Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-03-21 / 23. szám

'6^c^2/. 1 - r Szatmär, 1906. március 21. Szerda X. évfolyam EÜGGETLENSEGI ES 48-as POLITIKAI LAP szám. kh ‘Ha A „SZATMÁRVÁRMEGYEl KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATiÁR-MÉsUSETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Br. KELEMEN SAMU. Felelős szerkesztő: Dr. Komároniy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS K DOK1VATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.----: Teleíon-szárn 80. ===== fö indenitsmO dijak Szaítnárca, a kiaddhivataiban tizetsndík. Az Amerikai Magyar Szövetség. Amerikában körülbelül már másfél millió magyar él. Kivándoroltak az uj világba, mert a j magyar haza nem tudott nekik kenyeret adni. A magyar haza teste ezer sebből vérzik régóta. Az újvilágban pedig forr az élet, virul a sza­badság fája, munka van, a dolgos kéz meg­nyeri méltó jutalmát,— igy gondolkodtak kiván­dorolt véreink s fájó szívvel, kesergő lélekkel bár, elhagyták e hont. De az uj világban is mély szeretettel gon­dolnak hazájukra. Imáikba foglalják a haza szent nevét. Sorsának folyását szorongó kebellel ki­sérik. Dolgoznak, nagyon sokat dolgoznak, hogy kenyerüket megkereshessék, mert Amerikában a munka a jelszó s aki dolgozik, az megél, s amikor a napi fáradalmak után megpihennek: a Magyarországból érkező újabb híreket olvas­sák. Azok a hírek leverőek, szomorúak. Szen­ved és nyög a magyar haza, ege sötét, élete gyötrelmes. És miért? Mert alkotmányát védi, jogairól és szabadságáról lemondani nem akar, törvényeinek tiprását némán nem tűri. Az ide­gen hatalom, amely évszázadok óta folyton ül­dözi a magyar nemzetet, most létére tör. A szabad Amerika uj eszmeáramlatai át­járják magyar testvéreink vérkeringését, a sza­badság érzete betölti lelkűket: s fájdalmuk az elnyomott haza helyzete fölött kétszeres. Nem, az nem lehel, hogy a hazát nagy küz­delmében magára hagyják! Szervezkednek te­hát hogy a haza küzdelméből kivegyék ré­szüket. Vagyonukat, vérüket, életüket hoz­zák áldozatul, ha kell, a szülőhazáért, a melynek igazsága a napnál fényesebb. Száz meg száz helyen jgyüléseznek s ezrek meg ezrek ajakéról hangzik el: Vérünket magyar hazánkért. A Youngstownban élő magyarok magok részéről százezer dollárt ajánlanak föl, kijelentve, hogy „másfél millió magyar van Amerikában, s ezeknek tiz százaléka fegyvert fog fogni a hazáért.“ Clevelandban pedig összegyűltek az amerikai j magyarok kiküldöttei s egy fenséges ünnepé- 1 lyességgel lefolyt nagygyűlésen megalakították az „Amerikai Magyar Szövetség“-et. Csodála­tosan nagyszerű esemény volt! Megesküvének lelkűk üdvére, Hogy a magyar hazáért minden­re készek. A szabadságban felnőtt igazi amerikaiakat is tisztelettel vegyes bámulattal töltötte el ameri­kai véreink lelkes összetartása, izzó hazaszere­tete, önfeláldozó magasztos elhatározása. Egész Amerika tudomást vett a clevelandi nagy nap­ról s meghajtá zászlóját a honfiúi lélek e rend­kívüli megnyilatkozása előtt. Milyen felemelő a küzdő magyar nemzetre a messze világrészben élő fiainak forró ragasz­kodása. A küzdelemre uj erőt merit a nemzet az amerikai testvérek lelkes mozgalmából. E mozgalom kiszámíthatatlanul nagy jelentőséggel bir nemzeti küzdelmünkre nézve. Az »Amerikai Magyar Szövetség« megala­kulása a következőképen történt: Az »Amerikai Magyar Szövetség« megalakulását számos helyen előkészítő értekezletek előzték meg. Az alakuló gyűlést február 27-én Clevelandban óriási ér­deklődés mellett tartották meg. Az Egyesült-Államok hét különböző államából, Chicagótól New-Yorkig a nagyobb magyar kolóniák képviselői'tömegesen érkez- i tek 27-én reggeltől estéig Clevelandba. A legtöbb kül­dőt: ség magyar nemzetiszinü kokárdát viselt. Az izga­tott, lelkes magyar csoportok élénk feltűnést keltettek a nagy világváros hullámzó tömegében. A gyűlés este 8 órakor kezdődött. Az óriási teremben, hol a gyűlést tartották, ember ember hátán tolongott. A gyűlést Kohányi Elemér hazánkfia nyitotta meg izzó lelkese­déstől áthatott beszéddel. Azt szeretném — mondotta — ha tengereken túl élő véreink át tudnának ide tekinteni s együtt látnák a magyar . hazának Amerika minden részéből idegyült fiait, akiket a fajszeretet, az ezer éves ma­gyar hazának szerelme hozott össze és forrasztott együvé az összelartozandóságnak szent érzelmében. És ha soha életemben nem tudtam volna meg­érteni, most érzem és érteni, miért tudott ez a ma­roknyi nemzet a századok romboló