Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-07-07 / 54. szám
2-ik oldal. SZATMÁ R-N É M E T I. kedelemtől most távol állanak. Hazafias feladatává kellene tenni az aristokraciának, a papságnak és a vidéki pénzintézeteknek, hogy a részvények jegyzésében és a részvénytársaságok vezetéséhen tevékenyen vegyenek részt. Az j üzlet vezetését szakavatott kezekre kellene •• bizni, melyeket szükség esetén azon területekről kellene megszerezni, melyek az illető cikkben a tökély és versenyképesség legmagasabb fokán állanak. Törekednie kell a központ utján arra, hogy feltétlenül versenyképes s a magyar piacon bevezetett külföldi cégek Magyarországon gyárakat létesítsenek még pedig kizárólag részvénytársasági alapon, oly kikötéssel, hogy a részvények 60°/0-a magyar tőkések által jegyeztethessenek. Ezen 60%-nak megfelelő részvények jegyzését az illető gyárosnak biztosítanunk kellene, mig önmagunk az érdekeltség túlsúlyával nemzeti irányú befolyááunkat biz- tositanók. A részvénytársaságok — különösen azok, melyek magyar tőkéből alakíttattak s melyek szakszövetkezet tagjai volnának — elsősorban azon kereskedőknek adnának el, kisebb haszonnal vagy haszon nélkül árut, kik egyéb eladási cikkeiket is csak honi gyáraktól szerzik be. Az áruk eladási árát a gyár szabná meg s tüntetné fel minden eg vés darabon, oly I alapon, hogy a kereskedő visszaélést el ne követhessen. Külön részvénytársaságok volnának alapi- tandók a nyersáru termelésére, különösen a bányatermékek nyerésére s e célra az összes szövetkezetek központja, vagyis az Országos Iparpártoló Szövetség állandóan kutatásokat végeztetne. A hasonló iparággal foglalkozó gyáraknak szervi összeköttetésben kellene állani egymással, hogy szükség esetén akár befelé, vagyis vevőikkel szemben, akár kifelé, vagyis a külföldi versenynyel szemben, hathatósan támo- gasság egymást egyrészt, másrészt, hogy a központnak az ellenőrzést és másirányu intézkedését megkönynyitsék. is, hogy megtanítson benőnket arra, hogy miként kell valamit jól és olcsón elkészíteni. De me meg azért sem lehetünk még meg egyelőre az idegen ipar nélkül, mert az annak pótlására szolgáló összes előfeltételek még nem te- emtettük meg. Mert ne gondolja bárki is, hogy képesek leszünk valaha oly iparcikkeket meghonosítani, melyek nyersáruját, vagy fél- készitményét attól leszünk kénytelenek beszerezni, a kivel ugyanezen cikkben versenyezni akarunk! A mig nem találunk oly magyar származású nyersanyagot, melyből a belga üveghez legalább hasonlót tudunk készíteni, addig nem mondhatunk le a belga üvegről, — a mig nem lesznek gyémánt bányáink és csiszolódáink, addig mi a gyémántott hollandián át, vagy más utón fogjuk beszerezni. Ennek megakadályozására törekedni indokolatlan túlzás volna. Azonban feltétlenül elitélendő, ha Ausztriából hozatunk kötött-szövött árut, vásznat, parkétet stb., holott az ilyen cikkeknek már meg van itt a hazája. Szükséges, hogy nyilvánosan elítéltessék és megbélyegeztessék az, a ki külföldön szerez be olyasvalamit, amit itthon ép oly jó vagy jobb kivitelben kapható. Az erkölcsi stigmatizálás munkájára szintén az Országos Iparpártoló Szövetségnek kell vállalkozni, a melytől minden tekintetben joggal vártunk alapvető munkát. HÍRÜK. Aratás előtt. — Drótnélküli távirati tudósítás. — Bíbor trónusán ül az Úristen és körülötte ülnek tanácsosai. Tanácsülés az egek birodalmában. A tanácso?^ mindmeg annyi ősz szent, a legmagasabb lizetési osztályból referálnak a földi dolgokról. Ez volna nagy körvonalakban az ut, melyen haladva a magyar iparállamhoz érhetnénk, így állanának föl önmagoktól a vámsorompók, melyekről annyit beszélünk, de melyek érdekében oly keveset teszünk. A behozatalra azért van most még szükségünk, mert nem mondhatunk le egyszerre szükségleteinkről és azért Szatmármegyére kerül a sor. Egy tisztes agg előadja a köz állapotokra vonatkozó jelentését : Minden rendben van: a vármegyei fegyelmi választmány felmentette a nemzeti ellenállással szembehelyezkedő tisztviselőket; Fehérgyarmaton halad a kultúra, lapot szerkesztenek ; Szat- már-Németiben népfürdő, vízvezeték és csatornázás lesz; A Szatmárhegyen bor is lesz; Az Erkörtvélyesen jól eresztett a repce stb. Minden rendben van, csak egy a hiba, a jó arató munkás kéz megfogyott, a munkások elejét elvitte a gőzhajó — Amerikába . . . — Baj, baj szól az Úristen, mert mi lesz, most mar a jónak ígérkező terméssel?? Ki fogja learatni ? ? Hosszas tanácskozás után a tanács — utasítja a felhők őrangyalát, hogy a rendelkezésre álló jegfelhőkből egy csapatott indítson útnak Szatmármegye felé . . . így történt, hogy a jégeső kipótolta a hiányzó munkáskezeket . . . ^ _____________ Szatmár, 1907, julius 7. — Kapuzáráskor, itt a nyár, itt az iskolai év vége, a nagy vakáció. Már valamennyi intézet növendékei levizsgáztak s megkezdték a jól-rosszul megérdemelt nyári pihenést. Az érettségi vizsgák már mindenütt befejeződtek. A maturált ifjúság az eddig tiltott sétapálcát boldogan szorongatja a kezében s mikor a fiuk előkelő nyugalommal belépnek c^y-cgy kávéházba vagy vendéglőbe, szinte lesugárzik az arcukról, hogy ime, mi érett emberek vagyunk. Boldog fiuk! Boldog fiatalság! Talán magatok sem tudjátok, csak később fogjátok érezni, milyen boldogság az: újdonsült érett embernek lenni! Elbúcsúztok egymástól, lerázzátok magatokról az iskola porát s megindultok az élet utján. Mire az első lépést megteszitek, akkor látjátok, hogy a rózsaszínű tervek mennyire közel állanak az álomképekhez. Hamarosan megtanuljátok, hogy az iskolában jeles vagy jó kalkulus eléréséért magatokba szívott könyvtudomány éppen olyan kevesett ér, mint akár egy jeles érettségi bizonyítvány. Itt más eszközöket használnak. S ha tanultál valaha valamit az ököljogról, azt ismételd át szorgalmasan, mert talán ez az egyetlen dolog, a minek az iskola tudományai, között hasznát veszed. Mert hiába akarják elvitatni, a világ kezdete óta csak egyetlen jog uralkodott a világon, az erősebb joga. Ma persze az emberek munkássága nem merül ki csupán a testi mérkőzésben ma a szellemi harcok korát éljük. Ti pedig eddig a középiskolában csak fakardokkal játszottak katonás- dit, a munka ideje most következik 1 — Személyi hir. Károlyi István gróf betegségében lényeges javulás állott. A beteg főur minden veszélyen túl van és napról-napra erősbödik. — A vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen Dr. Schönpflug Richárd vármegyei főügyész és Ilosvay Ferencz árvaszéki elnöknek a nemzeti ellenállással való szembehelyezkedéséből | keletkezett fegyelmi ügyét vették tárgyalás alá. Az ; ülésen Péchy István dr. főjegyző mint előadó, Plachy I Gyula királyi tanácsos pénzügyigazgató, Dr. Böször- | ményi Emil ügyvéd és Bodnár György kir. tanfelálmodom mégegyszer csengő bongó rimekbe szőtt bo rus szerelmemet, az