Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-25 / 52. szám
Szatmár, 1904. SZATMAR-NEMETI Deczember 20. istennek mint embernek tetsző, helyes dolgot eselekszünk, ha szót teszünk, mint az igazság őszinte orgánuma, egy olyan férfi mellett, a ki akár mint pap, akár mint ember, egyaránt köz- megelégedésére lenne a híveknek, magának az egyháznak pedig becsületére és díszére. így hoztuk javaslatba Dr. Márk Ferenczei, a kiváló szónok papot és jeles írót, ki mellett különben egyszer, a múltakban, midőn Taiajdi Lajost választotta meg a szatmári egyház papnak, nagy lelkesedés tüntetett és Tabajdival szemben egyhangúlag akarták megválasztani — és ez ügyben több száz aláírással kérelmeztek is a püspöknél — azt az embert, a ki még akkor, a törvények értelmében, nem lévén meg a kellő kápláni eve, rendes pap nem is lehetett. De a felséges népnek nem tetszett az ajánlat sőt, bizonyos izgatás következtében felhúzta az orrát, hogy neki ne ajánlgassanak papot, majd választ ő . . . stb. Hogy aztán: a saját kezével verte meg magát a választásban a németi nép, bizonyára, most ő maga érzi a legjobban és fájlalja — de későn. Ha a népszerűség melegénél akartunk volna éldelegni, haladtunk volna az árral nem pedig ezzel szembe 'helyezkedtünk, de: igy tartottuk szükségesnek és helyesnek. Hasonló tünet volt észlelhető, midőn a közvélemény megtévesztésére nem különben mesterségesen rugók kezdtek működni, midőn Hérmán Mihály halála után a polgármesteri szék betöltésének fontos kérdése merült föl. Ha a népszerűség tűnő füstjében akartuk volna magunkat érvényesíteni, könnyen tehettük volna, de a város érdeke nem engedte, hogy szántszándékkal, a beismert igazság ellen tusakodjunk. És hogy irányunk, mely érvényre is jutott, az egyedüli helyes ut követése volt, az adott viszonyok között, mi sem igazolja inkább, mint azon tény, hogy nem sokára, azok is, a kik a jelenlegi polgármester megválasztása ellen állást foglaltak, ennek mindenben helyes és csakis a város javát czélzó, fáradhatatlan ügybuzgóságu ténykedései által meggyőzeitek és igy ma ők is vele karöltve, a polgármester egy-egy erős támpontjait képezik, a város ügyeinek intézésében. Nem hagyhatom szó nélkül a legutóbb lezajlott orsz. gyűlési képviselői választást sem. A »Szatmár-Németi« épen magának a város fejlődhetésének jól felfogott érdekében, nyíltan hirdette, és ma is az a hitem, hogy ez a város csakis hatalomhoz, mint erőforráshoz támaszkodva, képes haladni, képes polgárainak az idők nehéz folyásában, több és több szellemi vagy anyagi előnyt adhatni. Ettől a meggyőződéstől indíttatva, a mennyiben csekély erőnk engedte, teljes lelkesedéssel csatlakoztunk azon irányhoz, mely Hierony- mit, a kereskedelmi minisztert, a város képviselőjévé választotta. Hogy ezen ténykedésünk sem volt valami | népszerű, tudatában voltunk, de mert: nem j egyes ember hanem a város érdekében meg- 1 győződésből cselekedtünk, ezt az irányt tovább is folytattuk és folytatni is fogom akkor is, midőn már e lapok kötelékében nem állok. Ha a mi városunk, mint pl. Debreczen, annyi és oly sokféle anyagi hő forrással rendelkeznék, lehetne szó arról, hogy itt a politika, függetlenül a várostól intézze a maga ügyeit. De a mi városunk messze áll ezektől az erőforrásoktól es lakossainak hódolniok kellene általánosságban, annak a felfogásnak, hogy itt nem a politikai megyőződés (a mi vajmi ritka! az első, hanem : első a melyben élünk a melynek javáért lelkesedéssel kell viseltetnünk: a város és ennek jövője. Sajnáljuk, hogy ebben nem értettünk egyet és ma sem értűnk. A ki tud és akar részre- hajlatlanul gondolkozni, forduljon magához, őszinte gondolkozásához és lássa be és ismerje el, hogy városunk úgy szólván : naponta részesült fontos vívmányokban melyek értékei még a jövőben hatványozva lesznek, a melyekre, más politikai állapotok mellett, hogy úgy mondjuk : a szánkat sem táthattuk volna föl. De hát: ezek némely embereknek nen tetszenek, nekik másképen volna jó : ők azt szeretnék, ha a város semmit sem tudna felmutatni, mi pedig nem némely emberek ügyét, hanem a város érdekét tekintettük és ezt fogom, ha nem is mifit szerkesztő, tovább is szemelőtt és irányadónak tartani. Szatmárhegy felújítását és rendezését, csüg- gedés nélkül követeltük. Ezen lap tette indítványba : a hegyi orvos, gyógytár és a hegyi vasút létesítését, mely a hegy értékét megtízszerezte. Újabban : a hegyi vízhiány megoldását ismételten hangsúlyoztuk. Az ovodák rendezéséi, valamint az elemi iskolák államosítását, létesülésükig, felszínen tartottuk. A város általános kikövezésére a törvényhatóság figyelmét felhívtuk. A jó és elégséges ivóvíz, valamint az általános csatornázás felette fontos ügyének, melyek megvalósulása lehet hogy még távoli idők kérdése, sokszor adtunk helyet és iparkodtunk alkalomról-alka- lomra felemlíteni, mint olyan kérdést, mely a közegészséget első sorban szolgálja. A városi tiszti orvos a megmondhatója, hogy vele karöltve, hány czikkünk szolgálta a közegészség nagy horderejét 1 Az Árpád utczának rendezése, a mely ma a legdíszesebb tere a városnak, sokszor volt lapunkban tárgyalva. A most ,1c- tesülő vasúti internátust illetőleg is e lapok tájékoztatták a nagy közönséget, midőn ez a fontos nagy városi érdek, az^ intézet jelenlegi helyének kérdése miatt, kicsinybe múlt, hogy egészen el nem esett. Nem kell félre magyarázni vagy: rossz akarattal félre értetni e sorokot: nem létesítésről van itt szó, csak: eszmék megpenditéséről. És ha ezek a közfelfogással, mint alkotó erővel találkoznak, a helyi lapok hivatása, hogy azokat a létesülésig felszínen tartsák és irántuk a nagy közönség figyelmét megszerezzék. Végül: igen köszönöm t. munka társaimnak és jó barátaimnak szives és mindenkor készséges fáradozásait, melyekkel engem nyolez éven át támogattak s ezen lapot törekvéseiben, pártolták s ezzel lehetővé tették, hogy a helyi sajtó nehéz viszonyai közepeit is, némi sikereket érhettünk el. i Szatmár, 1904. decz. 24. Mátray Lajos. SZÍNHÁZHétfőn, deczember 19-én Bobherczeg került színre zónában. Kedden, a »Tetemrehivás« második előadása volt Konstatálnunk kell, hogy sokkal jobban ment mint először. Pataki Riza is teljesen jól érvényesült ezúttal. A még mindig gyöngélkedő Kendi Boriska helyett Vá- j rady Jolán mint vendég játszotta Mindszentiné szerepét, még pedig kifogástalan elegáncziával s kellő gonddal. A jellemző pózokon keresztül ^csillant az általa személyesített fiatal özvegy nemes jó lelke és fenkölt gondolkozása. Szerdán Pásztor Árpád és Stoll Károly operettje, a „Niobe“ bemutató előadása volt. ^ Ez a darab nagyon is rávall a dilettáns szerzőkre. Csodálatos az a felbuzdulás, mely a Martosék és Huszkáék vállalkozása nyomán támadt, s mely annyi békés indulatu jámbor dilettánst csábított az árkádiai mezőkre, hol az édes, de bizonytalan dicsőség és hírnév babérja terem. A »Niobe« csak másodrendű babérokat szerzett, melyek igen hasznosak babfőzelékhez de költői homlokon komikusán festenek. Ez a lesújtó bírálat azonban nemcsak a »Niobe« szerzőire szói, hanem mindazokra a hívatlanokra, akik a hivatottak kezéből kiragadják a tollat és ... a ké- tesértékü babéit. Általában nem szeretjük a miniszteri fogalmazói bűrókban és ügyvédi irodákban készült színpadi termékeket, melyek Guti Soma dr. óta mind sűrűbben jelennek meg s veszélyeztetik a müizlést és csökkentik az amúgy is hanyatló műpártolást. A »Niobe« nem volt rosszabb a hason'ó eredetű újabb operetteknél. A librettó kevés eredetiséggel dicsekedhetik, a zene még kevesebbel. Az előadásban a szcenika érdemel említést. Amennyiben változás nem volt, nagyobb