Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-02 / 5. szám
Vili. év. Szatmsr, 1904. február 2. 5. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATÍÜÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mejgjelenilj. minden kedden. ELŐFIZETÉSI AB: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre ! kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szál!odával szemben, Antal Kristóf úr házában, Boros (Weinberger) nyomda. Mindennemű díjak Szatmárija, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek Kéziratok nem adatnak vissza. — Telelon^szárr; 80..............= Az Árpád-utcza rendezése. Tagadhatatlan, sőt határozottan dicséretére válik városunk vezetőségének, hogy Szalui ár-Nénieti szab, kir. varos fejlődésében, haladásában, a korral lépést tart s a mi fő: az utóbbi időben a város különösebb megterhel- tetése nélkül nem úgy, mint a múltakban, midőn egy-egy fejlődési mozzanat nem állott arányban azzal az áldozattal, melyet érte hoznunk kellett. ff Tehát rend, fij&lem és a mi fő: takarékosság vezetik a hwatalos köröket. Miután azonban, mint mondani szokás: több szem többet lát, nem hisszük, hogy figyelemre ne méltatnának illetékes helyeken, egyes észrevételeket, annyival is inkább, mert ha valamely dolgot már létesítünk, arra költünk, azzal fáradozunk, hát létesítsük azt meg lehetőleg úgy, hogy azt czélszerüség szempontjából se lehessen kifogásolni. Az Arpád-utcza, tudjuk mindnyáján, hogy mióta nyílt árka részben betömetett, részben csatornáztatok, girbe-görbe fái kivágattak és egy kis simítás eszközöltetett rajta, városunk legtéresebb helyévé lett és egy kis helyes gondolkozással párosult költséggel e város legszebb utczájává is lehet ezt tenni. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy: helyes gondolkozással pátosult költséggel; mert ha ut- czákat rendezünk, ez a költséges munka nem egyik esztendőről a másikra szól, hanem az idők messzeségére, a jövő idők évtizedeire, melyekben, ha ez el hibáztatott, egy csúfosan kirívó ellentétet fog az képezni. No épen Így vagyunk, illetőleg: ilyenformán kezdünk elindulni az Arpád-utcza rendezésének messze kiható kérdésével! Ha nincs elegendő pénzünk arra, hogy ezt a jövőre messze kiható szerepre hivatott részét e városnak kellőképen rendezzük, akkor várjunk vele; várjunk eddig, rnig lesz rávaló pénzünk, de semrniesetre sem tegyük azt, hogy ez utcza valamelyes, szegényes rendezésébe belemenjünk. Az idegen, aki a vasúttól jő be városunba, meg lesz lepetve, kellemesen lesz meglepetve ezen szép széles és hosszú utczavonal megfelelő rendezése következtében. Mi, e város lakói is, mindenkor szívesen fogjuk sétáink alkalmával felkeresni ezen utczát, ha ezt pormentessé, s az egészségre annyira kívánatos üde, felfrissítő levegővel biró helylyé tudjuk teremteni. Pedig ezt megtehetjük. Németi városrész már régen piaczot kér, adjuk nekik az lstván- iérre és Mátyás király-utcza elejére az Árpád- utczai piaczol. Ok szívesen fogadják, oda is való a piacz ezen része, hiszen Németi az, a mely tulajdonképen termelő, gazdaközönség, a behozatal is közelebb találja Németiben a piaczot, mint Szatmár turSÓ felében, 'az Árpád- utczán. így válik azután lehetővé, hogy az Árpád- utczát csinosan, a közegéssségi kellékeknek némileg is megfelelően rendezni lehet. így lesz városunknak egy olyan szép, széles és hosszú nagy utczája, mely mig egyrészt a várost díszíteni, nagyban emelni fogja, addig üdülőhelyül is fog szolgálni, mert megfelelőbb és kellemesebb sétahely sehol nem Ígérkezik e város területén csak itt. Midőn az itt elmondottakat megszivlelés végett, az illetékes köröknek becses figyelmébe ajánljuk, rá kell mutatnunk az Árpád-utczának a közkutíól, hevenyében és ennek következtében teljesen elhibázott és czélszerütlen rendezésére. Az Árpád-utcza felső részében a múlt év őszén, a széies úttest közepén eszközölt keskeny kövezet teljesen czélszerütlen. Ezen 50—60 méter széles úttest közepén átvonuló 5 méteres kövezet, valóságos gyenge kőszalag, a mely a régi árok tetején húzódván el, már is lesülyedt és a nyár folyamán felszerelendő lesz. Nagy kár volt ezzel a szerényke kis kőr vezettel az Arpád-utcza rendezésébe belefogni. Most aztán kettős a munka és kettős a'kiadás. Azért mondjuk ismételten, hogy: ha nincs rá megfelelő pénz, várjunk vele, de czélszerütlen munkát és