Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-06 / 36. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. május 6. A magyar ipar. Az utóbbi években a magyar közéletnek egyik legelevenebben mozgó s egyik legreálisabb tendenciájú jelszava a magyar ipar pártolása volt. Egy visszatérő közéleti jelenség ez az akció történelmünkben, mert hiszen a múlt század első felének nagy reformerei, Kossuthtal az élükön, a honfi-kötelességek listájába jegyzik be a honi ipar istápolását s e törekvés külső kifejezésének képviseletére egyletet is szerveznek, — visszatérő, mondjuk, de kiváló belső értékkel biró jelenség. Amelyen olt ragyog a hazafiság nemes zománca, de e mellett rajta van a reális számítást és hasznot célzó akarat pecséíje is. Kétségkívül gasdasági nyomorúságainknak, fejletlenségünknek s evvel össsefüggőleg kulturális fogyatkozásainknak látása, de meg az ipari termeléshez kötött magasabb népethikai s kulturképe.iségnek tudata a fő indító okai az iparpártolási mozgalomnak. Lábra állítani, kifejleszteni, megizmositani a magyar ipart, munkaalkalmat biztosítani a magyar munkáskezeknek, kivenni a magyar fogyasztást az osztrák termelés vért sajtoló karmai közzül: ezek céljára szolgál az iparpártolási akció. Igen-igen szép célú, hazafias törekvés, mely fogékonyságot mutat a mi nagy gazdásági érdekeink iránt. A honfi érzéseknek szent buzo- gása gyulád föl benne, mely a nemzetvagyonosodást akarja előmozdítani. S e mozgalom, mint az erősbödő nemzeti öntudatnak egyik jelzője s a társadalmi ösz- szemüködés egyik alkalmas faktora, egyaránt figyelmet és tiszteletet érdemlő. Bizony úgy érezzük: hogy valami büszkeséggel töltene el, ha az ipari szükségletek cikkeiért, nem kellene egy idegen termeléshez folyamodnunk, hanem magyar gyárak magyar termékeivel elégithetnőnk ki magunkat; ha azt a nyers anyagot, melyet a magyar föld nevelt, a magyar föld adott, itthon, magyar munkáskezek dolgoznák fel. Bizony jól tudjuk: hogy erős politikai, kultúrái és gazdasági súlyú állam volnánk, ha termelési rendszerünk tökéletesebb, modernebb lenne, ha fogyasztásunknak nem kellene sok drága milliót kiadni egy idegen, nevezetesen: az osztrák ipari termelésnek. Hol lehetnénk mi most, ha ma, amikor már készen kifejlett ipari termelésünknek kellene lennie, nem azt kellene hirdetnünk, hogy: pártoljuk a hazai ipart, hanem, hogy: iparunk erőtől duzzadó, teljes, versenybíró ? Azokat érje a vád, akik elmulasztották ezt megteremteni, vagy legalább alaptényezőit lerakni. így csak lelkesedünk, buzgólkodunk, hogy megnyervén a rokonszenvet a honi ipar egy pár terméke iránt, megvédjük ezeket a féktelen, a határt nem ismerő osztrák verseny fojtogató támadásai ellen. A mi iparunk a vámközösségben annyira az olcső tőkével dolgozó s rajtunk megizmosodott osztrák inari termelés hatása alatt áll, hogy ez alól más mó- --------Egynémelyik nagyon hasonlít a mostani eotillion-figu- rákhoz. »Most az ilyeneknek semmi kelete nincsen, teszi hozzá Apor nagy keserűen, sem a szép lassú magyar táncnak, hanem azt kiáltják: vonjad a német, francia, tót táncot! úgy ugranak mind a legény, mind a lány, mint a kecskék. A minevétnek (menuette — minél) hire helye sem volt; ha előhoztad volna a minevétet, talán más azt tudta volna, hogy azt kérded, ma mit ett? . . .» Mielőtt beí'ejeznők hosszúra nyúlt cikkünket, még számot akarunk adni arról, milyen volt egy igazán magyar jellegű, főúri lakadalom, s hogyan ebédelt az erdélyi fejedelem, kinek udvarában a tősgyökeres magyar szokások mindvégig változatlanul megmaradtak s az idegen befolyásnak legtovább ellene állottak. Mindkettőre nézve megkönnyítik munkánkat Apor Péter és Cserei Mihály, kik munkáikban ezt terjedelmesen leírták. Gróf Székely Adám 1702-btn tartotta menyegzőjét gróf Bánfl’y Annával a gyulai várban, melyen Lipót császár személyét Rabutin tábornok képviselte. A lakodalom a legnagyobb fénynyel folyt le, minő csak a leggazdagabb főúri háznál képzelhető. A vendégek hosszú sora nem fért el a várban; hosszú sátort építettek, melyben ötven asztalnál foglallak helyet a vendégek. Rabutin helye el volt a többitől különítve, s három lépcső vezetett