Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-11 / 90. szám
2. oldal. S Z A TM Á R -N É M E T I. Szatmár, 1906. november 11. bár, de már most is mutatja a tőzsde ennek az előjeleit. Most még azért nem jelentkezik ez erősebben, mert sokan a kamatláb esését rövid időn belül remélik, és még rendelkezésre állanak a tartalék tőkék. Rendkívül nyomasztólag hat ez az ingatlan forgalomra, a mely körülmény különösen a mi relative igen magas földáraink melllett nagyon érezhető Magyarországra nézve különösen nagy hátrányokkal jár ez. Mi most vagyunk abban a stádiumban, a mikor minden törekvésünk az ipari fejlődés erősbitésére irányul, mi sem világosabb annál, hogy a kamatláb emelkedés valóságos béklyóit képezi ennek. A magyar tőkés nem szívesen fekteti pénzét ipari vállalkozásba. Jelenlegi kormányunk számolva e körülménnyel, iparfejlesztési terveinél erősen számításba vette a külföldi tőkét. Hogy e kamatláb emelkedés nem huzza-e keresztül e számításokat, az még na* gyón is kérdéses. Előnyös a kamatláb emelkedés a tőketulajdonos osztályra nézve, de annál károsabb a proleláriátusra. A munkás osztály erősen megfogja ezt érezni, mert a lőkedrágaság feltétlenül a munkaerő utáni kereslet csökkenését idézi elő és igy természetesen a munkabérek lenyomása is vártó. Világosan kitűnik mindezekből, hogy az esetre, ha rövid időn belül be nem következik a kamatlábnak esése, úgy kormányunknak első rangú teendője lesz olyan intézkedéseket lenni, a melyek állal az itt felsorolt káros következmények ha teljesen nem is elhárít hatók, de a lehetőségig csökkenthetők legyenek. Bakó Béla. Képviselőnk beszéde Az iparfejlesztési törvényjavaslat vitája folyamán Siinonyi-Semadam képviselő egy agrárius izü beszédet mondott a Házban, melyre képviselőnk Dr. Kelemen Samu az iparfejlesztés érdekében tett egy közbeszólási. Simonyi a közbeszólásra azzal válaszolt, hogy aki őt cáfolni akarja, az szólaljon fel. — E felhívás volt inditó oka, hogy képviselőnk az iparfejlesztési törvény vitáján is felszólalt és mondotta az alábbi beszédet, melyet a Ház nagy tetszéssel fogadott. Kelemen Samu : T. Ház! Simonyi-Semadam t. képviselőtársam a múlt ülés végén egy közbezólá- som kapcsán felemlít3tte, hogy az övével ellenkező ; vélekedésemet ne közbeszólással, hanem felszólalás | alakjában fejezzem ki. Minthogy magam is helyesnek | tartom e megjegyzést és a felszólítás — a mint t. [ képviselőtársamtól máskép nem is várható — kifo- j gátalan udvariassággal történt, én pedig szintén súlyt i helyezek arra, hogy az udvarias emberek sorába tar- | tozzam, a szeretetreméltó felhívás elől nem térhetek | ki. (Helyeslés.) Méltóztassék tehát megengedni, hogy | röviden foglalkozzam a törvényjavaslat 8. §-ával és ; ezzel kapcsolatosan foglalkozzam a kisérő zenével is, j a melylyel t. képviselőtársam a törvényjavaslat szö- ] vegét muzsikába szedte. T. ház! Az álláspont, a melyet a gyártelepeket I illető kisajátítási jog kérdésében a magántulajdonnal J szemben elfoglalunk, attól függ, vájjon a gyártelepeket j a magánérdek, vagy pedig a közérdek fogalma alá I sorozzuk-e. Mert ha magánérdek találkozik a magán- ! érdekkel, akkor nem tartozik előle kitérni, de ha ma- I gánérdek a közérdekkel találkozik, akkor, akkor bizo- | nyos határig visszavonulni köteles. Mert a mire a közérdeknek szüksége van, ahhoz kell, hogy joga is legyen. Ennek a visszavonulásnak határát az állapítja meg hogy a gazdasági élet, és igy a gazdasági összeütközések terén is a magánérdek még a közérdeknek sem tartozik áldozatni hozni, és nem tartozik annak ; def.-u’álni a maga megkárosításával. Az előfeltétel tehát I az, hogy a magánérdek teljes kártalanítást találjon. ; Kétségtelen már most, mert hiszen magának a tori' vényjavaslatnak beterjesztésével és tárgyalásával el- | döntöttük, a nagy gyártelepek létesítése közérdekű j dolog. Ha nem volna az, akkor a kormány e törvény- | javaslatot nem terjesztette volna be, akkor mi azt I nem tárgyalnék és senki sem gmdolhatna arra, hogy | e vállalatokat állami pénzekkel való segélyezéssel lássa ! el. (Helyeslés.) A nagyipari telepek közérdekű jelentősége abban j ál!, hogy mig az az egy pár hold föld — mert lati- i fundiumokat ipari telepek érdekében nem sajátítanak i ki — legfeljebb egyikét munkás-embernek szolgáltat kenyeret, addig abban az esetben, ha ezen a kis föld- ' területen ipari gyártelep létesül, az száz meg száz , embernek ad kenyeret és megélhetést és ezen száz rreg száz munkás-emb^r megélhetésének biztosítása mellett ismét száz meg száz gazdasági érdek nyer kielégítést. Amikor annak a munkásnak kenyeret és megélhetést adtunk, akkorsegitettük a mezőgazdasági termékek elhelyezését, lehetővé tettük azok fogyasztását, J támogattuk az ipar egyéb ágait, s azért száz és száz embert juttatunk abba a helyzetbe, hogy több húst, több kenyeret, több és jobb iparcikket vehessen magának. A közgazdaságnak e mellett a gyürüzete mellett, a közgazdaság ágainak ezen egymásba kapcsolása mellett ismét száz és száz csatornán^ keresztül árad tovább és tovább az a jólét, melyet ezeknek az embereknek juttatunk így válik mindaz, a mit az ipartelepeknek, a gyáraknak nyújtunk, a közvagyonosodás, a közjóiét egyik lényeges alkatelemévé és tényezőjévé. Érthetetlen előttem az a túlzott óvatosság, — a : mely annyira óvatos, hogy szinte már nem is óvatos | — a melylyel igen t. képviselőtársam és az ő elvba- i rátái az iparfejlesztési törvényjavaslatot fogadják. De különösen érthetetlen ez az óvatosság a törvényjavaslat ezen szakaszával szemben, mert hiszen a törvény javaslat eredeti szövege szerint csupán teljes kártérítés mellett, csupán parlagon heverő, erdő- vagy mezőgazdasági üzem alatt álló terület sajátítható ki, igy tehát a teljes kártérítés megvan. A törvényjavaslat eredeti szövegében még az erkölcsi tekintetek is figyelembe vétetnek, mert hiszen a kegyeletes és művészeti célokra szolgáló, sőt még lakásul szolgáló területek sem sajálithatók ki, mig más oldalról a gyári telepeket abba a súlyos helyzetbe hozhatjuk, hogy vagy nem létesülhetnek, vagy ha létesülnek és fejlesztést kívánnak, ezen fejlesztés lehetőségét akadá lyozzuk meg. Már pedig a fejlesztés kérdését szinte lényegesebbnek tartom a létesülés kérdésénél. Mert mig a gyári telep létesülése többé-kevésbé ingatag számítás és kombináció dolga, a meglévő telep kibővítése és fejlesztése már egy gyakorlatilag bevált közszükségnek eredménye. Ezzel a szakaszszal szemben azonban egy különös aggodalmat hallottam hangoztatni épen az igen t. előadó ur részéről is. Hallottam hangoztatni azt, hogy felvonulhat majdan egy nemzetellenes kormány és akkor élni