felületesek, ilyen léhák, ilyen szószátyá­rok, hanem éltek a munkának. — Az én fiatalságom, szövögette tovább Pista bácsi a gondolatait, milyen más volt, mint a mai fiataloké. Eszébe jutott ifjúságának legszebb éve, ami­kor boldognak érezte magát, amikor örök boldogságot fogadott! Amikor oltár elé lépett kiválasztottjával, a szép Blankával. Mennyi édes emlék köti őt ehhez a szép időhöz. Pista bácsi fiatalosan ugrott föl a karosszékről és kinézett az ablakon. Elgyönyörködött a virágos mezőn, az apró gyermekeken, a feltámadott természe­ten. Mosoly tért vissza arcára, a nagyszombati vissza­emlékezés bár fájdalmasan esett, de megvigasztalta, reményre biztatta a hit, a feltámadás. Az örök otthonban viszontlátja még Blankát. E gondolatnál könyek tolultak Pista bácsi szemébe s meglepetve nézett Jánosra, aki kopogtatás nélkül nyi­tott szobájába. — Sürgönyt hoztam — szólott János, a levél­hordó. Pista bácsi ideges sietséggel bontotta fel s mikor elolvasta a sorokat, boldogságtól sugárzott az arca. Nagyapa vagyok, nagyapa! — ismételte többször Az első unoka, hajtogatta Pista bácsi. Örömében nevetett, vidáman fújta tovább a füstkarikákat, ame­lyek között már ott látta a kis unoka mosolygós arcát. A kis jövevény jöttének hire megint uj reményekkel táplálta szivét. És ezentúl minden évben szilárdabban, erősebben hitt a feltámadásban. Lindner Ernő. A legolcsóbb bevásárlási ♦♦ ♦♦ ÜST“ forrás posztó­VEISZ EMANUEL ul poszt ó-üzlete Női kosztüm különlegessé- gek nagyvá­lasztékban ! zz ♦♦ ♦♦ Szatmár, a Pannónia mellett ♦♦ ♦♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom