Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-04-19 / 32. szám

Kf XII. évfolyam. í(\v IN’ Szatmár, 1908. április 19. Vasárnap. 32. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI kfi Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fülébe IxAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon -szám 80.-----=. Mi ndanneasü dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Husvét. Megjöttek a harangok. Csengve, bongva hirdetik a legnagyobb mysteriumot : az igaz­ságért, a felviiágosodottságáérl felteszitett Meg­váltó feltámadott. Feltámadott ! Hozsánna né­ked, örök egy igazság! Üdvözlégy dicső ter­mészet, hogy újra él, hogy ismét virul minden. Az eszme győzött. S a keresztre feszitett, majd kősziklákkal elfedett igazság feltámadott s ki- kivánkozik öröknek vélt sziklasirjából, hogy fényességével elkápráztassa a hitetlen lelkeket, hogy fehérségével bevilágítson a sötét, elvaki- tott lelkek belsejébe. Feltámadott.! Feltámadott! Ezt zengi erdő, berek, bérc, völgy, lovacsörrenő patak, lassú folyású folyó. Ezt morálja a tenger hatalmas egyhangúságában, azt a kietlen puszta viruló oázisaiban. Ezt kongják a harangok, ez hallat­szik ki a templomi zsolozsmákból. S a termé­szet karöltve minden élőlényével együtt örül, hogy ime a dicsőség, az egyenes irányú uf, a világosság kitör s győzedelmeskedik az ármány, az elvakultság, türelmelle ;ség sötét, vad hor­dájával szemben. S ünnepélyes hangulatban tódul a hívők serege az oltár elé. Ott találja a Megváltás szent eszméjének gyönyörű syrnbolumál. Mert a vallás mindnyájunk erős, megingathatatlan szilárd bástyája. Ebbe kapaszkodik a gyönge, a megpróbáltatások nehéz óráiban, ebbe az erős, mikor minden földinél, mely legyőz min­den ellenállást, megszüntet minden erőszakot. Hiszünk benne, mert hitünk könnyebbséget okoz, hiszünk benne, mert e hitünkből merít­jük az erőt újabb küzdelemre, melyből mind­nyájunknak kijut a maga része. De vájjon eleget tel ünk e hitünknek ak­kor, ha egyszer életünkben keresve, keressük a segilő kezet, mely az élet forgatagából ki­ment, mely megvált bennünket szenvedéseink­től. S ha elmúlt a vész, elültek a kavargó hul­lámok ijesztő taiaji, ismét felvesszük hétköz­napi, hihetetlen ábrázalunkat s tetszelgünk a hitetlenek sivár szerepében? 1 Vájjon elegendő-e, ha ünnepek alkalmából tényleg átéizett ke- délylyel sietünk a hatalmas Mindenható szine elé s ott esetleg szánva, bánva bűneinket, ja­vulást Ígérünk ?! Elegendő é lelkiismeretünknek, ha ott az oltár előtt t mjémfüsttel áldozunk az igaz eszmének s különben minden ténykedé­sünk az ellenkező cselekedeteket bizonyítja ? A megváltásban hiszünk s mi magunk ki’-öz< sitjük azokat, kikbe születésük, vallásuk, más világnézetet, avagy hiedelmet öntött ? 1 A vallási türelmetlenség még mindig nem halt ki a szivekből. A ki másként imádja az egy, örök eszmét, a ki más szabású templomban hiszi azt, amit mindnyájan hiszünk, az előttünk gyűlöletes, annak létjogosultságát, érvényre jutására irányuló törekvéseit nem akarjuk el­ismerni. Annak egyenrangúságát, ki szegényebb alantasabb szülőktől származik, belátni nem tudjuk s magunkat mindenkor a legkiválóbb­nak hisszük s e hiedelmünkben sokszor ragad­tatjuk el magunkat oly cselekedetekre, melyek jogosultságát később magunk is sajnálattal ész­leljük. A vallás és természet eme gyönyörű talál­kozása alkalmat nyújt az elmélkedésre s egy­ben arra is, hogy magunkba szálljunk s meg­értsük ama fenséges eszmék tanításait, melyek a feltámadás gyönyörű symbolumait alkotják. Minden feltámad, mit eltemetni nem lehet. Min­den kiujul, a minek gyökere az igazságban leli támaszát. Az egy örök igazság mindennek él­tetője, mozgatója, azt elnyomni, keresztre fe­szíteni nem lehet, mert tegyünk bár mázsás sziklákat reá, hengergessük a tudatlanság nyo­masztó kőkoloncait, le hányja azt magáról s kitör a sziklasirjából, hogy kivívja a maga győ­zelmét. Csengnek, bongnak a harangok, a sziveket áhitat üli meg. Aranyos napsugár reng a rü­gyező fák h irmatos gályáin; virágillat, csicsergő madár-dal köszönti a természet s a váltásban rejlő nagy erőt, mely vigaszt nyújt a hívőnek, egy szebb jövőben, eg verőfényes tavaszi nap­sugárral telitett életben, mely elkövetkezend, ha szivünkben az igazságérzet, a felebaráti szeretet, az egymást tisztelés nemes érzelmei állandó s kiirthatatlan gyökeret vernek. TARGA. F eltámadás. Irta: Kürti Nándor. Ha egy szilaj, bőszült vihar Megrendíthetné e rozoga világot, S harsogó mennydörgés, cikkázó villámok, Kivetnék sarkából e rozzant földtekét És a világűrben elszórnák szerteszét, Hogy betemethessék portó omladékái Mindazt, ami korhadt, ami avult, régi: Akkor hadd jönne a rég várt feltámadás . . Rémek felett a képzelet Teremtene egy uj hatalmasb világot, Melyben nem ösmernénk bilincset, korlátot, Érzelem, gondolat szállhatna szabadon, Felhőket hasitó, merész sas szárnyakon S csak az igazságért vivna szivünk, agyunk, Hirdetve: mindnyájan egyenlőek vagyunk? Mert Isten a maga képére alkotott. ínség, nyomor, mely eltipor, Legázol milliókat és fegyverre lázit, Nrím küzdhetné többé vér ton tó csatáit. Das mrgosztaná a javait szegénynyel, — így olvadna egygyé az árnyék a fénynyel, Nem lenne megvetett semmiség az élet. Mert az. örök béke volna kincsünk, féltett, Melyet nem bolygatna sok garázda lator. Ernyedt ideg nem érzi meg, Mit az őserőnek varázsa lehetne, Hogy nem vágynánk hitvány, ledér szerelemre, Hanem.úgy szeretnénk, ahogy szersttenek Egykoron a földre szállt, görög Istenek, És istenasszonyok, az izmosak, a szépek, Tiszta forrásai a gyönyörűségnek, Üdék, ártatlanok, mint a harmatos virág . . . Jövel tehát ! Várunk reád! Jövel végítélet világrontó napja, Támadjon igazi megváltónk szavadra, Egy uj Jézus Krisztus nagy fönséges, dicső, Kiben testet ölt a (ér, hatalom idő, Rázza le a mesék rózsákból font láncát, Hogy a hitetlenek s kételkedők is lássák A valóságra vált csodás — Feltámadást! A húsvéti sonka. — Hume.reszk a bíróság előtt. — Janicsek Ádám Leo ur, a filozófia nyugalmazott tanára, mély meghajlással lép a birói emelvény elé. A vádlottak padján duzzadt képű, szikár suhanc ül, festeni való típusa a tolvajoknak. __Tanár ur — szó! az Ítélő tábla elnöke, ön­től husvét napján több rendbeli tárgyat loptak. Tessék elmondani, hogy és miként történt ez a lopás. — Szívesen Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez esetről igen érdekes körülményről kell megemlé­keznem. A hu véti sonka ugyanis már a régi aszyrok- nál — azt hi-zem — Phrako király idején, lásd Ri- báry, II. kötet, 14 fejezet. — De kérem, tanár ur! — — Bocsánat, tekintetes törvényszék, de ez a kö­rülmény igen fontos. Gyakr n megtörténik, hogy va­lamely esemény teljesen elmosódik memóriánkban s egy magában véve jelentéktelen körülmény újra fel­idézi azt, más szóval, rég elfeledt do'gok jelennek m g lelki szemeink előtti Ha például ezt a cilindert a falhoz vágom, nemde, tompa pukkanást hallok. Mire emlékeztet ez a pukkanás? Talán ágyudörgéere vagy földrengésre?! Avagy az eszmetársulás csodás törvé­nyeinél fogva . . . A legolcsóbb bevásárlási i posztó- és gyapjúszövetekben. Női kosztüm különlegessé- gek nagyvá­♦♦ ♦♦ forrós WEISZ EMANUEL uj ]asztékban, =----------------------- ♦♦ ♦♦ Szatmár, a Pannónia mellett, «fm ♦♦ ♦♦ -----------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom