Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-20 / 49. szám
Szatmár, 1904. SZATMAR-NEMETI Deczember 20. lásnak megszűnését igy remélhetjük. Csak a gazdasági ismétlő iskola telkének és épületeinek rendbehozatala ne haladna tovább is csigalépésekkel. A felsőbb fokú ipariskola vezetősége pedig a polgári iskola hiánya miatt, úgy véljük, hasonló lesz az üres kamara felett rendelkező gazdasszonyhoz. De ezeket nem okvetetlenkedés céljából, hanem a nemes ügy érdekében említettük meg. Mert a honnan már annyi jóban részesült szeretet városunk, onnan még egy polgári iskola is kitelhetik. Ezekhez hasonló intézmények szervezése után, lábunk alatt a magyar fold meg nem inog; azt mi uralni képesek leszünk mert rá neveltetünk; arról bennünket semmi nemű bevándorlás le nem fog szorítani. De még a magyarság ilyen és hasonló intézményekkel az egész országban nem lesz megerősítve, mig a szakszerű, jövedelmezőbb gazdálkodás, virágzó ipar és fejlettebb kultúra a magyar fajt meg nem erősiti, addig a bevándorlásnak a maihoz hasonló természetes következménye, a kivándorlás — a nemzet alig pótolható nagy veszteségére — meg nem szűnik. Hozzászólások az ipari szakiskola kérdéséhez. Azok után a beszéde« után melyek a törvényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésén az ipari szakiskola ellen elhangzottak, s melyek arról tettek bizonyságot, hogy a felszólalók nincsenek tisztában sem a kérdés lényegével sem annak részleteivel, örömmel vesszük az olyan illetékes egyének véleménynyilvánítását, kik ilyen ipari szakiskolát látogattak s gyakorlati tapasztalataik alapján tehetnek tanúságot arról, hogy milyen nagy vívmány városunkra nézve ezen iskolának elnyerése, egyszersmind igazolja a közgyűlés [nagy többségének józan előrelátását és helyes eljárását, midőn az iskola felállításához szükséges hozzájárulást megajánlotta. Szerkesztőségünk a következő sorokat vette Nagy Károly helybeli iparostól, aki a brassói állami Ipari szakiskolában két ízben is dolgozott huzamosabb ideig: Tekintetes Szerkesztő Ur! Felkérem, szíveskedjék alábbi soraimnak b. lapjában helyt adni, egyszersmind elnézését kérem soraim netaláni fogyatékosságáért, azonban szolgáljon mentségemül azon körülmény, hogy a közlendőket csak úgy tollba mondtam, miután szembajom megakadályoz abban, hogy mindezeket sajátkezüleg leírjam. Azt pedig tetszik tudni, hogy iparos embernek szokatlan foglalkozás a tollba mondás. Iparos társaimnak egy összejövetelén részt vettem, melyen a Szatmáron felállítandó ipari szakiskola ellen tiltakoztak s ezt egy iv aláírásával a városi közgyűlésnek is tudomására hozták. Felakartam világosítani iparos társaimat tiltakozásuk botorságáról s meg akartam velők ismertetni személyes tapasztalataim alapján az ipari szakiskola fontosságát, de meg sem hallgattak. Pedig ha elfogulatlanul meghallgattak volna, máskép vélekedtek volna az ipari iskoláról. így azonban tájékozat'anságukban nem tudják, hogy mi ellen tiltakoznak. Saját érdekük azt parancsolta volna, hogy az iskola felállítását előmozdítsák, nem hogy hangulatot keltsenek ellene. Megmondom, miért? Minden törekvő iparosnak azon kel igyekeznie, hogy szakmájában a legjobbat s legtökéletesebbet állítsa elő. Ma már az ipar a művészet magaslatára emelkedett s az iparosoknak is lépést kell tartaniok a korral. De már most az a kérdés, hogyan tartson lépést az elszigetelten álló vidéki ipar a haladó korral? mert az keveseknek adatott meg, hogy az ipari fejlődés kiforrásait felkereskessék. Erre a válasz egyszeiü. Az iskola az a hely, ahol az iparos legbizto- , sabban és legjobban megtanulhatja azt, ami I iparának fejlesztéséhez és művészetre cmelésé- | hez feltétlenül szükséges. Ezért kellene lelkesedéssel üdvözölni egy ilyen szakiskolának városunkban való felállítását, mely első sorban a mi iparosainkra lenne üdvös s anyagi és szellemi fejlődésükre gyakorolna jótékony hatást. Az iskolátóljcsak azon iparosok tarthatnak, akik tökéletesedni nem akarnak s féltékenyek csekély tudásukra, melyről az iskola be találja bizonyítani, hogy kezdetleges s hogy ugyanazt a munkát melyet ők végeznek kevesebb költséggel és fáradtsággal, jobban és szebben elő lehet állítani modern eszközökkel. Semmivel sem lehet indolkoni azt az aggodalmat, hogy az iskola konkurencziát fog tudott felőle, mig végre a megyehuszár csapásba nem zökkentette. Azt mondta, hogy Balay János valami nyugalmazott, mert hát Isten ucscse 1 vagyon neki egész hátas kossárra való. Poór Gergőnek arra a fölvilágositásra szikrát hányt a szeme s mikor megtudta, hogy Balay Jánosnak csakugyan volna egy eladója, hát nyomban készen volt a tervével. Elveszi azt a leányt, ha mindjárt sánta lesz is az egyik szemére. Pedig dehogy is volt baja Balay Irma se szemének, se lábának. Egészen csinos leányzónak mutatkozott; sok ember megköszönhetné, ha olyan feleségre tehetne szert. Poór Gergőnek legalább tetszett. A szülők ellen se lehetett kifogása, mert tisztességgel fogadták azok is. Különösen az asszony nem tudott hova lenni örömében a nagy megtiszteltetés fölött. Járt a szája, mint a kupimalom s mikor már nem tudott semmi okosat, akkor odaszólt férjeurának, Balay Jánosnak. — Mutasd meg a jegyző urnák azokat a banknótákat. Kérem, kérem, — védekezett Poór Gergő — arra még mindig ráérünk. — A világért se volt kiváncsi Balay uram bankóira. Tudta, mi a tisztesség. Azt kivette a beszédjükből, hogy bankójuk elég vagyon s több nem kellett neki. Adta az önzetlent. Még akkor se volt kiváncsi, mikor Balay János maga szólította fel. — Jöjjön csak, kedves öcsém uram, hadd mu* tassam meg a bankóimat. — Kézzel lábbal szabódott ellene, inkább azt tette meg, hogy nyomban megkérte Irma kezét. Neki adták. Kitűzték szépen a lakodalom napját is s hogy az elérkezett, hát olyan murit csaptak, hogy berúgott rajta az egész vármegye, úgy értem persze, hogy Poór Gergőnek hivatalos társai. Magának az alispánnak is sok jutott a jóból, másnap feléje se nézett a hivatalnak. Poór Gergő persze nászúira indult a nejével, de hogy visszaérkezett, mégis kiváncsi volt az ipaura. Meglehetős gyöngéd módon, hatalmas kerülő utakon rávitte az öreget, hogy mutatná meg neki azokat s sokat hánytorgatott bankókat. És Balay János a legnagyobb kézséggel megmu tatta neki. Másnap, mikor az alispán a hivatalba ment, iszonyú orditás ütötte meg a füleit. Belépett. Kiváncsi volt mi lett légyen az. De ki írja le-meglepetését, mikor azt látja, hogy Poór Gergő, a jegyző ur, a hivatal- szolga hosszú főiét rángatja s mindegyre azt lármázza: — Ki a kutyatagadódat te gazember, hát sok bankója van Balay Jánosnak ? — No talán nincsen ? — szólalt meg a dühösködő jegyző megett az alispán. Poór Gergő eleresztette a huszár fülét, hasztalan huzza, his? az ő baklövését már ki úgy sem reperálja. S lám már rég az egész hivatal neveti. Rajta mulatna« mind, mosolyognak mint Balay János bankói a lá- daflókban. Hej 1 ha az mindi igaz volna. Akkor . . . igen akkor bizonyosan ő nevetne. Kincs István. csinálni a helyi iparnak. Honnan tudják ezt? Kézzel foghatólag befogom bizonyítani, hogy ez ki van zárva. Az iskola rendeltetése első sorban, hogy neveljen értelmes iparosokat. Tehát