Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-03-21 / 23. szám

2-ik oldal. SZATM ÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. március 21. rikai magyarságnak a szerencsétlen viszonyok adták kezébe a vándorbotot, és mégis akkor, amidőn hirét vették annak, hogy az édes szülőhaza veszélyben fo­rog, egy hivő szózatra összejöttek, hogy vagyonukat és ha kell, életüket is felajánlják a magyar alkot­mány, az ősi magyar szabadság és az ezer éves ma­gyar szülőhaza védelmében. Nem túlzás, nem nagyzás az, amikor azt mond­juk. hogy ami kezünkbe van léiévé a magyar nemzet sorsa. Egy millió független, becsületes, bátorszivü magy_r, aki vagyonát, szivét, eszét és karját oda- kinálja a magyar szabadság ügyének, csodákaf tud művelni. Majd a népgyülés tisztikarának megválasztása és sok száz kolónia küldötteinek bejelentése után Ko­vács Kálmán mekeesporti plébános mondott nagy­szabású lelkes heszédet, élesen támadva az osztrák politikát és az uralkodóházat. Beszédét igy vé­gezte be: Ezért kell összetartani a magyarnak és szervez- j kednie az amerikai magyarságnak az osztrák ellen, ' sorakozzunk egységes szervezetbe s alkossuk meg az Ameri ai Magyar Szövetséget — Hungarian American j Federation — legyünk egyek — s esküdjünk meg. hogy erőssé teszszük meg ezt a szervezetet s ha kell, hazánk védelmére mindnyájan elmegyünk. Isten min­ket úgy segéljenl — Esküszünk! Elmegyünk! — visszhangzott ez­rek és ezrek ajkán s percekig tirtott a lelkesedés frenetikus zaja, melynek lecsillapulta után Kovács beterjesztette a következő határozati javaslatot, me­lyet nagy lelkesedéssel elfogadtak: Az Amerika minden részéből Cleveland, Ohio városába seregien magyarok által 1906 évi február 27-én tartott nagygyűlésen hatá- roztatott, hogy az Amerikában élő magyaro­kat Amerikai Magyar Szövetség (Hungarian American Confederation) címen egységes szer­vezetben egyesitik és az Amerikai Magyar Szövetséget Cleveland 0. székhelylyel meg­alakítják. Az ekként megalakult Amerikai Magyar Szövetség száztagú választmányt választ, mely­nek vezetését egy tizenegy tagból álló kor­mányzó bizottság fogja végezni, jog adatván a kormányzó bizottságnak arra, hogy a vá­lasztmányt az Egyesült-Államok egész terü­letéről az összes magyar lelkészek, hitközsé­gek, szövetségek, egyletek, lapszerkesztők és más arra alkalmas tényezők belevonásával kiegészíthesse. A megalakult Amerikai Magyar Szövet­ség egyben utasítja a kormányzó bizottsá­got, hogy tekintettel a Magyarországon a szabadság és alkolmány védelmében folyó nemzeti küzdelemre, az amerikai magyarság hazafias mozgalmát egységesen irányítsa, a a küzdelem sikerének előmozdítására az amerikai magyarság nevében minden célra­vezető eszközökkel pénzalapot gyűjtsön és minden oly irányú intézkedést megtegyen, a mely a magyar függetlenségi küzdelmet dia­dalra tudja juttatni. A nevezetes, történelmi jelentőségű gyűlés az^ éjféli órákban ért véget, mikor a Himnusz és a Kos- sulh-nóta hangjai mellett, az idegenek bámulata kö­zött szétoszlottak. Említésre méltó, bogy a szociálisták csatlakoztak az egyesülethez. Szónokuk kijelentette, hogy a ve­szélyben levő haza védelmére készek az amerikai magyar szociálisak fegyvert fogni. A gyűlést megelőzőleg több küldöttség megko­szorúzta a KossiUh-szobrot, hol szónokaik hazafias beszédeket mondottak. Az alakuló gyűlésre Amerika minden részéből számos üdvözlő sürgöny érkezett, melyekben azok a kolóniák, melyek küldüttségileg nem képviseltethették magukat, csatlakozásukat jelentették ki a gyűlés ha­tározataihoz. A szövetség kormányzótanácsa e hó 7-én ala­kult meg s azonnal megkezdette a legmesszebbmenő akcziót. Az amerikai magyarság a washingtoni pápai nun- cius utján kérvényt intézett a pápához, hogy a király­nál járjon közbe a válság békés megoldása érdekében. — A vezérlő-bizottság ülései. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága csütörtökön és szombalon üléseket tartott Budapesten, amelyen a betegen fekvő Kossuth Ferenc helyett gr. Andrássy Gyula elnökölt. A vezérlő-bizottság az első ülésén a kereskedelmi szerződések ügyét, valamint a királyi és kormánybiz­tosok kinevezését tette tanácskozása tárgyává. A má­sik ülésén tiltakozott a minisztertanács feloszlató rendelete ellen. Mindkét ülés lefolyásáról hivatalos közléseket adtak ki. E közlések a következők: I. >A vezérlő bizottság figyelmeztet mindenkit, akit illet, hogy minden olyan szerződés, amelyet a törvényes felhatalmazással nem biró kői mány kö­tött, vagy köt és különösen olyan szerződés, mely­hez az országgyűlés hozzájárulása szükséges, az ál­lamot nem kötelezi és abból folyólag az állammal szemben semmi követelés nem származhatik. Elvárja a vezérlő-bizottság a magyar pénzin­tézetek törvénytiszteletétől és hazafiságától azt, hogy az alkotmány kijátszására szolgáló hitelműveletek­hez segédkezet nem nyújtanak. Hangsúlyozza továbbá a vezérlő-bizottság, hogy újabban némely törvényhatóságba kiküldött és ezentúl is kiküldendő teljhatalmú kormánybiztosok állása törvényen nem alapul és azok törvényes hatalommal nem birnak, cselekedeteik által senkit jogoktól meg nem foszthatnak, senkit jogokkal fel nem ruházhatnak. A vezérlő-bizottság a képviselő­ház határozatának megfelelőiig figyelmezteti a haza minden polgárát arra, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adót önként megfizetni vagy az országgyűlés által meg nem ajánlott újoncnak be­lépni ellenkez'k az ország törvényeivel és alkot­mányával és ez a jelen körülmények között egye­nesen hazafiatlan cselekedet.« Ezután felolvasták a kormány szerdai közlemé­nyét a választásokról és erre a következő' határoza­tot és óvást tették közzé : »A vezérlő-bizottság felháborodással vett tu­domást arról a példátlan vakmerőségről, amelylyel a kormány az országgyűlés feloszlatása által külö­nösen a csütörtök esti lapokban megjelent nyilatko­zatban nyílt és célszerűségi szempontok útmutatása szerint eldöntendő kérdésként tárgyalja az országgyű­lésnek törvényes határidőn belül való összehívását. Pedig ez feltétlen alkotmányos kötelesség, melynek megszegése a királyi esküvel megerősített alkotmány­nak nyílt és tudatos megsértését jelentené. A nemzetnek nincs ma olyan szerve, a mely az alkotmánya ellen készülő, félhivatalosan bejelen­tett merénylet ellen a nemzet nevében törvényes illetékességgel tiltakozhatnék, de a vezérlő-bizott­ság meg van győződve, hogy a közlelkiismeret jóvá fogja hagyni ezt az ő tiltakozását és reméli, hogy e tiltakozás hangja el fog jutni oda, ahol nem akarhatják az alkotmányossággal való nyílt szakí­tást, mely a trónt és a nemzetet az örvény szélére vezetné.« II. Valótlan, hogy a vezérlő bizottság oly jogokat és hatáskört ragadott magához, melyek csak a végre­hajtó hatalmat illetik meg, vagy hogy túllépte azon határokat, amelyekea belül a politikai pártok szer­vezkedése jogosult. A vezérlő bizottság csak politikai véleményt fe­jezett ki s asak politikai tartalmú tanácsot adott s a fennálló törvényes kötelességekre figyelmeztetett. Több jogot soha sem gyakorolt, mint amennyit alkotmá­nyunk kivétel nélkül minden egyes állampolgárnak biztosit, még annak is, aki sem nem választó, sem nem választható. Szabad emberek összejöttek, politikai kérdések­ről tanácskoztak s nézeteiket a sajtó utján közölték, Ebben állott a vezérlő bizottság működése és semmi ! másban. A vezérlő bizottság a közrend és az állami te­kintély fenlartását mindig elsőrangú nemzeti érdeknek Az nappal a világért sem szólna. Csak alkonyat után, ha mindenki fészkébe vonult, súgná lelke egész hevével : lluskám, egyetlen