hozzá. A szokásos üdvözletek után, melyekben Rabutint egészen ugv tisztelték, mint magát a császárt, fölhordták az ételeket. Először a császár képviselője ült le az asztalhoz, Gróf Pekri Lőrincvolt a sztalnokja s gróf Bethlen Sámuel a pohárnok. Mikor Rabutin enni kezdett a fölhordott aranyos szegélyű ezüst-tálakból, csak akkor telepedtak le a többi vendégek az ötven asztal mellé. í don, mint a védvámos rendszer életbe léptetésével, í aligha menekülhet. Az utóbbi éveknek gazdasági története tesz emellett kegyetlen elszomorító tanubizony- : ságol. Nem egy vas-, fa-, agyag-, üveg- és más ipari magyar gyár ment tönkre, sokszor — ha ugyan erről lehet beszélni — az állami támogatás dacára is, leg- ! több esetben az elfojtásokra törekvő osztrák verseny i miatt. Határainkon akadály vagyis vámsorompó Ausztriá- j val szembenmincs: tehát szabadon járhat be ipara hoz- i zánk. Olyan vámtarifánk ellenben, amely az osztrák j ipart nálunk monopolizálja, van. Ha elfogulatlanok ' vagyunk: a minket elözönlő osztrák ipar tömegében j igazán keresnünk kell azt, ami magyar származású. — i Valami végtelen keserűséggel mondhatjuk igazán: | talán az sincs, amit pártoljunk. Akinek statisztika kell : az megnézheti a legfrissebbet. A külügyi kereskedelem ! statisztikája megmutatja, hogy Ausztriából való behozatalunknak mull évi értéke is hatalmas mértékben ' emelkedett az 1904. évihez képest. Hát ez is csak az j osztrák iparnak hazánkban való mind hatalmasabb előnyomulását mutatja. Ám igaz, hogy az iparpártolás nemes akciója ! szép eredményeket érhet el, különösen a házi- s egyes ' kézműipari foglalkozás terén. S ez is nagy haszon, amely már csak maga is megérdemli a lelkesebb is- tápolást, melylyel a nemzeti vagyonosodásl nagyban elő lehet mozdítani s melylyel a népjóléti színvonal \ emeléséhez számottevő mértékben bozzá lehet járulni. | Az is megengedhető, hogy a lelkes akció, mely a i Magyar Védő-Egylet vezetése alatt működik, még szé- j lesebb körű eredményt ér el. Á honfi szivek kívánsága: legyen is úgy 1 De mi a lelkes, a nagy belső értékkel j biró mozgalom mellé, melyet különben mindannyiunk j odaadó törekvése támogat, még egyebet is kívánunk: j az önálló magyar vámterület effektuálását, a vámso- i rompóknek határainkon való fölállítását, az osztrák ipar kiszorítását s a magyar ipar egzisztenciális föltételeinek a megteremtését. Kívánjuk ezt, hogy még nagyobb foganatja legyen a magyar iparpárlolás akciójának. V. J. fl 1 i^E K. — A föispáni beiktatás törvényhatóságunknál. Városunk törvényhatósága f. hó 10-én iktatja be dr. Falussy Árpád újonnan kinevezett főispánt. A polgármester a beiktatási ünnepség rendjének megállapítása céljából értekezletet hivott össze. Az értekezlet megállapodásai szerint a beiktatás a következőképpen sí ............... ■UHUI me gy végbe: május 10-én délután 2 óra 12 perckor a pályaudvaron fogadja a főispánt a törvényhatósági bizottság és a városi tisztviselői kar. Bevonulás. Délután 4 órakor rendkívüli közgyűlés, amelyen a főispán az esküt leteszi s a törvényhatóság részéről üdvözlik őt. 5 órakor a főispán tisztelgő küldöttségeket fogad. Este fél 8 órakor közvacsora a Pannóniában. Az értekezlet a beiktatási ünnepség rendezésével dr. Vajay Károly tisztifőügyészt, Bartha Kálmán gazdasági tanácsost és Ferencz Ágoston tanácsjegyzőt bízta meg. — A választások a megyében. Álképviselő- választások Szatmárvármegye választókerületeiben a következő eredménynyel történtek meg: Nagykárolyban egyhangú lelkesedéssel gr. Károlyi Istvánt választották meg függetlenségi programmal. A mátészalkai kerületben két jelölt volt: Szúnyog Mihály függetlenségi párti, az eddigi képviselő és Dienes Lajos nagybirtokos, ugyancsak függetlenségi párti. Mindkettőnek erős pártja volt. Dienes időközben visszalépett s igy Szúnyog lett a kerület képviselője. A csengeri és a fehérgyarmati kerületekben az eddigi képviselők, Luby Béla és Luby Géza függetlenségiek egyhangúlag megválasztattak. A nagybányai mandátumot egyhangú választással ismét Földes Béla függetlenségi nyerte el. A nagysomkuti választókerületben erős küzdelem folyt gr. Teleki alkotmánypárti és Vajda László