Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-07-08 / 54. szám
2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1906. julius 8. a kezéből és azért szegezi a Skoda-ágyukat Szerbia mellének. A szerb-bolgár vámunió eszméjét a szerb politikusok és a szerb lapok azzal a világos öntudatul üdvözölték, hogy Szerbia kimeneküljön Bécs hatalmi és gazdasági befolyása alól, amely a kis ország politikai létét gyarmat-életté sülyeszti. A tárgyalások menete akkoriban bizonyság volt erre, mert Goluchovszki tisztán egy formális értékű kijelentéshez kötötte a szerb disznóknak a határon való átengedését, amely kijelentés elismerte volna Ausztria beleszólási és befolyási jogát Szerbia politikai életébe. Akkor a magyar kormány támogatta Goluchovszki balkáni játékát, de akkor törvénytelen kormányunk volt. A mostani háború csak a folytatása az előbbinek; a közbeeső idő csak fegyverszünet volt. A Balkán-államokat is fölrázta az a nagy háború, amely az egész európai kaleidoszkópot újra alakitotta. Bulgária, Montenegro, Szerbia, mind, mind önálló, gazdasági, állami és nemzeti lét ébredését látják derengeni és már Románia sem az a kész szolgája a monarkiának többé, ami eddig volt. Önállóságra való törekvésüknek több jelét adták, amelyek természetszerűleg beleütköztek a bécsi régi balkáni törekvések tradícióiba. Olaszország is szövögette a szálait és megszerezte magának tökéletesen odaadó hiveül Montenegrót. Ugyanekkor azonban ime, Szerbia erőfeszítéseket tesz, hogy kimeneküljön az osztrák gazdasági és hatalmi befolyás alól: ezt meg kell torolni. Goluchovszki meg akarja alázni, meg akarja törni Szerbiát, hogy ismét hódolva hajtsa a fejét a bécsi külügyminiszter székének lépcsőjére. Ez a törekvés világos, csak azokra a beszédekre kell gondolnunk, amelyekben Goluchovszki sokszor közvetlen aktualitás nélkül is szabadon engedte szólni haragját, gyűlöletét a kis Balkán-állam ellen. A Belgrádban történt magyar-szerb barát- kozást rüpőkségnek nevezte. Érthető ez a felháborodás ; hiszen éppen Magyarországot, a magyar gazdasági erőt kell felhasználnia rá, hogy a maga politikai ambícióit Szerbiára rá- kényszerithesse. Pedig ez a kísérlet hiábavaló. Szerbiát, amely gazdaságilag ma valóban gyarmatunk, megtörheti most, de a történelem folyását a Balkánon meg nem akadályozhatja. P n. * A felirati vita. A képviselőházban napok óta folyik a vita a felirati javaslat körül. Naponta két nemzetiségi és két koalíciós képviselő szólal föl. A nemzetiségiek furcsa ideáikat emlegetik folyton, mig a koalíciós képviselők rendre cáfolják meg állításaikat s igazolják be politikai elveik tarthatatlanságát. A felirati javaslatot minden valószínűség szerint változatlanul fogja a ház elfogadni. HIRE k. Szatmári Erzsiké temetése. A gyászos véget éri szép fiatal leány, Szatmári Erzsiké holttestét csütörtökön reggel |Óvárinál kifogták. A holttest után gyászkocsi ment Óváriba s fehér érckoporsóban szállította haza, a bánattól megtört szülék szatmárhegyi utop levő lakására. A gyászkocsi este fél nyolc óra tájban érkezett meg a gyászházhoz, ahol a szülék zokogva borultak gyermekük koporsójára. A koporsót nyomban ravatalra helyezték, s azt sok koszorú és virág borította el. A gyászszertartás a szatmárnémeti -i iparos dalárda énekével kezdődött. Azután Rácz István ev. ref. lelkész magas- szárnyalásu, meghaló imát mondott. Az ima alatt az udvart egészen megtöltő gyászoló gyülekezetben egyetlen szem sem maradt szárazon. Az ima végeztével a gyászkocsira helyezték a koporsót s megindult a menet s a hídon át, a Bányay- uton, az Árpád-utcán és az Atilla-utcán keresztül vonult a ref. temetőbe. A koporsót töméntelen nép kisérte. Majdnem kilenc óra volt, mikor a gyászmenet a temetőbe ért. Holdvilágos este volt. A temetőben, a sirnál a halottat Gachal János ev. ref. s. lelkész búcsúztatta el a következő gyönyörű beszéddel: Gy. t. gy ! íme megérkeztünk, itt vagyunk a múlandóság hazájában. Holdvilágos csend s este hoztuk ki a temetőbe . . . Aki nem akarja hinni, a ki lehetet- | lennek tartja, hogy Szatmáry Erzsiké