Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-30 / 26. szám
& IX. évfolyam. /'S? A tiT W * f. v ’*-* l T»WI fA ’ :í* if l ,-■ A.: ...-^ ,■■■ Szatmár, 1905. április 30. vasárnap 26. szám. KÍ*’ sanmiMiiiKTi. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Fömunkatárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. . . . Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A kibontakozás felé. Az általánosan elterjedt hirek szerint a % király néhány nap múlva, hosszabb tartózkodásra Budapestre érkezik, hogy ismét felvegye a politikai válság megoldásának elejtett fonalát. Az is hírlik, hogy a megoldás okvetlenül be fog következni, hogy a Tisza-kormány még a május 3-iki ülés előtt megkapja a felmentést s ha addig végleges kibontakozást nem sikerül létrehozni, ideiglenes kormány alakul addig, inig a végleges megoldás módozatait nemzet és királya kölcsönös egyetértéssel megtalálják. Igazán nincs ok arra, hogy hozsánnákat zengjünk a királyi elhatározásért. Nincs, mert fogalmunk sincs még ma arról, hogy vájjon milyen intenciókkal fog hozzá a király újra a válság megoldásához s most természetesnek kell tartanunk, hogy az alkotmányos magyar király levonja konzekvenciáit annak a napnak, annak az Ítéletnek, melyet a nemzet felszólítása folytán hozott. Hiszen egyszerűen alkotmánysértés s abszolutisztikus tény volt a válságot ennyi ideig huzni, törvényen kívüli állapotban tartani az országot, kockára tenni az országos érdekeket, vérezni hagyni az alkotmány testét, kormányozni hagyni egy leszavazott minisztériumot, melynek nincs programmja, nincs többsége. A király tehát szigorúan csak az alkotmányosság legelemibb követelményeinek fog eleget tenni akkor, midőn ismételten hozzá lát a válság megoldásához. Hogy azonban a válság csakugyan az alkotmányosság követelményei szerint lesz-e megoldva, arról|a‘vezető politikusok s a nemzet nincs tisztában. Nincs semmi jel arra, hogy az udvarnál felülkerekedett volna egy tisztullabb, józanabb belátás, nincsenek jelenségek, melyek arra engednének következtetni, hogy az udvari álláspont közeledett volna a nemzeti állásponthoz, mely méltó kifejezést talált a feliratban. Mily alapon fog tehál megtörténni a kibontakozás? Ez a nagy kérdőjel áll ma mindenki előtt, ki szivén viseli a haza sorsát s a ki elkeseredéssel szemléli a mai állapotokat, melyért a nemzetet, vagy a parlamenti többséget felelőssé tenni nem lehet. A jósolgatás nem komoly emberekhez illő foglalkozás, nem is kenyerünk. Sokkal távolabb is állunk attól a nagy konyhától, hol a kibontakozás levét forralják, semhogy autentikus véleményt mondhatnánk,de logikusan mégis azt kell feltennük, hogy a kibontakozás a nemzeti álláspont győzelmével fog megtörténni, hogy a király elfogadja a koalíció programmját úgy, a mint azt Apponyi Albert gróf a feliratban összeállította. A király s azon tanácsosai, kiknek szava döntő sulylyal bir a válság megoldására, tapasztalhatták, hogy azon az alapon, melyeken eddig a kibontakozási megkisérlették, velünk, a nemzettel tárgyalni nem lehet. Tapasztalhatták azt, hogy a felébredt nemzeti öntudat ellenállhatatlan erővel követeli a nemzeti vívmányok teljesítését s hogy olyan politikával, amilyennel Magyarországot harminc éven át eddig kormányozták, mely politikából teljesen hiányzott a nemzeti tartalom, önállóságunk dokumentálása kifelé, tovább az országot kormányozni, ezt a politikát tovább űzni, nem lehet. A húsz millió lakosra nőtt nemzet, mely erejét századokon keresztül, különböző körülmények miatt kifejteni, az állami életnek nem- ze’i tartalmat adni nem tudott, végre öntudatra ébredt, ősereje, melyet eddig hol külső elenség, hol a jóbarát s szövetséges jelmezébe burko- lódzott belső ellenség lekötött, felszabadult, e nemzet ma már él s élni akar, mint független szabad nemzet, melynek minden feltétele arra, hogy független és szabad legyen, meg van. Ezt a felébredt nemzeti öntudatot, melynek fényes bizonysága 1905. január 26-ika újra elnémítani, Magyarországon továbbra is udvari osztrák politikát űzni, többé nem lehet. Huzódhatik a válság bármeddig, tehetnek bárminő intézkedéseket a nemzeti újjászületés letörésére, használni nem fog, mert a nemzet természetes fejlődését megakasztani sem hatalmi szóval, sem golyóval, sem szuronynyal nem lehet. És mindezt ismerik, tudják jól a bécsi udvarnál s a midőn a király, mint az újságok mondják, egy mostani kihallgatás alkalmával olyan nyilatkozatot tett, hogy reméli a magyar válság gyors megoldását, ebben a mondásában benne rejlik a koalició programmjának elfogadása, mert a tapasztalatoknak meg