Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-08-15 / 65. szám
SZ A TMÁR-NÉMETI. Szatmáf, 1906. augusztus 15. 2-ik oldal. A katonai létszám fölemeléséről ez idő- szerint nincs szó és ősszel sem lesz szó. Csak elmélkedhetik felőle Pilreich és pengetheti Je- kelfalussy. Létszámemelés addig nincs, amíg a nemzeti kivánalmak nem tisztázódnak, De véderő reform sincs addig. Kétéves katonai szolgálat sincs. Egy szóval az egész rendkívüli hitelt a hadügyi kormány arra használhatja fel, hogy a hadsereget a mai keretben erősítse meg. Ama hadügyi reformoktól, amelyek a nemzeti kívánalmakkal kapcsolatosak sok választ el bennünket. Valamint még a katonai büntető bíráskodás reformját is, amit oly hosszú idő óta oly sokszor megígértek, hiába várjuk addig, amig valamely uj egyezség nem keletkezik. A régi kilences bizottság pontozatai is megakadtak a változó idők forgandó kerekén. De nem szabad lemondanunk a reményről, hogy arra az időre, amikor a most bevonult újoncok kikerülnek a kaszárnyákból, már meg lesz a védő reform, a katonai büntető eljárás reformja, a kétéves katonai szolgálat és megtörténik a nemzeti követeléseknek oly mértékű érvényesítése, amennyi a hatvanhetes törvény szerint jogos és minden komoly katonai felfogás szerint is célszerű. Mert azt folyton-folyvást szem előtt kell tartani, hogy a hadseregnek a megerősítését leginkább azt mozdítja elő, ha a magyar szellem érvényesülésének minél nagyobb tért nyitnak. (P.) Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága hétfőn délután 3 órakor rendes havi közgyűlést tartott, Falussy Árpád főispán elnökletével. A közgyűlés igen népes volt, amit főként két körülménynek tulajdoníthatni. Az egyik az, hogy köztudomású lévén előzőleg, hogy a főispán elnököl, ennélfogva nem egy bizottsági tagot érdekelt, vájjon a nagykárolyi törvényszék dolgában fog-e nyilatkozni a főispán. A másik, hogy ezeu a közgyűlésen kellett betölteni a Berky István elhalálozásával megüresedett II. osztályú rendőrségi irnoki állást. A főispán megnyitván a közgyűlést, felolvastatott a polgármester havi jelentése. A jelentés fölemlíti, hogy a polgármesternek a nagykárolyi törvényszék dolgát eddigelé nem volt alkalma tanulmányozni, mert szabadságon volt; legközelebb azonban kimerítő jelentést fog tenni a közgyűlésnek az ügy mibenállásáról. Mindazáltal konstatálja, hogy az ez ügyben városunkban megindult ellenmozgalom a legjobb kezekben van. — Jelentette továbbá a polgármester, hogy a kormány egy évre még meghosszabbította a Szatmár—mátészalkai vasút építési engedélyét. A turvölgyi vasútnak bejárása aug. 28-ára tűzetett ki. A faiskola és a dohány beváltó hivatalok már legközelebb építtetni fognak. A polgármesteri jelentéshez dr Kelemen Samu szólott hozzá és indítványozta, hogy a városi közgyűlés írjon át Szatmár vármegyéhez, hogy a mátészalkai vasút ügyét a megye már szept. 6 iki közgyűlésén vegye tárgyalás alá s önállóan adja meg a szükséges fedezetet, mert a Szatmár—mátészalkai vasút ügyét igen késlelteti és káros reá az, ha együtt nyerne elintézést a Nagykároly—margittai vasúttal, amely még nincs annyira előkészítve mint a Szatmár— mátészalkai. A közgyűlés Kelemen indítványát elfogadta. Ezután a főispán tett érdekes kijelentéseket a nagykárolyi törvényszék kérdésében. — A múltkori városi közgyűlésen dr Kereszt- szeghy Lajos biz. tag meginierpeilálta a polgármestert a nagykárolyi törvényszék ügyében, — kezdte beszédét a főispán. Ő, ha itt lett volna, azonnal felelt volna e kérdésre; azonban sajnálatára akadályozva volt az elnöklésben. Ha a közgyűlés megengedi, a polgármesterhez intézett interpellációra ő adja meg a választ. Bizonyára tudja a bizottsági tagok nagy része, hogy két évvel ezelőtt Szatmárvármegye törvényhatósága egy határozatot hozott Nagy László akkori alispán elnökletével a nagykárolyi törvényszék visszaállítása iránt. És pedig tekintettel arra, hogy a törvényszékek fölállítása ideén Nagykároly törvényszéket kapott, amely azonban később Szatmárnémeti városába áttétetett, Nagykároly városa, jobban mondva Szatmárvármegye — hivatkozva arra, hogy Nagykárolynak régebben törvényszéke volt — elhatározta, hogy kérni fogja az igazságügyi kormányt, hogy állítsa azt vissza. Azonban ez a kérelem nem lett továbbítva, mert olyan válságos viszonyok jöttek a a politikai életben, amelyek e kérdés felvetésére nem voltak alkalmasak. Most az uj éra beköszönése illetőleg a koalíciós minisztérium kinevezése után Nagykároly városában jónak látták e kérdést ismét fölvetni, és pedig olyan módon, hogy Nagykárolyban egyik- másik helyi lap fölemlítette a dolgot, figyelmeztetve a megyei törvényhatóságot, hogy ekkor és ekkor ilyen határozat hozatott, jó lenne e határozat értelmében eljárni. A hírlapi közleményeket egy magántanácskozás követte. Ennek a tanácskozásnak — a mely nem volt hivatalos jellegű — lefolyásáról egy kis kommüniké ment a „Magyarországához,amelyben egy naiv iró ur azt irta, hogy Falussy Árpád főispán és gróf Károlyi István orsz. képviselő vezetésével nagyobb deputáció megy a nagykárolyi törvényszék mielőbbi visszaállítása érdekében az igazságügyminiszterhez Úgy látszik, ez adta meg az okot Keresztszeghy Lajosnak fölszó!alására. Ki kell jelentenie, hogy a „Magyarország“-ban megjelent közlés alappal nem bir. ő csak magánúton értesült arról, hogy Debreceni István, nagykárolyi polgármester egy értekezleten tárgyalta e krrdést és kívánta a szóban forgó vármegyei határozat végrehajtását. Természetesnek fogja azonban mindenki találni, ha egy város mindent igyekszik megtenni a maga érdekében; s amint joggal elvárhatja Szatmár minden polgára városának vezetőitől, hogy a város érdekében minden lehetőt megtegyenek, úgy elvárhatják azt a nagykárolyiak is saját polgármesterüktől. Azonban ő—Szatmár vármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város főispánja, bármennyire örvend is úgy Szatmárnémeti mint Nagykároly fejlődésének, mégis érdeklődése és szere- tete, egyik város iránt sem mehet odáig, hogy egyik város érdekében a másik város kárára és hátrányára djputációt vezessen az igazságügyi kormányhoz. Egyet azonban meg kell jegyeznie. Nevezetesen: folyik egy mozgalom, — és ez már az ő tudtával történik és hangsúlyozza, hogy amennyire csak lehetséges, ő maga is részt fog venni benne, azonban előzőleg tanácskozást fog folytatni Szatmárnémeti vezető embereivel, — ez pedig az, hogy idővel Szatmárvármegye kettéválasztassék, olyformán hogy Szatmár németi érdekei megvédve legyenek és az által Szatmárnémeti nemhogy kárt és hátrányt szenvedjen, sőt telik, ámde a helyárak nevetségesen olcsók : kisebbek, mint a külföldön bárhol is. A vidéki közönség túlságosan sokat követel a Hahnel Aranka akkora fizetést kapnak, amilyeneket ezelőtt el sem gondoltak. Éppen igy emelkedett a férfiak fizetése is, kivált az énekeseké, a hősöké és színháztól. Követelőbbek mint a fővárosi közönség. a bonvivantoké. Megkövetelik, hogy ugyanaz a színtársulat