viharaiban meg- állani. Most érzem és értem, miért vannak a magyar nemzetnek hősei és vértanúi és most érzem és tu­dom, hogy a magyar nemzet igaz ügyének, a magyar szabadságnak buknia nem szabad. Mert akiket itt látok, azokat sem a kalandvágy, sem a pénzszomj nem hozta ide, de éppen az a rend­szer, amely századok óta tartja leigázva a magyart. Hazát kalandvágyból csak a kalandor cserél. Az ame­TÁRCA. Közös regényünk. — Irta: SilbergerRÓ Löw Róza. — A kastélybeli urak szellemesnek tartanak, kü­lönösen a kegyelmes asszony; a bérlőné élénknek, a falusiak azt mondják : Nem szépségével, hanem be­szédességével lopódzik mindnyájunk szivébe. E nagy, fényes tehetségemnek köszönhetem, hogy minap a méltóságánál lévén (rózsa-oltványokért), felhívta reám az ott uzsonázó újságíró figyelmét: Nézze Szita, kérje meg e kis lányt, írna valamit lapjába, mert elbeszél­ni falusi históriákat úgy tud — higvje el, hogy oly­kor ölembe eresztem a legérdekesebb újságot. Kölcsönös bókolás következett köztünk, minek édes apám örülne, ki szerint én és Szuhi llus va­gyunk a világ legműveltebb teremtései, miután „ura­sán“ a városba neveltettek. Édesapámnak és Janos bátyámnak »nagy terveik« vannak velünk. Ha körül­néznek eslénkint a maga nevelt jószágaik között, vagy oda a nagy tábla közepére, hol a gép moät szűnt meg zúgni, azt mondják egymásnak : No test­vér, a kisasszonyaink urizálhatnak már. Irigveink el­sárgulva mondják majd: A kurta nemesekből milyen úri família lett! De ne térjek el a tárgytól fecsegésemben. A méltóságos rábírt (az én és Szuhi llus) közös regé­nyünk elbeszélésére. Nagy dolgokat ne várj szives olvasó, mert iga­zat irok. Nem mint a lapban teszi az, kinek egy-egy rossz bútordarabja van eladó; a tetejébe ragasztja: »Fiatal házaspárok figyelmébe !« A szemérmes fiatal mennyasszony félszemmel lesi, mit fog most megtud­ni .. . Ha csalt bútorokat sejtene ! . . . Nekem is a tetejébe kéne írni: Érdekes olvasmány. Érdekes is azoknak, kik Húst ismerik. Szép, barna szemű, rózsás arcú, nemes szivü okos leány titkát viszem a napvilágra, holott azt el­hallgatnom kéne. De tartozom vele az uraknak, hogy hűtlenségüket, tántorgó jellemüket kikiabáljam. Hátha tanulna rajta vagy leány-asszony. Melegen ajánlom a lányoknak : uraknak nem hinni. Hanem igenis, em­bereknek, kik érdes tenyerükön hordják párjukat, olyannak, mint Cselei Gazsi, a kin megakadna a nagyságos Znei kisasszony szeme, ha merne. . . Ott felejti biz sokszor tüzes tekintetét Gazsi da­liás termetén, bársonyos, göndör haján, nyalom-adta felkonkorodott, fekete bajuszán, de nem veszi észre senki, csak én, ki szeretem gyermekkorom játszótár­sát, szivem első szerelmét odaadóan, híven. Nem úri mód, mint arra az intézetben tanítottak: „Szelí­den fiam, mindent!“ Nem. Szeretem paraszt fajtám teljes erejével úgy, hogy képes volnék most, amint ott áll kaszáját fenve, elgondolkozva, a nyakába ug­rani és csókolni, csókolni szüntelenül. Még ha nem is szeretne, csak ha mást nem szeretne ! De szereti Húst — szegény fiú — és az baj. Kár, kár! — mon­dom a varjúval. Ne tudja meg soha, hogy szivem vérzik mia fa, sem azt, hogy llus a kastélybeli, sá­padt neve urra emelte paraszt szemeit. Net. niszek annak a szemforgató, cifra gaval­lérnak, ki a kastélybeli rózsákkal, költőktől betanult vallomásokkal; regényekből olvasott ömlengésekkel | bóditja llus hiszékeny, kis fejét. Meghányta a cigány­asszony is, hogy llus fog még rimánkodni egy ka­tonaviselt emberhez bocsánatért, a miért Andor ur­nák hitelt adott. Az pedig szent, amit a kártya vilá­gosan mutat. Elhiszem, há kettesben sétálnak holdvilágos es­tén az akácosban, llus szép fejét Andor ur keblére hajtva, hogy annak kellemes érzése támad szive tá­jékán, hogy olykor a fehér karokat, melyek nyaka körül fonódnak, eszeveszetten csókolja. Mégsem az az érzés csillog ki szemeiből, ami az Húséból. Nem. Egészen más valami. Uras, érzéki gyönyör, kérem. Igaz érzelem ott tükrödzne vissza Gazsi lelkes sze­mében. De azt nem látja a dőre leány, mert az nem idézi neki Schopenhauer bölcseségeif. Nem mondja: Aranyos Nagysád, rabszolgája vagyok stb . . . WEiSZ GYULA •<% Sa. /sgLP a 1@| H^agiju-SEssiret dü®a4-Sia:lefiái»e az uj idényre fíjdeaságot f m egér ke^te is:* —V .... Az egész kontinensen elismert nagynevű HfcXcairtin. db O* XyttiU angol gyapjúszövet gyárosnak ÜSS Puha nrrr-TSri == szövet- =a külés?eyességek nagy választékban 1 egyedüli raktára,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom