Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-11 / 90. szám
Szatmár, 1906. november 11. SZATMÁR-NÉMETI. 3-ik oldal rintem igaztalan váddal, hogy mi a mezőgazdaságért semmit sem tettünk. Hiszen egy sajnálatos félreértés eredménye az, hogy a közös vámterületet is ez alatt az ürügy alatt tartottuk fenn. De nem akarom hány- torgatni ezt a kérdést, mért, mert nem tartanám magyar gondolkozásnak és magyar érzésnek azt felhány- torgatni, hogy a magyar mezőgazdaság érdekében mit tett a magyar állam. Csak két megjegyzést teszek. Ha t. képviselőtársam, Simonyi-Semadam ur és az ő elv barátai e mellett azután azt állítják, hogy ők az ipar- fejlesztési törvényt és az iparfejlesztés akcióját nagyon szeretik, akkor ez a szeretet élénken emlékeztet annak a középkori lovagnak az eljárására, a ki nagyon szerette a maga szive hölgyét, annyira szerette, bogy mindenkinek levágta a fejét, a ki közel állott hozzá és a levágott fejet szeretete jeléül kopjára tűzve ajánlotta fel. Igen t. képviselőtársam és barátai is any- nyira szeretik ezt a javaslatot, hogy minden nap egy másik szakasznak fejét vágják le és azután aranytálcán nyújtják át szeretetük jeléül a kereskedelemügyi kormánynak. Szerencsére a kereskedelemügyi miniszter ur valóban óvatosabb, semhogy a szeretetnek ezeket a bizonyságait olyan nagy készséggel fogadná el. De látván ezt a nagy barátságot a törvényjavaslat iránt, ez a szegény iparfejlesztési törvényjavaslat is, a már bevált minták szerint, akként sóhajthat fel magában: az ellenségeimtől csak megélek valahogy, hanem a barátaimtól ments meg uram engem. (Mozgás.) Én, t. ház, azt tartom, hogy a helyes álláspontnak az a javaslat felel meg, a melyet a törvényjavaslatnak eredeti szövege tartalmaz. A módosítás, a melyei a kereskedelemügyi miniszter ur beadott, elismerem. hogy a maga taxativ felsorolásában enyhit bizonyos hátrányokon, mégis abban a hiányban szenved, hogy a taxativ felsorolás mellett nem számíthat teljes mértékben a jövő fejlődéssel. Éber Antal barátom módosítását fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Az uj kath. templom Németiben. A kir. kath. tanítóképzővel összeépített templom készen áll. Megnyílt ajtaja azoknak, kik itt akarnak segítségért esedezni, vagy hálát adni Istenüknek. A fölszenlelésről lapunkban .már volt szó. Immár fél évszáz folyt le alapkövének letétele óta, ennyi ideig várt földben az alap és a keleti oldal kész falépitménye. A boldog emlékű Hám János halála óta négy utód költözött el a jobb világba, mig most tervének ez a része,] az elmúlt évben elhunyt Meszlényi Gyula költségén, dr. Kádár Ambrus prelátus tetemes hozzájárulásával valóra vált. A város jövő fejlődésnek egyik természetes, uj gócpontján, egész Németi legmagasabb helyén emelkedik a külsejére is Ízléses román stilü három tornyu templom, belsejére pedig fényes. A délutáni nap sugarai özönlöttek be a nyugati oldal fehér ablaküvegein, mikor a főajtón beléptünk, hogy a «Szatmár Nemeti«-ben megemlékezzünk e középületről. Aranyosan szines, de élesen világos a kép, mi első pillanatra, mint összbenyomás, végig lelkűnkben marad és befo'yásolja ez egyes részletek megítélését. Talán a sok arany kissé nyugtalanul káprázatossá teszi a festést, a változatosan használt sokszínű falmintákat, talán a román stílussal anélkül is együtt járó nehézkes, nyomott hangulatot — mi különben a tómöltség elejével és a messze jövőnek szánt élet diadalmas méltóságával itt egy — az építő mester hibája fokozta, mert Hám János jó másfél méterrel magasabbra tervezte templomát, de az bizonyos, messze környéki n nincs párja teljes egészében. Egy pár év, vagy mondjuk évtized alatt, — hiszen még a festés sem egy emberöltőnek készült, — a gyertya, a tömjén fölszálló füstje és a tapadó por leboritja majd patinájával, és az újság, ragyogásában erős, kissé éles színeit letompitja. Az építtető püspök rendelkezése szerint Altomer Ferenc müncheni festő munkája a