játszék operát, tragédiát, operettet, vígjátékot, drámát, bohózatot, népszínművet, látványosságot, tündérjátékot és mindezt egyformán jól. A fővárosban is lehetetlen ez; a vidéken azonban mégis fölpanaszolják, ha véletlenül a népszinmüelőadások kevésbbé jók, mint a drámaiak. S a mellett nagy mértékkel S a közönség nem akarja megérteni, hogy a nagy igények folytán folyvást fejlődő szinigazgatói kötelezettségek megingatják a színházak anyagi alapját s éppen ennek folytán igyekeznek az igazgatók mindenütt számolni a közönség alacsonyabb művészi tartalmú igényeivel — és ekként inog meg mindenfelé a színház művészi irányzata s erkölcsi tarmérnek. Fölpanaszolják a vidéken, hogy hanyatlik a vidéki színészet. Ezelőtt, — mondogatják, — csupa elsőrangú művész volt minden társulatnál, ma alig akad itt-ott egy-kettő. S nem tekintik, hogy akkor Budapesten három nagy színház volt, vidéken meg öt, ma pedig van Budapesten hat nagy színház, a vidéken pedig tizenegy. Természetesen, hogy a szi- nészanyag is máskép oszlik meg. Ezelőtt öt hat esztendővel negyedakkora fizetést kaptak a vidéki színészek, mint ma. Ma Székely Irén, Buday Blanka, Haller Irma, Felhő Rózsi, Rózsa Lili valóságos miniszteri fizetést húznak, mint operetténekesnők, némely vidéki drámai színésznő is, mint liettyey Aranka, Tóvölgyi Margit, Kiss Irén, Mészáros Giza, talma is. S sokat tesz az is, hogy a vidéki közönség szinte benne él a sznházban. Szeretné igazgatni mindenki: a tanácsnok, a rendőrkapitány, a lapszer kesztő, az ügyvéd, a kereskedő, az orvos, a tanár, az ügyvédjelölt, a nőegyleti elnöknő. Mennyi személyes kívánalmat kell kielégíteni a vidéki színháznak. Egyik operát akar, a másik pikáns vígjátékot, az egyik tragédiát, a másik gyermekdarabot: — s mindezt égy színházban. Ha a szubrett zsidókkal érintkezik, ha a koloratur énekesnőknek huszárok udvarolnak, dühöngeuek az agglegények. S a mellett ezekkel a kérdésekkel foglalkozik folyvás mindenki ültében- keltében, álllában fektében. Aki reggel újságot olvas, színházi kritikát fal, a délelőtt azzal telik el, hogy a 1 jogos előnyökhöz jusson; Szatmárnémeti megkapja a maga területét és a megyei központot, pénzügyigazgatósággal egyetemben, — nagyon valószínű, hogy Ugo- csát is idecsatolják; — Nagykároly szintén, talán Biharból, talán Szilágyból és egy harmadikból kikerekitve területet kap s a maga központjával szintén önálló megye lesz törvénykezési székhelylyel.Most az általános választói jog kérdésével kapcsolatosan a választó kerületeknek egy helyes kikerekitése válik szükségessé s ugyanezen alkalommal körülbelül 11 vármegye rendezésének kérdése kerül felszínre. Ezek közzé tartozik, magánértesülése szerint, Szatmárvármegye is, a mikor Szatmárnémeti érdeke is ki fog elógittetni’ és ez alkalommal meg lesz oldva a törvényszék kérdése is és Nagykároly megkapja a törvényszéket. Ismételten kijelenti, hogy a mostani mozgalomba befolyni nem fog. — A főispán kijelentését éljenzéssel fogadták. Ezután dr. Keresztszeghy Lajos köszönetét mondott a főispánnak nyilatkozatáért, kifejezve azt, hogy ő is abban a meggyőződésben volt eleitől fogva — meg a f. hó 11-iki tiltakozó értekezlet is — hogy a főispán a nagykárolyiak mozgalmától távol áll. A jelenlegi állapotot Nagykároly igazságtalanul kívánja megbontani és mozgalma jogosulatlan. Úgy látszik, hogy ez a kérdés már csak megye-rendezés utján oldható meg. Helyesli a megosztást; ezt azonban Nagykárolynak és Szatmárnémetinek egyetértve és nem egymással harcolva kellene keresztül vinni. Kéri a főispánt, hogy Nagykároly közönségét világosítsa föl a jelenlegi mozgalmuk céltalansága felől. Most a II. osztályú irnoki állás került betöltésre. Ez állásra nyolca i pályáztak. A kandidáló bizottság a Vajdahunyadról pályázó Szállási Ferencen kivűl az összes pályázókat jelölte, a következő sorrendben : Nagy József, Nagy Aladár, Mónus Sándor, Dőri Lászlő, Wéber Vilmos, Mező Sándor, Csízek János. A szavazásnál beadtak 68 szavazatot; ebből Nagy Józsefre esett 30. Dőrire 22, Mónusra 9, Mezőre 5, Nagy Aladárra 2. Ennélfogva az állásra Nagy Józsefet választották meg. Ezután több kisebb-nagyobb jelentőségű tárgy nyert elintézést, — melyek közzül kiemeljük a következőket : Tudomásul vették azt a jelentést, hogy a város a konverzionális kölcsön után 5000 koronát, mint illeték-megtérítést, vissza kapott. A Neuschloss-féle fürészgyár kérelmét a cég biztosítékának kiutalása iránt, a tanácsnak előkészítés végett visszaadták. Fölemelték Lórenc Pál városi főkertész fizetését 1000 koronáról 1200-ra, kimondották egyben, hogy az állást, nyugdijjogusultsággal rendszeresítik. — A 43 milliós beruházási államhitel terhére 125000 kor. költséggel a kormány által bevétetni kéri a közgyűlés kiépítésre az erdődi-ut utolsó szakaszát és a Szatmárhegy—szilágysági utat. Elvetették a jogügyi szakbizottság javaslatát, hogy a város az idegen helyről hozott bor hektoliterje után 5 koronával magasabb kövezetvámot szedhessen. Elfogadták a nyugdijszabályzat olyan módosítását, hogy az özvegyi nyugdíj maximuma tisztviselők után 2400 K legyen évenkint, mig szolgák után 360 K. tí [RE K. — A felső kereskedelmi iskola. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár ur levélben értesítette Kelemen Samu orsz. képviselőt, hogy a nálunk felállítandó felső kereskedelmi iskola nyilvánossági joga tárgyában a jog megadását a minisztérium véleményezte és az iskola ügyét melegen pártolja. Mivel színigazgató egyéni képességét és szinházvezetői értékét bírálják; délben az ebédnél megállapítják, hogy a színészet hanyatlik; ebéd után nem esik jól a fekete kávé, ha nem szidják a szubrettet és a lírai szerelmest; a cukrászdái asszony pletykázások rendszerint a színház témájában ülepednek meg; az este meg legtermészetesebben a színház jegyében folyik le. A színház foglalkoztatja a kis diákot az iskolában, az ügyvédjelöltet a pertárban, a komoly városi urakat közgyűlésen, a gabonaügynököket az irodában. A színház és a terület, ahol mindenki szakértőnek érzi magát. S Rudolf császár, aki két egyformán járó órát akart, csinált is, de két olyan embert, aki egyformán gondolkodjék a színházról, nem lehet találni. Ebben a dologban mindenki tekintély, egyedül álló, szaktekintély. A színház pénztárába néha befizetett egy korona ötven fillér jogosít fel erre mindenkit, hogy ez irányban becses véleményét kifejtse és a színház körűi ólálkodhassék. Ezek akadályozzák meg a vidéki színházak fejlődéséi folytonos beleavat- kozásukkal. S nem értik meg, hogy az, ha valaki a vízvezetéket használja, még nem teszi az illetőt szakértővé a víztorony építési rendszerekben, s hasonlóképpen nem igaz az, hogy minden színházi néző tisztában van a színház dolgaival. De ha ezt bárki szóvá teszi, kész a felelet : 1o6 íászlé óra= és — ~~ ékfS45er*Ü25letét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé . _ _ . r . - ..-------;r Tisztelettel ■■ ■ -v ho lyGZtCUl áiti I Joó lyászló utóda.