fog teljes mértékben ezzel a joggal, a mi nemzeti szeaipontból óriási veszedelmet jelenthet, a magántulajdon szempontjából pedig rendkívül bajjal járhat. Én forgattam hazám történelmének lapjait, igyekeztem tanulságokat szerezni belőle, de én a kisajátítást a nemzeti csapások közt sehol se láttam. A kisajátítás az eddigi tapasztalatok szerint rendszerint azok közé a dolgok közé tartozik, a mely inkább kisebbszerü nyereményszámba megy, semmint különös áldozatnak volna tekintendő. Hangoztatta felszólalása kapcsán Simonyi-Semadam t. képviselőtársam, hogy mennyi áldozatot hoztunk eddigelé az iparnak, és ezzel szemben felemlítette, hogy a legutolsó idő kivételével semmit sem tettünk eddig a mezőgazdaságért. Ez az a muzsika, még pedig az a kissé hamis zene, a melylyel pár pillanatra foglalkozni fogok. Simonyi-Semadam Sándor: Csak a fül hamis! Kelemen Samu: Mert a mit eddigelé az iparfejlesztés terén tettünk és a mi voltaképen egyetlen embernek nevéhez és tevékenységéhez fűződik, az — bizonyára az ő akaratán kívül eső körülmények foly tán — igen kevés, úgyszólván semmi. Az, a mit mi eddigeié az ipar számára adtunk, visszalérül nem egyszeresen, hanem visszaíérül többszörösen, nemcsak közvetve, de közvetlenül is. Méltóztassék valamely gyárvállalatnak könyveit felütni, méltóztassék számításokat tenni és meg fognak arról győződni, hogy azt a/. u. n. szegénysége« szubvenciót, melyet a gyárvállalat kapott, a melyet az állam a jobbzsebéből adóit, az állam n maga balzsebében busásan megkapta ... Szterenyi József államtitkár: Busásan/ Kelemen Samu: . . . még pedig busásan, a mint az államtitkár ur mondotta, megkapta a vasúti szállítási dij, megkapta a postadij és a telefondíj és — hogy a legfontosabbat is említsem — megkapta közvetve a fogyasztási adók alakjában. (Úgy van !) De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindaz a segítség, a mit mi az iparnak nyújtunk, nemcsak az iparnak, hanem a mezőgazdaságnak adott segítség is, mert akkor, mikor a munkaerőt itt Magyarországon lekötjük : akkor, a mikor mi azoknak a munkásoknak arra az időre, mikor őket a mezőgazdaság elhelyezni nem képes, állandó megélhetést hiztositu k, (Úgy van!) akkor, a mikor az ország fogyaszlóké- pességét emeljük, lényeges szolgálatot tettünk a mezőgazdaságnak is, a melynek egyik legnagyobb baja az, hogy nyersterményeivel mindig a külföldre van utalva: De iény .-ges szolgálatokat tettünk annak azzal is, hogy — mint Éber Antal t. barátom mondotta — akkor, a mikor a szemes, vagyis a búza- és rozstermelés nem elég jövedelmező, lehetővé tettük az áttérést az u. n. ipari termelvényekre is. Ha mindezeket nem tesszük, ha a mellett maradunk meg, hogy a nyers anyagokat mindig exportáljuk, akkor előáll az, a mi most a húsúnkba és a csontunkba van belevágva és a mit egy nagy angol államférfiu úgy fejezett ki, hogy a mely állam nyersterményeket exportál és a mellett marad, az az állam végeredményében ember-anyagot exportál. T. ház! Én nem akarok foglalkozni azzal a szeKimerülten érkezett az erdő lábánál elterülő kis falucskához s ott az első háznál megállt. Nagyot sóhajtott, látszott rajta, hogy jól esik neki az a tudat, hogy legalább már a faluban van s nemsokára otthon lesz. Ennek, megvallom, magam is nagyou örültem. Óvatosan követtem, de nagyon lassan kellett utána mennem, hogy utói ne érjem, mert kicsenyeket lépett és nagyon sokszor megállt. Fáradtan pihegett, majd ismét tovább ment és igy érkezett a pompás nyár- esti órákban a kis faluba. A kis kápolna harangja estimára csendült s már alig jártak az utcán. A szegény asszony egy kicsiny ház kapujában egyszerre csak eltűnt s én úgy éreztem, hogy végtelen egyedül maradtam. El kezdtem gondolkozni ennek a szelíd arcú, szegény öreg asszonynak s sorbán. Ki lehet ? Ki várja otthon? Ki ad neki vacsorát, van-e valakije, aki elébe megy és megszabadítja terhétől és vált vele pár bárátuágos szót ? Igyekszik-e valaki vele megosztani az él«t terhét, s van-e egy kis hely számára abban a házban, ahova lehajtsa Ősz fejét ? ügy sajnáltam őt, hogy nem tudta rajta segíteni. Mindig alőttem volt beesett, jóságos arca s szinte hallottam fáradt sóhajtásait s láttam, hogy menynyire ki van merülve meggörnyedt teste a teher alatt. Önkénytelenül megálltam én is a kis ház előtt s benéztem annak rácsos kapuján, hogy egyszer még lássam. S amint a zöldre festett lécek közöt kíváncsiskodtam, egy kicsiny kis gyermeket láttam a földön ülve. Játékaiba volt elmerülve s azoknak gagyogott olyan nyelven, amelyet csak az ő kis szive értett meg. De amikor meglátta az öreg asszonyt a kapun belépni, elfelejtette a kis játékait, felugrott s kitárt karokkal tipeget feléje: — Nagymama, . . . nagycuamácska ... — s hangja repesett az örömtől. Kicsiny, al g háromesztendős kis fiúcska volt. A ruhája rongyos, apró lábacskái kikandikáltak kis cipőjéből, a haja kócos, fésületlen, de a szemeiben ugyanaz a szelíd jóságos és gyermeki ártatlanság, ami az öreg asszonyéban, a nagyanyjáéban. És ez a kis csöppség mosolygott, nevetett. Talán örült az életnek. Annak az életnek, amely lehet, hogy számára sem tartogatott jobb sorsot, mint szegény nagyanyjának. — Nagymama, édes nagymama ! — kiáltott a kis gyermek örömtől lelkendezve, s kitárt karokkal sietett az öreg asszony elé. És a ki.-; gyermeknek ebben az ártatlan, tiszta örömében egyszerre felolvadt a szegény öreg asszony minden fájdalma, minden keserve és szenvedése, amit az élet neki juttatott. Egyszerre elsimultak arcáról a gondszántottta ráncok, s nem volt azon látható több; s*;:n a szén védés, sem a fáradtság, csak a mosoly. És úgy vettem észre, mintha ez a szegény, törődött öreg észrevette volna rajtam a szándékomat, s boldogan, büszkén szólít meg : — Lásd? Hát van nekem szükségem valakinek az irgalmasságára, van nekem okom a panaszra ? Ki ad nekem olyan boldogságot ezen a földön, mint ez a kis gyermek ? És már menni készültem, amikor újra megcsendült a kis kápolna harangja. Az öreg asszony megállt, feltekintett az égre, hisz letérdelnie nehezére esett volna, keresztet vetett magára éz imádkozni kezdett. És a kis gyermek is összetette kicsiny kezeit ? ha talán még imádkozni kezdett nem is tudott, csak nézte áhítattal nagyanyja jóságos arcát. Most már otthagytam a kis házat, de előbb két könycseppet törültem ki a szemeimből . . . * Oh, ti gazdagok, kik fényes palotában laktok, mit tudjátgk ti azt, hogy mi a kunyhók, mi a szegények boldogsága . . . ? L. P. loó tászló a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé óra- es» .......... ©k s*er»üí5letét __________ f. évi május hó l-én helyeztem át, I Jocí Lrás^l/) 11 1 óda,