kellett a királyt győzniök arról, hogy máskép, mint a nemzeti kívánalmak teljesítésével a válság megoldása, a kibontakozás, el sem képzelhető. Bízunk a király alkotmányos érzékében. Az alkotmányos érzék megköveteli, hogy a kibontakozás az 1867-es közjogi alap teljes végrehajtásával történjék meg úgy, mint azt az egyesült ellenzék kívánja. Érvényre kell jutnia Magyarország teljes függetlenségének, teljes önállóságának. Meg kell Telepáthia, Irta: Ferentzy Mária Andrea. Ő volt a társaság becézett kedvence. Ha a szokott zsurokról hiányzott, már oda volt a jókedve, mindenik szép asszonynak, leánynak vágya volt az ő beszédét hallgatni fekete szeme ragyogásában, remek zongorajátékában gyönyörködni. De nem is tudott a fiatalság között senki sem úgy mulatni, a cigány mellett keseregni, vigadni, mint Inczédy László. Éjszaka de sok szép leánynak muzsikáltatott az ablaka alatt szebbnél szebb szomorú nótákat, mikor már a bortól mámorosán eszébe jutott egy barna kis lány sötétkék szeme. S azokat a szemeket nem tudta ő feledni s azoknak a ragyogása kisérte szünes szüntelen s ha más leánynak nézett is a szemébe, úgy tűnt fel, mintha annak a kék szemnek árnyéka sötétlett volna ki belőle. A leány meg gyermek volt s Inczédy László de sokszor eltudta nézni, hogy játszik a gyermeklány babájával, tarka cicájával, de sokat meg is pirongatta, ha a szegény kis cicát játszi kedvtelésből meg-meg- nyaggatta s olyankor László olyan érdekes, megható mesét mondott el a kis leánynak, elmondta, milyen nagyon árva az a kis állat, hogy vágyik az után, hogy szeressük, s milyen hűségesen boldog tud lenni s milyen hálásan nyávog s dörgölödik kis lábaihoz. S olyankor Ilonka olyan meghatottan nézte a nagy fiút s kék szeme megtelt fényes könnyekkel. De sok hóembert is építettek együtt s együtt buslakqd- tak, mint olvadt el szegény márciusi meleg nap sütésénél. A kis leány legkedvesebb s egyedüli játszótársává szegődöLt s olyan különös volt nézni a magos nyurga fiút, a hogy a kis szánkában húzta Ilonkát Rokonok voltak s a szünidőket mindig együtt töltötték. S múlt az idő, elmúlásával vajmi keveset törődtek ők ketten, mennél jobban telt, annál gyorsabban repült! múlásával Ilonkából is bátor leány lett s bizony elmúltak a játékórák s a guvernant-nak nem kis fáradtságába kerül, mig Ilonkái valamely istálóból vagy csikókertből előkajtatva, a gyűlölt francia gratn- mairhez, vagy zongorához vigye. Bármennyire szerette is a zenét Ilonka, maga mégsem szeretett játszani, lehet, hogy örökös mozgékony természetét idegessé tette az egy helyben való ülés s inkább szeretett volna kint a pusztán lovagolni. Derült őszi délelőtt volt, a lovak lassú porosz- kálással járták be a tarlót, melynek fűszálai vékony fehér pókháló szálakkal voltak egymáshoz láncolva, „a vén asszonyok nyara“ sajátságos tüneménye! A réten megannyi Őszi kökörcsin halvány lila szinökkel olyan bánatossá, hervadtá teszik a fakó rétet. A pej lovat gyenge intéssel közelebbre hozza lovasa a fekete ló mellé, melynek nyergében sötét lovagló ruhájában kecsesen ül egy fiatal leányka. A gyenge őszi szellő bele-bele kap válláig érő szabad fürtjeibe, hogy egy kicsit megtépázva, tovább iromod- jék s egy sárga pillangót megkergessen. „Ha rád nézek Ilonka — olyan félelem fog el — látom nagy lány lettél s mással is fogsz beszélni, játszani s nem csak velem, majd körül fog rajon- gani az udvarlók serege s te úgy fogsz rájuk nézni, mint most reám . . . meg kell bolondulnom e gondolatnál . . . nekik törni, megölöm mind értsd meg, mind egytől, egyig, hogy ne nézhess reájuk, hogy . . . „Hahaha, hát ezt a beszédet hol tanultad, na még igy nem hallottalak soha, te, ki csak lágyan, édesen tudtál csevegni velem . . . hahaha, hát meg fogod ölni őket, kiket, nem értelek . . . mamát, papát, avagy talán a misst . . .?“ „Bohó gyermek vagy még látod, de eljö az az idő, mikor öntudatra ébredsz, tudatára szép szemeidnek, melynek senki sem fog tudni s én ... és oly messze leszek, óh e kin, gyötrelem ! más fog oldalod mellett lovagolni, más delibb fiatal ember, más fogja kantár száját a „Dámának“ kökörcsinnel tele tűzdelni. S annak a fiúnak jobban fog tetszeni a beszéde, kacagása ... S te szeretni fogod nagyon, nagyon . . . átöleli izmos karjaival derekadat ... oh ne nézz rám olyan riadtan, kis félő madaram, igazad van, bolond mind ez a beszéd, nem való, hogy ezt mondjam tavaszi es nyári angol SZOVet- 'TTTT • / ^ 1 újdonságok óriási választék- VV eiSZ VjyUla ban érkeztek meg ...— • Ma rtin Sohns et Co. Ltd ans0‘ posztó és gyapjúszövet üz ~ letébe ■ Deák-tér 21. szám. edüli rakta a