a fősuly az intelegenczia emelésére van fektetve. A növendék megtanul Ízlésesen rajzolni, tervezni, faragni, festeni. Megismeri a legmodernebb eljárási módokat a fa anyag előkészítésére, páczolására, hajlitására stb. De ami a tulajdonképeni gyakorlati kiképzést illeti, azt vagy előzetesen szerzi meg a növendék, vagy az iskola alatt magán szorgalomból. Az iskolának magasabb hivatása van semhogy iparos tanonczokat neveljen. Aztán sok iparos és iparos segéd látogatja az iskolát, akiknek gyakorlati kiképzésre szükségük nincs. Egy rendes növendéknek, mire a négy év folyamot elvégzi összes kötelező munkája nem igen terjed többre mint egy-két általa megtervezett, megrajzolt és megszerkesztett bútor darabnak előállásánál. Na már most számítsuk ki, mibe kerül az államinak egy ilyen bútor elkészítése ? Bizony ha számsavesszük annak a növendéknek a négy évi eltartását, oktatását, elrontott munkáját, olyan drága lesz az államnak az a kis iparczik, hogy alig versenyezhetne a a helybeli iparosokkal. De ki van zárva a verseny azért is, mert ezen iskola épen arra való tekintettel, hogy a helyi iparnak konkurrencziát ne csináljon, másutt keres piaczot az iskolában készített czik- keknek. Viszont az iparosokra az a jó származik az iskolából, hogy nemcsak fiatal növendékeket vezet be az iparművészet titkaiba, hanem meglett mesterek és iparossegédeknek is módot és alkalmat nyújt, hogy tanulhassanak s hogy esetleg megrendeléseiket az iskolai tanműhelyekben készíthessék el. Elhihetik ezt nekem, mert a brassói állami közép faipariskola műhelyében két Ízben is huzamos ideig dolgoztam és soha kárát nem vallottam, sőt mondhatom, hogy külföldön, Romániában is becsületem volt ezen a réven, mert egy nagyobb iparvállalatnál számos odavaló pályázót mellőztek, midőn engem alkalmaztak. Idehaza is hasznosan tudtam értékesíteni a brassói ipari szakiskolában szerzett tapasztalataimat s remélem, hogy ha a gondviselés elhárítja rólam azt. a csapást, mely most munkámban megakaszt, lesz alkalmam tettekkel is bebizonyítani, amit itt most szóvál hirdetek. Ezeket akartam elmondani és fogadja T, szerkesztő ur előre is köszönetemet szívességéért. Szatmár-Németi 1904. deczember hő 15. Nagy Károly asztalos-iparos. SZÍNHÁZHétjön deczember 12-ikén Kurucz Feja Dávid ment zónában igen nagy közönség előtt. A főbb szerepek Krasznai Ernő, Szőke Sándor, Garai Ilus, Pataki Riza. Szilágyiné és Kendi Boriska kezébe voltak letéve. Az előadás sok kivánni valót hagyot, de egyes sikerült részek kárpótoltak a gyöngeségekért. Kedden Bernstein és Wéber vigjátéka a „Kis paj tás“ premiérje volt. ügy a darab maga, mint a szép gondos előadás nagyobb közönséget megérdemelt volna. Dehát ki tehet róla, ha a közönség bizalmatlan a külföldről, különösen pedig Francziaországból importált vígjátékok iránt. Egész nap volt dolga a tele - fonnak. Szerkesztőségünket is legalább 10 családapa kérdezte, hogy el lehet-e vinni a kislányokat színházba ? Bizony elhozhatták volna. A darab tiszta levegője nincs megfertőzve a modern vígjátékok raffinalt pikántériáival. Dicséretes kivétel a többi Ízléstelenség között. Krasznai Ernő (Jouvenin Jakab) önmagát múlta felül. Sokkal jobb volt mint eddigi összes szerepeiben Eleinte ugyan nehezen melegedett bele, de az első felvonás közepetáján megtalálta önmagát s mindvégig HP* Folytatás a Mellékleten. arácsonyfa díszítések és ajándék-tárgyak, nagy választékbanDiszkötésü ifjúsági müvek és képes gyermek- f) /~\ F) /'A O A H T F papirkeresskedésében, könyvek félárban kaphatók == ß U KsU O A U U L f ===== Szatmár.
