Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-20 / 49. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre Egyes szám ára 20 fillér. k or. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmársn. a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek , Kéziratok nem adatnak vissza. ' —= Telelőn-szám 80. —... Be- és kivándorlás. A „barbár“ népek vándorlásukkal Ázsiából kiindulva seperték végig az akkor ismert világot és vérfürdőt rendeztek minden ellenállásnál, hogy útat törjenek tova hömpölygésüknek. A veszedelmes áramlást csak önmaguk ember anyagának apadása állíthatta meg romboló útjában. A beözönlést nyomban követte a kivándorlás. Ahol az elnyomók az elnyomottak térségein otthont alapítottak, ott az elnyomottak otthont vesztettek és keserűséggel telve tömörültek uj haza keresésére, mit ekkor csak vérök árán vásárolhattak a legmagasabb árért. Ma azonban nem barbár népek vándorolnak s a haza szerzésnek pénz az eszköze. Ennek az értéke pedig kevesebb a vérnél s kevesebb ma a haza szeretők száma is. Ugyan ki kész önként vérét ontani, azért amit pénzért megszerezhet ott, ahol neki ez éppen a legkellemesebb. Semmi sem könnyebb, mint állam- polgárságot nyerni itt e szép hazában magyar érzés és magyarnyelv tudása nélkül. Holott tudva van, hogy amit könnyen szerzünk: nincs annak nagy becse előttünk soha. De mi sokban felejtjük a régi igazságokat és bálványozzuk a pénzt: a legújabb kor arany hornyát és bálványozzuk azt, akinek pénze van érezve, hogy azé lesz az ország, a hatalom és a dicsőség; más pedig — .akinek pénze nincs — szemünk láttára veszhet, amint vész is, mert mi nem szeretjük igazán fajunkat: az áldott magyarfájt, a honalapító és fentartó nemzet zömét, a felséges népet; mert ha szeretnék szívből, akkor innen egy magyarnak sem kellene kivándorolni uj haza szerzese végett, azon okból, hogy számára már nincs hely Magyarországon, ahol évenkint nagy az idegen elem bevándorlása és terjeszkedése. A magyar ember a földtől várja kenyerét és a szakszerű földművelésre nincs kiképezve. Iparosaink helyzete sem kecsegtető, mert képzettségük hiányos. Elégtelen szellemi tőkével az életharcát győzelemmel megvívni nem vagyunk képesek. Ezen eltakarhatatlan állapottal szemben magyar iskoláinkat nemzetiségekre pazarolni nem célszerű, mindaddig, mig a magyar könyhullatás nélkül hagyja itt hazáját. Mi rendszerint csak a kivándorlással foglalkozunk ; az ezzel okszerű kapcsolatban levő bevándorlás előtt, mely pedig országunk egyes vidékeinek képét már eddig is kedvezőtlenül változtatta meg, szemeinket behunyjuk és végső reménységünket a magyar iskolába vetjük; azoktól várván a bejött idegen elem megmagya- rositását, mintha itt bevánuorlottak nélkül is nem lenne kit a magyar kultúra segítségével a magyar hazának fiává nevelni oly nagy számmal, a mennyinek befogadására a magyar iskola nem elegendő, sőt nem elegendő a magyar fajnak művelésére sem. Az iskolák szaporításánál a magyarfajra kell első sorban a súlyt fektetnünk. És csak másodsorban a magyarosításra. Igen, nálunk az idegen elem bevándorlása annál veszélyesebb és szomorúbb, minél nagyobb a magyar államot fentartó faj kivándorlása, kiknek nem az esetleg beküldendő pénzeikre van ennek az országnak mindenkor égető nagy szüksége, de személyes ittlétükre. Ha Orosz- és Lengyelország felől a hosszú idő óta folyton tartó bevándorlásnak kellő gátat vetettünk volna, ma a magyar faj kivándorlása felett nem kellene tehetetlenül szomorkod- nunk. Itt csak az a gyenge kis vigasztalásunk lehet, hogy lengyel-zsidóinkból a magyar kultúra segítségével még jó magyarok lehetnek, amint jó magyarok a magyarországi izraeliták is, kiknek történelmi multjok csak 48-tól is igaz magyarságot, és hazafiasságot tár elénk. Csakhogy ezek magyarok is voltak mindig, összeforrtak elválaszthatatlanul a nemzet testével, kiket szeretet ölel össze a magyar fajjal a haza múltja, jelene és jövője javának egyakaratu mun- kálásánál; mig ellenben lengyelországi régebbi bevándorlottaink úgy külső viselkedésűkben, mint