Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-08-15 / 65. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. augusztus 15. Szerda 65. szám. MATMÁR-N FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP, A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATAt MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. Felelős szerkesztő: Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. 1 —:—:—— Telefon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmarcn, a kiadóhivatalban fizetendők. Berukkolás. Az újoncok bevonulása megkezdődött. A kaszárnyák világa megváltozik. Ahol a legnagyobb fegyelem és legnagyobb rend jelentette az intézmény életképességét, a katonaságnál két év óta minden felfordult állapotban volt. Hiányoztak az újoncok s emiatt az egész rendszer meg volt akadva. Elmaradt előbb egy évjárat, azután a második. A számbeli hiányt igyekeztek tartalékosokkal és póttartalékosokkal kiegészíteni, de ez inkább csak látszólagos pótlás volt. A hadvezetőség nagyon jól tudta, hogy eképen a hadsereg létszámáról nem lehet gondoskodni és hogy a tartalékosok és póttartalékosok bevonulása dacára a hadsereg nem teljes. De máskülönben sem vehették semmi hasz- uát a tartalékosoknak. A gyakorlatokat a minimumra redukálták, nehogy zúgolódjanak. A rendes legénységgel is igen csínján bántak. Még óvatosabban és gyöngébben azokkal, akiket a szokásos időntul ben tartottak. Onnan is keletkezett ez az állapot, hogy — mi tűrés-tagadás — bizony a kaszárnyákba már az utóbbi esztendőkben a legénységgel együtt bevonult a politika is. Tudták már a bentleyők, hogy miért nincs újonc. Tudták, hogy a nemzeti követelményekért való küzdelem akasztotta meg a sorozást. Tudták, hogy künt azért harcolnak, hogy a magyar fiú a kaszárnyában is magyar maradhasson. Lelkesedtek a küntlevőkért. Az ő lelkesedésük áthúzta mindazoknak a számítását, akik azt hitték, hogy a kaszárnyákban amiatt keletkezik zúgolódás, hogy miért nem jönnek felváltani őket az újoncok. Ellenkezőleg a kaszárnyabeliek azokra haragudtak, akik mint önként je- jelentkezők bevonultak, holott a nemzet ügyének akkor tettek volna szolgálatot, hogyha otthon maradtak volna. Ezek az időközben be- vonulók leginkább oláhok és szászok voltak. Egy-egy helyen helyen még a tisztek sem titkolhatták el, hogy boszankodnak miattuk. Az ilyen újoncoknak sem vették sok hasznát. Ezenkívül pedig a leghitványabbja volt a katonaanyagnak az időközben bevonultak csoportja és igen alaposan lehetett konstatálni, hogy nem az oláh és a szász alkotja a hadsereg erejét s hogyha a magyar fiuk hiányoznának, bizony a többivel nem sokra megy az ármádia. Most uj élet tér vissza. A tiszteknek is lesz foglalatosságuk; be kell tanitaniokaz újoncokat. Mozgás, elevenség, friss kedv van a szürke falak között. Az újoncok láttára felvidul a többi is. Talán azt hiszi, hogy most már győzni fog a magyar. Valami logika van ebben a hitben, miután ott belül tudják legjobban, hogy a kaszárnyákat nem fogják ismét olyan állapotba juttatni, mint eddig voltak. Kívül szintén tudják ezt. De még inkább a hadvezetőségnél a generálisok, az udvarnál a főhercegek és a legfőbb hadúr különböző diplomata tanácsadói, akik rettegnek a gondolattól, hogy valamely komplikáció esetén a monarchia hadserege szervezetlenül, fegyelmezetlenül, csonka létszámmal képviselje a nagyhatalmat. Mindenki reménykedhetik abban, hogyha újabb küzdelemre kerül a sor, ezek az urak engedni fognak. Sőt az újoncok mostani kiképzésénél már kell hogy valami nyoma legyen az átmeneti állapot előkészítésének. Már a szolgálatban nagyobb tér jut a magyar nyelvnek. A közvetlen érintkezésnek ott, a hol a legénység nagyobb része magyar, okvetlen magyarnak kell lennie. A tiszteknek pedig ilyen helyen meg kell tanulniok magyarul, hogyha esetleg nem tudnának. A mindennapi életben is tapasztalhatjuk a nálunk állomásozó idegen tisztek igyekezetét. Vendéglőkben, kávéházakban halljuk, hogy a tisztek a pincérekkel is gyakorolják a magyar nyelvet. Ök tudják, hogy a jövőben itt nincs számukra hely, ha nem tudnak magyarul Visszatérve tárgyunkhoz, arra a kérdésre kell felelnünk, hogy a kaszárnyákban mikor áll helyre teljesen a normális rend? Azt hisz- szük, hogy ezt november végére lehet várni. Arra az időre már az idei másodszori sorozáson bevált legénység is bevonulván, kiképzésre kerül. Egyúttal ugyanakkor már a hadügyminisztérium is sokkal elégedettebb lesz a helyzettel. Tudniillik őszre már a hadügyi kormány rendkívüli követelései Is ki lesznek elégítve. A rendkívüli hitel fedezéséről külön törvényjavaslattal gondoskodik az osztrák kormány s Wekerle Sándor miniszterelnök is megígérte, hogy a rendkívüli hitel hátralevő részét, az őszi delegáció ülésezése után a képviselőházban a költségvetéssel kapcsolatosan megszavaztatja. T A R C A. Komor rímek. Irta: VrhUaky. Tedd homlokomra fehér kezedet, ügy még nem érzem, hogy már itt az este Moh födi még s virág a szírieket És koszorú simul a sírkeresztre. Ha jő az ősz majd, buba. ködbe veszve — Tedd homlokomra fehér kezedet, ügy még nem érzem, hogy már itt az este. Úgy, úgy megyünk le a hegyoldalon . . . Nem rózsa, csak borostyán nyúl elébed. Nem csalogánydal többé a dalom, Csak tört sirám . . . Te, ah, tán meg sem érted. Rád kéjt is, rám csak kint hozott az élet . . . Most úgy megyünk le a hegyoldalon — Nem rózsa, csak borostyán nyúl elébed. Ha rég elhervadt minden rózsa már, A borostyán a sirt zöld díszbe vonja; Oh, mielőtt setét lesz a határ, Hadd forrjon ajkam még a homlokodra . . . E csók békét lop s üdvöt bánatomba . . . Ha rég elhervadt minden rózsa már, A borostyán a sirt zöld díszbe vonja. Tedd homlokomra fehér kezedet! Úgy még nem érzem, hogy már itt az este. Ne is kérdezd, utunk hová vezet, Végét ne bánd, ha közel van, ha messze! Üdvét szivem mindig nálad kereste . . . Tedd homlokomra fehér kezedet Úgy még nem érzem, hogy már itt az este. A vidéki szinházak. A vidéki szinházak úgyszólván válság előtt állanak. A vidéki színészet ügyén nem segített a kerületi rendszer, nem segített a színigazgatói engedélyek korlátozása, s nem segített az sem, hogy a kormány valamivel fölemelte a vidéki szinházak államsegélyét. A vidéki szinházak közönségének folyvást fokozódó igényeivel nem tudhatnak immár tovább lépést tartani a vidék színigazgatói s ez okozza, hogy egymásután hallunk arról, hogy ösmert nevű, régóta működő s ügyes szinigazgatók anyagi válság előtt állatiak. A vidéki közönség igénye ugyanis «gyre fokozódik. A főváros versengő színházait tekintik s azoknak mértékéhez mérik a maguk követeléseit. A közönség igen sokat kíván; az igazgatók igyekeznek sokat adni, de eleget sohasem adhatnak: ez a közönségnél élégületlenséget okoz, holott az igazgatók ugyanakkor anyagi zavarokkal küzdenek. A magyar színészet az utolsó tiz esztendőben nagy alakuláson ment át. A színpadi technika is sokat haladt; rövid idő alatt egészen átalakult. A színészek fizetése ötszöröse, tízszeressé lett a tiz év előttieknek. A versenyt ma már a fővárosi szinházak sem igen győzik. Hol a Magyar színház, hol a Népszínház anyagi válsága bukkant elő, hol a Nemzeti színház, hol az Operaház szubvencióját kellet emelni. A fővárosi színészet azonban sokkal jobban tud megállani a viharokkal szemben; a helyárak tizszerte magasabbak, mint a vidéken, a nézőtér is nagyobb, egy darabot ötvenszer is lehet adni, a színészek és díszletek pedig nem sokkal drágábbak. A vidéki igazgatók helyzete azonban már válságos. A nagyobb színházi városok Szeged, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Kassa, Pécs, Temesvár, Debrecen, Pozsony közönsége megköveteli, hogy az igazgató a fővárosi újdonságok legtöbbjét bemutassa hasonló szép díszletekkel, hasonló jó rendezéssel, kitűnő előadásban, elsőrendű szereplőkkel. Mindezt megköveAz idény előre haladottsága férfi szöveteket Kiváló miatt a raktáramon levő összes nyári és őszi mélyen leszálitott árakban bocsátom a m. t. vevőközönség rendelkezésére, a miről mindenki szemé- ~ lyesen is meggyőződhetik. tisztelettel S ék. m u e 1 Ignác* posztőkereskedő ZZZI Szatmár. Deák-tér. (Fehér-ház.) —
