Szatmár-Németi, 1907 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1907-07-07 / 54. szám
A „SZATNIÁR-NEWIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VÁSÁRNÁL 54. szám. ELŐFIZETÉSI A R. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szaru ára !0 tiller. IíAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZEPkEöZTDSES ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-----Telefon -szám 80. ==s Ml oiinnoamíi rlilaL ti?atvruir-rtn I • í 1 fi 4 .s ti if L Az iparpártolási akció gyakorlati megindítása. Irta: Lichtig Samu gyárigazgató. Minden hadjárat tanulságot nyújt arra, hogy miként lehetett volna kisebb áldozattal nagyobb eredményt, rövid ivő alatt elérni. Régen átléptük már azt a mesgyét, a melyen innen a régi szellem elvesztette varázsló erejét. A kor intő szava dörgő hangon, unos- untalan harsogja: hándlé! Hiába dugdostak közjogi lovagjaink vattát föleinkbe, meg kellett hallaniok azt, a mit a misera plebs már régen tud, hogy ugyanis kereskedelem és ipar nélkül egy nemzet sem lehet boldog. Nem is kell messzelátót használnunk, hogy ezt tényekkel bizonyítva lássuk. Csak át kell pislantanunk a szomszéd Ausztriába. Hasonlitsuk össze saját phantumok kergetésében elsatnyult izmainkat a Lajtán túli népek izmaival, s tüstént ki fogjuk sütni, hogy miért győzedelmeskednek amazok fölöttünk minden alkalommal. Mig mi egy-egy felfuvalkodott pont (0) körül dervis táncot járunk s nagy páthosszal dicshimnuszokat zengünk önmagunkról s mindarról, a minek ellenkezőjét szívesen elhisszük, addig szomszédaink egészen csendben rendbe hozzák szénájukat, melyet nállunk learattak. Ha a második szomszéd portájára tekintünk, még erősebb nemzettel találkozunk, mely duzzadó erejét a kereskedelem és ipar fellendülése körül kifejtett versenyekben gyűjtötte. Ezen versenyekből az oltani főúri körök nagy mértékben vették ki részühet, s a versenyek főrendezője maga a nemzet látható feje, ki a német ipar és kereskedelemnek a legelső és legtevékenyebb ügynöke. A főúri társadalom képviseli az erkölcsi erőt, s náluk az anyagit is. E kettő nélkül pedig ipart fejleszteni vagy pláne teremteni, lehetetlenség. A »Tulipán-kert« iparpártolási jellegű volt, de mindenki tudta róla, hogy nem lehet az egyedüli eszköz, a mely célhoz vezet. Összehasonlíthatatlanul alkalmasabb és célI j ravezetőbb az Országos Iparpártoló Szövetség : ! akciója, ha a helyes irányt megválasztja. Ehhez kell főurainknak is csatlakoztok. Az ő közreműködésük itt nagyon hasznosan érvényesülne. Nézelem szerint az Iparpártoló Szövetségnek első feladatúul azt kellene ki i I tűznie, hogy a már meglevő magyar ipari és I kereskedelmet megerősítse és megvédje. Ez úgy I volna érthető, ha a versen /képes gyáriparosok , 'szakmák szerint csoporti alva szövetségeket1 i alakítanának a szervezet kcoeien beiüi. EzekI ! : nek az egyesüléseknek vevőiket minden ren- ! delkezésükre álló eszközzzel kötelezni kellene | arra, hogy mindazon cikkeket, melyek itthon i gyártatnak, csakis hazai gyártmányban szerezzék be. Az ez ellen vétőktől meg kellene vonni ; a szállítást és hitelt nemcsak a gyárosnak, | hanem a pénzintézeteknek is s bojkottálni ! kellene őket a vevőközönségnek. Olyan cikkek- ! I ben melyekben nincs hazai gyártmány, vám- j j külföldön székelő gyárosokkal közvetlen összeköttetést kellene a központi szövetség utján létesíteni, hogy megtakarítjuk azon óriási ösz- geket, melyeket közvetítés díjként fizetünk Ausztriának. Egy bizottség volna sürgősen kiküldendő, mely a rendelkezésre álló statisztikai és egyéb adatok ahplán megállapítani tartoznék, kogy milyen iparcikkek termelésére nem vag.unk még berendezve s hogy mily értéknek felel meg az egyes cikkek belföldi szükséglete. Ezen bizottságban minden szakmának gyakorlati tapasztalatokkal biró kiküldöttek által kellene képviselve lennie. A bizottság további feladata volna, hogy minden egyes iparcikknél ugyancsak hozzáértő szakemberek megkérdezésével megállapítsa, vájjon meg van- nak-e Magyarországon az illető cikk termeléséhez szükséges előfeltételek, különösen pedig a nyers anyag, illetőleg lehelne-e magát a nyersanyagot itt termelni és ha nem, melyik az a közvetlen forrás, a honnan az itteni importáló cégek beszerzik. Ezen adatok nyomán részvénytársaságok volnának alapitandók s a részvények jegyzésére elsősorban azon tőkebirtokosok hivandók fel, akik az illető cik álárrsitásával, vagy közvetítésével foglalkoznak. Ezzel kettős célt érünk el, mert mig egrészt elvonjuk az idegen versenytől a produktiv erőt, addig saját erőnket gyarapítjuk s egyúttal szakembereket nyerünk, kiknek tapasztalatait nem lehet elég nagyra becsülni. Másodsorban a tőkének azon tényezői volnának megnyerendők, kik az ipar és keresT A R C A. Temetés. Hát a sírásók ? Mindet ismerem ! Ez is, az is volt az én emberem! S a tizedik s a századik is sorban, Akikről tegnap még himnuszt daloltam ! Irta: Révay Károly Egy puszta mezőn jártam a minap, Nyoma sem volt a rét virágainak; Itt-ott találtam csak sárgult harasztot, Mit őszi napfény melege fakasztott. Meddig eléri fáradt tekintetem: Megásott sírok voltak kereken ; És minden sírnál átdöfött szivével Hevert egy hulla, — tágra nyílt szemével. Aztán sírásók százan, ezeren A sirok mellett álltak mereven, S valami felsőbb parancsszóra vártak, Hogy elföldeljék a szegény hullákat. Remegő szívvel néztem a mezőt: Kit ismerek föl a holtak között ? Mind-mind, kiket 'etettek ott pihenni, Nekem kedves volt egykor valamennyi 1 Undok sírásók / Szörnyű gondolat: ölni, temetni embertársakat! S egy nemzetet tiporni szerteszéjjel A hatalomnak átkozott kezével! El hitvány álom! lelket mérgező! Pusztulj szememből halottas mező! Ne lássam többé képét az avarnak, Hol sírját ássa magyar a magyarnak! . . . Melódiák. Irta: Hollósi Sándor, Madonnám, szivem szerelmes álma, halld, poétád nótafáján zeng rólunk egy nóta, melyet úgy daloltam egy holdsugáros tavaszi estén, rólad álmodozva . . . * Ősz volt. A bérpaloták mentén álló fehérfürtös akáclombok már az elmúlást hirdették, mikor novellám hőse meglátta azt a babaarcu bájos leányt, akinek képét már gyermekkora óta szivében hordozta. Ez volt a kezdet, a prológ. Most jön a nóta, az igaz nóta, a régi nóta, mely mindig uj marad, mig szép leány lesz a földön és szerelem . . . * Lélekfagyasztó hideg idő volt már, a mikor az a ábrándos lelkű, lantpengető fiú először beszélt az ő fehérarcu Madonnájával. Dermesztő fagyos novemberi nap volt, de a fiú szivében mégis egy rózsafakasztó kikelet napvilága égett, mert ő csak az imádott leány bűvös szemeinek lángsugarát érezte, csak holló fekete szöghaját látta s nem látott semmit a hideg, szürke világból, melyre fehér fátolyt borított a mindent elfedő hó . . ... A folytatás nagyon szomorú. Elmondom neked, rozmaring virágom, bár te jól ismered e dalt, mert hiszen te vagy az a gyönyörű babaarcu leány, én meg az a szegény lantpengető fiú, a kinek te magaddal vitted minden boldogságát, mikor elhagytál azon a szomorú téli napon. * Vérző szívvel sírom vissza azt azt az édes bus időt, boldog ifjúságom elhalt szép szerelmét, s vissza Kész pongyolák. Delin, batist és voilből, angol szövet, selyem és vászon aljak. Batist, selyem 1 1 VAJDA i. és TÁRSA t Fürdó-ruhák, és sephir blousok divat-üzletében i köppenyek és fürdő nagy választékban kapható i SZA1 MAR, Deák-tér 10. sz. a. kalapok. i s
