Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-04-30 / 26. szám

Szatmár, 1905. április 30. teremteni a magyar hadsereget, mint a közös hadsereg kiegészítő részét, belevinni ebbe az intézménybe, magyar tiszti karral, magyar szol­gálati és vezényleti nyelvvel, magyar zászlóval és címerrel, a magyar nemzeti tartalmat. Érvényre kell jutnia kifelé a diplomáciá­ban a paritásnak, Ausztriával való teljes egyen- jogusáunknak s végre meg kell teremteni ha­zánk gazdasági függetlenséget s ezzel fellendí­teni, előmozdítani az ország vagyonosodását. Ha a király e programmot elfogadja, lesz béke s a béke megtermi áldásos gyümölcseit. Eloszlik az ellentét nemzet és királya között, közelebb jön hazánk Ausztriához s az ekként egyesitett erő hatalmas támasza lesz a dinasz­tiának. De ha a válságot az eddigi alapok fentar- tásával kísérlik megoldani, ha a 67-es törvény­nek továbbra is olyan magyarázatot adnak, mint eddig, azt kiterjeszteni akarják hazánk függetlenségének rovására s Ausztria s a di­nasztia hasznára, ez oly súlyos konfliktusokra adna okot, mely beláthatatlan veszélylyel fenye­getné a dualizmust s a Monarkia akció-képes­ségét. Mert egy önálló nemzetet, melynek ezer éves múltja van s melynek ma már elég ereje is van arra, hogy mint független, önálló nem­zet éljen, megfosztani nemzeti intézményeitől, életéből kivonni a nemzeti tartalmat, nem lehet s minden erre irányzott törekvés hajótörést fog szenvedni a nemzeti ellenálláson. Bizalommal nézünk a jövő elébe, nemzeti ügyünk igazságába vetett törhetetlen hitünkkel s bízunk az esküt lelt koronás király alkot­mány-szere tétében. Dr. Komáromy Zoltán. Külkereskedelmi forgalmunk 1905. első negye­dében. A m. kir. központi statisztikai hivatal által i legutóbb közzétett adatok szerint behozoíalunk érteke az 1905. év első három hónapjában az 1904. év meg­felelő időszakához képest mintegy 2 millió koronával, a kivitel értéke pedig csaknem .53 millió koronával csökkent. — Aradvármegye felirata. Aradmegye közgyűlése csütörtökön tárgyalta a megyei ellenzék amaz indít ványát, hogy a megye a képviselőház előtt levő fel­irat tartalmát és az abban foglalt kívánságokat tegye magáévá, Írjon föl a képviselőházhoz és hívja föl ha­sonló eljárásra a törvényhatóságokat. Az állandó vá­lasztmány az indítványt magáévá tette. Az ellenzék részéről Lázár Zuárd pártolta az indítványt, mig a szabadelvű párti Gyarmathy Ernő annak a napirend­ről való levételét indítványozta. A románok részéről Webes Mihály szólt a javaslat ellen, melyet az ál­landó választmány szövegezésében 150 szóval 81 el­lenében elfogadtak. SZATMAR-NÉMETI. Reformok. Az uj országgyűlés ma is tétlenségre kárhoztatva ! várja a kibontakozás módjainak felfedezését. MenLöl távolabb van a válság megoldásának ideje és igy mentül távolabb esik az uj parlament munkaképessé­gének érvényesülése, — annál messzebb vagyunk mi is azoknak a feladatoknak megoldásától, amely fela­datok az ország létérdekeivel, a polgárok erkölcsi és anyagi rendjével vannak összefüggésben. Ilyen halaszthatlan, az ország életébe vágó és a polgár-jogok megóvásával egybefüggő érdek az, hogy az uj országgyűlés, illetőleg a megalakítandó kormány napi rendre vegye a mi bűntető törvényünk reform­ját. Mert alig van ennél