Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-10-17 / 83. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATM ÁR-NÉNI ETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Fószerkesztó : Felelős szerkesztő : Or. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10.-----' Telefon-szám 80. ===== Mi ndennemű dijak Szatniár&n, a kiadóhivatalban fizetendők. Csak egy virágszálat! Ajánlva minden jó szívnek. — Irta: Hevosl J ó s x e f. — Csak egy virágszálat! Ezzel a kérelemmel kopogtat be a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a kegyelet ünnepe előtt sok magyar hajlékba, a hol szeretet és irgalom lakozik. Egy virágszálat kér abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára akarunk tenni a temetők ünnepén. Kéri ezt a virágszálat annak a halottnak kegyeletes emlékére, a kitől a virágszálat elvonjuk. És kéri ezt a virágszálat a legborzalmasabb betegség ellen való küzdelemre. 79,723 ember halt meg a múlt esztendőben tüvővészben. Java olyan korban, mikor kenyeret keresett; java olyan korban, mikor özvegyeket és árvákat hagyott. Ha a társadalom megértené a kegyelet legszebb tanúsítását célzó segélykiáltást és tényleg minden koszorúból csak egy virágszálat elvonnának azoknak a biztos halálból való kiragadására, a kiket az idején alkalmazott gyógyítással meg lehet menteni, a tüdővész nem lenne az a borzalmas nemzeti csapás, a mi ma. Szeretnénk a lelkesítésnek legmesszebb hangzó harsonájába fújni. Szeretnénk, ha hírlapírói toliunk, melyet egy mélyen átérzett igaz érzés vezet, fölrázná a társadalmat, hogy még ilyen jelszó nem hangzott el hazánkban, hogy ezt a jelszót meg kell érteni, a melyért mindenkinek legyen bár javakban gazdag, legyen bár szegény, imádja Istenét bármiként, — lelkesednie kell. Annak a jelszónak, mely csak egy virágszálat kér a tüdőbetegek megmentésére, el kell foglalnia százezrek szivét. A baj oly rettenetes, a segítség oly nagy anyagi erőt föltételez, hogy célt csak akkor érhetünk el; ha millió sir koszorújából ajánltuk föl a virágszálat, ha millió síron egy mécscsel kevesebbet gyújtottunk föl s ez az egy virágszál ez az egy mécses a tüdőbetegek gyógyítására ömlik mind. A Jószef Kir. Herceg Szanatórium Egyesület most építi első népszanatoriumát. Száz beteget fognak az ország minden tájáról a jövő év március havától fölvenni s mivel a szanatóriumi kezelés három hónapot igényel, már ebben az első népszanatoriumban évenként négyszáz veszendő, halállal eljegyzett embert fognak megmenteni. De ha millió siron hiányozni fogna az az egy virágszál (a mely hiány pedig legjobban tanúsítaná kegyeletünket) akkor már nemcsak az első népszanatorium még hiányzó tőkéje volna együtt, de már tavaszszal uj gyó- gyitóházakat lehetne tervezni és építeni rövidesen, csak a társadalomba menjen bele élő hitként az egy virágszál fölajánlásának poetikus eszméje, minden vidéknek megépítheti az agilis egyesület a maga népszanatoriumát. Ha meggondoljuk, hogy már az első népszanatoriumban minden vidékről fognak fölvenni betegeket, tehát tőlünk is, akkor az irgalomadományokat nem fogják megtagadni. Vezessen minden embert az a gondolat, hogy a maga adományával hozzájárul emberek életének megmentéséhez. Hogy idején alkalmazott szakszerű gyógyítással a tüdőbetegség gyógyítható, azt Németország példája igazolja, a hol szanatóriumok létesítése óta 25 százalékkal kevesebb a tüdőbetegek halálozása. Nincs helye annak a fatális közönynek, melylyel a szörnyű veszedelem pusztítását nézzük. Mennyi könny, mennyi gyász van azokért, a kiket e kór elsorvasztott; menynyit meg lehetett volna menteni azok közül, a kiket gyászolunk. Nyissa meg szivét mindenki kegyeletének s ne sajnálja azt az egy virágszálat s azt az egy mécset a veszendő emberekért való nemes fölbuzdulása lesz az az égbeszálló ima, mely bevezekli minden földi boldogságunkat. Meggyászolt halottunk ott fönn a magasban kedvesen veszi majd áldozatunkat. A kegyelet koszorújából a tüdőbetegeknek fölajánlott hiányzó virágszálat találja legszebbnek, mert áldást, boldogságot fakaszt, mely könnyet törül le az árvaságnak, az elhagyottságnak keserű könnyeit. Az első népszanatorium Gyulán a Lugos- szerü erdőben épül. Előbb a helyet orvosi szemontból Kuthy Dezső dr., az Erzsébet-szanatorium igazgató-főorvosa és Tauszk Ferencz dr. egyetemi tanár urak megtekintették és a célra alkalmasnak találtak. A szanatórium 700,000 korona költséggel épül, a higiénia legnagyobb követelése szerint. A terveket a genialis és annyira gyászolt tervező, Czigler Győző készítette s a szakemberek tetszését annál inkább megnyerte, mert a férfi és női betegek külön helyeztettek el. Az T A R C A. Bünbe-esés. Irta: Dénes Sándor. János pap, a vidéki kis falu plébánosa, a szent- életű, puritánlelkü fiatal ember hóna alá vett három szent könyvet és lesétált a plébánia kertjébe. Olvasgatni, elmélkedni a szent könyvek szent tartalma fölött. A mint leért egy szép, gyepes helyre, leheve- redett a puha, zöld fűbe, a napfénynyel kacéron játszadozó színes virágok közé. Nyár volt, forró kánikula. A buja, selymes gyepszőnyeg sűrű szálai közt pajzán, piros hátú bogárkák kergették egymást. A levegőben szénaillat terjengett, az ide-oda hajlongó virágszálak csalták-csalogtatták a himes szárnyú, tarka pillankókat. A kerti fák halkan suttogtak, rejtelmes, kéjes dalokat. Az az éltető, buja nyári nap volt, melynek kellemes hatását mindenki érezte, a ki ilyenkoi suttogó fák alatt, dús fűben heverészett A vér lázba jön tőle, kéjes, szerelmi tűz fogja el az embert, a kinek kedve volna csókokkal hinteni tele a napfényes forró levegőt. János pap mindebből semmit sem érzett. Lelke be volt zárva a bűnös gondolatok előtt. Szerelme Jézusé volt, Szüz-Máriáé. Lelkének tisztasága elnyomta testének bűnös vágyait, ő, a Id a nőt csak a gyóntatószékből ösmerte, nem érzett vágyakat színes pillangók, tarkahátu bogarak, színes virágok láttára. Utálattal nézte őket s lelke felemelkedett Istenéhez, a magasba. Elővette a jámbor könyveket és olvasgatva elmélkedett. Szent emberek szentmondásai felülemelték a földi dolgokon. Nem látott, nem érzett maga körül semmit, a mi hétköznapi, emberi, — társalgott a földöntuliakkal. Olvasta, a mint Írva vagyon Lukács evangéliumának 15. részében, annak hetedik versében : »Mondom néktek, hogy ilyen módon öröm lészen mennyben egy megtérő bűnös emberen, nagyobb, hogy- nem kilencvenkilenc igazakon, kik nem szűkölködnek megtérés nélkül.« Ennél a részénél a szent mondásoknak megállóit János pap. Először történt vele életében, hogy vita kelt szivében a bölcs mondásokkal szemben. Először esett meg, hogy lelke nem nyugodott bele a vallás bölcsességébe, hanem elmélkedését hitvány, földiekhez méltó gondolatok zavartak. Egy pillanatra a vallásos férfiúból csak ember | lett. Közönséges, bűnös lelkű, tüzelő vérű fiatal : ember. Sajnálkozás kelt lelkében az önmegtartózta- j tásban eltöltött évek után és az ördög, a természet : ördöge rut kisértéseket követett el vele. Emberré ; lett, közönséges földi halandóvá és okoskodott. Mert mit ér — gondolá — a tiszta, erkölcsös, j szűzi él A, mit ér a vallásban való hit, mit a rut ! földi bűnök megvetése, ha eg/ elkárhozott lélek megtérése kedvesebb az Urnák. János pap letette a szent könyvet és gondolkodva nézett maga elé. Fejét az egymást ölelgető fűszálak fölé hajtotta, úgy gondolkozott. Életében először: bűnös dolgokról. Szerelemről, csókról, forró ölelésről. Szemei előtt nők, sugártermetü, pirosajku, tüzes szemű nők jártak buja táncot. János papnak, a szentéletünek fejébe szökött a vére. Melege volt, izzadt. Kitárta karját, ölelésre vágyott. A kép lassanként eltűnt szemei elől. Csupán egy nő állott előtte, mintha repüine, lebegne a suttogó fák szellős árnyékában. Fehér bőrű, szőke hajú asszony. Kék szemét nem vette le a papról, nézett merően reá, a leikébe azon keresztül. Pici piros szája bűnös csókra hívogatott. Karjait, márványbőrü, fehér, telt karjait a levegőbe emelgette s apró, kék-eres kezének rózsaszínű ujjaival csábítva integetett. Telt keble egy soha nem látott világot tárt fel János pap előtt. A férfi — nem a szentéletű János pap többé — láztól, ösmeretlen tüztől égve ugrott fel. Megbotlott a földön heverő szent könyvekben. Nagyot rúgott rajtuk, hogy lapjaik szerte-széjjel röpködtek. A pap lázasan rohant a nő felé. Az asszony nádszáltermete ingerlőén hajolt jobbra-balra a levegőben s mint a bárányfelhő az égen, imbolygott, haladt a férfi előtt. Mezőn, réten, szántáson keresztül. A férfi utánna. Utszéli tövis, kihajló faág belekapaszkodott lebegő reverendájába, de ő mivel sem törődve, ment a látójoó László óra- és -------ék sn5er*Ü25letét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szláfik Zsigmond úr üzlete mellé USL helyeztem át, | Jo<í utódai