román nemzetiségi között. A románok részéről erős izgatás folyt. Képviselővé gr. Teleki Pál választatott meg nagy szótöbbséggel. Az aranyosmegyesi választókerületben nagyon erős volt a harc. A hivatalos jelölttel, az alkotmánypárti br. Vécsey Lászlóval dr. Tatár János szinyérváraljai ügyvéd, román nemzetiségi és Csizmadia Sándor nemzetközi szoczi- álista állottak szemben. A román jelölt érdekében nagy agitációt fejtettek ki. Mindazáltal Vécsey választatott meg 1006 szótöbbséggel. Leszavazott 2252 polgár, Tekintve azt, hogy a császár képviselve volt az asztalnál nagy csendesség, uralkodott a vendégek sorában. Rabutin. föltett kalappal, nagy hallgatagon ült egyedül egy asztalnál, egy szót sem szólva egész a lakadalom végéig, hajnalig, a meddig a vendégség és a tánc tartott. Biz ez, mint más nap be is vallotta, nagy penitencia volt. A vendégek azonban, fölvillanyozva a bor tüzétői, csakhamar megtöríék a csendet, sét a kiszolgáló népség megittasodva, Rabutin füle hallatára kekdte szidni a császárt. Mindez azonban nem zavarla a nászünnépély vidám lefolyását. A menüt a hires háromszéki Berzencei Márton állító’ta össze, ki azelőtt Apafi Mihály fejedelem főszakácsa volt, s az rendkívüli gazdagságával méltán bámulatra ragadta a vendégeket. Az ételek sokaságát nem lehet leírni. — De leginkább kitűntek a pástétom-félék, melyekben Berzencei, Erdély leghíresebb szakácsa, különösen remekelt. Tészta nemüekből, mindenféle festékkel bevonva, különféle alma, körte, citromfák voltak készítve, melyeken gyümölcsök íüggöt- tek hasonló anyagból. Egész szarvasok, őzek állottak az asztalon ugyan ily módon készítve; a fákon pedig gerlicék, galambok. Ott volt egész Fögaras vára, összes bástyáival együtt. A bástyákon ágyú, a vár árokban viz, benne apró halak; a várkapuban ott állott a német strázsa, vállán puskával. Az egész remekje volt a szakács mesterségnek. S valahány fogás volt a dúsgazdag lakomán, mindannyiszor újabb pásíétom- alakok kerültek az asztalra. Hozzá számítva az asztalon és pohárszékeken levő, gyakran rubinokkal, smaragdokkal, gyémántokkal, kirakott ezüst és arany edények sokaságát, nem túlozunk mikor százezrekre teszszük mindazoknak értékét, a mik ilyenkor az asztalra kerültek. S a vigasság ily alkalmaknál napokig tartott. Végezetre ideigtatjuk még egy fejedelmi ebéd szertartásait. A fejedelmi ebéd nagyjában ugyanazon szertartásokkal folyt le, milyenekkel a főurak lakomái. Az ebád ideje itt is délelőtti tia órára volt kitűzve ; mikor ez közeledett, a konyhamester megizeute, hogy kész az ebéd. Ekkor eljött a főpohárnok a többi pohárnokkal ; elhozták a hófehér hámozott cipókat s elkezdték az asztalt teríteni. Először arany es ezüst fonállal kivarrott keskeny térítővel borították be az asztalt, s ennek tetejébe jött a hófehér abrosz. A konyháról az ételek ezüst tálakban kerültek a fejedelmi asztalra, s mindenik étekfogó selyemmel kivarrott keszkenővel fogta meg a tálat. Az étekfogó előtt a konyhamester ment gyalog, ez előtt pedig az asztalnok ült cifrán fölszerszámozott lovon; a konyha rendszerint távol volt az ebédlő teremtől. Mikor a menet az ebédlő palota lépcsőjéhez ért, ekkor az asztalnok leszállt a lováról s fölment a terembe; lerakatván ott az ételt, ott maradt kis ideig, s aztán visszalovagolt a konyhába, s ugyanazon ceremóniával hozta el a második fogást. Mikor már az étel az ebédlőben volt, akkor lépett be a fejedelem és a fejedelemasszony. Elől jöttek a tanács-urak, utána, közvetlen a fejedelem előtt, a főudvarmester, kinek kezében egy magánál hosszabb ezüstgombos nádpálca volt, melynek közepét fogta, s végre a fejedelmi pár. A terembe érkezvén, az urak sorfalat képeztek s közöttük haladt el a fejedelem. Apafinak ilyenkor rendesen zöld bársony nyuszt-pré- mes kozáksüveg volt a fején. Mikor a fejedelmi pár helyére érkezett, előlépett a főpohárnok másodmagával; ezüst mozsdó-medencé- vel, ezüst korsóval s skófiummal kivarrott törlő kendővel, s mély térdhajtás után azt fölajánlotta a fejeo 03 s zagtalan, gyorsan száradó és tartós fényű ♦♦♦♦♦♦♦♦ csakis NEUMANN GYULA kizárólagos festékkereskedében szerezhető be: SZATMÁR, Kazincy-utca 8. sz.