gondot fordítottak a diszletezésre. Ezt azonban megtehetnék olyankor is, midőn a felvonások színváltozást kívánnak. Révész Ilonka, Gerő Ida és Szentes nagy igyekezettel játszottak. Közönség kevés volt. Csütörtökön Jókai Mór »Milton« czimü színmüve került szinie kiváló művészi előadásban. Kár hogy oly kis közönség élvezhette ezt a vidéki szinielőadások színvonala felett óriási magasságban álló előadást. Nagyon csalódtunk legutóbbi számunk szinibirá- latában, midőn a »Lőcsei fehérasszony« iránt nyilvánuló érdeklődést a Jókai kultusznak tulajdonítottuk, mert a »Milton« eredeti színmüve a nagy költőnek, irodalmi becse és a inü szépségei össze sem hasonlíthatók azon tákolmánynyal, melyet egy avatatlan kéz s Jókai »Lőcsei fehérasszony«-án elkövetett. S ime a eredmény 1 A „Lőcsei fehérasszony“ két telt házat vonzott a „Milton“-t a páholybérlőkön és potyajegyeseken kívül tizen sem nézték meg. Vagy talán a szombati és vasárnapi előadásokban való csalódás riasztotta el a színházlátogató közönséget ? „Miltonénak olyan személyesitője volt a mi jó Peterdi bátyánk, hogy a magyar nemzeti színházban sincs és nem is lehet jobb, mert tökéletes volt. Jókai a nagy kölíő-államférfiut élete alkotmányán állítja elénk. A szemvilágától megfosztott lángész álmodozóvá lesz látnoki szemekkel megjósolja a bekövetkezendőket z maga előtt látja Anglia jövő nagyságát. Keserves csalódásokat kell azonbanelszenvednie, midőn azt kell tapasztalnia, hogy a nép, melynek jogokat adott, nem érett meg arra, hogy élni tudjon velők. A köztársaság utáni második királyság alatt csapás csapás után éri, ellenei ármánykodása felytán börtönre vetik, ki akarják csikarni titkait, de ó nagy elkeseredésében összes okmányait sőt saját müveit is elégette. * Felesége elhagyja, de ez még nem elég, hanem vádlóként is fellép férje ellen. Mindezen helyzetben könnydén s oly természetes egyserűséggel, amellet megrázó realizmussal játszott Peterdi, hogy elfelejtette a figyelmes szemlélő, mikep színházban van s hogy ez csak játék. Bizony megérdemelte volna ez az előadás a legzsúfoltabb házat is, mert ki tudja, mikor lesz még alkalmunk egy ilyen előadást látni idehaza Szatmáron. Peterdi mellett kitűnt Szílágyiné, mint a Milton neje, aki rendkívül nehéz szerepét drámai erővel és természetes hűséggel játszotta, továbbá Pataki Riza, aki Milton leányát ábrázolta dicséretes buzgalommal és nagy jellemző erővel. Jók voltak Szentes, Krasznai és Szőke Sándor. HIRE K. Lapunk elöfiizetőinek, munkatársainak és barátja! • nak boldog karácsonyi üunepeket kívánunk. Lapunk legközelebbi száma a közbejött ünnep miatt kivételesen e hó 31-én jelenik meg. — Változás lapunk szerkesztőségében. Miután Mátray Lajos, lapunk felelős szerkesztője a lap szerkesztésétől 1905 január elsejétől visszalép, ezen időtől kezdve a kp szerkesztését Ferencz Ágoston, lapunknak két év óta főmunkatársa, veszi át. — Igazságügyi kinevezés. Bernáth Béla, a deb- reczeni kir. Ítélő tábla elnöke Kókay Lajos végzett jogászt, a debreczeni kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokul nevezte ki. — Kinevezések. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Molcsány Ernő főerdészt a lippai főerdőhivatalhoz erdőmesterré nevezte ki. — Am. kir. pénzigyminisz- íer Kelemen Béla nagybányai kir. adótisztet a debreczeni m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez számtiszlté nevezte ki. — Am. kir. pénzügyminiszter Szántó Károlyt az aradmegyei nagyhal- mágyi járásba járási számvevőnek nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Károly Bélát a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez számgyakornokká nevezte ki. __________________ Né vjegyek és újévi üdvözlő kártyák elegáns kivitelben ~_____ _ - legolcsóbban készíttetnek ... . , ~~ Bo ros Adolf könyvnyomdájában Szatmáron.