sok kép, mely a falakat és boltíveket betölti. Nehéz munka volt változatosságot hozni a sok egyforma keret belsejébe, de van is néhány remekbe sikerült csoportozat, néhány olyan kép, hogy szinte keressük álomképeinkben modeljét. Mikor e sorokat Írjuk, különösen sz. Cecíliának, ép az orgona fölé helyezett mása van lelkünk előtt. Annyi átszellemült gyöngédség, annyi tiszta elragadtatás száll le vonásaiból reánk, hogy alig tudunk megválni tőle. Komolyságával, tartalmi értékével, rajzának sike- rültségével megkap a főoltár fölött a kupola festménye is. Nagyasszonyunk megdicsőülését ábrázolja a kép, az ismert adatoknak s a stílusnak megfelelő, de egyéni ép azéit nem közönséges összeállításával van előttünk. Nem vadássza a hatást, de a helyhez illő hangulatot j föltétien megszerzi, s ez lévén célja, sikerült. — { Különben az a sok medaillon-formáju kép, mely a pilléreket össekötő négy széles ivén van elhelyezve, mind a Megváltó anyjának életéből — a bibliából vagy a hagyományból — ismert jelenetek ábrázolása. Ezekben pedig, különösen a csoportositában, valami újat alkotni közönségesebb tehetség, sőt a nagyobb is alig képes, de ezeknek itt kivitele mindenesetre vallásában, annak történeteiben odaadó lélekkel hivő embernek alkotásai, ki mig rajzolta vázlatait,-szívesen merült el az eszmébe, és mégis modern ismeretei visszatartották a túlságos eszményítéstől, s ha a jeleneteket csak képzelte is, természetből ismert alakok lebegtek előtte. Ez a lelki folyamat meglátszik különösen a stáció-képek során. S ha a sok között mégis akad el- rajzolás, vagy a meglévő világítás fölhasználásában való tévedés, — föl se tűnik. Szívesen fogja nézni a szem, melyet belső á iitat imádkozni biv ide, s a képeket, mint egy-egy uj elmélkedési anyagot tekinti csak. Van még a magyar legendáriumnak nyolc alakja a hajó két falán, fölöttük a stílusnak megfelelő mértani vonalakból összealkotott keretben az egyik oldalon a skapuláré, a másikon a rózsafüzér megalapításának legendája majdnem a tető alatt, a párkányok fölött; a kereszt-boldozaton angyalok a négy prófétával és ugyanannyi egyházatyával, a Nagyasszony koronázása körött pedig a négy évangelista, mindenik ismeretterjesztő jelvényével. Egyik festmény sem rontja a hangulatot, de ha az aranynyal pazaron betöltött öt oltárképet, továbbá a koius alatt lévő, és már említett, viasztemperában festett 14 stációt is figyelembe vesszük, elképzelhet jük, hogy kissé zsúfoltnak látszik a templom és ta- gadhatatlau, a véletlen kellemesen intézkedett, mikor a templom fölszentelés napját a püspök ép Mindenszentek ünnepére tette. Az pedig első tekintetre bizonyos, hogy a falfestmények jobban sikerültek, mint a más kézből eredő oltárképek. A főoltár fölött álló festmény pld. sz. János evangálistát ábrázolja, — övé a temvlom, ő védőszentje — kinek sz. Gyula pápa és sz. Ambrus püspök fölajánlják az uj építményt! Mivel pedig a levegőt a képről az arany teljesen kiszorította, a távlat elveszett, a fellegek között álló apostol egészen az előtérbe került, és igy, mig az eredeti fölheivezésben a rajz aránya a levegőben a távlat szerint bevált, most, a kivitelben ép a főalak nagyon is kicsiny a a két fölajánló másához. A mellékoltárok fölött álló szintén aranyos, bizánci hátterű, egyszerű dolgok. Hanem a templom berendezése mindenben dicséri azt, kire bízva volt. Fényes, gazdag és ami a legjobb benne, össz- hangos. ügy a fő, mint a — talán kissé sok — négy mellékoltár apró szobrocskáival, ereklyetartöival a famunka ügyes alkotásai, ép ilyen a hozzájuk teljesen illő szószék; továbbá az Ízléssel, gyöngéd színekkel befestett virágfüzéres va.-rács, mely a hajót a szentélytől elválasztja és mintegy folytatáskép fölmegy a szószékre is, mind, mind kedves műipari dolgok, a kényelmes faragott keményfa padsorokkal együtt. Az uj templom vagyonában mindenesetre a legelőkelőbb kelyet foglalja el az a kétezer kor. értékű gyönyörű szentségtarló (monstrantia), melylyel dr Lessenyei Ferenc prelátus gazdagítja a leltárt. S most a templom már át vau adva az egyházmegyei hatóságnak, ideiglenesen pedig a képzőintézet bennlakó tanárai tartják benne azon ájtalosságokat a közönségnek is, melyeket eddig a házi kápolnában végeztek a növendékek előtt. — A templom jövőjéről még nincs döntés. A bold, emlékezetű Hám János szerzeteseknek szánta, kik a környék katolikusságá- gának lelkipásztorai is lettek volna, és kolostoruk volna a mostani intézet, de mint hallottuk, még Haász Mihály két rendet is megkínált vele, egyik se fogadta el, mai rendeltetése pedig az épületnek üdvös úgy az egyháznak mint a magyarságnak. Illő és szükséges bővítéssel pedig mindenkorra megfelel itt a tanitó- nevelés vallásos nemzeti eszméjének szolgálatára. S ha az ilyen intéménynek van külön temploma, mely a jövőben a lelkipásztorkodás céljait is szolgálhatja, ' elég lesz léve az alapitó tervének, mert gondoskodása bizonnyal a hívekre irányult főkép, és állandó külső biztosítéka is a szellemnek, melynek e tanítóképzőben otthona van. INNEN-ONNAN. Ritka dolog ugyan, de a napokban mégis megtörtént: a kis vasút tele volt. A vonatnál annyian szálltak fel, hogy egy talpalatnyi hely nem maradt a kocsiban. Egyik elkeseredett utas, a kinek két szomszéd is állott a lábán, megjegyzi: — Ma talán az egész világ a kis vasúton utazik. Ráviccel a jobb lábán álló szomszéd: — Bizony legalább a félvilág leszállhatna. Ebben a pillanatban a vonat megáll a törvényszéki palota előtt s leszáll a vasútról egy feltűnően öltözötl, mosolygó hölgy. Egyik helybeli kávéház kassza-tündere volt. * Egyik helybeli fiatal fiskálisról beszélget egy nagyobb társaság. Általános a panasz, hogy máris sok a fiskális Szatmáron s kétségbeejtő, milyen gyorsan emelkedik a karfársak létszáma. Idestova több lesz már nálunk az ügyvéd, mint a kliens. Azt mondja a társaság egyik tagja: — Pedig meglássátok, ennek az uj ügyvédnek nagyon sok dolga lesz. — No ja, mondja a másik, ha vannak összeköttetései, ha lesz bankja, akkor megél. — Megélésről szó sincs, feleli az előbbi, de nagyon sok dolga lesz, mig fog egy klienst. * Apropos, uj ügyvéd! Városunk egyik szülötte, a ki azonban már régóta elpártolt tőlünk, a napokban tette le Budapesten az ügyvédi vizsgát. Dr. Varga Samu — ez a neve az újdonsült fiskálisnak, a ki a környéken telepszik meg — ügyvédségének második órájában kapott egy sürgönyt, üdvözlő sürgöny természetesen, mert azt bizonyára mindenki sejti, bogy nem jogi segélyt kérlek tőle. A sürgöny szövege a következő voit: »Dr. Varga ügyvéd Budapest. Nem féltjük többé a magyar igazságszolgáltatást s jogvédelmet. Szere'eltel és örömmel nézünk le annak legifjabb talpkövére. Kozma, Csemeghy, Szilágyi.« * Nagyban készül az inteliigentia a nőegylet szombati hangversenyére. Különös érdeklődést keltenek a többi közt a babavásár és az élőképek. Égy úri nő azt kérdi Dr. Herman Lipóttól, a »közismert családapá«-tól, hogy, gyermekei, a szintén közismert kis műkedvelők, részt vesznek-e valame lyik számban. Dr. Herman, a ki mióta vőlegény, szeret autf'schneidolni, emigy felel: — Kész portékát nem szállítok, de megrendeléseknek szívesen teszek eleget. Az úri nő férje, a ki maga is jót nevetett a szellemes mondáson, közbeszól : — Pardon, ügyvéd ur bizonyára jól tudja, hogy a kereskedelmi miniszter rendelete értelmében megrendelések gyűjtése tilos. H 1 R E K. Heti strófák. Egész világ kacag manap: Önön kacag dr. Plósz, Hogy ízlik a menlelmiben Önkegyednek főzött szósz? Igazságügyéi' korában Ön sok bűnöst befogott, De az örök igazság — hajh! Most önön is kifogott. Sokat vitt ön, de most ön jön A vádlottak padjára, Meglátja majd mi jól esik Egy ügyészi hadjára(t). BEHOZATAL Müller Zoltán Szatmár a főpostával szómban.-----3 ki'ó legfinomabb minőségű «ubakávét 9 koronáért szállít postán bérmentve. Jobb minőségű és olcsóbb mint bárhol. Kérjen részletes kávé árjegyzéket