kiadást ne csináljunk. Most meg a rendőrség az Árpád-utczai lakosoktól azt kivánja, hogy köves csatornát készíttessenek az utcza közepén elvonuló köz- folyárba. Mi ez? Fából vas karika? Azon a ki nem kövezett utczán, 15—20 méter távolságban, minden háztulajdonos vezettessen 20—25 meter hosszú köves csatornát az utcza közepén végig húzódó kövezethez? Vájjon minek? Ugyan lehetne-e erre, a józan czélszerüség szempontjából, egyetlen védő szót is felhozni? Legyen először általában kikövezett utunk és ekkor lehet arról szó, hogy az egyes telkekről kivezető nyilt vagy fedett folyárok készíttessenek ! De igy: kövezetlen utczán, a szekérközlekedés folytonos kottyanóiul, minek következtében ezek egy év leforgása alatt tönkre mennének, határozottan épen olyan haszontalan kiadás az egyes háztulajdonosok részéről, mint T Á R C Z A. Szomorú emlék. »Legszoraorubb napja volt az életemnek, Amikor jó anyám téged eltemettek, Mikor koporsód tödele le volt zárva. Akkor tudtam meg igazán mi az árva 1« Ha kimegyek sírodhoz a temetőbe, Ott látom a nevedett egy márvány kőbe. Egy fűzfának rá haj lik az egyik ága, Hej de sokszor borultam már sirva rája! »Mindig viszek magammal egy nefelejtset, Cserébe meg a sírodról hozok egyet. Ima könyvbe teszem be a szentek mellé. Az is szent volt, kinek hantja megteremtél Evek telnek, hosszú évek el-el múlnak, a virágok hervadnak, meg kivirulnak. Csak az én nagy bánatom, az nem ér véget. A mióta siratlak jó anyám téged 1 Pedig hogyha valamikor visszajönnél, Annyi keserv vár itt rád, hogy újra mennél, Áldott lelked nem tudná azt elviselni. S újra vágynál, amint régen megpihenni ! Maradj hátha jobban érzed ott lenn magad, Hiszen nyugtot csak ott leltel a föld alatt. Várj meg engen az idő már úgyse késik. Mikor nevem a tied mellé bevésik 1 F, Lányi Irma. A koldusbiró. A megrokkant, öreg kastély begyöpösödött felhatóján lélekszakadva rohant lefelé egy kóczos parasztgyerek. Látszott rajta, hogy alaposan meg van szep- penve. Villámgyorsan kapkodta mezítelen lábait és a gyors futástól sápadt volt kövér, pufók arcza. Időként hátra pislantott üldözőjére és aggadalmasan méregette a távolságot, a mely egyre fogyott kettőjük között. Az üldöző elenség egy zömök, poczakos, mérges képíi, öreg kis emberke volt. Lihegve rontott a gyerek után. Néha megtörölte terjedelmes, vörös zsebkendőjével izzadt arczát, a mely majd kipukkant az egészségtől és a haragtól. — Akasztófára való gazember! — ordilotta egyre üldözés közben. — Le foglak nyakaztatni 1 . . . Leültetem a fejedet 1 . .. És zsebkendőjével fejéhez kapott, a mely olyan nevetségesen mozgott keskeny, vastag nyakán. A kastély tornáczárói izgatottan sipogott utána egy magas, sovány asszonyszemély. — De ugyan Pepi . . . um Guttes Willen ,. . mit csinálsz megint? .. , Gyere vissza Pepi!.. . Aztán mikor látta, hogy Pepi annál jobban csörtet a kastély kapuja felé, siránkozva ismételgette: — Oh mon Dieu ... oh mon Dieu . . . Ez a Pepi báró Kazántzy József volt. Még pedig Kazántzy de genere Aba. Az ősei valaha tizen- nyolcz falut dirigáltak a cserneki várból, melyet a család alapitója kapott a honfoglaló Árpádtól. A századokkal azonban a jobbágyfalvak is elröpültek. A Kazár.tzyak mindig mulatós emberek voltak és a bor erejét tudvalevőleg Noé sem ismerte. Szóval Pepi báróra alig maradt egy pár száz holdacska, fekete, erdélyi humus. Annyival pedig nem érdemes takarékoskodni. A mi megmaradt a tenger vagyonból, abból a tizenkétéves Pepi kiállított egy szabad csapatot. És azzal oly derekasan végezte a dolgát, hogy, negyven- nyolcz után összes ingatlana az a visitkártya volt, melyet az osztrákok fölszegeztek az akasztófára. Nagysokára, mikor hazakerült, az atyafiság réven visszakapta a némettől Cserneket. De uram isten, milyen állapotban. A hatalmas, büszke vár félig romba- ! dőlve, össze-vissza repedezve. A kastély melléképületeinek nyoma sem volt. A park elvadult, utjai meg- gyöpösödtek. És a kőkerítés, a hatalmas, büszke kőkerítés, mely az egészet körülvette, teljesen le volt rontva. A kutyák és a falusi gyerekek szabadon járhattak be gyümölcsöt lopni. Csak a kapu, a büszke három nyilásos, oszlopos kőkapu maradt meg épen. És fölötte félelmetesen, rettenhetetlenül, de rozsdásan ékeskedett a — pallós 1 Hej, nagy hatalom volt egykor az a formátlan érczdarab. Az jelentette, hogy a I
