Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-04 / 88. szám
Szatmár, 1906. november 4. SZATMÁRNÉMETI. 2-ik oldal. elnöklő főjegyző megnyitván, röviden vázolta, hogy láthatatlan s nem egészen ismeretlen kezek úgy látszik folyton késleltetik a szatmár—mátészalkai vasút ügyének megvalósulását, és azt most is oly állapotba juttatták, hogy az ügyet, mint kellőleg elő nem készítettet, a megyei közgyűlés kénytelen volt a napirendről levenui. Felkéri Kelemen Samu or'-z. képviselőt, mint aki az ügyet behatóan ismeri, hogy szíveskedjék az értekezletet az ügy állsáról tájékoztatni. Kelemen Samu behotóan ismertette az ügynek előzményeit. A vármegye minteg 2 évvel ez előtt meg- szsvazott 200,000 korona hozzájárulást a vasút céljaira és ezen összeggel most már a vasútnak kiépítése teljesen biztosítottnak mutatkozik. A megyei közgyűlés azonban a megyei útadó alap terhére szavazta meg az összeget, és az akkori belügyminiszter a határozatnak a fedezeti alapra vonatkozó részét megsemmisítette, mert az útadó alapnak más lévün a rendeltetése, az vasúti célokra nem szolgálhat. A vármegye 1905. dec. 28-án tartott közgyüléséu újból tárggalta az ügyet és kimondotta, hogy a hozzájárulás öáázegét pótadónak kivejése utján szerzi be. Miufán azonban ehhez a rendkívüli pótadóhoz belügyminiszternek és pénzügyminiszterneh előleges felhatalmazása szükséges, utasi'otta alispánt, hogy a legközelebbi közgyűlésen az ügyet teljesen előkészítve újból megsemmisítette Kristóffy belügyminiszter és pedig azért, mert a megyegyüés az akkori politikai zavarok között a nagykárolyi gimnázium épületében tartatott meg. Időközben a békés állapotok helyre álltak, és a májusi rendes közgyűlés már Falussy Árpád főispán elnöklete alatt tartatott meg. Ettől fogva az ügy szerencsétlenül összekuszálódott. A megyegyülés t. i a helyett hogy egyszerűen megújította volna a regi határozató', ennek a teljesen befejezett vasútnak dolgát össsekapcsolta a nagvkároly—margitai egeszen kezdetleges állapotban levő vasútnak ügyével és mindkét vasútra együttesen tartván a pótadót kivetendőnek, ehhez képest hozott ismét elvi határozatot. Ez a határozat nagy megdob benést keltett Szatmár város körében, amire a főis- j pán úrral folytatott megbeszélések következtében ' Szatmár varos átiratot intézett a vármegyéhez, hogy ! az augusztus hóban tartott rendkívüli közgyülé-en az ekként összekapcsolt ügyeket válasszák szét egymás- | tói. A városnak ez a kérése azonban nem teljesedett, még pedig azért, mert a főispán ur az állandó választ- 1 mányban és a közgyűlésen is megnyugtatta az aggó- J dókat, hogy ő a határozatnak jóváhagyását mindkét | vasútra ki fogja eszközölni és ha azt a nagykároly— margitai vasútra ki nem eszközölhetné, gondoskodni fog arról, hogy a szatmár—mátészalkai vasútra vonatkozó határozat mindenesetre jóváhagyást nyerjen s illetőleg a pótadó kivetése ezen vasút céljaira engedélyeztessék. Ez a jóváhagyás azonban nem szereztetett he, sőt az aktákat a minisztériumhoz a vármegye föl sem terjesztette, ámbár képviselőnk kijelentett, hogy 6 egymaga is kész eljárni a szükséges miniszteri felhatalmazások megszerzéséhez. Miután törvényszerű pótadó kivetésére vonatkozó határozatot csak rendes kösgyülésen lehet hozni, ez a rendes közgyűlés csak jövő év májusban fog tartatni, a vasutink ügye legalább is egy félévre el van odázva, ha ugyan a vállalkozó május végén, amikor legdrágább a munkabér, hajlandó lesz a vasútépítéshez hozzá fogni. Indítványa oda terjed, hogy az értekezlet keresse meg a főispán urat, hogy az aktákat a minisztériumhoz haladék nélkül terjessze fel, a szükséges felhatalraa; ások iránti megkereséseket szintén küldje fel és amennyiben as illetékes minisztériumok a megyének a felha- hatalmazást a pótadó kivetéséhez megadják, a város előlegezze a megye helyett a 200,000 koronát addig, amig a megye a májusi közgyűlésen ez iránt határozatot hoz Különben közölte, hogy a főispánnal telefonon értekezett és a főispán sajnálkozását fejezte ki, hogy a megyei alispáni hivatal az ő akarata ellenére