meghalt. ..: ám tekintsen e tátongó sirra ! Oh pedig hányán, de hányán vannak ilyenek ! Hányán vannak, a kik szeretnék a legutóbbi napoknak városunkat könyekre fakasztó történetét inkább kinos, gyötrő álomnak tekinteni, mint valóságnak! így vagyunk egyíől-egyig. A kész sir azonban meggyőz bennünket; e sötét koporsó világosan beszél. így aztán tudva, amit hinni sem akar- j tunk, keserűen kérdezzük, óh hát ilyen bizonytalan az j ember élete; hát ily közel van nyugvó ágyunkhoz a \ sir párnája ; hát még csak nem is sejthetjük az egyik órában, hogy mit hoz reánk a másik óra ? A felelet itt van a sötét koporsóban, a tátongó sírban. Van-é közöttünk egy ember is; a kinek szivét a fájdalom át meg át ne járná; van-e egyetlen szüle, ki vissza tudná tartóztatni könyeit és zokogását, a mikor erre a koporsóra tekint s az abban pihenő ifjú leány megdöbbentő kinos halálára gondol? Van-e Azonban a Miska lábának sem köd, sem egyébb nem ártott; beballagotl takarosán s ott várta már a pajtásokat jó előre a korcsmaajtóban s a mint egyikmásik megérkezett, hatalmas reszelős hangján, üdvözlésképen rázendítette a régi kedves éneket: Rajta, ürüljön a pohár . . . Az első tiz évi találkozás nagyszerűen sikerült. Egy kicsit elsajnálkoztak a vizbe halt jó pajtáson, hanem azután feledve lett minden. Folyt a dal és ürült a pohár emberül. * Megint elmúlt a másik tiz év is. S újra Miska érkezett be legelébb. Még pedig ezúttal szerencséje volt: meszes szekér került alá. Torka nem gyengült egy cseppet sem, örömtől áradozva fogadta most is az egymás után hullongó pajtásokat. Nem feledte el a régi nótát, sőt mint nyilvánvaló volt, buzgón követte is annak intelmeit. Máskülönben csak az a ruha volt rajta a mi ezelőtt tiz esztendővel. Hiába, mostanában megint nem volt jó szilva-termés. Hanem a pajtások közül sok hiányzott. Vagy hatan elköltöztek e siralom völgyéből, mig az egyik pajtás, a ki közben képviselő és nagy férfiú lett, csak rövid sürgönyt küldött: >Fontos ügyek miatt nem mehetek. Üdv! Jani.« A többiek azt suttogták, hogy elkevélyedett, szégyel már közzéjük jönni, csak Darvas Miska volt boldog; örült hajdani pajtása nagy előmenetelén. — Lám, ki hitte volna! Hiszen mindig én segítettem ki súgással s most mégis milyen hires hazafi. Különben furcsának tetszett Miskának, hogy mennyire megváltozik az emberi természet. Lám a Pali, Józsi, Pista. Peti, micsoda vígak, csintalanok voltak hajdanában, mikor még együtt koplaltak a kollégiumban; s most, hogy felvitte Isten a dolgukat, meghíztak, szép ruhában járnak, ime, milyen szótla- nok lettek. De még az emlékezetük is meggyengült. Lám ő rá is alig ismertek rá. — Nini, Miska, te vagy az ? . . . No szervusz, hát hogy vagy? azzal odább mentek. Nem is soká maradtak már a korcsmában, sőt a min Miska mód nélkül csodálkozott, még a bort is ott hagyták. Valamelyik pedig azt indítványozta, hogy a jövő tizedik évben mégse ezen a helyen gyűljenek már össze, — utóvógre sem illik ez hozzájuk, — hanem a nagy vendéglőben. Miska az asztalvégről odakiáltott, hogy: — Jó volt ugyan itt pajtások, de úgy legyen, a hogy ti akarjátok, én nem leszek elrontója. Én megyek oda is szívesen ! Pedig nem is igen hallották az asztalfőn ülő urak a jó Miska beszédét. Olyan különösek azok . . . De hát, hiába, nagy emberek, igen nagy emberek, sok van rájuk bízva e világon. És Miksa nagyon boldog volt, hogy a tanulótársaiból ilyen országos emberek lettek. Ki esperes, ki nagy pap, ki főbíró, ki követ, ki más 1 S amint másnap hazafelé döcögött az ö meszes, szekerén, olyan boldogan dalolgatta a pohár üritést, hogy szintúgy zengett bele az a ritkás nyírfa erdő az útfélen . (Folyt, köv.) I | közöttünk egyetlen egy ember is, a ki látván a leányától megfosztott apa és anya kinos vergődését azok alatt a napok alatt, mig ' leányukat a gyilkos hullámok tartották fogva; mikor ott futkostak, ott jártak keltek az örvénylő viz fölött, kezöket tördelve kérték az ádáz hullámokat, hogy mutassák meg legalább a helyet, hol rejtegetik ifjú leányukat; hogy adják vissza legalább az élettelen testet, ha már a lelket, az életet oly kegyetlen módon kioltották; hadd láthassák meg még egyszer a földön elvesztett drága gyermeküket: azután, ha már úgysem lehet többé az övék, hadd temessék el kedves halottjukat legalább a temető csendes, békés kertjébe, a nem régc:n elköltözött kedves testvér mellé, — a ki, mondom, látta és hallotta azt a fájdalmat: lehetetlen, hogy a legigazibb részvéttel és szánalommal ne osztozzék a lesújtott szülék mély gyászában és keservében. íme szomorú gy. gy I Ilyen az emberi sors. Csak egy pillanat és megsemmisült egy virágzó élet, vele együtt megsemmisült a szüléknek annyi szép terve és számítása. Aggódva is emelem számat szólásra, hogy vigasztaló szavakat mondjak nektek zokogó szülők! A mély bánat; mely sziveteket marcangolja, áthat én reám is és szomorúsággal fogja körül a szivemet. • De figyeljetek reám és jertek gondolatban ama ó test. kegyes emberhez, Jóbhoz. Sorsotok hasonló az övéhez. Ő is elvesztette egy napon szerető gyermekeit. De lássatok, ő nem zúgolódott, hanem megnyugodott a felséges Isten akaratán. Szűnjetek meg hát ti is a könyektől, tekintsetek az Istenre s megcsókolván büntető jobbját, kérjétek őt, hogy adjon sebzett szivetekre enybületet és vigasztalást. Avagy tekintsetek Jézusunkra, az ö keresztfán történt halálára, tenger szenvedéseire. Mily keserűséget állhatott ki a Jézus anyja Mária is, mikor meg kellett látnia Jézust a kereszten. És ő fölségesen viselte szenvedéseit. — Némuljon tehát el szivetek fájdalma, szűnjék meg keserüségtek, hiszen kit most elbocsátunk magunk közzül, újra viszont látjátok a dicsőült lelkek seregében... Az Ur szent lelke legyen veletek Isten veled is megboldogult kedves leány. Kóny- nyek között kisértük ki koporsódat nyughelyére; köny- nyek között kérünk Istentől békét és nyugalmat elköltözött tetemedre. Oh legyen a te pihenésed e töldi rövid lét után zavartalan és boldogító. Isten veled ! . . . A beszéd alatt általános sirás és zokogás hangzott föl. Azlán leeresztették a koporsát a sirba, dübörögni kezdett a göröngy s nemsokára el volt hántolva Szatmáry Erzsiké, kit a sors keze oly kegyetlenül fosztott meg szép viruló életétől . . . Legyen siri álma csöndes! . . . — Gazdasági és jogügyi szakbizottsági ülés. A törvényhatóság gazdasági és jogügyi szakbizottsága pénteken délután 3 órakor ülést tartott, Pap Géza polgármester elnökletével. Az ülésen a következő tárgyak nyertek elintézést: Iskolai játéktérnek kijelöltetett Németiben a Pilcsák-féle telek. A csendőr laktanya épitési vállalat 5-ik kereseti kimutatása elintézéséül, ellenmondások ellenére, a kereseti kimutatott összeg kiutalványozása elhatároztatott. Ez ellen többen állást foglaltak, mert a vállalkozók annyi mulasztásban voltak, hogy 60 ezer koronát ér el a rájuk szabható kötbér, és mert az épület ma sincsen készen, többen a vállalkozóknak egy krajcárt sem engednek kifizetni és a végső átadás és leszámolásra kívánják hagyni, hogy a közgyűlés a szerződést be nem tartókkal szemben éljen-e a megtorlás jogával. A Kölcsey-szobor körülkerítése elhatároztatott s erre 1500 kor. szavaztak meg. A csendőr-laktanyánál szükséges átalakítások és pótmunkák foganatosítását helyeselték s a melléképületek: disznóól, kerítés stb. építése, valamint a mászóház áttétele elrendeltetett, a szükséges költségeket megszavazták. A szatmárhegyi gyógyszertár-épület jövőre csak 550 koronáért adatott bérbe, mivel az épülethez eddig hozzátartozó lucernást a piachoz csatolják. A fogadókra, vendéglőkre és kávéházakra vonatkozó szabályrendelet módosítása a miniszter által elrendeltetvén, elhatározták, hogy a módosítások a tiszti főügyész javaslata értelmében eszközlendők. Ezután a felső kereskedelmi iskola létesítéséhez a város részéről 3 évre adandó évi 2000 koronát szavaztak meg s hoznak a közgyűlésnek javaslatba. A hegyi g. k. lelkész részére, miután a püspök jloé tászlé óra= és .................. ék s^er-üajletét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé I m w] s r M | ...... Tisztelettel — ■ - = he lyeztem á>ti | joó ivas^iu utóda.