éjhaju leányt, aki nem lelt az enyém ! Hallgasd meg te i«, kegyes olvasóm, talán okulsz az én históriámon, mely első volt s talán az utolsó. Ne várj azonban valami vidám históriát, mert az én históriám is csak régi história, mely úgy kocog a régi, járt utón. Nincs benne méreg, tőr, vagy temetés, egy szív regénye csupán az erész. * Hol volt, hol nem volt, volt egy hűtlen lány; Szerettem, megcsalt; sírjak is talán ? . . . Hol volt, hol nem volt, megcsalt — nincs tovább S könnyezve mentem egy házzal odább. Mert amint nótám elején mondottam : Én vagyok ez a lantverő diák; Rólam szólnak e bus melódiák. S az éjhaju lány szerelmes napom, Ki lehanyatlott nekem egy napon. S ezzel regényünk véget ért, s véget ér a sok szép csillingelő nóta is az én éjhaju volt Madonnám bűvös sze meiröl, csókos ajkaikról, de hogy miért, azt nem tudtam én se, de ő se. Mindennek ó, csak' ó volt az oka, Nem e bus dal még busább dalnoka; Én őt szerettem, ó mást szeretett, Ilyen baj csak engem érhetett. Ez az én történetem, mely fájdalom, igaz történet, valóság. Most jön az ábránd. * Éj van. Merengve nézem az aranytüzektől ékes mennyboltozatot és hallgatom egy fülemile dalát — szivemét. Oh, mert az éj elhozza őt nekem a szerelem szárnyain s akkor az enyém, egyedül az enyém az a mosolygó arcú fehér rózsaszál, aki legdrágább nekem a földön . . . Jár hát édes álom, borulj rám csendesen s vigyél magaddal fényes országodba, hadd éljem át jövendő életem draga szép Madonnám ölelő karjában . . . Itt a kikelet 1 A természet felébredt téli álmából és szerelmes hírnökei, a tarka harmatos virágok vígan bólogatva köszöntik a boldog feltámadást, Ünnepi harangszó csendül a légben, mig a zsolozsmák hangjai szent misére hívják a Jézus urunk feltámadását ünneplő ájtatos hívőket Halleluja ! — zúgja keresztül a hivők serege az orgona bugását. Feltámadt a Názáreti 1 Feltámadott Madonnám szerelme is, aki ölelő karjába zárva árva szerelmesének bánatos fejét, lecsókolja a szomorú múlt minden szenvedését . . . Boldog örömmel ölnli magához a szegény lantveri ez ő megtért Madonnáját, mig lágyan a fülébe súgja: — Jer édes, hagyjuk itt ezt a szürke világot s én elvezetlek egy szebb és boldogabb hazába, a hol nincs bűn, nincs bánat, ahol nem nem rosszak az emberek. Jer királynőm 1 Lantverő rabszolgád zengő nászi dallal köszönti jöttödet s a szerelem színes virágaival ékesíti fürtös szép fejedet. Nézd hideg a hir virága, nem nyíl ott a szív virága; hagyd hát bohó álmcd, s én rózsákkal hintem végig az életed útját és tenyeremen hordalak, mig csillag lesz az égen, szerelem a földön ; jösz e hál ? . . . Hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát adok neked, édes, jösz-e hát ? Hagyd hát dőre álomképed, meglásd szebb az élet. Mert hazug a hir virága, nem nyíl ott a szív virága; hideg ott az élet, mást adok hát néked ; hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát . . . nótát . . . fehér rózsát . . . fehér őszi rózsát . . . Beh kár, hogy ez csak délibáb . . . csalfa álmok . . . nóták . . . nóták . . . melódiák . . . Lüster tennisz mosóvászon ■V Csakis a legjobbnak bizonyult szövetek vannak forgalomba a legmodernebb kivitelben. ■ WEISZ GYULA M * » gyapjúszövet divat-üzletében .’. “ SZATMÁR, Deák-tér 21. sz. = egyedüli Fäktärä. = artin Sons & C. LTD. angol gyapjúszövet gyá- = rosok = m vV Utólérlietetlen olcsó arak! selyem szövet és pique mellényekben. vv