az aktákat nem terjesztette fel. Ezután dr. Vajai Károly tiszti ügyész fejtette ki, hogy ebben a kérdésben nem engedhetjük magunkat ily intrikákkal lefőzni; tel jesen magáévá teszi Kelemen S. indítványát az/.al, hogy a szükséges határozatott már a legközelebbi városi közgyűlés hozza meg Értekezlet egyhangúlag magáévá tettá a felvetett indítványokat. A magunk részéről kiemeljük, hogy Falussy Árpád főispán ur becsületbeli kötelezettségének tartjuk azt, hogy ez a kérdés, a melyre nézve ő a varos közgyűlésének a leghatározottabb Ígéretét tette, mihamarabb megfelelően oldassék meg mert annyi bizonyos, hogy városunknak közvéleményét ez a sajátságos huza-vona joggal keseríti. Gyászol a majtényi róna. Szalmár-Németi, nov. 4. Harangok zúgása, zsolozsmák zsongása, tárogatók bus búcsúztatója, rikoltó riadója, hangzani még nem szűntek meg egészen ! Bánatos könnyeink medrétől nedves még arcunk, fájdalmas sóhajainktól emelkedik még á keblünk 1 De csodálatos! A bánat könnyei, a fájdalom e sóhajai nem a szomorú elmúlás kétségbeesésének, nem az óriási veszteség keservének az eredménye, hanem a sok százados szenvedés, elnyomott keserű panasz, visszatartott átok gátját tépett, rohadó hullámú folyójai. Aztán megnyugodtunk. És temettünk. És amikor temettünk, akkor már nem a fájdalom könnyeit hullattuk a megdicsőült hamvakat magőban foglaló szent koporsóra, hanem, mint mikor nyári zivatar után az ég pereme tisztulni kezd s megjelen a sokszínű szivárvány, a sürü fellegeket áttöri a ragyogó napnak egy engesztelő sugara, úgy csillámlott keresztül zokogó fájdalmunkon, keserű bánatunkon az öröm, egy rég óhajtott, egy féltékenyen remélt egy ezrek által, két századoa által hazasirt édes-hus viszontlátás kesergő öröme, síró vigadása. A gazdag csillogó drága köveit, a szegény ragyogó könnyeit hozta el egy világ bámulatára méltó keretéül a Nagy Fejedelem temetéséhez és e nagy napon széles Magyaroszágnak csak egyetlen pontja volt komor, sötét, gyászos. A majtényi síkon, a végzetes szatmári béke emlékére emelt kőoszlopot egy fekete lepel takarja. Azon a napon, a melyen a megdicsőült Fejedelem hamvai az Ország határát elérték, hogyan, mikép, — nem ludni — odakerült a gyászlepel az emlékkőre és ott lengeti azt a bus, őszi szél. A képzelet sokszor bizarr és épen ezért sokszor érdekes. Elmondjuk, mit tart a hirtelen termett szájhagyomány a lepel történetéül. A szatmári béke megkötésénél szerepelt egy 1 nagynevű főur, a ki a többivel egyült közvetlen oka volt annak, hogy a béke Rákóczi nélkül, sőt annak tiltakozása ellenére megköttessék. E főur akkortájt megkapta jutalmát. A hatalomtól csengő aranyakban, a nemzettől elfojtott komor átokban. Az átok nem fogott. És jó, hogy nem fogott. A nagynevű főur sok tagú családott hagyott hátra, a nagy nevet ma is sokan viselik. És ma büszkén 1 A fényes nevet viselő család senior.i egyike volt a most megvívott nemzeti küzdelem gyönyörű drámájában a legnemesebb, legöuzetlenebb védőharcosoknak. A családnak van egy ifjú hölgy-tagja. Ezt tette meg a fáma e titokzatos esemény, a majtényi lepel történetének központjává. A lelkes, ifjú, főúri honleány, a kinek keblében a legintransingensebb hazaszeretet szent tüze lobog, elragadtatva a nemzet mostani általános közérzületétől, belátta eltévelyedett ősének végzetes hibáját, engesztelő áldozatképen a Nagy Fejedelem imádott emléke iránt, fekete gyászlepellel vonta be a nagy tévedés e felkiáltó jelét, hogy engesztelésre bírja a nemzetet. Rég siratott Dicsőült Atyánk eljutott végre a hazai földbe, hogy hosszú hontalanságának keserveit itt kipihenje, a nemzet egy jól teljesített munka megelégedett nyugalmát élvezi — és mialatt a majtényi síkon fekete leplet lenget a bus őszi szél, — a tompa átok, keserű panasz elhallgat, a nemzet lelke megnyugszik és megbocsát a vétkes ős bűneiért vezeklő unokának. Búr. INNEN-0NNAN. A ref. nagytemplom előtt mennek el Varga Péter tunyogi gazdaember és hűséges élete párja. Most, hogy a templom előtti téren a fák elvesztették sürü lombjukat, feltűnőbben emelkedik ki az ott álló szobor. A házaspár megáll és bámulja. Ugyan kié lehet ? Megkérdeznek egy arra menő alakot. — Ugyan, instálom, kié ott az az állapót ? — A Kölcseyé. — Ó, ó, szörnyüködik Erzsi néni, de nagy gazda az a mi urunk, még itt is van neki vagyona. ♦ Egy II. osztályú fülkébén együtt utaznak 2 fő városi utazó, egy végrehajtó, 2 jogász és még 1—2 ur a Szatmárról Sziget felé haladó gyorsvonaton. Az egyik utazó, ki a vidéken nem ismerős, mi kor a Mikola és Halmi közti folyó hidján keresztül robognak, megszólítja az egyik jogászt: — Miféle folyó ez, kérem ? — Ez: a Túr. Rövid pausa és megszólal a jogász: — Igen kérem, csakhogy, ha vissza felé fog utazni kegyed, már nem igy fogják hívni. áttérhetünk a késés megbüntetésére. Az pedig a következő : Mindenekelőtt leül ide mellém az ottoinánra, az után pedig el fogja mondani, hogy miért olyan rossz- 1 kedvű mostanában ? — Magát valami bántja. Lássa, már a mint belépett, rögtön észrevettem, hogy nem olyan vidám, mint rendesen. — óh dehogy, — mondá Radnay, — nincs nekem semmi bajom. Én mindig egyforma vagyok. — De Ervin! — hát miért tagadja? Hiszen nekem csak megmondhatja 1 No, szépen, beszéljen ! — Ne kérdezze, kedves Helén, úgy sem fogom megmondani. — De miért nem ? — Nem édesem — ezt nem mondhatom meg magának, de meg nincs rá időnk sem, hogy elmondjam, mennem kell. Meg azután a férje is jöhet minden percben. — Nem Ervin, addig nem engedem, mig el nem mondja, — szólt az asszony átfogva a Radnav nyakát, — Steiner úgyis csak a 11 órás gyorssal jön meg és igy idő is van. — Tehát legyen, — mondá Radnay, — ha épen annyira akarja tudnii elmondhatom. Azért vagyok ilyen lehangolt, mert úgy lehet, hogy ma vagyunk utóljára együtt: — Mit mond?! — Azt édes Helén, hogy ez az utolsó este, a mit együtt töltünk. Holnap déli 12 órakor egy Rad- nayval kevesebb lesz az élők sorában. — De édes Ervin! az istenért, maga kétségbe éji ongemet. Maga — nem! rettenetes. Édes, egyetlen Ervinem ! — Lassa, kedves Helénem — no ne legyen ilyen izgatott ! Akkor nem mondok tovább semmit. — Az Istenért Ervin, — mindent, — mindent akarok tudni, — beszéljen 1 — Ha szépen, nyugodtan fog viselkedni, — tehát : Tudja, hogy a szüleimmel meglehetősen feszült viszonyban vagyok. Ők azt követelik, hogy menjek le haza gazdálkodni, én pedig ezt nem teszem maga miatt. En maga nélkül nem tudok élni. De még mielőtt magával megismerkedtem, keletkezett egy becsületbeli tartozásom, a miről azt hittem, hogy a szüleim, a kik azt játszva tehetnék, szó nélkül fogják rendezni. Ők azonban épen az előbb említett okból ezt kereken megtagadták. Az egész ostobaság 2000 forint, de én elhanyagoltam a dolgot, moit holnap délben lejár a határidő és akkor — mindennek vége. — Óh, maga rossz gyermek, hát csak ennyi az egész — és maga e miatt igy rám ijjesztett. Szégyelje magát, hogy ilyen haszontalan. Hiszen adok én magának 2000 forintot és készen van az egész. — Nem Helén, — az lehetetlen. Ezt én nem fogadhatom el. — De gyermek, el kell fogadnia. — Lehetetlen. — No, ne gyermekeskedjen, hiszen én csak kölcsön adom, majd a mikor lesz magának, megadja. — De Helén __ — Semmi »de«, ha csak egy kissé is szeret en- gemet, akkor engedelmeskedik nekem. — Ha maga parancsolja . . . Ezek után még vagy egy fél óráig szórakoztatta a molett Steinernét Radnay, azután pedig zsebében a kétezer pengővel, benézett egy kissé az orfeumba, a hol is három kifogástalanul öltözött kaszinói tag és egygyel több hölgyike társaságában reggeli hat óráig ártatlan örömöket élvezett. Közben szó esett arról-is, hogy a jelen levő urak egyikét nem provokáltatta valaki, holott az egy meglehetősen kétértelmű bókot mondott az illetőnek. Radnay gúnyosan mosolygoit az eset felett, — majd megjegyezte, hogy lesz arra gondja, hogy az ilyen lehetetlen jellemű alakoktól minél előbb megtisztuljon a kaszinó. Bakó Béla. BEHOZATAL Müller Zoltán Szatmár a főpost&val szemben. 3 kiló legfinomabb minőségű Cubakávét 9 koronáért szállít postán bérmentve. Jobb minőségű és olcsóbb mint bárhol. Kérjen részletes kávé árjegyzéket
