Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-14 / 13. szám
X. évfolyam Szatmár, 1906. február 14. Szerda 13. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRWEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐ! EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő Dr. Komáromv Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 === Telelőn-szár» 80. ----Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendAk. Farsang. Mint minden esztendőben, úgy az időn is kalendáriumi pontossággal beköszöntött Karnevál herceg ő fensége. A szokott vidámságát, az ösmert jókedvét hozta magával, mert a bohó herceg nem ösmer bánatot, szomorúságot; Karnevál ő fensége nem tudja mi a gond a fájdalom, a nyomorúság. Bármily szomorúak is közállapotaink, bárminő emésztő terhek súlyosodnak nemzetünkre, a csörgősipkás herceg csak derűt, mosolyt, kedélyt hoz a tarsolyában. ... És kigyulnak a báltermek fényes, tündöklő csillárai, a szivárvány megannyi színeiben pompázván. A tükörsima parketen meg táncra perdül a mulatni vágyó fiatalság. A zene andalító, csábos hangjai mellett keringenek, lejtenek hévvel, kitartással a párok. Kipirulnak az arcok, ragyognak a szemek, a verejték csak úgy hull alá és feledve van a szürke kétköz- köznapiság, feledve van az élet megannyi nyomorúságaival és keserveivel. Az árnyoldalakat, a sötét pontokat bűvös palástjával elfedi Karnevál ur ő fensége és csak rázza csörgő sipkáját és csak hinti egyre a kedves könnyelműség, a tarka-barka bohóság s a pajzán derű magvait. Szép, valóban szép a farsang megannyi mulatságaival, mert hiszen az élet nem állhat örökös bánkódásból, végnélküli busulásból; szükségük van az embereknek egy kis vig- ságra, kedélyességre, duhajkodásra, a mi az egyhangúságot megmásítja. i Elragadóan bájos a farsang bohó mulato- i zásaival, de jóvalta szebb, ha a bálozók nem ’ csupán önmagukért, hanem valamelyes ne- : mes, emberiséges cél érdekében izzadnak. Elbájolóan szép a farsang, ha a táncolásnak j i rugóját a humanizmus, a felebaráti szeretet, a [ i könyörület és irgalom képezi; ha a jótékony- i ' ság jegyében, a szegények, árvák, elhagyottak ! és hajléktalanok javára és javáért történik a | Vigasság. Miért ne lehetne a farsangi bálok tiszta ! jövedelmét a munkanélküliek fölsegitésére, az j árvák gyámolitására, a földhözragadtak támo- í gatására, a nyomorékok istápolására fordítani ? ; Az ilyen tendenciájú mulatságoknak is épp úgy ' megvan az értelmük és értékük, mint az ilyen j szándék nélkülieknek. A résztvevők vigadnak, tombolnak, mulatnak, szóval jól érzik magukat, közben meg gondoskodnak a sötét, rideg pinceoduk, fütetlen, nedves viskók nyomorgó, fagyoskodó és éhező szerencsétlenjeiről, kiket messze elkerül Karnevál, mert ezeknél varázsa megtörik. Itt a vigság, jókedv, bohóság holt fogalmak, viszont a komorság, sötét gond és j sorscsapások állandó vendégek. A farsang elég hosszúra nyúlik, van al- ! kálóm bőven e vidám napokban megemlékezni j azokról, kiknek szemeit a vakító fény, a csillogás-villogás bántaná; ellenben jól esnék lát- niok egy-egy szelíd halvány, sugarat, mely bevilágítana korom fekete hajlékukba és reményt fakasztana szivükben, lelkűkben. M—cs. Városi közgyűlés. Szatmár, Í906. február 12. Városunk törvényhatósági bizottsága hét- fó'n délután 3 órakor rendes havi közgyűlést tartott. A bizottsági tagok közepes érdeklődést tanúsítottak a közgyűlésen való részvételt illetőleg. A napirend tárgyai közzül csupán a legeltetési társulat számadása és a vele újból kötendő szerződés kérdése körül fejlődött ki nagyobb vita. A közgyűlés a tanácsi javaslatot elfogadta, e szerint a szerződés még egy évre meghosszabbiltatik a társulattal, a tanácsnak pedig kötelessége lesz egy olyan kezelési szabályzati tervezet kidolgozása és előterjesztése, amely — különös tekintettel az ügy pénzügyi oldalára — a városnak kellő ellenőrzési jogot és befolyást biztosítson. Részletes tudósításunk a közgyűlés lefolyásáról a következő: Pap Géza polgármester, elnök, a közgyűlést megnyitván, a hitelesítő küldöttség kirendeltetett, s a hitelesítés helye és ideje meghatároztatott. Ezután Ferenc Ágoston tanácsjegyző olvasta föl a polgármesteri havi jelentést. A jelentés szerint a szatmár—mátészalkai vasút ügye a legkedvezőbb fejleményeket mutatja. A városban fellépett járványról is megemlékezik a jelentés, aminek következtében az iskolák bezárása vált szükségessé. Mint a tiszti főorvos jelentette, a járvány örvendetesen szűnik. Szép szavakkal emlékezik meg a jelentés néhai Raab Sándor közigazgatási tanácsosról s indítványozza, hogy a közgyűlés Raab emlékét és érdemeit jegyzőkönyvében megörökítse. A vén malom. — Mese. — — Folytatás — Egy' napon fiatal ember gyalogolt az erdőn keresztül, vándorló molnárlegény volt az, s amint a vén malmot megpillantotta, megtetszett neki ez a csendes vad hely s feltette magában, hogy bekopogtat, munkát keresendő. Mikor bement, ugyancsak megijedt a mogorva öreg megpillantására, kinek ráncos arcát hosszú fehér haj és szakái köritette; de mégis csak neki bátorodott s előadta kívánságát. Az i öreg szótlanul nézte végig a jövevényl. — Maradj itt akár örökre — szólott aztán, ha ha nem félsz egy mogorva vén emberrel lakni, ki oly régóta szeretne már meghalni s nem tud. A legény ott maradt s minthogy az egész ma- lomházban alig volt hely, hova az tső és szél be ne hatolt volna, a konyhából nyíló kis szobát választotta hálóhelyéül. Ott mindjárt szemébe tűntek a virágbokrok s csudálkozott a felett, hogy a komor örtgnek mint telik kedve egy fukszia meg egy roz- marintő ápolásában. Mikor már nehány napig a malomban lakott, még egyéb is adta elő magát, a min csudálkoznia kellett, mert este, mikor magának és gazdájának valami vacsorát készített s az edényeket mosatlanul a konyhán hagyta, reggelre minden tisztán, takarosán helyre volt rakva, a tűzhely letisztítva, a konyha kiseperve. E felett a különös jelenet felett azonban nem sok ideje volt gondolkozni, mert a fiatal ember egész nap a malom hibáinak helyrehozásán dolgozott vagy őrléssel foglalkozott, mely most ismét élénkebben ment s este, midőn fáradtan lefeküdt, mindjárt elaludt, de mintegy álmában úgy hallotta, hogy valami motoz körülte; azonban úgy vélekedett, hogy a patkányok és egerek rágcsálnak ott, azért nem tartotta érdemesnek szemeit felnyitni. Egy szép verőfényes napon kiment a fiatal molnárlegény az erdőbe üde, friss levegőt szívni s hallgatni a vadon énekeseinek csicsergését. Az ut szélén egy vad rózsabokrot pillantott meg, melyet a tövises cserje egészen elnyomott; — megsajnálta a ; teljes virágzásban álló csinos rózsabokrot, kihozott a i malomból egy kapát s kezdte kiirtani a cserjét. Nem könnyű munka volt ez, de az erőteljes fiatal ember végre készen volt vele, habár a tövisek véres nyomokat hagytak is kezein. Mikor egy kiirtott vad tövet épen felhúzott, bámulva pillantott meg azon valami fényes tárgyat. Meglepetve vette fel, ime egy arany gyűrű volt az, nagy gyöngygyei ékesítve. — Ej, — gondolá magában — nem hiába dolgoztam, s azzal a gyűrűt ujjúra húzta. Majd eljött a nyári mezei munka ideje, ilyenkor nem sok őrleni valót hordtak a malomba, a legénynek kevés dolga volt s nem is tudott úgy aludni, mint azelőtt. Egy éjjel félálmában úgy tetszett neki, mintha egy szép leány volna a szobában, ki az ablakhoz ment, haját a virágokra bontotta ki, úgy, hogy azok egészen megáztak attól, majd megcsókolta a virágokat, megfordult s csendesen távozott. Következő éjjel ismétlődött ugyanaz a jelenet s harmadszor megint. A negyedik éjszakán oly élénk volt a látomány, hogy a molnárlegény felébredt, de a szép leány gyorsan eltávozott. A fiatal ember most elhatározta, hogy a következő éjjel nem fog aludni, hanem ébren váija be a külöi ös látogatást. Elrejtőzött hát olyan helyre, honnan mindent láthatott; éjfélkor lepleket hallóit, a konyhaajtó megnyílt s belépett a szép leány. Gyertyát gyújtott, körülnézett a konyhában s munkához fogott. A fazekakat, tányérokat megmosta, a bádogedényeket tisztára súrolta, kisep- regett, letörülgetett, azután halvány, félénk arccal a szobácskába ment, nedves haját a virágokra facsarta, megcsókolta az illatos leveleket, majd visszament a konyhába, a tűzhelyhez lépett, mintha ott valami megszokott tárgyat keresne, azután távozott. A legény utána sietett s látta, hogy a leány elmentében megcsókolja az öreg ember ajtajának kilincsét s csak azután hagyta el a malmot. De mindaz, mit érintett, nedves és hideg volt. (Vége köv.) Az aradi és Csanádi egyesült vasutak czementgyára fiw— GURAüiOHCZON ■■■■ ...... sz állít lassan vagy gyorsan kötő mely a magyar Mérnök és Építészeti Egylet által megszabott normáliákat 70—80 %-al felülmúlja. — Továbbá elad saját rendszere szer int készült szabadalmazott hornyolt czement-tetöcserép gyártó gépeket, A készítés pár nap «' ■ ufcumi/m. luiuuoui ujj yjai lu ycgCADl, melyekkel tetőcserép szükségletét fakereskkedők, vállalkozók, gazdálkodók házilag állíthatják elő. r nap alatt megtanulható, a gépek hordozhatók, a cserepek szabályosok, könnyűek, jól fednek és nagy szilárdságunk