fontosabb és az állam jog­rendjét mélyebben érintő kérdés, mely mielőbb elin­tézésre vár. Szakembereink már nagyon régóta panaszkod­nak, hogy a büntető törvény novelláris módosítása föltétlenül szükséges és az elűző kormányok ezt nem akarták szivre venni. Úgy azok, akik a büntető jog­tudománynyal elméletileg foglalkoztak, valamint azok, akik a törvényt gyakorlatilag alkalmazzák egyképpen kiáltanak segélyért, mert az ország polgárainak leg­szentebb jógái, az egyéni szabadság méltatlan korlát­ját akarják ledönteni azzal a reformmal, melylyel a büntető törvény több rendelkezései módosulnának. De nem is kell a szakember készültsége, irodalmi jártassága és a jogbölcsészet csiszolta gondolkodása és megismerés ereje ahhoz, hogy ennek a reformnak föltétien szükségességét be ne látnok. A laikus, a ki soha föl nem ütötte a büntető törvénykönyvet, elré- mül mikor azt hallja, hogy a törvény szerint a legki­sebb büntetés, mely kiszabható arra a tettesre, a ki egy 80 fillér értékű virág-vázát az ablakon való be- mászas>al tulajdonit el -— hat hónapi börtön. Már pe­dig a törvény igy rendelkezik, a mikor a minősített lopás eseteire (betörés, bemászás, hamis kulcs hasz­nálata, közös háztartásban élő személyek ellen elkö­vetett lopás esete, fegyver viselés, visszaesés stb.) mint minimum ezt a büntetési tételt irja elő. Es ha hozzávesszük, hogy ennek a tételnek alkalmazását is I már az összes enyhítő körülmények figyelembe vétele melleit alkalmazhatja a bíró, a megütközés bizony nagyon is indokolt. És ha már úgy fogjuk fel a dol­got, hogy a törvény az eltulajdonítás bűncselekmé­nyére a közvagyon megvédése szempontjából ily drá­kói büntetést méltán rendel, vájjon miért nem áll ezen rendelkezéssel arányban azon bűncselekmények megtorlására irányuló rendelkezés, melyek ugyancsak vagyon-ellulajdonitásra vonatkoznak, tehát a közva­gyon megvédése érdekében konstruáltattak, csakhogy a gyakorlatban más formában jelentkeznek. Például a csalárd és vétkes bukás esetei, vagy az ezekre irá­nyuló előkészítő cselekmények. Egy csalárd bukás tet­tesére, aki hitelezői vagyonát tulajdonította el, rend­szerint kisebb nagyobb pénzbüntetést szab a biróság és vajmi ritkaság az, hogy egy ilyen bűntettért fogház büntetést alkalmaz. A vétkes bukás lettese pedig majdnem mindig egy pár korona pénzbüntetéssel sza­badul, ha ugyan föl nem mentik a vád alól. Ezek a neked, de tudd meg, hamisak ám az emberek nagyon s nem fog senki sem úgy szeretni soha, mint a hogy én szeretlek, jobban mint mindent a földön, mint a napol az égen.« . . „De nem jobban, mint én a „Dá­mát?1 »Jobban mindennél, tudod úgy, mint az Isten­két szereted s ahogy te hozzá minden este imádkozol, én elimádkozom a te neved s szebb az minden szent imádságnál, szentebb az minden szenteknél.« »J,<j ne szamárkodj már Lacikám, addig fogsz nevetteliii, mig lefordulok a nyeregből, ne beszélj már annyi kacagtalót, inkább nézd te is az agarakat, milyen elől mennek, hívd a ló mellé.« »Amin te kacagsz, az nekem bánat, féltelek minden leselkedő szemtől ... a széltől, ne érintsen meg senki durva kc-zével . . . S mondd, ha két év múlva eljövök s azt rebegem : légy ez én feleségem, te vagy az én üdvöm, boldogságom, hogy te is sze­ress, ez az imádságom . . . Mondd eljössz-é akkor velem, fogsz-é szeretni? . . . »Elmegyek veled«. S a hogy ezt mondta, olyan mélyen nézett a szemébe, hogy Laci szinte mégrésze- gedve közelébb hajolt hozzá s megfogta lágyan a keztyütlen kis kezét s egy bosszú csókot nyomott reája, mitől a kis lány elpirult, csak a tiszta kis hom­loka maradt fehéren s a kék szemek fényessége lett egy kevéssé csillogóbb. * Eljött a farsang ideje, fürge női kezek gyors se­bességgel várták az Ilonka fehér babos selyem ruhá­ját s ő úgy örült annak, a mint tetszelegve nézegette Arany- ezüst ékszerek és órák legolcsóbban. Fali-, ébresztő- és ingaórák eladása és javítása 2 évi jótállás mellett. benne magát a nagy tükörben s jó nagyokat kacagott, j a mikor eszébe jutott, hogy Lacinak hogy fog tét- j széni, hiszen eljön ő is, akármilyen messze van, meg- I ígérte neki, hogy hoz egy nagy csomó gyöngyvirágot | s eljön az első táncért az ő első báljára, hogy vele 1 táncolja először végig a nagy, a fényes báli termet. S hirtelen mosolyogva táncolja végig a kis leányszo­bát s kacagva néz belépő édes anyjára, kinek öröm sugárzik jóságos arcán, látva becézett gyermeke gyer- inekies örömét. A hirtelen jókedvre épen oly gyorsan előveszi Ilonka szivét a szomorú bus sejtelem s megölelve édes anyját mondja: »Olyan mesésen szép a ruhám s olyan szép hófehér s nekem mégis úgy tetszik, mintha gyászruha volna, a fehér színen mintha át- szürődnék a fekete gyász árnyéka.« Az anya aggódva nézte gyermekét s szelíd szavakban megfeddedte az ő mosolygós kis lányát a szomorú tréfáért. Rövid ne gyedóra múlva az udvarra bejött a sürgönyhordó s Ilonka szaladt elébe, azt gondolván, László jelzi bizo­nyára az esti vonattal érkezését. S mégis nem tud e gondolatnál örülni, kis szivét valami összeszoritja s ideges reszkető újakkal tépi fel a sürgönyt: »Szeretett Lászlónk 2 órakor délután váratlanul elhunyt..« Ilonka támolyogva megy be kis szobályába, a melyiket még nehány perc előtt végig táncolt, ott az ágyon a fehér báli ruha, olyan szép . . . s zokogva borul rá, beletemeti sápadt arcát s sir és panaszkodik, haragos szavakat küldve az égig, mely őt megrabolta, ISÍéhma órás és ékszerésznél. SZATÍRÁK, Peák-tér. Báró Vécsey-ház. vagyonbukottak pedig ugyancsak »tulajdonítottak« a más vagyonából és ebulajdonitás módja talán sokkal minősiteltebb, mint az egyszerű lopás minősített ese­teiben. Számtalan példa van arra, hogy egy egy, nagyobb üzletekkel bitó kereskedő egy szép napon insolvenciát jelent és ar a kényszeríti hitelezőit, hogy vele per- centuális egyezséget kössenek, mert ha nem a bekö­vetkezendő csőd felemészti a vagyont és a hitelezők annyit sem kapnak. Az egyezség azután a kereskedőre azzal az eredménynyel jár, hogy jogtalanul, indoko­latlanul ezrekkel és ezrekkel gazdagszik meg. Ez az eljárás nyilvánvalóan nem egyéb, mint egy jól manő­verezett minősített lopás. Egy másik példa a becsületsértés esete. Legyen ez bármilyen súlyos avagy bármilyen előkelő társa­dalmi ranggal és tekintélyekkel bíró egyén ellen in­tézve, a' büntetés egy kis pénzbüntetés, amely csak a legritkább esetekben haladja meg az 50 vagy 100 koronát. Itt van a párviadalra előirt rendelkezés. Valaki éles fegyverrel kezében, embertársát megvagdalja és olyan sebeket üt rajta, hogy hetekig hónapokig tartó lázas betegséget okoz, a büntetés egy pár napi állam­fogház, mely valóban csak arra szolgál, hogy a tettes alaposan kipihenje magát és gomolygó füst mellett gondolkozzék arról, hogy legközelebb kibe fog bele­kötni. Franciaországban, Belgiumban, Észak-Ameriká- ban már régóta meghonosították az u. n feltételes elitélés rendszerét, amelynek az a lényege, hogy az első bűncselekmény jó formán megboasáltatik, hogy az esefleg elkövetendő második büntetése annál sú­lyosabb legyen. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy ez a rendszer fényesen bevált és nemcsak a büntelő jog szempontjából, hanem a társadalmi erkölcs javí­tása szempontjából is kitűnő remedium. Igen sok példa volna még. De álljunk meg, mert éppen olyan korai ezeket a kérdéseket feszegetni, mint aminő korai az idő jelenleg annak a reménynek kifejezést adni, hogy az ország sorsát irányiló körök elvégre is belátják, hogy nem hatalmi érdek islápo lására vannak hivatva a népek és nemzetek, hanem ők vannak azért, hogy a népek és nemzetek boldo­guljanak. Óhajtjuk, hogy mielőbb eljöjjön ez az idő és hogy végre alkalom legyen ekzisztenciális reformjaink megvalósítására. Dr. Havas Miklós Egy közérdekű felszólalás. Megvallom, egy kissé töprengtem rajta, hogy milyen cimet adjak e nehány sornak, olyan címet t. i. mely első szempillantásra hiven visszatükrözze, hogy miről van szó a cikkben. Adhattam volna szenzációsabb cimet is e sorok­nak, bátran Írhattam volna a „közérdekű felszólalás“ helyett »A botrány tanya«, »Bakony a Pannónia ká­véházban«, »Társadalmi sülyedések« cimet is, mind megfelelő lett volna, de visszatartott e hangzatos ei­egyetlen kincséért, álmáért elküldve a halálI, mely letarolta legszebb virágait s elvitte az ő első boldog táncát, mit »neki< ígért. * * * Csak a nagy hármas ágú kandeláberek világít­ják be a nagy gyászos szobát, sötét fekete gyász le­pellel van beborítva az egész mindenség, fehér ércko­porsóban fekszik a drága halott töméntelen fehér vi­rággal beborítva. A ravatalnál a földre rogyva zokog egy női alak, ineg-megcsuklik hangja, amint nevénél szólítja a halottat, de panaszára nem kap feleletet, csend van, csak a nagy viaszgyertyák sistergése hal­latszik, mintha sejtelmes árnyak suhogása volna . . . S meg-meginogó térdekkel áll fel a leány, kar­csú lennele mint egy letört pálma ág s ráborulj a szeretett holttestre s beszél hozzá panaszkodva, sírva, majd mintha élőhöz szólana, úgy mint régen, látja magát mint gyermeket s el-elbeszélget vele ezer apró­ságról, kérlelve, szólna hozzá, nézne reá s a halott szeme lassankint felnyílik s néz hosszasan Ilonkára s olyan nagy a fényük, olyan setéten feketék, gyá­szosak . . . Ilonka azt hiszi, álmodik s szeretettel beszél hozzá: »Látod elhoztam neked gyöngyvirágaidat, min­dig mondottad még gyermekkoromban : ha meghalok, hozz nekem sok fehér gyöngyvirágot, a kis fehér ha­rangok mind azt fogják felém kiáltani : hogy szeretsz, hogy még mindig szeretsz.« A többi gyászolók is be­Szakértelemmel végez: arany- ezüst ékszerek, Grammafon, Fonográf s egyéb mechanikai szerkezetek javítását Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. Tört aranyat ezüztöt napi árban vesz és becserél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom