Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-07-08 / 54. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. julius 8. Vasárnap. 54. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP ELŐFIZETÉS! ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !Ö fillér. Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU. országgyűlési Képviselő. Felelős szer5, ?sztó • Dr. Komárom/ Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10....... Telefon-szám 80. -------------------Mi ndennemű dijak Szatmiran, a kiadóhivatalban fizetendők. Vámháboru Szerbiával. Julius 6-án elzárták a szerb határt. -Elő állatot, valamint húst és gabonanemüeket többé Szerbiából nem lehet Magyarországba hozni. Még a hivatalos intézkedés előtt azonban, visszautasítottak Zimonyban öt, Budapestre szánt marhaszállitmán^t, amire Szerbia elzárta a halárát a Magyarországból érkező áruk elől és erre volt válasz a most elrendelt határzár. A legutóbbi szerb vámháboru óta olyan egyezmény volt érvényben Szerbiával, hogy esetről-esetre engedték meg az állatszállítmányok átvitelét. Ez a provizórium most lejárt, szerződést vagy uj provizóriumot nem kötöttünk: Szerbiával ismét vámháboruban állunk. Ennek a vámháborutiak az előzményeit és okát bizonytalan homály borítja. A szerb Pa- sics-kormány azt állítja, hogy Goluchovszki a provizórium megkötése feltétele gyanánt a Skoda-ágyuk vásárlását tűzte ki. Szerbia hajlandó lett volna minden egyébb feltételt teljesíteni, a szerb tarifa hetvenegy tételét leszállítani, de a hadserege felfegyverzése dolgában, abban a kérdésben, vájjon a Krupp-, a creuzoti Schneider-, vagy a Skoda-gyáraknál rendelje-e meg az ágyúit, nem tűri idegen állam beleszólását. Hajlandó lett volna, hogy a bécsi animo- zitást leszerelje, mintegy huszonnégymillióny rendelést Auszíria-Magyarországban tenni, de az ágyukérdésben csupán szaktekinteteket akar tekintetbe venni. Goluchovszki és a vámbizottság ezzel szemben két fontosabb ellenvetést tett. Az egyik az, hogy Goluchovszki tagadta a Skoda-ágyukkal való manipulációt. Ellenben beismerte, hogy provizóriumot csak azzal a feltétellel akart Szerbiának adni, ha a provizórium tartama alatt, a szerb kormány nem tárgyai külföldi cégekkel ágyurendelés dolgában. Nyilvánvaló, hogy ez a követelés a Skoda-ágyukra vonatkozó kívánságnak nem elejtése, hanem csak elhalasztása. A másik ellenvetése Goluchovszkinak az volt, hogy a szerb kormány a tarifa hetvenegy tételének leszállítását nem Ígérte rögtön, hanem csak néhány nappal később, amikor a szkupslina már megszavazta. Egyébként a képviseiőház helyeslő határozatáért kezességet vállalt. Érthető, hogy Goluchovszki az ilyen kívánságok iránt érzéketlen, sőt ellenségesen áll velük szemközt. Egy nemzet alkotmányos életének a megnyilatkozása nem fontos annak a külügyminiszternek, aki a Németországgal való szerződést a magyar parlament nélkül kötötte meg. Ebben a kérdésben azonban a szerb kormány a magyar szimpátiákkal különösen találkozik, mert \ volt alkalmunk nékünk is tapasztalni a saját : bőrünkön, milyen keserű dolog, amikor kenyérkérdésekben, gazdasági ügyekben parlament nélkül döntenek. Még egy kifogása van a külügyminiszternek a szerb válasz ellen és ebben éppen a magyar érdekeket tolja előtérbe. A szerb kormány ugyanis az uj provizórium idejére kontingentálni kívánja az állatkivilelét. Húszezer marhára és ötvenezer sertésre kér engedélyt. Ezt a kívánságot a magyar gazdák érdekeit hangoztatva fölháborodással utasították vissza és gondosau hallgattak róla, hogy ez a kontingens csak egy alkuvási alap, amelyből Szerbia szívesen engedett volna. Hogy pedig a szerb kormány az eddigi provizórium módszerét, amikor esetről- esetre engedték át a szállítmányokat a határon, meg akarja változtatni, az nagyon érthető, amikor lájta a nyilvánvaló rosszakaratot és ellenszenvet Szerbia ellen. Igenis, rosszakarat és ellenszenv vezeti Goluchovszkyt a Szerbiával felidézett gazdasági viszályban. Ennek a rosszakaratnak pedig politikai oka van, amelyet mi közvetlenül nem látunk, de amelynek létezését bizton érezzük. Ennek az uj vámháborunak, mint az ezelőttinek is, politikai az indító oka. Ausztria látja, hogy ősi hatalmi igényei és befolyása a kis Balkán-államokra kezd kicsúszni T A R C A. Rajta, ürüljön a pohár! . . . Elbeszélés. — Irta : Szívós Béla. Az ősi diákkorcsmából messze k,harsogott a régi diákének egy-egy foszlánya s felverte a szürkülő hajnal csöndjét: Igyunk, az ember egyszer él, Az évek elsuhannak. Rajta, ürüljön a pohár, Míg isztok, a bu messze jár . . . Egy jól megtermett cívis-polgár, a ki szekerén a tanyájára igyekezett, arra fordította kövér, vörös arcát s helyeslőleg igy mormogott magában: — Ugyancsak jól mulatnak a diák urak! Részben igazsága is volt a derék cívisnek, mert a diákok csakugyan mulattak, de egyúttal bizony keseregtek is. Számtalanszor eldalolták már ezen a helyen azt a nótát, de még sohasem fújták olyan keservesen, mint most. Azok az érces, erőteljes hangok olykor-olykor igazi fájdalomtól reszkettek meg. Valódi bu lepte most el szivöket, a mit eddig csak a nótából ismertek. Huszonöt vén diák vigasztalgatta magát abban a kis korcsmában, a kik valamikor mint apró gyermekek kerültek össze egy osztályban s átkoplalván a hosszú iskolai éveket, most mint meglett, szakálas, bajuszos emberek vesznek egymástól búcsút, ki tudja: talán örökre. Mert hát tudni kell, hogy ez a huszonöt legény most végezte be iskoláit, lerakták az utolsó vizsgát is s immár szárnyaikra kelnek. Ki a világba, szerteszét! Isten hozzád te keservekben, örömökben gazdag diákélet, áldjon Isten öreg kollégium I De hát mielőtt elváltak volna egymástól az annyi örömben, bajban részes hü pajtások, még egyszer összegyűltek ide, ebbe az ősi korcsmába, hogy itt vegyenek egymástól búcsút, itt mulassák még végig az utolsó éjszakát, mely a diákéletet az ismeretlen jövendőtől elválasztja. Ezért hangzott hát olyan érzéssel az a „Rajta, ürüljön a pohár S ürült is valóban, nem kellett nagyon biztatni. Közben elhatározták a diákok, hogy mához tiz esztendőre és azután is minden tizedik évben összegyülekeznek ezen a helyen. Hiszen lehetetlen az, hogy most végképen elváljanak egymástól 1 Ez a határozat egy kicsit megvigasztalta a jó fiukat s ujult erővel, vidámabban zendült fel a nóta. De az apró, pókhálós ablakok egyre jobban kezdtek világosodni, sőt az egyiken már a nap pirosló sugara is bekacsintott. Válni kellett. Megint keservesebben kezdett zengeni a bucsu- nóta s a diákok lassan kihúzódtak a korcsmából. Egy pár pajtást ott várta már az állás alatt a szekér .is, a mely a jövendő otthonba elszállítja. Az egyik üres meszes szekér volt; ez Darvas Miskát, a hires bikahangu basszistát, a kánlus szeme- j fényét, viszi valahova a hegyek közzé kántornak; a másik szekér búzát hozott tegnap a piacra s most egyúttal hazaszállítja az uj rektort. Elbúcsúzott a két diák, a kocsisok nagy nehezen neki indítottak, a többi diák pedig még egyszer rázendítette, hogy: Rajta, ürüljön a pohár . . . Az uj rektor csak a kulacsával integetett vissza az ülésből, Darvas Miska pedig, mintha most is a kánlus közt énekelne, a meszes szekér nyikorgó zörgése közben, hátrafordulva fújta a basszust: . . . la, . . . rül . . . jön a po .. . hár . . . Közben kövér könnycseppek peregtek végig becsületes ábrázatán. Azután a por és távolság apránkint mindenestől elnyelte. * Hanem hát igazsága volt a nótának, mert »az évek csakugyan gyorsan elsuhantak«, s egyszer csak azon vették észre a jó pajtások, hogy az első tiz esztendő eltelt. No, be is gyülekeztek mind hűségesen a régi kis korcsmába, épen csak a szegény Pándi koma hiányzott, a ki harmadéve belefulladt a Kőrösbe. Legelébb megérkezett valamennyi között Darvas Miska, pedig csak atnugy gyalogszerrel jött be a jámbor. Meszes szekérnek épen nem volt járója a városba, egyébb alkalmatosságra meg nem telt. Hi ába, szörnyű gyenge az eklézsia. Főfizetés a szilva volna, a mi minden fáról egy-egy rázintásra, meg egy-egy toppintásra lehull, de hát az idén a köd elcsapta a virágot. Müller Zoltán Szatmár a föpostával szemben. 3 kiló legfinomabb minőségű Cubakávét 9 koronáért szállít postán bérmentve. Jobb minőségű és olcsóbb mint bárhol. Kérjen részletes kávé árjegyzőket.
