Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-05-06 / 36. szám

X. évfolyam. Szatmár, 1906. május 6. Vasárnap. 36. szám. f SMMAR-METl FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATBSÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Or. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromv Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-szám 80. — -------­Mi ndennemű dijak Szaimáron, a kiadáhivataifaan fizetendők. Az uj alakulás. Szatmár-Németi, 1906. május 5. A képviselőválasztások már majdnem min­denütt megtörténtek; alig néhány választás van még hátra. De már az uj képviselőház képe teljesen világos. A függetlenségi párt ab­szolút többségben van a többi pártok fölött. A megválasztott képviselők száma pártok szerint a következő: Függetlenségi 238; alkot­mánypárti 66; néppárti 30; ujpárti 1; demok­rata 3; pártonkivüli 6; szász 7; újjászervezett szociálista 1; nemzetiségi 24 (ebből román 15, lót 4, szerb 5). Megmutatta a nemzet, hogy a független­ségi eszmék érvényesülését határozottan kí­vánja. Kinyilatkoztatja e választás által, hogy minden törekvése az önálló, független Magyar- ország megalkotására irányul; nem akar tovább függő viszonyban élni Ausztriával, úgy gazda­sági mint politikai életét ki akarja vonni Ausztria jogtalan, kizsákmányoló, elnyomásra törekvő befolyása alól. A döntő súly a politikában most már fel­tétlenül a függetlenségi párlé lesz. A függet­lenségi párt elég érett ahhoz, hogy hivatásának jelentőségét tudva, nagy arányú, minden részé­ben nemzeti szellemtől áthatott, kizárólag a TÁRCA. őseink asztala. ii. — Folytatása és vége. — Hogy mennyit ittak ebbén az időben, erre nézve legjellemzőbb Cserei krónikájának egy helye, ki Apafi Mihály fejedelemről a következőket mondja: »Ha innya kezdett a fejedelem, gyakran ivott pedig, ott senkinek sem lehetett magát menteni, addig kellett innya, mig kidőlt az asztaltól, maga pedig egy veder bort meg­ivott, még sem részegeden soha meg, csak levette le­jéről a bársony kozák süveget, s mintha megfáradott volna, úgy gőzölgőn ki a feje tetején a bor ereje s azután még többet ivott, Egyszer Fogarasban az ud­var német gyalogjait a fogarasi vár piacán rendbe ál­lították íj valamikor uj pohárt köszöntöttek, minden­kor lőttek, azoknak két hordó bort parancsolt, hogy kihozzanak a pincéből; addig ittak, mig egymásra dőltének a vár piacán.« Hogy fogalmunk legyen egy fejedelmi ebéd rop­pant kiadó voltáról, nemcsak az ital, hanem az étel- nemüekbeu is; ide iktatjuk Apafi Mihály uram egy 1681-iki Ebesfalván tartott vendégsége menüjét. Álla az ebéd tizenegy fogásból, és pedig amint következik : Égett bor és méhser. Hozák be legelőbb: Disznókörmét ecettel, az­után jőve: Leves rizskásával. Jőve: Tehénhus lével és murokkal. | haza jólétének fölvirágoztatására vezető politikát folytasson. E politikai érettséget az által is igazolni fogja, hogy nem kívánja hirtelen min­dennek átalakítását, hanem a gondosan, változat­lan akaraterővel, céltudatosan előkészített, ter­mészetes fejlődés utján fog haladni. Különben is minden olyan törekvés, amely egyszerre akar valamely létező állapotot egészen ellenkezővé átformálni, rázkódásokat idéz föl. De meg any- nyira elhanyagolták az eddigi kormányok és az azokat támogató párt a jobb jövő előkészí­tését, sőt mesterségesen útját is igyekeztek szegni bekövetkezésének, hogy a tátongó héza­gok betöltése, az alkotmány bástyáinak a tá­madható részeken szilárd intézményes biztosí­tékokkal való megerősítése, a nemzet vétkesen romlásnak indulni hagyott gazdasági helyzetének üdvös alkotásokkal való javítása, erősítése, íöl- virágoztatása és a többi sok munka időt, kitar­tást, előrelátó és higgadt működést igényel. Természetes dolog, hogy a régi rendszer híveinek fáj, hogy a függetlenségi párt nem rombolni, hanem építeni akar. Eddig mindig azt hirdették, hogy a függetlenségi párt teljes felforgatásra törekszik, forradalmat akar ; hogy tehát politikája életre nem való, veszélyes. Most azonban be fog igazolódni, hogy csak rágalmazták a függetlenségi pártot; mert a párt minden felforgatás nélkül teljesen békés és reális politikát fog folytatni. Utunkról le nem térünk. Megyünk megket- löztetelt erővel előbbre és előbbre nagy céljaink felé. Egy napot sem fogunk elvesztegetni. Az eddigi rendszer mit sem törődött a nemzeti állam kiépítésével. Hatalmi érdékeiért kész volt kiszolgáltatni ellenségeinknek javainkat s engedte uralmukat mindjobban kiterjeszkedni felettünk. Megmutatta az idő, hogy ez a politika mennyire gonosz és rosszra vezető volt. Nekünk a ro­mokat újra föl kell építenünk és szaporítani kell alkotmányunk, biztosítékait, amelyek által nem­zeti létünket minden támadással szemben meg­védelmezhetjük. Ez építő és alkotó munkában a függetlenségi párt fog vezetni. A nemzeti öntudat folyton erősbödik, úgy hogy a nemzetnek jogaihoz, törvényeihez s alkotmányához való törhetetlen ragaszkodása talán örökre megszilárdul. Nem fogja többé megtűrni a nemzet, hogy az országban olyanok lehessenek, akik anyagi haszonért, kitüntetésért, hatalomért képesek még a haza érdekeinek ki­szolgáltatására is. A nemzet sorsát olyan férfiak intézhetik csak, akik a hatalom önkényének nem fogják alárendelni a nemzeti érdekeket. B. Hozának ezután: Espékelt bárányt. Jőve káposzta orjával, aztán: Kövér pulyka, kövér lúd és kövér kappan olasz salátával és hideg alma kásával. Közbe berethalmi és holdvilági borok. Azután csuka lengyel módon, édes lével. Azután|hoztanak : Erdei disznóhust (vaddisznót) szekfüves lével. Fácános pecsenét dulcsászával (oláh módra befőtt gyü­mölcsösei.) Jőve megest előbb : Túrós tészta vajjal, majd megadának : Tortás mandolát és édes rózsamáli borokat. Adtának havasi sajtokat, elegyes gyümölcsöt, asszonynak való édességeket (úgymint almapánkót, eperjes és szederjes tortát.) Csiga, marcipán. Végül jőve égett bor és mindvégig borok. Képzelhető, mennyi fogyhatott el ezen a fejedelmi ebéden, ételből, italból egyaránt; különösen az utóbbi­ból, mert Apafi nem tűrte, hogy valaki ne igyék, mi­kor ö iszik. Mennyire el volt abban a korban a bor­ital terjedve mutatja, hogy Bethlen Miklós mint nagy mértékletességet említi, hogy barátai társaságában azoknak kedvéért legföllebb egy kupa bort ivott meg. A boron kívül itták a sört is. II. Lajos király asztalán ez — úgy látszik — állandóan szerepelt, mert számadásai közt találunk egy tételt, mely szerint egy sörös edényért negyedfél forintot fizettek. De sem ez, sem a méhsör nem volt képes a nemzeti italt, a bort, kiszorítani. A vizet jobbára jégbe hütve itták s minden ház­nak meg volt a maga hütő edénye, a gazdagoknál ezüstből. Bethlen Gáborról tudjuk, hogy ivóvizét té- len-nyáron, még hadjáratai alatt is, folyton jeges víz­ben tartották. Különben a bort is jegesen itták ; Já­nos Zsigmond fejedelemről tudjuk, hogy szerette a jó bort s azt jegesen itta. így itta a bort a vén Kornis Zsigmond I. Rákóci György morvaországi táborozása alatt, a min a jelen volt svéd urak szörnyen csodál­koztak. Különben vegyítették a bort vízzel is, s gyak­ran az ital kétharmad része viz volt; talán ez fejti meg a talányt, hogy annyit voltak képesek inni. A vacsorát hat órakor tálalták föl; s ez valóság­gal fölért egy kis ebéddel. Hazánk nem követte a nyugoti népek szokását, melyek a vacsorát tekintették főétkezésnek s ezért ennek adták az ebéd nevet. Ná­lunk mindig az ebéd volt a fő: erre hívták meg az ismerősöket, a ház jó barátait. Mikor az ebédnél vagy vacsoránál már megso- kalták az ivást, elkezdték énekeiket a magyarok régi viselt dolgairól, bőstetteikről, a szerelemről. Hangszerük volt a török sip, melyhez néha a dob képezte a kiséretet. A sip hangját nagyon alkalma­tosnak tartották arra, hogy mellette vigadjanak, síp­szó mellett jobban ízlett a bor is. Étkezés után rendesen táncra perdült a fiatalság. Hegedű, duda, furulya, cimbalom mindig volt kéznél. Akadt mindig, a ki fújta, akadt, a ki járta. A táncok mind lassúk, méltóságteljesek, komoly jellegűek voltak. »Nem ugrándoztak kecskemódon, mint most, (Írja Apor Péter 1736-ban) hanem szép halkat járták, gya­korta kiáltozván: három a tánc!» A táncok félig meddig társasjátékok voltak, s a leg­kedvesebb táncnemek; a lengyel változó, a lapockás tánc, az egeres tánc, a gyertyás tánc, süveges tánc. A legjobb gyógybatá®u és élvezetes sör a Szatmár és vidéke részére SZENTPÉTERY M. csemege és fűszer kereskedő. ELSŐ MAGYAR RÉSZVÉNY-SERFQZQE, T

Next

/
Oldalképek
Tartalom