kincsem, boldogságom! Elmélkedésemből küldönc zavar fel üzenettel Znei nagyságától, ki oda kéret á falusi próba-bálra, melyet a kastélyszinben a kegyelmes usszony meg­lepetésére rendeztek. Szalad éppen Szuki kisasszo­nyért is kezeimet csókolva. Uras bolond ! Nekem ke­zet csókolni ! Persze édesapámnak ellenére volna ebbeli vonakodásom, mert ő nem azért kuporgatott idáig, nem azért járat ünneplő selyembe hétköznap és nem azért kurta nemes, hogy a lányának kezet ne csókoljanak. Szegény édesapám! Szeretném neki azt mondani: Hagyja az urakat a kastélyban, ne örüljön, ha inasuk Nagy urnák szólítja. Ha látná, hogy a ke­gyes fogadtatásban mennyi a sértés. Ősmagyar vérem felforr, mikor Znei nagysága magához ÖLI, mert nél­külem nem juthat Gazsihoz. Jól értem a Znei, a szenvedőtársam néma óhaját . . Édesapám szive ujjong, mikor ajkait urasan fé­sült fejemre szorítja, éu sikoltok, hogy: jaj a frizu­rám ! Sietek, tánchoz hívnak, mulatni vágyom ! Vidéki cigány huzza a csárdást. Gazsi épp most tartja karjai közt imádottját örömrepesö szívvel él­vezve a táncot, észre sem veszi, mily égő tekintetet váltott táncosnője az oszlopnál álló nevelővel. De látja Znei kisasszony s én. kinek nem kerüli ki fi­gyelmét pihenéskor a nevelő suttogása: „A patak partján, hazamenet, aranyoskám.“ Mazurkát húznak. Azt paraszt nem tudja, hit a nevelő viszi Húst. Kevesen táncolunk, érthetem hát szavuk. A leány csak néz, mosolyog. Eltáncolna igy Cele Andorral a pokolba is . . Benne van mozdu­lataiban a szerelem rajongása, szenvedélye. Lázas szemei majdnem lezáródnak, szoros frizurája hol a nevelő frakkján, hol a levegőben libeg; keble zihál, ajkai kéjesen mosolyognak. Táncosa, ugylátszik, érzi e I nagy szenvedély varázshatalmát . . . Sóhajtva fordu- i lók félre Gazsival összeütközve, ki előtt bátran tit­kolhatom könveim. Nem látja csak Húst ő is. Élén­ken szólít meg: Klárika, hát nem gyönyörű ez a I Szuhi leány? Mint templomunkban a Mária kép. Még szebb. S hogy táncol, nevet. Nem magamfajta pa­rasztnak termett, ugye Klárika? Kár pedig, mert na­gyon szeretem. De Isten ments, csak Klárika tudja és kezet rá, hogy senki nem is fogja. — Avval kapja ke­zem, csókot nyom rá hirtelen, ügyetlenül. Én, ki par­ketten, bálközönség közepette, jogászok, katonatisz­tek hízelgéseire nem pirultam, a Gazsi bókjaira el­vörösödtem. Sohse restelje, Klárika — biztatott. — Kezet csókol a gavallér bárkinek, de én csak püs­pökünk- és anyámnak. Hagyja Gazsi, kisérjen inkább haza! Hát Húst nem hivja? — veti ellen. — Nem jött magával és nem kérte magát arra — mondatja ve­lem a féltékenység. De hirtelen megindul rajta szi­vem, midőn fejét konyitja lemondásul. Jöjjön no köszönjünk, menjünk. A patak men­tén pihenőt tartunk. Nem fél tőlem — kacérkodtam. Oh, Klárikának csak körül kell néznie s láthatja; há­nyán törik magukat utána. Hagyja az urakat! Ne is jöjjön nekem velőkI Kedveskedjen velők édesapámnak. Szerelmes sem va­gyok, mint maguk. Nem szegény ember gyomrába való nyavalya az. Nem tudja? Kacagtam, kedélyesnek akarván látszani. Egyszerre csak valami nesz szakította felbe párbeszédünk. Hangok ütötték meg füleim. Gyorsan elküldtem Gazsit a bálszinére, ott elejtett kendőmért, és lekuporodva hallgatóztam. És mit hallottam! Ba­rátnői szeretelernnek sárba tiprását. llus lágy, olva­dékony hangja mondá: Édes Andor, ugye eljöttem? Ez legnagyobb bizonyítéka érzelmeimnek. Becsületem, jó hírnevein kockáztattam. A Klári leselkedő, fon- dorkodó szeme elől kitértem, csakhogy magát— mint mondja — boldoggá tegyem. (Folyt, kőv.) Ladstäiter P. és Fiai gs. és kir. udvari szalmakalap gyárosok IMIIIIIIIIIHI .......... női kalapjai rvmstamtjsiamssim an Henrik uetmm úri és női rfsvai üzletében kaj)hatók SZATRKÁR. Deák-tér 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom