Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-09-08 / 72. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 43-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. XI. évfolyam. .....~~---------■ .................— Sz atmár, 1907. szeptember 8. Vasárnap. / ELÖFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utoa lé. — ... Telefon-szám 80. . — Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ftzetendik. Közegészségügyünk és a csatornázás. (s. a.) Városunkban szerte általános a panasz; mindent közegészségügyünknek köszönhetünk. Hogy a járvány nálunk nem ritka és nagyon otthonos vendég, s hogy a fertőtlenítés1) korántsem felel meg a járvány ijesztően elterjedt arányainak, utcáinkra a legjobb akarat mellett sem süthetjük rá a tisztaság bélyegét, továbbá jó ivóvíz, — no ezt meg halálos félelemmel merem csak említeni — vízvezetékről ne is merjünk álmodni. Áldott közegészség- és közrendészetünknek köszönhetjük, hogy a csatornázás nálunk még olyan fogalom, mint pl. az északi sark, azzal a különbséggel, hogy utóbbinak megismerésére már többen tettek kísérletet, mig a csatornázás kérdésének feltevését, még nem kísérelte meg senki.2) Pedig ez egyike legszükségesebb közegészségügyi berendezésünknek. És ezt nem csak városatyáink, de a legmagasabb adófizető virilistától lefelé a legkevesebbet fizető polgárig mindenki jól tudja. De azért ennek érdekében városatyáink ajkairól még egyetlen szüzbeszéd sem hangzott el. Még csak keztyüs kézzel sem mernek hozzányúlni, holott meztelen kézzel kellene ezt a fájós részt boncolgatni. Ezer csoda, hogy a képviselőtestületben levő orvosok, kiknek a boncolás hivatott mesterségük, sem *) Tapasztalásból mondjuk, hogy megfelel. *) Régen napirenden volt, van és lesz. mernek e kérdéshez nyúlni.3) Ki tudja még úgy, mint ők, hogy a folytonos járványoknak egyedüli okozója az utcák tisztátalansága, azok árkaiban összegyűlt, ezerféle bacillussal telt büdös és piszkos mocsár-lég; és hogy ennek csak egy orvoslása lehet — a csatornázás. Miért nem emelnek ők szót ennek az égetően szükséges berendezésnek az érdekében? Es a többi képviselő urak, akik ez ügy érdeme körül eddig még csak aranyakat4) szereztek folytonos hallgatásukkal, miért nem szólanak ők ? Holott nagyon jól tudják, hogy egészségügyi intézményeink alkotása és fejlesztése, minden más érdeken kívül első sorban közérdek s hogy e munka keresztülvitele csak rájuk vár- Mert az ember-közegészségügve nincs államosítva, minden város tehát úgy rendezheti be s csinálhat magának közegészségügyi állapotokat, amilyeneket a város érdeke éppen megkíván. Avagy fontosabb városi és egészségügyi érdeknek tartották a rendőrliszlviselőket nyalka uniformisba bujtatni, mint a büdös árkokat csatornázni ? Vagy tán előbbre való berendezkedés volt ez, az utcák locsolásánál? Tessék csak akármelyik városatyának egyszer végig menni a Várdomb-utcán. Ebben az utcában, ezelőtt három héttel kihordlák egy széjjelrombolt épületnek a vályogfalait s a folytonos szekérközlekedés porrá morzsolta azt; * * *) 3) A kérdés pár napja éppen a közegészségügyi bizottság előtt fordult meg. *) Ok nélkül gyaausitani nem szabad. most, ha ezen az utcán egy szekér keresztülvágtat, a portenger valósággal eltemeti a járókelőt. Ez csak egy koncrét eset. De teljesen belévilágit közegészségügyünk áldott sötétkamrájába. Említettem a fertőtlenítés felületes voltát Itt van ismét egy adat, mely állításomat teljes egészében igazolja. A járványos betegek száma hivatalos kimutatás szerint a II. kerületben meghaladja a harmincat. Említett kerületben van a Várdomb-utca. Ismét a Várdomb-utca. Ez utcában levő háztelkek kertjeiben vígan foiydogál, néha azonban három hétig is egy helyen pihen, egy árok. Tudni kell azonban hogy ez árok vize meg sem közelíti a tenger vizének kristálytisztaságát. És ebben az utcában, ahol ez az árok létezik, ennek egymásmelletti három telkén — 6. 7. 8. — nem kevesebb, mint 9 ragályos beteg fekszik. A városi főorvos ur nehány nappal ezelőtt, feltűnést keltett tán nála e tömeges megbetegedés, vagy feljelentés által, indíttatva érezte magát e szokatlan tulbőség okát megvizsgálni s a fertőtlenítést ez állapothos mérten folyamatba hozni. Lenézett az említett árokhoz is. És látott olt olyan posványoz mocsarat, mely háromhetes pihenőjét tartva, a főorvos ur vizsga szemei elől sem akart megfutamodni. Említette azonban, hogy tudomása van róla, hogy az árkon valahol az utcában illemhely van. Tessék jól megérteni ; | egy árkon, amely egy utcán karcsú szalagként I végig húzódik, vala hol illemhely létezik! De TÁRCA. Egy leány naplójából. Tegnap voltam tizenhét éves s a sok virág, meg egyéb ajándék között tegnap adták kezembe az iskolában a képesítő bizonyítványomat is. Természetesen, tiszta kitűnő; hogy is lehetne gazdag leánynak, tekintélyes szülők gyermekének más milyen bizonyítványa — mint tiszta kitűnő. Mi volna a világból, ha nem igy esnék. Tanultam, nem tanultam, mulasztottam, hanyag voltam, az mindegy volt. A módos és szép leányt, a kinek tekintélyes az apja, máskép nézik, mint a szegényt és csúnyát, a kinek csakugyan szüksége van a diplomára. Valami nimbus vett körül engem. Mindenfelé csak mosolygás, jóakarat kisért, rám fogták, hogy csak passióból, időtöltésből tanulok, mert minek is ez nekem, ügy is tanitottak és úgy is osztályoztak. De még mentegettek is. Emlékszem, mikor számtalanszor megesett, hogy azért sem tanultam, csakhogy igy meneküljek ebből a lealázó helyzetből — a rósz feleleteimért soh’setn írtak jegyet, de elében mondták, hogy recitáljam a mentegetődzést betegségről s más egyebekről. Bizony szégyenkezve és pirulva hoztam haza a képesítőt és a nagy, diadalittas mutogatások után, a miket a mama rendezett, bosszús haraggal tüzbe gyűrtem ezt az átkos papirost, a melyik a mostani vég- hetetlen szomorú és ostoba életemnek az oka. Én ezt nem igy akartam. Mikor hozzá fogtam, fogalmam sem volt róla, hogy az olyan társadalmi helyzetű leánynak, mint a milyen én vagyok, csak nyűg a tanult- ság. Tanultam, mert kedvem volt, s kisleányos álmodozással olyan szépen ki is tudtam festeni annak a hasznát. Küzködtem, sírtam, hogy egyforma legyek a többi leánnyal, kik életszükségletből tanultak. Tudni akartam és erre kiváncsi sóvárgással igyekeztem is. Mit ért? Mindig csak keserítettek, kacagtak, semmibe sem vettek, elvették a kedvem. Aztán makacskodtam, hogy azért sem tanulok, megbukom, s akkor komolyan vesznek majd. Mind hiába, nem igy ülött be. Én most kilünően képesített, gazdag és előkelő vagyok, a ki elösmert okos leány. Látom, úgy is kezelnek. Komoly leány a nevem széltében, s ha megszólalok, a szavam súlyos és latolásra méltó. Az öcséim hozzám járnak felvilágosításért, mint egy lexikonhoz ; az anyám pedig — az elismert ügyes asszony — rendszerint úgy csinálja a dolgot, hogy számba adja a thémát, ha van valaki nálunk s akkor nekem beszélni kell egyhuzomban, gesztusokkal kisért előadást produkálva : Afrika déli államai vízválasztóiról, a madár költözés természeti okairól. Ha csacsogni szeretnék leányos semmiségekről s kitör belőlem a régi felgyűlt vidám jókedv — szigorú és roszaló pillantások fagyasztják belém a kacagtató hangot és én újra jó, okos, komoly kisleánya vagyok apának, a kiről tudom, hogy legény korában úgy irtózott a tudákos és mesterkélt modorú leánytól, mint a tüztől. A fiatal urakat, a kik most kiszámított napokon és órákban látogatnak meg minket azért, mert én komoly és müveit leány lettem, két nagynénim és a mama választották ki szorgos gondossággal bejáratosaknak. Látni kellett vón azt a hadjáratot, a mit ez a szövetkezett ellenzék végig taktikázott. A szeszélyes hangulatváltozások, mik momentán jöttek egy- egy vidámabb jelenetre, mint a jeges viz öntöttek nyakon egy kedves fiút s az aztán értett róla elmaradni. A komoly ítéletek, mik valamelyik régi fiú ügyes és gáláns stiklijének pajzánságát rótták agyon, végre reám is hatottak s kezdtem szegényt ki nem állhatni — s az is elmaradt. Maradt azonban egy pár kitűnő neveltségü, glédába szorult fiatal óriás, a kik — most utóbb — nagy kegyesen ellenfélnek fogadtak örökös vitáikba, holmi ködös társadalmi problémákról. Ilyen eszmecserékben mikor rám kerül a sor szólani, elsőosztályu figyel al hallgatják meg véleményemet. És csodálatos, . .. akarattal mondok is szamárságot s az kitünően ismert, sokszor hangozta' tott elveikkel ellenkezik is : — összenéznek, majd Szülök 9 nagyválasztóku harisnya, zsebkendő, ing, gallér, kézellő stb. raktárára, hol figyelmét ^g||j ill M. Ji---------jutányos árakért szerezhetik be a legjobb minőségű árukat. fe lhívjuk W ™J1 W Ww M|www wV w IHp8** A legjobb keztyük nagy raktára. /X