érzelmeikben a magyar kultúra nyomait ma is igen kévéssé láttatják és a magyar nemzet erejét a kivándorlott magyarok arányában nem emelik. Itt tehát kézzel fogható a magyar nemzet vesztesége. Éppen azért a legnagyobb örömmel fogadunk minden olyan uj intézményt, aminő mondjuk a helybeli áll. népiskolákkal kapcsolatos gazdasági ismétlő iskola, továbbá a Szatmáron szervezendő felsőbb fokú ipariskola is, melyekkel a magyar nép szociális érdekeit eredménynyel lehet szolgálni Legalább itt közvetlenül szemeink előtt vegbe menő kivándorT Á R C Z A. Az após bankói. Igazán különös portéka az a bankó ! Rongyból csinálják, selyembe takarják. Kinek sok van belőle az az ablakon szórja ki, kinek kevés, csaknem megveszekedik utána. Ma kocsit, hintót adnak érte, holnap föl se rúgja senki, mint a kiszolgált katonát, —- ki a maga réz-érdemjével vándorol másféllábbal két országon keresztül. Bizony a forgalomból kiment bankót meg nem becsül senki. Csak Balay János bácsi gyűjtötte őket, előszeretettel, gyűjtötte szenvedéllyel. Apja után maradt rá vagy egy tarisznyára való Kossuth-bankó, az volt a gyűjteménynek fundamentomja s ahhoz szerezte a többit. Ha valahol egyet föl tudott hajtani, szinte mérhetetlen boldogsággal mutatta feleségének : — Nézd a íyjuk, — megint egygyel több. Az asszony azonban meg nem nézte. Balay bácsi ugyan eleget bizonykodott a mellett, hogy vagyon annak a sok bankónak más haszna is. Figyelem! A véletlennek kellett Balay bácsi mellett tanúságot tennie. Történt, hogy uj jegyző került a vármegyéhez. Poór Gergőnek hívták, mikor a nevéről szóllitották s onnan került az a harmadik vármegyéről. Az emberek azt fogták rá, hogy azért vándorol vármegyéről-várme- gyére, mert sehol sem tudják hasznát venni, ő azonban egészen máskép adta elő a dolgot. Ott kezdte, hogy ő meg akar házasodni, hanem hasztalan vadászott eddig végig három vármegyét, olyan leány, milyen neki kellene, olyan nem termet még egyetlen bokorban sem. — No és miiven lett legyen az? kérdezte az alispán mosolyogva. — Milyen? — felelt Poór Gergő büszke hánya- vetiséggel — hát először is legyen az szép, legyen szelid, alázatos, mindenek fölött pedig muszáj lennie annyi bankójának, hogy egy szobát kilehessen ragasztani vele. _ — És nálunk keres jegyző ur olyant? — kérdezte az alispán kicsinylő mosolylyal. — Laknak, laknak — jegyezte meg az alispán — hanem csak magát ebrudon dobják ki, jegyző ur, ha kopogtatni talalna náluk. A jegyző ur nagyot nyelt. Úgy látszik a mérget szorította le. Ha más beszél vele ilyen bangón, hát menten fölpofozza, vagy legalább is kihívja párbajra, hanem az alispánnal csak még se henczeghet — a hivatali elöljáróval nem igen tanácsos kikötni. Szünet állott be. Csak a tollak sercegtek. A szoba sötétedni kezdett: gyújtottak gyertyát. Csak az alispánnak nem vittek, mert az ilyenkor fogta a bekecsét s ment egyenesen a kaszinóba. Most is megindult, hanem mielőtt még megfogta volna az ajtókilincsét, odafordult Poór Gergőhöz s azon kezdte: — Jegyző ur. — Parancsol, alispán ur? — Tehát komolyan házasodni készül? — Pedig még milyen komolyan. — És sok-bankós lányt keres ? — Azon alul, hitemre nem adom. — Akkor hát tanácsolom forduljon Balay János bátyánkhoz, mert annál több bankója senkinek sincs talán az egész városban. Ennyit mondott az alispán mindössze s szépen ajánlotta magát. Poór Gerő háladatos szivei nézett utána. Eleinte nem igen bízott az öregben: igen tótágast áll a bajusza, hanem ki tudja? talán mégis javát akarja. Ki kellene tudakolni, ki lett légyen az a Balay János. Sorra kérdezte az aljegyzőket, hanem egyik se Olcsó borárjegyzék. Figyelemr ^ Sikárlói az üzletben I. liter 40 kr. Apahegyi „ I. liter 40 kr. 3% a mai naptól kezdve a következő árakon házhoz kimérve 36 kr. I i> » 36 kr. I kiváló minőségű idei zorok melyek előkelő urasági szőlők termései.' kaphatók : — Buteliábva, üvegekben 2 krajczárral olcsóbb Oláhgyürüsi az üzletben I. lit. 36 kr. házhoz kimérve 32 kr. Izatmárhegyi 99 36 kr. ,, „ 32 kr. 5 liter vételnél nagy árkedvezmény.
